Újabb fejezetéhez érkezett az ukrán gabonaszállítás körül kialakult vitás helyzet megoldása a V4 ország között. Korábban már beszámoltunk arról, hogy milyen problémákat, piaci hátrányokat jelent az egyes országok piacain a hirtelen, nagy mennyiségben beáramló, olcsó gabona, most pedig arról készítettünk összefoglalót, hogy a javasolt kauciós rendszer hogyan működne. Az importkorlátozás mellett hogyan érintheti mindez az érintett gazdaságokat, valamint, hogy volt-e már precedens hasonló intézkedésre az elmúlt évtizedekben.
🏛️Szeptember végén a dél-morvaországi Znojmóban tartottak egyeztetést a négy visegrádi ország szakminiszterei, akik az aktuális kérdések megvitatása mellett az ukrán gabona célországokba juttatásáról is tárgyaltak. A korábbi, szeptember 15-i döntést az importtilalom fenntartásáról továbbra is érvényesnek és szükségesnek tekintették, emellett pedig újabb intézkedések bevezetésével kerülnék el a piaci zavarok ismételt kialakulását. A megállapodás szerint kauciót vezetnének be a visegrádi országok, amelyet a kereskedők akkor kapnának vissza, amikor az ukrán gabona a balti vagy a lengyel kikötőkön keresztül elhagyná Európát. Ezzel igyekeznének elősegíteni, hogy az európai piacok helyett, olyan országokba jusson el a termék, ahol arra valóban szükség van, elkerülve az élelmiszerellátási zavarokat.
🇺🇦 Az egyeztetés során Mikola Szolszkij ukrán miniszter is megfogalmazta álláspontját. Véleménye szerint elsősorban szolidaritási folyosók létrehozásával lehetne a leggyorsabb és leghatékonyabb módon eljuttatni az árut az Európán kívüli országokba. A folyosók létrehozása mindazonáltal már korábban is felmerült, ennek költségei azonban hatalmas terhet rónának mind a kereskedőkre, mind a kivitelező államokra. Szolidaritási folyosó korábban már létrehozásra került az ukrán gabona szállításához Moldován és Románián keresztül, ennek működtetését és kivitelezését pedig Brüsszel is elősegítette.
🛑 Importkorlátozás esetén már korábban is előfordultak a gazdaságtörténelemben olyan protekcionista intézkedések, amelyek során letétet, egyfajta biztosítékot kellett a kereskedőknek az állam felé fizetni addig az ideig, amíg az áru az ország területén volt vagy amíg a behozatali engedélyeket megszerezték. Jellemzően a behozatali érték egy bizonyos százalékát valamely kormányzati intézménynél kell letétbe helyezniük. Ezt a letétet a kormány egy előre meghatározott ideig tartja magánál, a feltételek teljesülése esetén pedig visszafizeti az importőr felé. Ilyen intézkedést vezetett be többek között az Egyesült Királyság 1968 novemberében. Akkor, a behozatal értékének 50%-át kellett letétbe helyezni minden import áru esetében, kivéve az élelmiszereket és a nyersanyagokat. Az intézkedést egészen 1970 decemberégi tudták érvényben tartani. A brit vámhatóság ezen időszak alatt magánál tartotta a letéteket 6 hónapig, majd ezt követően kamat nélkül visszaadta a kereskedőknek. Olaszország az 1980-as évek elején vezetett be ideiglenes letéti rendszert. Ekkor az importőrök a termékek értékének 30%-át ideiglenes letétbe helyezték. Hasonlón az angol modellhez, a letét itt sem kamatozott a visszatartott idő során, viszont nem az adóhivatal, hanem központi bank kezelte azokat betétek formájában. Az 1960-as évektől egészen az 1980-ig évekig egy sor ország alkalmazott ilyen típusú importkorlátozást: Bolívia, Chile, Ecuador, Etiópia, Görögország, Izland, Izrael, Indonézia, Japán, Kolumbia, Nicaragua, Paraguay, Peru, Fülöp-szigetek, Kolumbia, Törökország és Uruguay. Néhány ország rövid időre kipróbálta, majd eltörölte az ilyen típusú intézkedést, ide tartozik Argentína, Dánia, Finnország, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság és Spanyolország is.
🇧🇴 Az import előleg alkalmazása sok esetben hasonló volt, de láthatunk kivételeket is. Bolíviában például kizárólag az autóimport esetén alkalmaztak előlegfizetési kötelezettséget, míg Kolumbiában jóformán minden import árura kiterjesztették azt.
‼️ Mindebből kitűnik, hogy az egyes országok eltérő előlegfizetési technikákat alkalmazhatnak, céljuk azonban a legtöbb esetben megegyezik: a behozatal költségének növelésével visszatartani az importot az adott államban, hiszen az importőrök kénytelenek további finanszírozást szerezni a letétbe helyezéshez. A visegrádi országok esetében nem egy plusz adó kivetése és így bevételhez jutás a cél, hanem az, hogy az ukrán gabona a tényleges célországokba juthasson el és ne az európai piacokon okozzon hátrányokat. Amennyiben ezzel a módszerrel sikerül elérni, hogy az afrikai országok végre megfelelő mennyiségű ukrán gabonához jussanak, akkor elkerülhető a költséges és nehezen ellenőrizhető szolidaritási folyosók létrehozása.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
💾 Az eredeti cikk itt, itt és itt olvasható.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: Ukrán gabonaszállítás – kitartanak az importtilalom mellett Ukrajna szomszédjai – Oeconomus
#Ukrajna #Magyarország #Szlovákia #Csehország #Lengyelország #Visegrádicsoport #V4 #gabonaimport #importstop #kaució #korlátozás #gazdaság #mezőgazdaság
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.