A magyar gazdaság számára historikusan meghatározóak a német kapcsolatok. Hazánk kereskedelmi függősége évszázados viszonylatban is megfigyelhető, és a hazai külkereskedelmi teljesítmény változása mögött leginkább a német-magyar reláció intenzitása húzódik meg. Éppen emiatt igyekszik ez az elemzés rövid és vázlatos képet adni arról, hogy milyen öntőminta segítségével fejlődtek a kiviteli és a behozatali relációk és a gazdaságtörténeti múlt tükrében milyen jövőkép vázolható fel. A téma kimondottan nagy aktualitást kapott Magyarországon, hiszen Németországnak immáron új kancellárja van és Angela Merkel érája véget ért. A kapcsolatok a jövőben is meghatározóak maradhatnak, azonban szükséges lehet Magyarország egyoldalú függőségét csökkenteni, illetve érdemes figyelembe venni azt, hogy Németország számára Magyarország még mindig csak egy kisebb jelentőségű kereskedelmi partner.

Szerző: Pásztor Szabolcs

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [813.36 KB]

Jelen elemzés arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy a magyar gazdaság sajátos német gazdaságtól való függősége legkevésbé sem újkeletű jelenség. Erre utaló jegyeket már évszázadokkal ezelőtt is láthattuk, amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország egyoldalúan kezdett kereskedni az örökös tartományokkal. A fő kiviteli cikkek a mezőgazdasági termékek voltak, míg a behozatali oldalon már akkor is a magasabb feldolgozottsági fokú termékek jelentek meg. Az export és importstruktúra tehát hamar megmutatta a fejlettségbeli relációkat. Az ezután következő évszázadok nagy hullámveréseket indítottak el, és hol erősebb, hol pedig szerényebb volt a kereskedelmi kapcsolatok intenzitása. A magyar gazdaság kereskedelmi függősége azonban érdemben nem változott, ugyanis a gazdasági erőcentrumot jelentő Németország mindig és minden korban tematizálni tudta a kereskedelmi kapcsolatok irányát és jellegét.

A jelenlegi magyar-német kapcsolatokat a növekvő külföldi tőkebefektetések fémjelzik, intenzív a vállalati jelenlét és hazánk valójában része a német termelési értékláncnak. Mindennek felismerése azért is különösen fontos, mert a magyar külpolitikának és az újonnan megválasztott német kancellárnak ezeket a fix pontokat okvetlenül figyelembe kell vennie. Másrészről azt is mondhatjuk, hogy a gazdasági és kereskedelmi meghatározottságok adják a magyar és német gazdasági és külkereskedelmi viszonylat mozgásterét. A robotizáció és a mesterséges intelligencia előretörésének időszakában fontos lesz meríteni a múltbéli kereskedelmi mintázatból és ennek tükrében lesz majd érdemes felvázolni a jövő forgatókönyveit. A fő kérdés az, hogy a termelési struktúra megváltozása hogyan és milyen mértékben érinti majd a magyar és német kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.

Bevezetés: a magyar gazdaság sajátos függősége

Ha Magyarország kereskedelmét szeretnénk vizsgálni az EU-ban, akkor figyelembe kell venni az interdependencia, azaz a kölcsönös függőség és az aszimmetrikus függőség jelenségét is. Ennek az az oka, hogy az országok az EU-n belül nem egyenlő módon és sokszor nem is kölcsönösen függenek egymástól. Elemzéseinkkor fontos megemlíteni a külkereskedelmi nyitottságot is, ami alapján egy ország gazdasága akkor tekinthető nyitottnak, ha a külkereskedelem GDP-hez viszonyított aránya meghaladja az 50%-ot.

Ezen szempontok alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarország egy nyitott ország, mivel például a 2000-től 2010-ig tartó időszakban átlagosan 70%-os külkereskedelmi nyitottsággal számolhatott, a kereskedelmi kapcsolataira pedig egyértelműen jellemző az interdependencia és az aszimmetrikus függőség (KSH, 2021) Az export-függőség pedig a 2008-as gazdasági válság óta tovább növekedett. Magyarországon a beruházások mértéke a rendszerváltást követően lendületes növekedésnek indult, azonban ezen a területen is jellemzőek az aszimmetrikus viszonyok és olyan országok játszanak kimondottan fontos szerepet (befektetőként), mint Dél-Korea, Japán és Németország.

Amennyiben hazánk gazdasági és külkereskedelmi függőségét említjük, ösztönösen és elsőként Németországra koncentrálhatunk és nem az egész Európai Unióra. Magyarországon a rendszerváltozásig a tervgazdálkodás volt a gazdaság legfontosabb rendezőelve, ezt megelőzően pedig korábban már jelentkeztek az évszázados fejlettségbeli megkésettség jegyei. Ennek köszönhetően teljesen más volt a gazdaság struktúrája, de a rendszerváltozást követően látványos fejlődésnek indult a magyar gazdaság ebben pedig Németországnak kiemelt szerepe volt.

A befektetéseknek, hiteleknek és az újonnan elérhetővé vált exportpiacoknak köszönhetően, Magyarország új megvilágításba került, melyben kimondottan sokat jelentett és jelent a német–magyar gazdasági kapcsolatrendszer és külkereskedelem.

Jelen elemzés azt kívánja áttekinteni, hogy a Magyarország számára elsődleges fontosságú német külkereskedelmi reláció hogyan fejlődött történelmi dimenzióit tekintve és mennyire aszimmetrikusak (féloldalasak) a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok hazánk és Németország között. Ezen kérdéskör tanulmányozása azért is fontos, mert a túlzott függés egy ideig lendítheti, később azonban jelentősen lassíthatja a felzárkózás ütemét és a hazai életszínvonal növekedését. Egy mélyebb elemzés segítségével pedig jobban megérthetjük az új német kancellár Magyarországgal kapcsolatos elképzeléseit, vagy éppen a magyar külpolitika lehetőségeit.

A magyar–német kereskedelmi kapcsolatok múltja

A Közép-Kelet európai országok rendszerváltásával és a vasfüggöny felszámolásával Európában egy új gazdasági korszak vette kezdetét. Napjainkban Magyarország kereskedelmének 25%-át Németországgal folytatja, melynek komoly történelmi előzményei vannak. Ebben az egységben nagyon rövid gazdaságtörténeti áttekintést téve, igyekszünk bemutatni a kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének fontos mérföldköveit.

Leginkább az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában kezdődött szembetűnő gazdasági fellendülés, amikor egyre több német vállalkozás kezdett el működni Magyarországon. Hazánk fő exportcikkei akkoriban a különféle mezőgazdasági termékcikkek voltak és az ország exportjának 62%-a Németországba irányult. Az abszolút mutató mellett, számos olyan tényező alakította a gazdaságot, amit meg lehetne említeni, de a legfontosabbnak az mondható, hogy 1754-ben, Mária Terézia uralkodásának ideje alatt életbelépett a kettős vámrendelet intézménye. Ezen kettős vámrendszer elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia szempontjából volt hasznos, mivel ezzel kívánták védeni az örökös tartományok ipari, és Magyarország mezőgazdasági termelését (Kőrösi, 2009). A vámrendelet lényege, hogy a külső vámhatár a szomszédos országokkal jelentősen magasabb áron mozogjon, mint a belső vámhatár ez esetben a magyar részek és az örökös tartományok között.

Magyarország számára ebben az időben az örökös tartományok voltak a legnagyobb és szinte az egyetlen külkereskedelmi kapcsolatok. Az egyoldalú függőség tehát már ekkor is tematizálta a külkereskedelmi viszonyokat. A rendelet egészen 1850-ig hatályos volt. A teljes kép megértéséhez meg kell említeni, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia intenzíven jelen volt európai kereskedelemben, Magyarország számára ugyanakkor a nemzetközi árukereskedelmének mintegy háromnegyede a közös vámterületre jutott. Az import termékek több mint felét a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tették ki, többek között a liszt és a cukor, míg az export termékek nagy részét pedig az iparcikkek és félkésztermékek képezték (ruházat, bőráru) (Kőrösi, 2009).

A két világháború között jelentősen átformálódott Magyarország kereskedelme és kereskedelmi kapcsolatai egyaránt. 1920-at követően az új államhatárok miatt a kereskedelem növekedése jelentős volt, bár e lehetőségek nem jelentették azt, hogy az állam élne is velük.  Nagy gondot okozott ugyanis a kivitel, és általános áruhiány lépett életbe. Ennek javítása érdekében kormányzati szerződések jöttek létre a mezőgazdasági kivitellel kapcsolatban. Az 1920-1930-as években Magyarország többek között szerződést kötött Németországgal, Ausztriával és Olaszországgal egyaránt.

Hazánkban a német részesedés ezt követően folyamatosan egyre meghatározóbb lett a külkereskedelem tekintetében. A Gömbös korszak idején Magyarországot hatalmas anyagi teher súlytotta, és félmilliárd márka adósságot szenvedett el. 1937-re az export több, mint 588 millió pengő, míg az import több, mint 483 millió pengő volt, külkereskedelmi aktívum tehát jelentkezett, annak mértéke azonban érdemben nem tudta enyhíteni az adósságterhet. A hazánkban levő gabona és szarvasmarha-sertésállomány zömét Németországba szállította az ország. A magyar export 60%-a Németország területén landolt az Anschluss után is. A kereskedelemi kapcsolatok függősége tehát továbbra is megmaradt (Kőrösi, 2009).

Érdekesség, hogy az 1929 és 1933 között lezajlódó gazdasági válság hatására Németország részesedése hazánk külkereskedelemében fokozatosan növekedett, mellyel szemben a klasszikus kereskedelmi partnereinkkel (Ausztria, Csehszlovákia) jelentősen csökkent a kapcsolatok intenzitása. Ez a folyamat a II. világháború végén még inkább megfigyelhető volt, hiszen Németország részesedése a magyar külkereskedelemből már az áruforgalom háromnegyed részét tette ki!

A második világháború kitörését követően, talán nem meglepő módon, Magyarország külkereskedelme túlnyomó részben Németországhoz volt köthető, mint elsőszámú külkereskedelmi partner, részben kulturális és földrajzi adottságok következtében. Ennek következményeként a magyar gazdaság alárendelődött a németnek, és jelentős magyar kiviteli többlet alakult ki. Példaként említhető, hogy megszűntek a kereskedelmi kapcsolatok Nagy-Britanniával is, melynek okaként egyértelműen az Anschluss szolgált. A brit vezetés jól látta azon helyzetet, hogy a szoros német-magyar gazdasági kapcsolatok és Ausztria bekebelezése által Németország közvetlen szomszédja lett a korabeli Magyarországnak, ezzel sakkban tartva Magyarországot a Szovjetunió és a hitleri Németország között. Ezt követően, ahogyan már említettük a háború végére Németország részesedése a magyar külkereskedelemből az áruforgalom több mint felét, mintegy háromnegyed részét tette ki (Szalai, 2020).

A II. világháborút követően teljesen átrendeződött a külkereskedelmi forgalom, hiszen a szovjet megszállás után a Szovjetunió és a kelet-közép európai szocialista országokkal kezdett kereskedni Magyarország, a német dominancia pedig fokozatosan eltűnt. A magyar gazdaságot nagyjából negyven évig tervgazdaság jellemezte, melynek legfontosabb elemei az ötéves tervek voltak. Mindez egy olyan gazdasági rendszert hozott létre, ahol nem a piac, hanem az állam (az egypártrendszer miatt az állam és a kormány között minimális az elválasztódás) irányítja a gazdaságot. Ebben a rendszerben pedig a nyugati kapcsolatok minimális szerepet játszottak/játszhattak. Ez a tendencia egészen az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás és a világgazdasági környezet változásáig meg is maradt. Az álamszocialista évtizedek alatt a kereskedelem irányát adminisztratív eszközökkel eltérítették. Nézzük meg azonban röviden, hogy ezekben az évtizedekben ténylegesen mi is történt.

1945-tel kezdődően Magyarország külkereskedelme jelentősen átrendeződött. A szovjet benyomulás majd megszállás és politikai jelenlétük miatt a Szovjetunió és a már megszállt országok létrehozták a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), melynek Magyarország is tagja lett hasonlóan a Német Demokratikus Köztársasághoz, mely a szovjet megszállás alatt lévő német területeket foglalta magába. A magyar-német kapcsolatok ugyan fennmaradtak, mivel a kommunista állam vezetői is folytattak kereskedelmet mind az NDK és az NSZK-val. Kezdetben a legperspektivikusabbnak a magyar-kelet-német kapcsolatok tűntek, azonban hamar látható volt, hogy az NSZK felvevőpiaca és gazdasági potenciálja megahatározóbb az NDK-nál. Ráadásul Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) közötti

kereskedelmi kapcsolatok az 1970-es és 1980-as években kimondottan dinamikus növekedést értek el, mely akkor egyértelműen „sikertörténetnek” volt betudható. Mindez jól megágyazott a rendszerváltás utáni kereskedelmi kapcsolatok újjáéledésének (Szalai, 2020). A német-magyar gazdasági kapcsolatok elmélyülésének a kulcsfontosságú időszaka éppen a rendszerváltozást követő évekre, az 1990-1994 közötti időszakra esett. 1990-ben az NSZK-ból érkező összbefektetések összege mindössze 136 millió eurót tettek ki, melyet az alábbi táblázat is igazol.[1] Később azonban rendkívüli mértékben megemelkedett az erős transzformatív szerepet betöltő német tőke nagysága a hazai gazdaságban.

1. táblázat: Német közvetlen tőkebefektetések összege (1990 és 1994 között, millió euró)

Év Millió euró
1990 136
1991 250
1992 579
1993 1134
1994 1424

Forrás: Hettyey (2016)

Az adatok tükrében talán nem meglepő, hogy 1991-től kezdődően az immáron egységes Németország lett Magyarország legfőbb kereskedelmi partnere, ugyanis Magyarország ebben az évben 8,5 milliárd német márka értékben cserélt árut.  Ugyanebben az évben a német részesedés a magyar exportból 25,9 százalék, míg a magyar importból 20,3 százalékot tett ki. Az ezt követő két évben Németország lett az elsőszámú külföldi befektető ideértve az FDI-t is. Ezen időszakban a német kormány politikai szinten is próbálta segíteni Magyarország gazdaságának fellendítését. A magyar állam más országokkal folytatott kereskedelme pedig stagnált, vagy éppen csökkent.

Az 1993-1994-es német befektetések közül két nagy volumenű akvizíciót említhetünk meg. Az egyik a Volkswagen győri Audi-beruházása volt, amelyről 1993 márciusában döntöttek. Ennek szerződése 700 millió német márka összértékről szólt. A gyár a mai napig működik. A második nagy beruházás pedig a Bayerische Landesbank Girozentrale-hoz köthető, mely 1994-ben az MKB Bank 25 százalékát vásárolta meg, melyet húsz év múlva 2014-ben adott el a magyar államnak. Pénzügyi tekintetben továbbá hiteleket és segélyeket említhetünk meg a német fél részéről, illetve a munkanélküliség csökkentésének érdekében a német munkaerőpiacon biztosítottak ideiglenes munkát a magyar munkavállóknak.[2]

A hitel a korban fontos szerepet töltött be, ugyanis a rendszerváltás előtt ez volt az egyetlen pénzügyi segítség, majd a rendszerváltás után a gazdasági rendszer megváltozása utáni nehézségek csökkentését, valamint a stabilizálását szolgálta. A német kormány nagymértékben és több csatornán keresztül hozzájárult a magyar gazdaság helyreállításához és stabilizálódásához. Ennek következtében Németország egy kedvező külkereskedelmi és befektetési környezetet is igyekezett teremteni saját érdekeltségű vállalatai számára. A támogatások tekintetében Németország növelte az ott dolgozó magyar munkavállalók kontingensét addig, amíg 1993-ban a német munkaerőpiac gyengülése el nem kezdődött. A munkavállalásnak több formája is megjelent: (1) idénymunka, (2) vendégmunka, (3) vállalkozási szerződés. Mindhárom feltétele más és más volt.

A számokból és a tendenciákból azt láthattuk tehát, hogy az 1990-1994 közötti években a külkereskedelmi kapcsolatok hamar visszarendeződtek, a magyar és német kereskedelem újra egymásra talált, sőt még inkább szorosabbá vált az együttműködés a Németországgal. Ennek eredményeként a statisztikai adatokból kiderül, hogy az EU- országokkal folytatott kereskedelem esetében több mint 50 százalékos részesedést jelentett a magyar–német reláció.

A kereskedelem áruszerkezete is jelentősen átalakult 1990 után, melynek legintenzívebb időszaka 1995 és 2000 között volt, amikor is felfutott a Magyarországon letelepedett német vállalatok termelése, és exporttevékenységük is beérett. Míg 1990-ben a magyar kivitel egyötödét a mezőgazdasági termékek, ital, élelmiszerek és dohány tették ki, tehát egy fejlettségbeli megkésettséget tükröző áruszerkezet volt, ugyanez az arány 10 év múlva már 3,4 százalékra csökkent. Hasonló visszaesés volt figyelhető meg a nyersanyagok esetében is, ahol az arány 44 százalékról 12,5 százalékra csökkent. Ezzel szemben jelentős növekedési tendencia volt tetten érhető a feldolgozott termékek esetében.

Közelmúltbeli események a magyar-német viszonylatban

Magyarország 2004-es Unióhoz csatlakozása nyomán a Németországgal folytatott kereskedelem még inkább megélénkült. Ez számszakilag is megfigyelhető, ugyanis a csatlakozást követően a Németországgal folytatott kereskedelem az import esetében 13 százalékkal míg az export 8 százalékkal növekedett. Hazánk exportvezérelt és markánsan a német reexport tevékenység által áthatott gazdasága jelentős összeköttetésbe került a német gazdasággal, ugyanis országunk kivitelének legfőbb piaca az elmúlt években már egyértelműen Németország volt (KSH, 2019).

A német gazdaság magyar gazdaságra gyakorolt hatását a működőtőke befektetések sokszorosan tovább növelték, hiszen Magyarország modernizálásában döntő szerepet játszottak a nagyarányú német befektetések. Ezek a befektetések leginkább a feldolgozóiparban, azon belül is a járműgyártási ágazatot érintették. Illetve a folyamathoz hozzájárult 2007-ben a forint erősödése, amely pozitívan hatott a tőkeimport értékindexére. Ezek a beruházások megalapozott indokokkal történtek, hiszen ezen befektetésektől várták az értékesítés előmozdítását, a kelet-közép európai expanziót (Magyarország, mint „ugródeszka” szerepelt volna a tervükben), illetve az adóelőnyök kihasználását. Ezeken kívül egyéb tényezők is befolyásolták a magyarországi tőkebefektetéseket. Ilyenek voltak többek között a szigorú német környezetvédelmi szabályok kikerülése, vagy például a szállítási és költség szempontok.

Ahogyan azt a korábbiakban jeleztük az EU-hoz való csatlakozás jelentősen megváltoztatta a hazai kereskedelmi viszonyokat, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy jelentős változást hozott a hozzáadott érték (a bruttó kibocsátás és a termelői fogyasztás közötti különbség) tekintetében is. Ezekben a folyamatokban Németország elsődleges szerepet játszott és erős transzformatív hatást fejtett ki. Ha minden szektort figyelembe veszünk 2010-től kezdődően, 2012 kivételével, a hozzáadott érték Magyarországon minden egyes évben növekedett. Ráadásul a visegrádi országok között 2018-ban (5,6%) és 2019-ben (4,7%) a magyar adat volt a legmagasabb. Hazánk azonban nem minden iparágban mutat arányos teljesítményt. A mezőgazdaság, az erdészet és a halászat területén érdemi elmozdulás nem történt a hozzáadott értékben, szerényebb növekedést láthattunk továbbá a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy területén. Rendkívül látványos volt azonban a növekedés például az építőiparban (2018-ban 15,1% és 2019-ben 13,0%) vagy a kis- és nagykereskedelem területén (2018-ban 8,7% és 2019-ben 8,5%). A hozzáadott érték minden szektorra kiterjedő mutatójának összehasonlításakor pedig jól látható, hogy az utóbbi évek hazai növekedése jelentősen felülmúlja az eurózóna és az Európai Unió átlagát is. Az intenzíven növekvő kereskedelmi kapcsolatok tehát komolyabb növekedési potenciálra találtak Magyarországon (Szalai, 2020).

Az Európai Unióval folytatott kereskedelem esetén fontos megjegyezni, hogy a legtöbb partnerországgal ellentétben Magyarország kivitele emelkedni tudott az előző évekhez képest, például a szolgáltatások terén több mint 9%-os volt a növekmény. Ez azzal is magyarázható, hogy a kereskedelmünk nyitottsága továbbra is kiemelkedőnek számít, és ennek egyik fontos eleme volt és maradt az ún. shared service center-ek visegrádi országokba és ezen belül Magyarországra való telepítése is. A termékbehozatal esetén az árszínvonal 2019-ben 1,1; a kivitel 1,7 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva, melynek eredményeképpen a cserearány is 0,6 százalékkal javult (KSH, 2021). Hazánknak az elmúlt öt évben a szolgáltatáscsoportok közül a bérmunkából, a turizmusból és a szállítási szolgáltatásokból keletkezett a legtöbb aktívuma. Ez alapján fontos megemlíteni, hogy Magyarország turizmusát illetően a németek (2015-ben) 3 millió alkalommal érkeztek hazánkba, s tartózkodásuk során 202 milliárd forintot fordítottak termékek és szolgáltatások vásárlására. A német leányvállalatok is dominánsak Magyarországon, részesedésük folyamatosan emelkedik, és a német vállalatok közül is sok jelen van hazánkban, ilyen a Continental AG és a Siemens is. Elmondható, hogy hazánk jelentős mértékben importál is Németországból, 2015-ben az ország összes importtermékének 27,7%-a német származású volt (1. ábra). Magyarországon a német befektetőknek köszönhetően jelentős az autóipar. Ezen iparág tekintetében a belföldi vállalatok termelékenysége nagyobb mértékben marad el a külföldiekhez képest. Elemi tényező az, hogy a hazai vállalkozások külső támogatást kapjanak a gazdaságpolitikai tudás- és tőke megszerzése érdekében. A visegrádi térségben Magyarországon és Csehországban a legjelentősebb az autóipar szerepe a nemzetgazdaságban. Magyarországon a nemzetgazdaság teljes hozzáadott értékében 1995 és 2014 között közel 3,5 százalékponttal nőtt az autóipar részesedése.

1. ábra: Németország részesedése a teljes magyar termékforgalomban

Forrás: KSH (2021)

Azon túl, hogy megvizsgáljuk a német kapcsolatok beágyazottságát a hazai külkereskedelemben, érdemes felvillantanunk az abszolút számokat is. A következő vonaldiagram (2. ábra) éppen azt mutatja, hogy milyen dinamikákat mutatott a hazai Németországból való behozatal és a Németországba tartó kivitel.

2. ábra: Németország és Magyarország külkereskedelmi kapcsolatai (millió forint, folyó áron)

Forrás: KSH (2021)

Az abszolút számokon túl fontos még azt is hangsúlyoznunk a Németországból származó behozatal valóban német. Mindez talán meglepő lehet a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok sajátosságait kevésbé ismerők számára, de minduntalan rá kell mutatnunk arra, hogy a sokszereplős és sokszorosan összetett termelési hálózatokban, ahol rendkívül erős az ún. reexport jelensége nem feltétlenül esik egybe a termék gyártója és a termék exportőre. Ezen kérdés kapcsán egyértelmű eligazítást ad számunkra a tanulmány következő ábrája (3. ábra).

3. ábra: Termékimport és a származási hely kapcsolata

Forrás: KSH (2021)

A magyar-német kereskedelmi kapcsolatok jelene

2019-ben, az új típusú koronavírus-járvány előtti megelőző évben Magyarország 28,8 milliárd euró értékben exportált Németországba (ez 5,4 százalékos növekedés magyar részről az előző évhez képest), míg 27 milliárd eurót importált onnan (2,9 százalékos növekedés), amely így 1,8 milliárd euró nyereséget jelentett Magyarország számára. A német közvetlen működőtőke beruházások értéke 2017-ben 19 694 millió eurót tettek ki, ez 2018-ban 17 027 millió euróra csökkent, de így is az éves beérkező külföldi százalékát jelentette! Magyarországon jelenleg 6 ezer német vállalat működik (1993 -ban még csak 4 ezer volt a számuk) közel 300 ezer munkavállalót alkalmazva, melyeknek ezen cégek nyújtanak biztos állást (KSH, 2021).

Az érvelésünkből és a statisztikai adatokból látható, hogy a kereskedelmi kapcsolatok összefonódása láthatóan nagyon erős, s talán kissé egyoldalú is. Tudnunk kell azonban, hogy Németország számára Magyarország nem olyan hangsúlyos kereskedelmi partner. A 2019-es német export csupán 2 százalékát, míg importjának 2,8 százalékát adta Magyarország. Ugyanez az érték magyar viszonylatban 26,9 százalék az export és 25,2% az import tekintetében (OEC, 2019).

2019-ben Magyarország kereskedelmi teljesítményének növekedése folytatódott. Az export esetében 6 százalékos, míg az import esetében 6,9 százalékos növekedést tudott az ország realizálni. Nyilvánvalóan, kereskedelmi mixünkben továbbra is az Európai Unió tagországaival folytatott kereskedelmünk a leghangsúlyosabb, körülbelül a társulási szerződés aláírása óta, amely nagyságrendileg 75-80 százalékos részarányt. 2019-ben az EU tagjaival folytatott kereskedelemben a kivitel értéke 4 százalékkal, míg a behozatal 6 százalékkal növekedett. Ez az összimport 74 százalékát, míg összexport 81 százalékát adja. A 2019-es export 108,9 milliárd eurót, az import 104,1 milliárd eurót jelentett. Kereskedelmi téren a legfontosabb exporttermékek a személygépkocsik, gépjármű alkatrészek és tartozékok, vezetékes távbeszélőkészülékek, televíziók stb., míg importtermékek főképp vezetékes távbeszélő és távírókészülékek, integrált áramkörök, gépjárműalkatrészek, tartozékok, illetve földgáz említendő meg. Export árufőcsoportok szerint nyersanyagokat, energiahordozókat, feldolgozott termékeket, gépeket és szállítóeszközöket, míg import árufőcsoportok tekintetében élelmiszereket, nyersanyagot, energiahordozókat, feldolgozott termékeket realizálunk (KSH, 2019). Mindezen tendenciák nyomon követése azért is kiemelt fontosságú, mert a magyar külkereskedelmi kapcsolatok mozgását, nagyrészt a német reláció teljesítménye befolyásolja. Mint ahogyan azt korábban hangsúlyoztuk Németország Magyarország kereskedelmi partnerei közül messze kiemelkedik, ideértve az export és import partnerséget egyaránt. Magyarország tehát mára a német vállaltok számára nem csak olcsó munkaerőt biztosító gyártóhelyeket, hanem kutatás – fejlesztési stratégiai telephelyeket is jelent.

Németország a 2020-as évek elejére a szolgáltatások külkereskedelmében a magyar gazdaság egyik legfontosabb partnerévé vált. 2015-ben Németország viszonylatában a bérmunkából származó bevétel a magyar szolgáltatásexport 21 százalékát tette ki. Emellett a német állampolgárok Magyarországon történő tartózkodásuk során 202 milliárd forintot fordítottak termékek és szolgáltatások vásárlására. Szintén 2015-ben a szállítási szolgáltatások esetében 721 millió eurós bevételt és 589 milliós kiadást regisztrált a magyar statisztikai számbavétel. Ugyanebben az évben magyar állampolgárok 901 000 alkalommal utaztak Németországba, ahol ezen emberek összeségében 6,3 millió napot töltöttek el. A Destatis, a német statisztikai hivatal adatai szerint németországi kereskedelmi szálláshelyeken 267 000 alkalommal szálltak meg magyar állampolgárok ebben az évben, ahol 707 000 vendégéjszakát töltöttek el. Az érkezések számát tekintve pedig München, a vendégéjszakát tekintve pedig Berlin a legkedveltebb város a magyar turisták részéről.

Az termékforgalom tekintetében Németország és Magyarország között legnagyobbrészt közúti szállítás révén valósul meg (elsősorban nehéz gépjárművek), mely 4,6 Mrd árutonna-kilométert jelent. Ezt követően a második legnagyobb összegű exportbevétel és importkiadás a légi szállítási szolgáltatások nyújtásából, illetve igénybevételéből keletkezett (megemlítendő a DHL áruszállítási vállalat).

Összegzés és néhány következtetés

Elemzésünkből láthattuk, hogy hazánknak nem csak a rendszerváltás utáni időszakban lett fontos kereskedelmi partnere Németország, hanem a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok már évszázadokkal korábban gyökeret vertek. Kezdetben az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül mezőgazdasági termékekkel látta el Magyarország az örökös tartományokat, később az államszocializmus évei alatt a kereskedelmi kapcsolatokat adminisztratív eszközökkel elszakították, de a rendszerváltozást követően azonnal látható volt, hogy a magyar külkereskedelem szinte azonnal visszatér a természetes bázisához és fő csapásirányához.

A harmadik évezred után jól láthatóan a magyar-német reláció tematizálja a magyar külkereskedelmet, mely egyértelmű sérülékenységet is jelent. A magyar és német kapcsolatok egyértelmű aszimmetriát mutatnak és magyar részről dependensek. Mindez növekedési lehetőséget jelent a magyar gazdaságnak, de egyértelműen hátráltató tényező is lehet. Ezen meghatározottságokon rövid távon változtatni csak szerény mértékben lehet, így az újonnan megválasztott német kancellárnak, illetve a magyar külpolitikának a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok sajátos útfüggőségének figyelembevételével kell alakítaniuk a robotizáció és a mesterséges intelligencia által folyamatosan alakított külkapcsolatokat.

 

Felhasznált források

  • Kőrösi, I. (2009): A magyar–német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989–2009) a tíz új EU-tagországgal összehasonlítva. Külügyi Szemle, 2009. ősz, 3. szám, pp. 3–43.

 

 

 

  • OEC (2019): Germany and Hungary Trade.

 

  • Szalai, L. (2020): Magyar–német gazdasági kapcsolatok a rendszerváltástól napjainkig. Közép-Európai Közlemények, XIII. évf. 3. sz. No. 50., pp. 263–282.

[1] http://real.mtak.hu/40271/3/cikk%20master-gazdag%20Hettyey_Comm%20master.pdf (Hettyey, András (2016) Kölcsönös érdekek: magyar-német gazdasági kapcsolatok az Antall-kormány időszakában. In: Magyarország Európában, Európa a világban: tanulmánykötet Gazdag Ferenc 70. születésnapjára. Dialog Campus, Budapest, 6.o.)

[2]   http://real.mtak.hu/40271/3/cikk%20master-gazdag%20Hettyey_Comm%20master.pdf  (Hettyey, András (2016) Kölcsönös érdekek: magyar-német gazdasági kapcsolatok az Antall-kormány időszakában. In: Magyarország Európában, Európa a világban: tanulmánykötet Gazdag Ferenc 70. születésnapjára. Dialog Campus, Budapest, 7.o.)