A háború mellett az atomfegyverek korlátozása és gazdasági kooperáció a téma a Trump-Putyin tárgyalássorozaton

Donald Trump tavalyi újraválasztásával az Egyesült Államok külpolitikájában egy pragmatikus fordulat következett be, a visszatérő republikánus elnök nem a harctéren, hanem a tárgyalóasztalnál akarja lezárni a kelet-európai konfliktust. Ennek érdekében tranzakcionalista külpolitikával, vagyis a „valamit valamiért” tárgyalási stratégiát alkalmazva Trump gazdasági ösztönzőket is használ annak érdekében, hogy a háború befejezésére szorítsa Oroszországot. Emiatt a múlt heti anchoragei találkozón az orosz-ukrán háború mellett azon lehetséges gazdasági területekről is tárgyaltak, amelyekben ismét létrejöhet együttműködés az Egyesült Államok és Oroszország között. A kooperációs területeken túl melléktémaként feltehetően szóba került a stratégiai nukleáris fegyverek számát korlátozó és jövő év februárjában lejáró Új Start egyezmény megújítása is. Cikkünkben bemutatjuk, mely gazdasági területeken működhet együtt a két ország, illetve milyen fejleményekre lehet számítani a nukleáris fegyverek korlátozása kapcsán.

2025. augusztus 15-én tartották az alaszkai Anchorageban a diplomáciai találkozót Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök között. A két ország vezetői legutóbb több mint négy évvel ezelőtt, 2021-ben találkoztak. Az orosz-ukrán háború 2022-es eszkalációja óta az Egyesült Államok vezetése eddig nem diplomáciai, hanem katonai megoldásban remélte a fegyveres konfliktus lezárását. Az elmúlt három és fél év tapasztalatai azonban rámutattak, hogy az eddig nyújtott pénzügyi, hírszerzési és katonai támogatások nem elegendőek a megszállt ukrán területek visszaszerzésére. Donald Trump tavalyi újraválasztásával az Egyesült Államok külpolitikájában egy pragmatikus fordulat következett be, a visszatérő republikánus elnök nem a harctéren, hanem a tárgyalóasztalnál akarja lezárni a kelet-európai konfliktust. Ennek érdekében tranzakcionalista külpolitikával, vagyis a „valamit valamiért” tárgyalási stratégiát alkalmazva gazdasági ösztönzőket is használ. A republikánus elnök legutóbb hat évvel ezelőtt, Helsinkiben találkozott Putyinnal. Az előző heti találkozó legfőbb témája az orosz-ukrán háború lezárási lehetőségei voltak, de számos egyéb, globális jelentőségű és a két ország együttműködéséről szóló kérdés is felmerülhetett. A gazdasági kérdéseken túl kétség kívül a találkozón szóba került még a Kína felemelkedése miatt átalakuló globális erőrendszer, az Arktisz közös használatának és a különböző övezetekben az elmúlt években fellángolt fegyveres konfliktusoknak a kérdései, illetve a jövőre lejáró nukleáris fegyverek számának korlátozásáról szóló egyezmény megújítása.

Gazdasági együttműködési területek

Az Egyesült Államok új külpolitikai stratégiája nemcsak elrettentéssel és szankciókkal, hanem gazdasági együttműködési lehetőségek felajánlásával is Ukrajna megszállásának leállítására akarja szorítani az orosz elnököt. Ennek keretében a következő területeken nyílhat meg ismét a kooperáció:

Az elmúlt három és fél évben bevezetett, több mint húszezer szankció részleges feloldása, elsődlegesen a gazdasági területeken. Eszerint a repülőgép alkatrészek, kiváltképp a hajtóművek esetében ismét megindulhat a kereskedelem. Számos orosz légitársaság (Aeroflot, Rosszija) amerikai és európai beszállítókra támaszkodik, így kitettek a technológia-importnak. A szankciók hatására ezen vállalatok problémákkal szembesültek a repülőgépek karbantartásakor, számos alkalommal alkatrészforrásként „kannibalizálták” saját repülőgépeiket. A szektort érintő szankciók enyhítése fokozná az orosz repülőgépflotta üzembiztonságát, ugyanakkor az európai és amerikai beszállítóknak is megrendeléseket lehetne biztosítani.
Hasonlóan a repülőgépiparhoz, a bányászati szektorban is jelentős az orosz gazdaság technológiaimport-függősége. Bár a legnagyobb területű ország bővelkedik a természeti kincsekben, ezek kinyeréséhez szükséges fejlettebb berendezések, szenzorok nem állnak rendelkezésre. Az ágazatot érintő büntetések feloldásával nemcsak a hadigazdaságról visszaálló orosz gazdaságot lehetne élénkíteni, hanem Kína piaci részesedését is lehetne mérsékelni a ritka nyersanyagok tekintetében, amely egybevág az USA érdekeivel.
Oroszország mellett, Norvégiának, Grönlandon keresztül Dániának, Kanadának és Alaszka állam révén az Egyesült Államoknak van összeköttetése az Arktisszal. Felmerült, hogy az ukrajnai invázió lezártát követően az itt található tetemes természeti kincset (elsődlegesen ritkaföldfémek, földgáz és kőolaj) a két tárgyaló ország közösen, orosz-amerikai vegyesvállalatokon keresztül termelje ki.
Amennyiben az európai országok által kivetett szankciókat enyhítik, az újrainduló orosz energiahordozó-exportban amerikai vállalatok is részt vehetnének. Ennek keretében a szállításhoz használt berendezések kereskedelme mellett a nukleáris erőművek fejlesztésekor és építésekor is tér nyílna az együttműködésre.
Az északi sarki természeti kincsek mellett felmerült, hogy az alaszkai erőforrások kitermelését is engedélyezné Trump orosz tulajdonú vállalatok számára. A legészakibb amerikai államot Oroszországgal elválasztó Bering-szoros a legkeskenyebb szakaszán mindössze 82 kilométer széles, így ideális útvonal a ritka nyersanyagok szállítására.
Felmerült továbbá, hogy az Egyesült Államok formálisan engedélyezné, hogy Oroszország hozzáférjen az Ukrajna jelenleg oroszok által kontrollált területeinek ásványkincseihez is. Ez az ajánlat inkább politikai gesztus mintsem gyakorlati engedmény. Az ukrán ellentámadásokat leszámítva az oroszoknak így is megvan a lehetősége a megszállt területeken való bányászathoz. A formális engedmény megadásával azonban az USA bár nem jogilag, de a gesztusok szintjén elismerné az orosz fennhatóságot ezen a területeken. A megszállít régiók elsősorban grafitban és lítiumban gazdagok.
Agráriumban is újraindulhat az USA és Oroszország közötti együttműködés, például a szárazságtűrő növények nemesítése és a műtrágyaexport területén. Szintén ilyen szektor a fenntartható erdő- és vízgazdálkodás.
Az orosz fél enyhítése érdekében a bankszektort érintő gazdasági ösztönzőket is bevethet Trump. Egyik ilyen eszköz a nemzetközi tranzakciókat lehetővé tevő SWIFT-rendszerből való kizárás felfüggesztése, így az orosz bankokat ismét rákapcsoló a globális elszámolási rendszerre.

Az imént felsorolt gazdasági ösztönzők azonban önmagukban nem elegendőek a béke elérésére, ehhez számos egyéb feltételnek teljesülnie kell. A békülési szándékot mutatva Oroszország sem maradt tétlenül. Augusztus elején az orosz elnök rendelete szerint az ExxonMobil visszaszerezheti a Szahalin-1 fosszilis energiahordozó-bányászati projektben a mintegy 30 százalékos részesedését.

Nukleáris fegyverek számának korlátozásának lehetősége

A Szovjetunió 1991-es felbomlásakor Mihail Gorbacsov szovjet és George H. W. Bush amerikai elnök a START (Strategic Arms Reduction Treaty) egyezményben köteleződtek el a nukleáris fegyverek számának csökkentése mellett. Ebben az atomtöltetek számát 6000 darabban, az interkontinentális ballisztikus rakéták számát pedig 1600 darabban maximálták. A megállapodást 2010-ben Barack Obama és Vlagyimir Putyin újította meg. Az Új START szerződés (New START) a korábbinál szigorúbb korlátokat szabott, és a kölcsönös bizalom erősítése érdekében a transzparenciát szolgáló rendelkezéseket is kiterjesztette. A 2011-ben ratifikált egyezmény 1550 darabban limitálja a stratégiai nukleáris robbanófejek számát. Emellett az interkontinantális ballisztikus rakéták (Intercontinental Ballistic Missile, ICBM), a tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéták (Submarine-Launched Ballistic Missile, SLBM) és a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas nehézbombázók összesített számát 700 darabban korlátozták. Továbbá az összes indítóállomás (rakétaállások és bombázó repülőgépek) együttes számát legfeljebb 800 darabban határozták meg. Emellett az Új START egyezmény számos egyéb biztonsági előírással rendelkezik. Ilyen kölcsönös kötelezettséget jelentő előírás a másik fél nukleáris fegyverraktárainak és indítóállomásainak maximum évi 18 alkalmas helyszíni szemléje, illetve az adatcsere a kölcsönös bizalom építése érdekében. Az Új START egyezmény csak a stratégiai nukleáris fegyverekre vonatkozik, a taktikai atombombákra nem. Emiatt lehetséges, hogy mindkét szerződő fél a megengedett 1550 darabnál jóval több atomfegyverrel rendelkezik. (Az ICAN becslése szerint Oroszország 5449, az Egyesült Államok pedig 5277 darab atomtöltet felett rendelkezett idén februárban.)

Mi a különbség a stratégiai és a taktikai nukleáris fegyverek között? Előbbi kategóriába a nagy hatótávolságú és hatóerejű (akár egyszerre több atomtöltetet szállító) hordozórakétákkal célba juttatott, jellemzően egész városok elpusztítására létrehozott atomfegyvereket értenek. Emiatt a stratégiai nukleáris fegyverek nagyobb rombolóerővel (100 kilotonnánál nagyobb) rendelkeznek. Ezzel szemben a taktikai nukleáris fegyvereket jellemzően kisebb hatótávolságú (maximum pár száz kilométer) tüzérségi lövedékkel, torpedóval, aknával vagy hagyományos gravitációs bombával juttatják célba. Kisebb, jellemzően 100 kilotonna alatti robbanóerővel rendelkeznek, ezért kisebb objektumok lerombolására alkalmasak.

A 2011-ben hatályba lépő Új START egyezmény tíz éves határidővel rendelkezett, amely 2021-ben lejárt. A szerződés szövege egyszeri, legfeljebb öt éves meghosszabbítást tesz lehetővé. Ezt 2021-ben megtették, így a megállapodás 2026. február ötödikén fog végleg lejárni. Az orosz invázióra válaszul bevezetett szankciókra válaszul – és a katonai mozgásterének szélesítése érdekében – 2023-ban Oroszország felfüggesztette a részvételét az egyezményben, de nem lépett ki belőle. Azonban elköteleződtek amellett, hogy a szerződésben tett korlátozásokat a továbbiakban is be fogják tartani. A helyszíni ellenőrzéseket, illetve a telepítések és tesztelések előtti kötelező értesítéseket megszüntették. Így a jogi kötőerő megszűnt, csak önkéntes vállalásként maradtak meg a korlátozások (amit Oroszországon kívül senki nem tud ellenőrizni). A szerződés felmondásával Oroszország erősíteni akarta alkupozícióját, nyomást gyakorolva az Egyesült Államokra és szövetségeseire az Ukrajnának nyújtott támogatások felfüggesztésére. Továbbá mivel Oroszország fokozatosan kiszorul a hagyományosan orosz befolyási övezetekből, az ország vezetése egyre inkább a nukleáris arzenált látja a globális hatalmi státusz fenntartásának eszközeként. Orosz oldalról az egyezménnyel szemben egyéb kritikaként megfogalmazták a geopolitikai változásokat a 2010 óta tartó időszakban, mint például a NATO többszöri bővítése, illetve Franciaország és az Egyesült Királyság kimaradása az egyezményből.

Amennyiben a lejáratig nem sikerül megújítani a szerződést az eszkalációs kockázatok tovább növekednek. Mivel a két ország nem lesz képes egymás stratégiai nukleáris képességeinek ellenőrzésére, a bizalmatlanság tovább fokozódik. Ez alapjaiban ássa alá a hidegháború lezárulta óta stabilnak mondható nukleáris erőviszonyokat. Az egyezmény hiánya a nonproliferációs törekvésekkel is ellentétes, számos országot arra ösztökélhet, hogy saját nukleáris fegyvert fejlesszen, látva a fegyverkorlátozási szerződések törékenységét. Ezen okok miatt az USA és Oroszország legfelsőbb vezetése között idén újraindult tárgyalássorozat egyik központi témája a nukleáris fegyverek számát korlátozó START egyezmény megújítása. Pontos részletek egyelőre nem ismertek, de felmerült, hogy az új szerződésben csökkenthetik a stratégiai nukleáris fegyverek engedélyezett számát, esetleg a taktikai atomtöltetek számára is egy limitet emelnek. Emellett a kölcsönös bizalom erősítése érdekében a transzparencia-szabályozásokat is finomíthatják. Amennyiben a tárgyalások elakadnak, és nem sikerült megújítani a START szerződést a jövő februári határidőig, ideiglenes bizalomépítő intézkedésként a két ország önkéntesen elköteleződhet a korábbi vállalások betartása mellett. Javaslat szintjén előkerült, hogy az egyezményben résztvevő országok körét szélesítsék. A harmadik legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkező Kína vezetésében azonban nincs meg erre a politikai hajlandóság.