🔗 Az elmúlt évek a nemzetközi kereskedelem és a globális ellátási láncok törékenységére irányították a figyelmet. E jelenség az áruhiányok és az abból következő inflációs nyomás mellett hatással van az egyes gazdaságok teljesítményére, és ezáltal befolyásolja a világgazdasági versengést is. Korábbi elemzésünkben részletesen foglalkoztunk az Egyesült Államok, Kína és Európa között, az energiaválság nyomán egyre inkább éleződő versennyel. (Itt érhető el.) A vetélkedés következtében mind gyakrabban merül fel, hogy a Kínával vívott kereskedelmi háború új lendületet vehet. Felmerül a kérdés, vajon mely gazdaságot viselik meg jobban a különféle külpiaci sokkok és korlátozások. A következő bejegyzés az egyes gazdaságok külpiaci nyitottságát és ezzel összefüggésben sérülékenységét elemezi.
🇺🇸 🇨🇳 Már az orosz-ukrán háború és a koronavírus-járvány előtti években egyre gyakrabban felmerülő kérdéssé vált a nemzetközi kereskedelem korlátozása. Az Egyesült Államok és Kína között kereskedelmi háború bontakozott ki a 2010-es évek végén. Amerika felismerte a Kína részéről érkező kihívást, amely egyeduralkodó gazdasági nagyhatalmi pozícióját kezdte fenyegetni. A 2000-es évek óta robbanásszerűen fejlődő kínai gazdaság ellen Amerika kereskedelmi korlátozásokat vezetett be, amelyekre reagálva az ázsiai ország is hasonló intézkedéseket foganatosított. Majd 2020-ban a koronavírus járvány korlátozta a globális gazdaságot, és azon belül a nemzetközi kereskedelem működését. A járvány utáni újranyitás sem volt mentes a nehézségektől, a nemzetközi ellátási láncok törékenysége áruhiányokban nyilvánult meg. Majd 2022-től számos ország Oroszországgal szemben vezetett be korlátozó intézkedéseket. A világgazdaság bezárkózása azonban nem biztos, hogy megáll ezen a ponton. Fennáll annak az eshetősége, hogy Kína és a nyugati országok között folytatódik az elhidegülés, amely a külkereskedelemre is kiterjed. E folyamat jelentős fordulatot jelent az elmúlt évtizedek fokozatos világgazdasági nyitásához képest.
📈 A kereskedelem jelentősen bővült az elmúlt négy évtizedben. Az UNCTAD (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája) adatai alapján 1979-es energiaválság idején a kereskedelem a globális GDP 36% -át tette ki, 2019-re ez a szám 60% -ra nőtt. A bővülés a globális kereskedelem verseny átrendeződésével járt, és így, például az ázsiai régióban, több ország egyre fontosabb szerephez jutott a világgazdaságban és -kereskedelemben. Az 1970-es évek óta, de különösen 2000-es éveket követően Kína robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, a globális kereskedelem perifériájáról a világ export-központjává vált. Emellett számos gazdaság emelkedett fel. Például Mexikó fokozatos javulást követően a világ 14. legnagyobb exportőrévé vált, amihez hozzájárul az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) az Egyesült Államok Mexikó és Kanada között. A legnagyobb változások kisebb országok gazdaságaiban zajlottak. Ebben az időszakban Vietnám több mint 50-szeresére növelte exportját, hogy a világ 20. legnagyobb exportőrévé váljon.
https://public.flourish.studio/visualisation/13319037/
🗺️ Miközben az Egyesült Államok és Németország az évek során szinten tartotta versenyképességét, az Egyesült Királyság súlya jelentősen visszaesett. A történelmileg kereskedő nemzetnek számító britek súlya az elmúlt évtizedben csökkent a globális kereskedelemben, és így 2020-ban először hagyta el a világ 10 legnagyobb exportőrének listáját.
https://public.flourish.studio/visualisation/13318132/
🗺️ Általánosságban a kisebb gazdaságokra jellemző, hogy nagyobb külpiaci nyitottsággal rendelkeznek, és GDP-jük növelése során nagyban támaszkodnak a kivitelre. Ugyanakkor ez azt is jelenti, az országok kis méretéhez képest relatív nagyobb a súlyuk a világkereskedelemben. Így van ez a távol-keleti államok esetében, mint Malajzia (130,6%), Vietnám (186,5%), vagy Szingapúr (338,3%). Ugyanakkor régiónk országaira is jellemző a nagyobb külpiaci nyitottság: Magyarországon 162,8%, Csehországban 142,5% és Szlovákiára 187,8% a külkereskedelem GDP-hez viszonyított aránya. Lengyelország esetében a nagy belső piac miatt az előbbi országoknál kisebb a külpiaci nyitottság (112,4%), de az Európai Unió átlagát (92,8%) meghaladó a külkereskedelem GDP-hez viszonyított aránya.
🇪🇺 A legjelentősebb gazdaságokat vizsgálva Európa mutatja a legnagyobb gazdasági nyitottságot. Az Európai Unió külpiaci nyitottsága a globális átlag (56,5%) feletti. Összesítésben Európa még mindig a világ legnagyobb exportőre, 29,7%-os súllyal. A régión belül pedig Németország teljesítménye a legkiemelkedőbb (7,3%), amivel a harmadik legjelentősebb ország volt külkereskedelem tekintetében. Eközben Kína külkereskedelme a GDP arányában 37,5% volt 2021-ben. A szám kimagasló bővülést jelent a 1970-es évek elejéhez képest, amikor az 5%-ot sem érte el. 2007 óta Kína a legnagyobb exportőr, 2021-ben már a nemzetközi kivitel 15%-át az ázsiai ország bonyolította. Az Egyesült Államok pedig annak ellenére, hogy a legjelentősebb gazdaságok közül a legzártabb, a külkereskedelem GDP-hez viszonyított aránya 25,5% volt. Eközben a világ exportjának 7,8%-t adta 2021-ben. E jelenség arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a kereskedelmi korlátozások leginkább Európát érinthetik érzékenyen.
🔗 A kisebb gazdaságok számára kiemelten fontosak az exportpiacok, gazdasági bővülésüket stabilizálhatja a kiterjedt külkereskedelem. Ugyanakkor lényeges annak diverzifikálása, ahogyan a magyar kormány is törekszik minél több földrajzi irányba nyitni a külgazdasági stratégiainak megfelelően.
💾 Az eredeti cikk itt olvasható.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/irasok/energiaalapu-vilaggazdasag-ii-gigaszok-gazdasagi-haboruja-es-az-energiavalsag/
https://www.oeconomus.hu/oecofocus/magyar-uzbeg-kapcsolatok-fokozodo-egyuttmukodesek-budapest-es-taskent-kozott/
https://www.oeconomus.hu/irasok/helyzetkep-a-keleti-nyitas-strategia-megvalositasarol-kulkereskedelem-i-resz/
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
