📚 Ma már axiómaként tekintünk arra az összefüggésre, hogy a pénzkínálat változásával összhangban a nominális kamatlábak hosszabb távon az inflációs környezet változásával együtt változnak. Arról van például szó, hogy amennyiben az inflációs ráta 10 százalékkal emelkedik, a gazdaságban a nominális kamatláb előbb-utóbb ugyancsak 10 százalékkal növekszik. Ezen megfigyelés Irving Fisher nevéhez fűződik, és röviden csak Fisher-hatásként hivatkozunk rá.
👨 Irving Fisher amerikai közgazdász és statisztikus volt, az ökonometria egyik vezető képviselője. A Yale Egyetemen tanult és egészen nyugdíjba vonulásáig ott is tanított. Az oktatás és kutatás mellett azonban gyakorló szakemberként is tevékenykedett, hiszen több vállalatnak is az elnöke és igazgatója volt. Nevét a statisztikai tanulmányaink során az ún. Fisher-indexeknél láthatjuk, míg az infláció és a nominális kamatlábak viszonyának tanulmányozása során megkerülhetetlen a Fisher-hatás egzakt megértése. Munkájával több területen is maradandót alkotott, de kanyarodjunk vissza a Fisher-hatásra.
🔣 Ahhoz, hogy teljes egészében megérthessük a Fisher-hatást fontos szem előtt tartanunk az ún. nominális és reálkamat fogalmát. A nominális kamat mindig a megállapodás szerint fizetendő kamatot jelenti (jelzáloghitelek esetében a fizetendő kamat, vagy a betétesek betétei után kapott kamat). A reálkamat pedig azt veszi figyelembe, hogy a betétesek, vagy éppen az adósok mennyi árut és szolgáltatást vehetnek, vagy éppen mennyiről kell lemondaniuk. A tényleges nagyságrend meghatározásához a pénz vásárlóerejét szokták figyelembe venni, amely az áremelkedés (infláció) miatt az idő előrehaladtával csökken. Akkor, ha figyelembe vesszük az inflációt, láthatjuk a hitelfelvétel reálköltségét, és a megtakarítások kapcsán elérhető reálhozamot is. A számítás végtelenül egyszerű: reálkamat = nominális kamat – infláció.
⚠ A Fisher-hatás azt jelzi, hogy a reálkamat megegyezik a nominális kamatlábbal, ha kivonjuk abból a várható inflációs rátát. A reálkamatlábak az infláció növekedésével csökkennek, abban az esetben azonban nem, ha a nominális kamatlábak az inflációval megegyező ütemben emelkednek. Valójában tehát a Fisher-hatás szerint a nominális kamatlábak mindig alkalmazkodnak a várható inflációs környezethez. Abban az esetben, ha növekszik az infláció, a nominális kamatlábak tehát növekednek, de az inflációs félelmek eltűnésével a kamatlábak is csökkenésnek indulnak. A kapcsolat tehát a két jelenség között szoros és egyirányú.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
http://www.oeconomus.hu/oecofocus/kisertet-jarja-be-europat-az-inflacio-kisertete/
#inflacio #kamatlab #fisherhatas #elmelet
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
