Az orosz energetikai vállalatokat célzó amerikai szankciók régiónkban is komoly változásokat indítottak el. Bulgáriában már elfogadták azt a törvényi módosítást, amellyel az állam átveszi az irányítást az orosz tulajdonrészek fölött, Romániában pedig hasonló intézkedéseket hoztak. Szerbia esetében már összetettebb a helyzet, a NIS kőolajfinomító vállalatnál mindeddig nem történt hasonló reform. Szerbiában ez a társaság biztosítja az ország üzemanyagszükségletének 80%-át, a napi 96 ezer hordót is eléri a finomító kapacitása. Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzetben az ellátásbiztonság veszélybe kerülhet, ahogyan az is, hogy az olyan nagyvállalatok, mint a MOL, potenciális vevőként az orosz részesedésekre nagyszerű regionális lehetőség előtt állnak. Rövid elemzésünkben a bolgár, román és szerb energetikai vállalatok orosz részesedését tekintjük át. Kitérünk arra is, hogy a MOL számára milyen előnyökkel járhat a szerb piacra lépés.
Az orosz külföldi tőkebefektetéseket az energiaágazatban elsősorban az állami ellenőrzés alatt álló energiaipari vállalatok hajtják végre, amelyek globális befolyásuk kiterjesztésére törekednek. Az orosz energiavállalatok terjeszkedése, különösen Európában, egyre nagyobb fenntartásokkal találkozik a 2022-es orosz-ukrán háború kitörése óta. Az EU szankciói, például a 2022/428 rendelet, korlátozták az orosz energiaágazatba történő új beruházásokat, valamint exportkorlátozásokat vezettek be az iparág számára szánt berendezések, technológiák és szolgáltatások tekintetében. Ennek kikerülése érdekében az orosz tőke gyakran alkalmaz transzferországokat és adóparadicsomokat a tőke kihelyezéséhez. A legutóbb elfogadott amerikai szankciós csomag nagyrészt az orosz energetikai vállalatok ellen irányul, ezzel kívánja az Egyesült Államok elérni a fegyverszünetet vagy békét a háborúban. A legfontosabb társaságok, mint a Gazprom Nyefty, a Rosznyefty és a Lukoil jelentős nemzetközi részesedéssel is rendelkeznek, így például a szerb, a román és a bolgár leányvállalati érdekeltségükben is változások indultak az intézkedés hatására. Mindhárom ország számára az elsődleges cél az energiabiztonság fenntartása és az árak hirtelen emelkedésének féken tartása.
Bulgária
Bulgáriában történtek elsőként lépések annak érdekében, hogy a Lukoil működtetése és termelése továbbra is veszély nélkül folytatódjon. November 7-én egy rekord gyors szavazást követően a bolgár parlament elfogadta azt a törvényt, amely különleges kormánybiztos irányítása alá helyezi a Lukoil Neftohim Burgas működtetését és értékesítését. A parlament a 2026-os költségvetést is úgy módosította, hogy az állam a Bolgár Fejlesztési Bankon keresztül képes legyen a Lukoil eszközeinek felvásárlására, valamint a tranzakcióhoz egy 2 milliárd eurós állami garanciát biztosítottak.
A gyors és hatékony jogszabályi módosítások azért is kiemelten fontosak a bolgár parlamentnek, mivel gazdasági szempontból kiemelt jelentősége van a Lukoil vállalatnak az országban. A Balkán-félsziget legnagyobb olajfinomítója a bulgáriai Burgasz melletti Neftohim. Napi kapacitása 190 ezer hordó, így pedig az ország üzemanyagszükségleteinek 80%-át képes fedezni. A bolgár leányvállalat 50-60%-os részesedéssel van jelen az üzemanyag előállításban, valamint az importban. A finomító tulajdonosi struktúrája szerint a Lukoilhoz tartozó svájci leányvállalat a Litasco 89,97%-os tulajdonrésszel rendelkezik, további 9,88%-ot a Lukoil másik kapcsolódó vállalata birtokol, a fennmaradó 0,15% pedig kisebb részvényesek kezében van.
A finomító mellett az üzemanyagkút hálózatban is számottevő a társaság érdekeltsége: Bulgária-szerte mintegy 600 kút tartozik a hálózathoz. Érdemes hozzátenni azt is, hogy a fekete-tengeri kikötői hozzáférés ugyancsak növeli a társaság értékét, stratégiai és gazdasági szempontból is kiemelt jelentősége van a finomító elhelyezkedésének. A kőolaj-finomító mellett orosz részesedést találhatunk még az Overgas földgázzal kereskedő cég esetében is. A korábbi adatok alapján az Overgasnál a Gazprom 50%-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett. Utóbbi esetben nincs még szó arról, hogy államosítás alá kerülne a társaság.
Románia
Romániában hasonló intézkedések zajlottak november hónap során: a román energiaügyi miniszter, Bogdan Ivan, valamint az ügyvivő elnök Nicușor Dan szintén jelezték szándékukat, hogy Románia kész átvenni Lukoil Petrotel Ploiești finomítóját és kiskereskedelmi hálózatát. Románia esetében azonban egyelőre még nincs fedezet a vásárlásra, így a tranzakció lebonyolítása várat magára. A romániai Lukoil leányvállalat ploiești finomítója ugyan kisebb kapacitású, mint a bolgár, és éppen ezért is nagy jelentősségű a folyamatos működés fenntartása. A finomító napi kapacitása 48 600 hordó, ezzel pedig a román üzemanyagpiac 20%-át képes lefedni. A leányvállalat mintegy 320 benzinkutat üzemeltet Romániában. A társaság emellett kitermelési jogokkal is bír a Fekete-tengeren, 85%-os részesedéssel rendelkezik a Trident és az Est Rapsodia blokkokban, míg az állami tulajdonú RomGaz kisebbségi tulajdonrésszel rendelkezik.
Románia számára tehát amellett, hogy az olajfinomítás és üzemanyagbiztonság fenntartása miatt is fontos a leányvállalat állami átvétele, jelentős gazdasági potenciált is jelent a román nemzetgazdaság számára. Románia esetében, ellentétben a bolgárral, az energetikai ágazatban a Lukoilon kívül nem jelentős vagy egyáltalán nem található magas orosz részesedés a vállalatoknál. A román domináns gáztermelő és gázszolgáltató cégek — például a Romgaz — állami tulajdonban vannak, a román állam mintegy 70%-ban tulajdonos ezeknél a társaságoknál. A gázszállításban szintén meghatározó az állami tulajdonosi szerkezet, így összességében a szektorban inkább a román állami, vagy nem-orosz magántulajdon van túlnyomó többségben.
Szerbia
Szerbiában a NIS üzemelteti az egyetlen kőolaj-finomítót, Pančevón. A finomító napi kapacitása 96 ezer hordót ér el, így a szerb üzemanyagellátás 80%-át képes fedezni. 2025-ben a legfrissebb nyilvános, részvényesi struktúráról szóló adatok szerint a tulajdonosi arányok megváltoztak: a Gazprom Nyefty a részvények 42,73%-át, a Gazprom 17,37%-át birtokolja, a szerb állam mintegy 28,87% felett tulajdonos. Így a tényleges joggyakorlás és ellenőrzés az orosz eredetű tulajdonosoknál van. Az amerikai szankciók következtében október óta a finomító sorsa kétséges: a szerb kormány 50 napos határidőt szabott meg a vállalatnak, hogy eladják a többségi részesedésüket, ellentétes esetben a társaság államosításra kerül. A kiszabott határidő letelt, azonban előrelépés az ügyben nem történt azóta sem, ezért a vállalat felfüggesztette a működését. Alekszandar Vucsics szerb elnök állásfoglalása szerint elegendő üzemanyagtartalékkal rendelkezik az ország ahhoz, hogy a lakossági ellátás megoldott legyen, mindössze azt nem a Lukoil és NIS kúthálózatában szerzik majd be. Jelentős az orosz részesedés mértéke még a gázszállítás területén is Szerbiában: a Yugorosgaz társaság esetében, amely gázszállítással és kereskedelemmel foglalkozik, a Gazprom 75%-os tulajdonrésszel rendelkezik.
A MOL szerepe
Látható tehát, hogy míg Bulgáriában már megoldódott a szankciók által kialakult helyzet, Romániában pedig folyamatban van annak kezelése. Szerbiában azonban úgy tűnik, hogy nem sikerült érdemi előrelépést tenni az ügyben. Nem véletlen tehát, hogy a MOL neve felmerült annak kapcsán, hogy a szerbiai olajvállalat orosz részesedését megvásárolja. A tranzakció számos előnnyel járhat a magyar nagyvállalat számára:
- A MOL nyugat-balkáni pozíciójának erősítése: a MOL már az elmúlt években is szélesítette regionális lehetőségeit, ennek részeként pedig megjelent a horvát, szlovén, bosnyák és montenegrói piacokon is leányvállalataival. A regionális pozíciója így egy lehetséges szerb terjeszkedéssel tovább erősödhet. A NIS széles körű kutatás-kitermelési, finomítói és kiskereskedelmi erőforrásokkal is rendelkezik, valamint a szerb üzemanyagpiac stabil, növekvő keresletű és stratégiai jelentőségű lehet a magyar társaság számára. A MOL kontrolláló szerepet kaphat a felvásárlással az egész dél-kelet-európai üzemanyagláncon belül, így a kitermelésnél, finomításnál, nagy- és kiskereskedelemnél is.
- A pančevoi finomító kapacitásának jelentősége mellett, annak korszerűsége is előnyös helyzetbe tudja hozni a MOL-t a tranzakció létrejötte után. A részesedés megszerzésével a MOL diverzifikált, rugalmas finomítói portfóliót tud létrehozni, amely csökkenti a régió ellátási kockázatait.
- A részvények felvásárlásával a MOL hozzáférést kaphat a NIS termelői mezőihez és kisebb kutatási projektjeihez is. Horvátországban, Magyarországon és Azerbajdzsánban a MOL már része hasonló projekteknek, így a szerbiai lehetőség szintén előnyös lehet, a földrajzi közelség, olcsóbb logisztika miatt is.
- A logisztikai előnyöket is érdemes érinteni a téma kapcsán. Szerbia jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, de regionálisan jelentős tranzitország. A NIS már kiépített, fejlett infrastruktúrája (terminálok, raktárak, finomítók) javíthatja a MOL ellátási biztonságát, így kevésbé lenne kiszolgáltatott egyes energiafolyosóknak.
Összességében a jelenlegi helyzet az amerikai szankciók miatt bizonytalanságot teremtett a régióban, a szerbiai NIS vállalatnál pedig ennek hatására le is állt a termelés. Annak lehetősége, hogy a MOL felvásárolja a szerbiai leányvállalat orosz érdekeltségének egy részét, számos előnnyel járhat a magyar vállalat számára, amelyek egy része regionális pozícióját, más része pedig gazdasági céljait erősítheti. A lehetséges veszélyek között a tranzakció megvalósulása kapcsán érdemes megemlíteni a nagyfokú politikai érzékenységet (EU-Szerbia-Oroszország háromszög), az esetleges orosz jogvitákat vagy vétójogokat, valamint a jelentős tőkeigényt is.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
