Görögország gazdaságában a turizmus hosszú ideje meghatározó ágazat. Az ország földrajzi elhelyezkedésének, történelmi és kulturális kincseinek köszönhetően évente több millió turista látogat az országba. A szektor fontosságát mutatja az is, hogy évről évre egyre nagyobb a GDP-hez való hozzájárulása, egyes becslések szerint 2028-ra a 21,3%-ot is elérheti ez az arány. Szintén jelentős az ágazatban foglalkoztatottak száma is, ami 2024-ben több mint 400 ezer volt. Mindezek a tényezők is azt mutatják, hogy a turizmust érintő válságok nemcsak a konkrét ágazatra, de a teljes nemzetgazdaságra markánsan hatnak. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb krízise Görögországban a koronavírus-járványt megelőzően, a 2015-ös migrációs válság volt, ami megosztottan és elhúzódó módon hatott a szektorra. Alábbi rövid elemzésünkben a görög turizmus gazdaságban betöltött szerepe mellett a 2015-ös események hatásait is áttekintjük.
Görögország kapcsán a legtöbb embernek az antik kultúra, a történelmi események és személyek, valamint a páratlan földrajzi elhelyezkedés, emiatt pedig számos turisztikai célpont jut eszébe. Az elmúlt bő két évtized során azonban a görög gazdaságot számos krízis érte, amelyek egy része komoly hatást gyakorolt a következő évek teljesítményére is. 2003 és 2007 között az átlagos görög gazdasági növekedés elérte az évi 4%-ot is, ami nagyrészt a növekvő hitelezésnek volt betudható, így a 2008-as 2009-es gazdasági válság épp egy prosperáló szakaszban érte el az országot. A válság és a 2009-es évi választások miatti politikai túlköltekezések eredményeként Görögország adósságválságba került, 2011-re pedig a gazdasági visszaesés mértéke meghaladta az 1993-as, addigi legmélyebb pontot is (1993-ban a reál GDP -1,6% volt, 2011-ben -9,9%). A krízis kialakulásában nagy szerepe volt annak is, hogy az euró bevezetését követően Görögországban a nemzeti valuta és az ehhez kapcsolódó árfolyam-mechanizmus megszűnését követően az euró-országok megfelelő kiigazítási mechanizmusainak folyamata nem sikerült jól. 2009 és 2010 így a válságból való kilábalással telt, általánossá váltak az országban a megszorítások, az elbocsátások, valamint a bérek befagyasztása is. A gazdaság bővülése csak 2014-től tudott ismét elindulni, de az államadósság mértéke nem csökkent, sőt, a GDP-arányos bruttó államadósság mértéke 2007 és 2014 között 107,2%-ról 177,1%-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan nőtt a munkanélküliség (2013-ban rekordot ért el 27,5%-on), a legtöbb szektorban jelentős elbocsátások kezdődtek. A helyzet akkor kezdett el pozitívabb irányba változni, amikor a 2015-ös kormányváltást követően elfogadták a harmadik uniós mentőcsomagot is.
A válság nem hagyta érintetlenül a turizmust sem. Annak ellenére, hogy Görögország továbbra is vonzó célpont maradt a külföldi vendégek előtt, a legtöbb országban gazdasági visszaesés kezdődött 2008-2009 során, így a nyaralások is elmaradtak. A vendégéjszakák számának visszaesése mellett, az ideérkezők kevesebbet is költöttek, rövidebb időre érkeztek, így összességében az egyik kulcsfontosságú ágazat megszenvedte a krízis éveit. 2014-től kezdődött valamelyest javulás, amikor a legtöbb nyugat-európai országban, ahonnan a turisták nagy része érkezett Görögországba, már a válság kilábalásának jelei mutatkoztak. Egy évvel később azonban egy újabb krízis kezdett körvonalazódni, amely azonban most nem gazdasági természetű volt és így a megoldása is más jellegű megoldást kívánt.
Görögország már 2012-ben kerítésépítéssel próbálta az illegális bevándorlást megfékezni, így a szárazföldön átkelők számát egy ideig 95%-ban sikerült megállítania. Azonban a közel-keleti elhúzódó és elmérgesedő események miatt egyre nagyobb tömegek indultak meg a kontinens felé, amihez a legtöbben a balkáni útvonalat használták. A hivatalos adatok alapján 2015 első felében még csak 6 000 főt regisztráltak a görög hatóságok, de a nyár során ez a szám tovább duzzadt, így a görög adminisztrációba a legtöbben nem is kerültek be. Miközben tehát Görögország még az adósságválság és a gazdasági recesszió hatásaival küzdött, egyre több menekült érkezett az országba, így azok feltartóztatására az épített kerítés sem bizonyult hatékonynak. A regisztrálatlan migránsokat buszokkal, vonatokkal igyekeztek tovább szállítani. A legtöbb bevándorló Kosz, Leszbosz és Híosz szigeteire érkezett Törökországból. 2015 júniusában már 124 ezren érkeztek Görögországba, főként Szíriából, Afganisztánból és Irakból, augusztusban pedig naponta átlagosan száz hajó érkezett, ami menekülteket hozott az országba és a tengeri szigetekre.
A migrációs válság így nem várt módon hatott a gazdaságra és a turizmusra is. A nemzetgazdaságot egyre jobban megterhelte az egyre nagyobb méreteket öltő migráció ellátására, a bűncselekmények felszámolására, a bűnözői hálózatok felderítésére fordított összegek kigazdálkodása. A segélyekből és kölcsönökből kiigazított görög büdzsének így hatalmas csapást jelentett, amikor a turizmusban népszerű szigeteket vették célba a bevándorlók hajói. A turisztikai ágazat hozzájárulása a GDP-hez már ekkor is jelentős volt: 2014-2017 között évente átlagosan 7,4%-ot tett ki, így a szektorban történő változások, krízisek erős hatást gyakoroltak a központi bevételek alakulására is.
2015-ben még úgy tűnt, hogy a válság ellenére sikerül fenntartani a nemzetközi turisták számát, a legtöbben ugyanis nem mondták le az utazásaikat az érkező hírek ellenére sem. Emiatt a 2015-ös év az előzőhöz képest a beutazások számát tekintve lényegesen jobb volt, de az itt tartózkodó külföldieket gyakran sokkolta egy-egy mentőcsónak kikötése a strandokon, vagy felborult hajó, amely migránsokat szállított. Ennek fényében nem meglepő, hogy a következő, 2016-os évben már sokan más desztinációt választottak a görög szigetek helyett az éves nyaraláshoz. A legnépszerűbb üdülőhelyen, Kosz szigetén 2015-ben 811 729 fő külföldi pihent, egy évvel később 658 728 főt regisztráltak. A közel 20%-os visszaesés a többi migránsok által érintett szigeten is megfigyelhető volt: Leszbosz szigetére 31%-kal, Híoszra 17%-kal, Számoszra 13%-kal kevesebb külföldi érkezett 2016-ban, mint egy évvel korábban.
A turisták elmaradása természetesen az ágazat bevételeiben is jelentősen megmutatkozott. 2014-ben 19 490 millió USD-t ért el a turisztikai bevételek értéke, egy évvel később már csak 17 550 millió USD volt ugyanez az összeg. A 10%-os csökkenés egyben azt is jelzi, hogy bár 2015-ben a turisták számában még nem volt érezhető a migrációs válság hatása, de a költésekben már igen. Kevesebb olyan programon vettek részt, amely során elszenvedői lehettek volna az eseményeknek (hajókirándulás például), így pedig mindez az ágazat bevételeiben is visszatükröződött. A gazdasági válság hatásai is meglátszanak a költések visszafogottságán, de a 2016-os adatok már egyértelműen mutatják, hogy turisták migráció miatti elmaradása mekkora kiesést jelentett a szektornak. 2016-ban 16 810 millió USD volt a bevételek összértéke, ez a 2014-es értékhez képest 14%-os, a 2015-ös éveihez képest pedig 4,3%-os zsugorodást jelez. Növekedés mind a turisták számában, mind a bevételekben csak 2017-2018-tól figyelhető meg, így a tulajdonképpeni válság Görögországban egészen eddig húzódott. A válság másik következménye lett az is, hogy a korábban népszerű helyek veszítettek vonzerejükből, olyan területek váltak látogatottabbá, mint Kréta, Rhodosz, Zákinthosz, Szantorini. Ezek a szigetek jellemzően nem voltak érintettek a migrációs útvonalakban, így a kontinentális célpontok mellett – Athén, Thesszaloniki – ide érkeztek nagyobb számban turisták. Ezen hatások nem feltétlenül elsöprőek, de számos sebezhetőséget tárnak fel: imázsvesztés, foglalások elvesztése, infrastruktúra túlterhelése és az, hogy a helyi közösségek hosszú távon nehezen tudnak alkalmazkodni.
A migránsok megjelenése a görög szigeteken amellett, hogy a már bemutatott ágazati tényezőkre hogyan hatottak, jelentősen befolyásolták az ott élő görögök helyzetét is. Számos olyan esetet dokumentáltak, amikor a bevándorlók a helyi épített örökségben tettek kárt. Egy görög minisztériumi jelentés szerint 2015 és 2020 között összesen 2 339 templomot gyaláztak meg. Az esetek során gyakori volt a betörés, lopás, szentségtörés és vandalizmus is. Leszboszon, Moria város közelében, 2020 márciusban a Hagis Georgios templomot, majd áprilisban a Szent Rafael templomát támadták meg migránsok. A károk közé tartozott a betört ajtók és a templom belsejében keletkezett további pusztítás is. Ezt megelőzően a Híosz szigetén található Hagiosz Haralambosz templomot is megrongálták a migránsok, felgyújtották a templom oltárát és belülről lerombolták a templomot. A magyarországi görög kisebbség önkormányzata segítségért fordult a Miniszterelnöki Hivatalhoz, amire válaszul a kormány úgy döntött, hogy pénzügyi támogatást nyújt a templomok felújításához. A Hungary Helps Program részeként a magyar kormány 10 millió forinttal (30 000 euróval) járult hozzá a görögországi Leszbosz szigetén illegális bevándorlók által megrongált templomok felújításához.
A görögországi menekültválság több fontos tényre is rávilágított: egyrészt, hogy az EU-nak (és az érintett államoknak) szolidaritásra, kooperációra és intézményfejlesztésre van szüksége — különösen abban, hogy a migráció ne váljon fragmentáló erővé, hanem közös kihívássá, amelyre közös politika válaszol. Másrészt, hogy a koordináció hiánya mennyire nagy akadály lehet egy ilyen helyzetben: a helyi közösségek, önkormányzatok, országos és nemzetközi szervezetek közötti együttműködés gyakran nem volt elég hatékony. Emellett pedig hiányosságok fedezhetőek fel a marketing, a regionális politika és az idegenforgalom terén is.
Összességében a migrációs válság a görög gazdaságon belül a turizmus ágazatában jelentős visszaeséseket eredményezett. A nemzetközi turisták számának csökkenése, a szektor bevételeinek zsugorodását is okozta. Emellett a bevándorlók számos olyan bűncselekményt követtek el az országban, ami nem csak a görög jogszabályokat érintette, de gyakran a műemlékek, épített örökségek ellen is irányult. Az emiatt kialakuló társadalmi ellenérzések mellett a turisztikai ágazatban végbemenő változások is megtették a hatásukat a görög lakosság bevándorlókkal kapcsolatos véleménye kapcsán.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
