Ukrajnában a orosz drónok lelövésében nem a földi fegyverek játszanak egyre nagyobb szerepet, hanem az úgynevezett elfogó drónok. Oroszország az elmúlt hónapokban rendkívüli módon növelte a dróngyártását, így havonta egyre nagyobb mennyiséggel támadja Ukrajnát. Ha tavaly ősszel egy támadás során a 100 drón még rendkívülinek számított, tavasszal már 200 volt az átlagos mennyiség, míg jelenleg már az 500-as számoknál tartunk. Költséghatékony védekezés az olcsó drónok ellen nincs, de az ukrán erők most egy új rendszerrel kísérleteznek: az elfogó drónokkal. A nyár elején bemutatott eszközökben nagy potenciál lehet, de a tömeggyártás elindítása azonban hosszú hónapok óta csúszik.
Statisztika
Oroszország a háború kezdete óta folyamatosan támadja Ukrajnát rakétákkal és drónokkal. Mivel az orosz hadipar nagy erőfeszítéseket fektett a drónok gyártásának növelésére, egyre több harci drón áll rendelkezésre, amit az is mutat, hogy az utóbbi időben növekvő számban vetik be őket Ukrajna ellen.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/25397672/
A támadások kivédése egyre nehezebb, mivel a Shahed, a Gerany és a Gerbera típusú drónok gyorsabban és magasabban repülnek, valamint gyakran rajokban érkeznek, hogy túlterheljék az ukrán légvédelmet. Minél több drónt vetnek be, annál nagyobb kihívást jelent azok megsemmisítése vagy hatástalanítása az ukrán légvédelmi rendszerek számára. A hagyományos elfogóeszközök, mint a légvédelmi rakéták, a nagy kaliberű fegyverek vagy a hordozható légvédelmi komplexumok továbbra is használatban vannak, de hatékonyságuk korlátozott, elsősorban azért, mert túl sok a támadó drón. A harci helikopterek ugyan hatékonynak bizonyultak, de egyelőre nincs belőlük elegendő. A rakéták túl drágák ahhoz, hogy tömegesen alkalmazzák őket viszonylag olcsó (a rakétákhoz képest) drónok ellen, a lőfegyverek pedig Gerbera ellen hatékonyak, Shahedek ellen viszont nem. Ezért az ukrán védelemnek új, olcsóbb és rugalmasabb megoldásokra volt szüksége a tömeges dróntámadások kivédésére. Az egyik ígéretes irányt az elfogó drónok alkalmazása jelenti.
Mitől jobbak?
Az elfogó drónok egyik legnagyobb előnye a gazdaságosság: egy ukrán gyártmányú elfogó drón ára mindössze három és ötezer dollár között mozog, a legegyszerűbb változat pedig ezer dollár körül kapható. Ezzel szemben a legolcsóbb Shahed legalább tízezer dollárba kerül, míg egy Gerany ára ötvenezer dollártól indul. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna sokkal olcsóbban tudja semlegesíteni az orosz drónokat, mint amennyibe azoknak a gyártása és bevetése kerül.
A tapasztalatok is biztatóak: Olekszandr Szirszkij főparancsnok szerint az elfogó drónok az orosz harci drónok 70 százalékát képesek megsemmisíteni. Volodimit Zelenszkij pedig úgy fogalmazott, hogy 800 Shahed lelövéséhez körülbelül 1600 elfogó drónra lenne szükség, ami reális mennyiség. Denisz Smihal védelmi miniszter pedig kijelentette, hogy Ukrajna a közeljövőben naponta akár ezer elfogó drónt is be tud majd vetni.
Az elfogó drónok működése FPV drónokon alapul. Kép: Wikimedia Commons, ArmiaInform
A gyakorlatban azonban több kihívással is szembe kell nézni. Az első probléma, hogy még mindig nincs tömeggyártás, pedig már több mint fél év eltelt az első elfogó drón bevetése óta. A sajtóban a korrupciót emlegetik leggyakrabban magyarázatként, ám a gondnak van egy pénzügyi oldala is. Ukrajnában az FPV-drónokat kisebb üzemekben állítják elő, és az elkészült darabok 99%-a közvetlenül a frontra kerül. A Légvédelmi Erők így pénzügyi szempontból nem tudják felvenni a versenyt a harcoló dandárokkal, különösen akkor, amikor éppen tömeggyártásra lenne szükség.
Vannak műszaki kihívások is. Az elfogó drónnak látnia kell a célpontot, ezért ködös vagy felhős időben csökken a hatékonysága. A Shahed átlagosan 180 kilométer/órás sebességgel repül, így az elfogáshoz legalább 300 kilométer/órás sebességű drónra van szükség. Emiatt az ukrán katonák és mérnökök módosított FPV-drónokat használnak, amelyeket kis radarokkal szerelnek fel, és speciális taktikát dolgoztak ki a célpontok semlegesítésére.
A rendszer szélesebb körű bevezetésének egyik legnagyobb akadálya jelenleg a radar állomások hiánya. Ezek nélkül az elfogó drónok nem mindig képesek pontosan bemérni a célpontot, ezért helymeghatározó állomásokra van szükség, amelyeket össze lehet kapcsolni a drónokkal. Az ilyen berendezések egyik fő szállítója Izrael, de ukrán gyártók is készítenek hasonló rendszereket. A gondot az jelenti, hogy a szállítási idő hosszú, és a hátországban hiány mutatkozik belőlük, mivel elsősorban a front igényeit kell kielégíteni, ahol nagy mennyiségben kell megsemmisíteni az orosz felderítő drónokat.
A drónok lelövése új tudományágg
A drónok elleni védekezés mára olyan kulcsfontosságúvá vált, hogy az Ukrajna Fegyveres Erőinek főparancsnoka, Olekszandr Szirszkij bejelentette, hogy a légierőn belül új fegyvernem jön létre, a légvédelmi pilóta nélküli rendszerek egységei. Ugyanakkor a drónelfogók önmagukban nem jelentenek megoldást. Hatékonyságukat az időjárási körülmények (köd vagy a felhőzet) jelentősen ronthatják, ezért az ukrán hadseregnek továbbra is minden rendelkezésre álló eszközt be kell vetnie az orosz drónok megállítására. Ehhez hozzátartoznak a mobil csoportok, az elektronikai hadviselés, valamint a kis hatótávolságú légvédelmi eszközök. A védekezés hatékonysága nagyban függ a drón repülési magasságától is. Ha egy drón másfél kilométer magasan, vagy annál magasabban közelít, hatékonyabban le lehet vadászni elfogó drónnal. Alacsonyabb repülési magasság esetén viszont célszerűbb nehéz géppuskákat alkalmazni. A jövőben így a különböző fegyvernemek összehangolt, kombinált alkalmazása válhat meghatározóvá, ami jelenleg probléma az ukrán hadseregben.
Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a feleknél egy-egy új technológia megjelenése után nagyjából másfél-két hónap kell az „ellenszer” megtalálásához. A katonai és technológiai innováció így kulcsfontosságú, minderre pedig sok pénz és erőforrás szükséges.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
