Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság júliusban újraválasztott elnöke szeptember 17-én bemutatta az új Bizottság általa kiválasztott tagjait. A jelöltek elfogadásáról vagy elutasításáról az Európai Parlament szakbizottságai november első felében fognak dönteni, a Bizottság egészéről pedig a Parlament november végén szavazhat. A végső szavazás ugyanakkor könnyen csúszhat, mivel néhány biztosjelöltet jó eséllyel nem fognak jóváhagyni a képviselők. Írásunkban áttekintjük az új Bizottság célkitűzéseit, képviselőcsoportok és nemek szerinti megoszlását, a fontosabb portfóliók biztosjelöltjeit, valamint azt, hogy mely jelöltekkel szemben lehetnek kifogásai az Európai Parlamentnek.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke szeptember 17-én bemutatta az általa javasolt új Bizottságot.[i] Az új EB fókuszában a fenntartható jólét és versenyképesség, Európa védelme és biztonsága, az európai életminőség fenntartása és javítása, az élelmezésbiztonság, a demokrácia és az európai értékek védelme, valamint Európa globális szerepének erősítése áll.[ii] A korábbi alelnöki tisztség megszűnt, így két szint maradt: az ügyvezető alelnököké és a biztosoké.[iii]
Az új Bizottság összetétele egyértelműen tükrözi, hogy von der Leyen képviselőcsoportja, az Európai Néppárt volt a júniusi európai parlamenti választás győztese: a 27 bizottsági tagból 15 a Néppárt tagja (az elnököt is beleértve).[iv] A választás legnagyobb vesztesének számító Renew Europe képviselőcsoport ugyanakkor így is öt biztosjelöltet tudhat a tagjai között – annyit, amennyit a második legnagyobb csoport, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D). A Renew ráadásul nemcsak két ügyvezető alelnöki pozíciót kapott a francia Stéphan Séjourné és az észt Kaja Kallas révén, hanem olyan jelentős portfóliókat is, mint az EU-bővítés, továbbá az igazságügy és jogállamiság.[v] Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint a Patrióták Európáért képviselőcsoport egy-egy biztossal képviselteti magát (az utóbbi csoport tagja Várhelyi Olivér, az egészségügyi és állatjóléti portfólióra jelölt magyar biztos).[vi]
Az új Bizottságnak hat ügyvezető alelnöke lesz; négy nő és két férfi.[vii] Politikai hovatartozásuk szerint ketten az S&D, illetve a Renew tagjai, egy alelnök pedig a Néppárt, illetve az ECR tagja. Földrajzi megoszlásuk vegyes: a déli tagállamokat Spanyolország és Olaszország képviseli, Nyugat-Európát Franciaország, Kelet-Európát Románia, Észak-Európát és a Baltikumot pedig Finnország és Észtország.[viii]
Von der Leyen júliusban arra kérte az uniós tagállamokat, hogy két főt, egy férfit és egy nőt delegáljanak biztosként annak érdekében, hogy kiegyenlített nemi arányú Bizottságot tudjon alakítani.[ix] A jogi értelemben nem kötelező érvényű kérésnek csak Bulgária tett eleget, csak női jelöltet pedig további négy ország javasolt: Spanyolország, Svédország, Finnország és Horvátország. Von der Leyen ezt követően számos tagállamot arra kért, hogy férfi jelöltjüket cseréljék női jelöltre,[x] aminek eredményeként végül 10 női biztosjelöltet delegáltak.[xi] Von der Leyennel együtt a nemek aránya a jóváhagyásra váró Bizottságban tehát 11-16 a férfiak javára, azaz az EB-elnök törekvése a nemek egyenlő reprezentációjára nem járt teljes sikerrel. (A nemek szempontjából az eddigi legkiegyenlítettebb a most leköszönő Bizottság volt, amelyet 14 férfi és 13 nő alkotott.)[xii]
A főbb portfóliók
Ami a Bizottság portfólióinak elosztását illeti, kiemelten fontos portfóliót kapott a spanyol Teresa Ribera, aki a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért fog felelni, emellett pedig megkapta a versenyjogért felelős biztosi tisztséget is;[xiii] a már említett Stéphane Séjourné, aki a jólétért és ipari stratégiáért lesz felelős; valamint az olasz Raffaele Fitto, aki a kohézióért és reformokért fog felelni. E három biztos fogja felügyelni tehát a trösztellenes szabályozás, az állami támogatáspolitika, az uniós kiadások és az ipari stratégia területét. Nem mellékes körülmény, hogy az említett jelöltek országai több közös kiadást, lazább költségvetési hiányszabályokat és az iparpolitika nagyobb szerepét szorgalmazzák az EU-n belül.[xiv]
A lengyel Piotr Serafin felügyeli majd az uniós költségvetést, beleértve a következő, 2028-2034 közötti időszakra szóló költségvetés elkészítését is. Szintén fontos terület a pénzügyi szolgáltatási portfólió, amelyre a portugál Maria Luís Albuquerque-t jelölték. Az ő feladata az EU széttöredezett tőkepiacainak integrálása lesz, amely az Egyesült Államokba irányuló tőkekiáramlás megállítása és az uniós beruházások számára több forrás biztosítása érdekében vált kiemelt prioritássá.[xv]
A korábbi észt miniszterelnök, Kaja Kallas lesz az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A veterán EB-tagnak számító lett Valdis Dombrovskis – aki a jelenlegi Bizottság egyik ügyvezető alelnöke, valamint a kereskedelemért felelős biztos – ezentúl a gazdasági és termelékenységi, végrehajtási és egyszerűsítési portfóliót vezeti majd, amely a tervek szerint szerepet fog játszani Ukrajna jövőbeli újjáépítésében.[xvi] Új tisztség a védelmi biztosé: a litván Andrius Kubilius feladata az lesz, hogy meggyőzze a tagállamok kormányait a fegyverkezési programokra fordított kiadásaik összevonásáról.[xvii]
Von der Leyen kettéválasztotta a két évtizeden át egyetlen biztos által felügyelt szomszédságpolitikai portfóliót: a szlovén Marta Kos a keleti szomszédságért felel majd, míg a horvát Dubravka Šuica a mediterrán térségért lesz felelős. A lépés célja, hogy az EU az orosz-ukrán háború miatt felértékelődött keleti/délkeleti szomszédságában található tagjelölt országok csatlakozására kiemelt figyelmet fordíthasson, továbbá az unió újjáépíthesse a szétaprózott erőforrások miatt az utóbbi időben kisebb figyelmet kapott kapcsolatait Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel.[xviii]
A belügyekért és a bevándorlásért felelős portfóliót az osztrák Magnus Brunner, az Osztrák Néppárt tagja kapta, ami annak a jele is lehet, hogy a Bizottság tudatában van az EU előtt álló migrációs kihívás jelentőségének, mivel nem sokkal az új EB bemutatása után választásokat tartottak Ausztriában, aminek az egyik fő témája a migráció volt.[xix] Várhelyi Olivér, az eddigi szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztos az új Bizottságban az egészségügyi és állatjóléti portfóliót kapta meg, ami a korábbinál kisebb jelentőségű területnek tűnik, hiszen az egészségügy alakítása nagyrészt tagállami hatáskörbe tartozik, az állatjólét pedig újonnan létrehozott portfólió. Várhelyi „lefokozása” nyilvánvalóan reakció a magyar kormány és az EB/EU közötti konfliktusokra. Ugyanakkor az egészségügy uniós szintű fejlesztésében van potenciál, hiszen a koronavírus-járvány is megmutatta, hogy a határokon átívelő együttműködés kiemelt fontossággal bírhat. A gyógyszer- és egészségipar ezenfelül az EU versenyképességének növelésében játszhat jelentős szerepet. Egy idén nyári EU-s felmérésben ráadásul a közegészségügyet a megkérdezettek 21 százaléka jelölte meg mint olyan területet, amire az uniónak nagyobb hangsúlyt kellene fordítania. Nem egy súlytalan portfólióról van tehát szó, hanem egy stratégiai jelentőségű, perspektivikus területről.
Stéphan Séjourné egyébként váratlanul lépett az addig biztos „újrázónak” tűnő Thierry Breton helyére, aki az előző Bizottságban az EU belső piacáért felelős biztos volt, egyben pedig annak egyik legbefolyásosabb tagja. Breton váratlanul lemondott egy nappal azelőtt, hogy von der Leyennek meg kellett neveznie az új EB tagjait. Egyes sajtóértesülések szerint annyira megromlott a viszonya von der Leyennel (akivel, mint ennek nyilvános jelei is voltak, korábban sem volt felhőtlen a kapcsolata), hogy az EB-elnök arra kérte Emmanuel Macron francia elnököt, jelöljön más biztost helyette – és amennyiben így tesz, Franciaország befolyásosabb portfóliót kap. Maga Breton is azzal vádolta meg nyilvánosan von der Leyent a lemondásakor, hogy megpróbálta megakadályozni az újbóli jelölését. Macron végül a hozzá hű eddigi külügyminisztert, Stéphane Séjourné-t jelölte az új Bizottságba, így Bretonnak nem maradt más választása, mint lemondani.[xx] Az, hogy Macron engedett a nyomásnak, jelzi a francia elnök az EP-választást követően meggyengült pozícióját, valamint von der Leyen erejét is.
A végső szó az Európai Parlamenté
Ahhoz, hogy a von der Leyen által javasolt EB meg tudjon alakulni, az Európai Parlamentnek (EP) jóvá kell hagynia a testületet. A folyamat során az EP illetékes bizottságai meghallgatják a jelölteket, akiknek a bizottsági tagok kétharmadának támogatására van szükségük. Ezt követően a teljes Parlament szavaz az egész Bizottságról, ahol egyszerű többség szükséges a testület jóváhagyásához. A biztosjelöltek európai parlamenti meghallgatására november 4-12. között fog sor kerülni. Amennyiben a folyamat a tervezett ütemterv szerint halad, a Bizottságot az EP november 25-28-ra tervezett plenáris ülésén hagyhatják jóvá[xxi] – ez azonban egy optimista forgatókönyv, mivel van rá esély, hogy egyes jelölteket nem fognak elfogadni. Az EP 2004 óta minden új Bizottságban legalább egy jelöltet elutasított,[xxii] 2019-ben, a most leköszönő EB megalakulása előtt pedig három – a magyar, a román és a francia – jelölt kinevezéséhez nem járult hozzá, így az érintett országoknak új biztosokat kellett jelölniük, ami miatt az EB kinevezése elhúzódott.[xxiii]
Kik azok a biztosjelöltek, akiknek az EP általi jóváhagyása kérdéses? Természetesen nem lehet előre látni, mi zajlik majd a meghallgatásokon, mindazonáltal egyes jelöltek másoknál nagyobb eséllyel ütközhetnek akadályokba. Várhelyi Olivér esetében problémát jelenthet, hogy sok EP-képviselő szerint szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosként nem az unió, hanem Orbán Viktor érdekeit tartotta szem előtt, például az EU-tagjelölt Szerbia jogállamisági helyzetének értékelésekor. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy Várhelyi kinevezésekor a bővítési tárca eredetileg jóval kisebb szereppel bírt, mert az EU minden további bővítést lényegében leállított. A pozíció az orosz agressziót követően értékelődött fel drasztikusan. Várhelyi alapos ismeretekkel rendelkezik az uniós szakpolitikákról; szaktudását és felkészültségét szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosként Brüsszelben politikai irányultságtól függetlenül elismerték. Ha lesz is vita a kinevezését illetően, akkor annak kizárólag politikai, és nem szakmai háttere lehet.
Raffaele Fitto, az olasz delegált (és a jelöltek közötti egyetlen ECR-tag) jelöltsége a baloldali/progresszív EP-képviselőkön bukhat meg, akik szemében az általuk veszélyes jobboldali populistának tartott Giorgia Meloni olasz miniszterelnök hű embere és képviselője. A belga jelölt, a jelenleg külügyminiszterként szolgáló Hadja Lahbib szintén ellenállásba ütközhet annak kapcsán, hogy 2021-ben, még újságíróként orosz szervezésben a Krím-félszigetre látogatott, közel két évvel később pedig nyilvánosan elnézést kellett kérnie, miután 14 iráni tisztviselő részt vehetett egy brüsszeli rendezvényen. A szlovák Maroš Šefčovič (aki 2009 óta szolgál európai biztosként) esetében az jelenthet potenciálisan gondot, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnökhöz hasonlóan a Smer párt tagja,[xxv] márpedig az EP idén januárban állásfoglalást adott ki a szlovákiai jogállamiság Fico alatti vélelmezett romlása miatt[xxvi] (az S&D pedig felfüggesztette a Smer tagságát[xxvii]). Végül a máltai Glenn Micallef azért akadhat fenn a rostán, mert a 35 éves jelölt eddigi legmagasabb beosztása miniszterelnöki kabinetfőnök volt, márpedig az EP emiatt úgy ítélheti meg, hogy híján van a von der Leyen által megkövetelt vezetői kompetenciának.[xxviii]
Az Európai Parlament harmadik legnagyobb képviselőcsoportjának számító Patrióták Európáért számára ugyanakkor az új EB irányvonala önmagában problémát jelent. Mint egy spanyol képviselőjük, Jorge Buxadé fogalmazott, a Bizottság újabb öt éven át ugyanazt akarja csinálni, mint eddig, holott az EP-választások megmutatták, hogy az európaiak irányváltást szeretnének. A politikai spektrum másik oldalát képviselő, a kisebb képviselőcsoportok közé tartozó Baloldal pedig azért bírálja az EB-t, mert az megítélésük szerint a valaha volt legjobboldalibb Bizottság.[xxix] Kétségtelen tehát, hogy a von der Leyen által javasolt Bizottság jelenlegi felállással történő hivatalba lépése korántsem vehető készpénznek – a kérdés inkább alighanem az, hogy milyen mértékben fog módosulni a biztosjelöltek névsora.
Felhasznált források
[i] Moens, 2024
[ii] Von der Leyen, 2024
[iii] Moens, 2024
[iv] Euronews, 2024
[v] Moens et al., 2024
[vi] Euronews, 2024
[vii] European Commission, 2024b
[viii] Euronews, 2024
[ix] France 24, 2024
[x] Jones, 2024a
[xi] European Commission, 2024a
[xii] Jones, 2024b
[xiii] A&O Shearman, 2024
[xiv] Bounds és Foy, 2024
[xv] Bounds és Foy, 2024
[xvi] Moens et al., 2024
[xvii] Bounds és Foy, 2024
[xviii] Jones, 2024c
[xix] Moens et al., 2024
[xx] France 24, 2024
[xxi] European Parliament, 2024a
[xxii] Griera et al., 2024
[xxiii] Liboreiro, 2024
[xxiv] Wax és Giordano, 2023
[xxv] Liboreiro, 2024
[xxvi] European Parliament, 2024b
[xxvii] S&D, 2023
[xxviii] Liboreiro, 2024
[xxix] Soler és Genovese, 2024
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.