Az elmúlt években egyre több jel utal arra, hogy a fejlett, nyugati gazdaságokból – például az Egyesült Államokból, Kanadából, Új-Zélandról vagy az Egyesült Királyságból – is növekszik a kivándorlás, sőt egyes országokban rekordközeli szinteket ér el. A jelenség hátterében elsősorban a magas megélhetési költségek, a távmunka elterjedése és az életminőség optimalizálásának igénye áll. A kivándorlók gyakran kedvezőbb életfeltételeket kínáló célországokat választanak, különösen Dél- és Nyugat-Európában, például Portugáliában, Spanyolországban vagy Németországban. Ebben a globális mobilitási térben Magyarország is egyre inkább megjelenik mint vonzó célpont, elsősorban viszonylag alacsony megélhetési költségei, kedvező adózási környezete és növekvő digitális nomád közössége miatt. A folyamat ugyanakkor kétirányú, hiszen miközben a nyugati országokból érkeznek új lakosok, Magyarországról is sokan vállalnak munkát külföldön.
A nyugati világ exodusa
A globalizáció lehetőséget teremt és ösztönöz is a szabad mozgásra: a tőke, az áruk és az emberek esetében is. A gazdaság és a munkaerőpiac egyre inkább határokon átívelő rendszerré válik. Ezt a folyamatot jelentősen felgyorsította a technológiai fejlődés: a digitális infrastruktúra és a távmunka elterjedése lehetővé tette a „work from anywhere” életformát, amelyben a munkavégzés helye elszakad a lakóhelytől (e témáról részletesen korábbi cikkünkben írtunk). Egyre több magasan képzett munkavállaló hoz döntést nemcsak a munkahelyről, hanem az országról is – mérlegelve az életminőséget, a megélhetési költségeket vagy éppen a társadalmi és politikai környezetet. Ebben a rendszerben a brain drain (agyelszívás) és brain gain (tudásbeáramlás) egyszerre van jelen: miközben egyes országok munkaerőt veszítenek, mások nyernek, és a tudás globálisan áramlik (e témáról részletesen korábbi cikkünkben olvashatnak). Mindez pedig már nemcsak a fejlődő országokat érinti. Egyre több jel mutat arra, hogy a fejlett, nyugati gazdaságokból is nő a kivándorlás a magas megélhetési költségek, a távmunka lehetősége és az életminőség optimalizálásának igénye miatt.
A kivándorlást mindig is nehéz volt nyomon követni, mert a kivándorlók nem feltétlenül jelentik be, hogy tartósan vagy akár végleg elhagyják-e az adott ország területét, illetve időközben akár vissza is térhetnek. Az elvándorlás nagyságára inkább különféle becslések vannak (például az ún. tükörstatisztikákból, vagyis a befogadó országok statisztikai bázisaiból lehet kikövetkeztetni annak mértékét). E becslésre tett kísérletet a Economist, ahol 31 fejlett országot vizsgáltak meg kivándorlás szempontjából, egyebek mellett Ausztráliát, az Egyesült Királyságot, Kanadát és Németországot. Számításaik szerint körülbelül 4 millió ember hagyta el a vizsgált nyugati országokat 2024-ben, közel 20%-kal többen a koronavírus-járvány előtti szinthez képest (viszonyítási alap: 2015).
Országok szintjén nagyobb növekedést is láthatunk az átlagosnál:
- 2025 harmadik negyedévében a Kanadából történő kivándorlás 34%-kal volt magasabb, mint hat évvel korábban.
- Új-Zélandon a kivándorlás 2025-ben 29%-kal haladta meg a 2019-es szintet, de a saját állampolgárok elvándorlása még nagyobb mértékben nőtt az országban 2019-hez képest: 74%. Ráadásul az új-zélandi hivatalos adatok szerint azok, akik legalább alapfokú diplomával rendelkeznek, legalább kétszer olyan valószínűséggel vándorolnak ki 20-as éveikben, mint azok, akik nem rendelkeznek ilyennel.
- Svédországban ez az arány több mint 60%-kal volt magasabb.
- Rekord kivándorlási számokat jelentettek továbbá Olaszországból és Izlandról is.
Az Egyesült Államokban 2025-ben nettó kivándorlást regisztráltak: emelkedett a kivándorlók száma, és csökkent a bevándorlóké. A teljes bevándorlás 2025-ben körülbelül 2,6 és 2,7 millió között volt, míg 2023-ban csaknem 6 millió fő, miközben 2025-ben 2,2 millióan távoztak önkéntesen (Department of Homeland Security adatai). Más becslések szerint 2025-ben akár 3 millióan is elhagyhatták az USA-t (Brookings Institution). Közülük rekordszámban érkeznek az EU-ba: a Portugáliában élő amerikaiak száma a koronavírus-járvány óta több mint 500%-kal ugrott meg, továbbá az elmúlt 10 évben az amerikai lakosok száma Spanyolországban és Hollandiában közel megduplázódott, Csehországban pedig több mint kétszeresére nőtt. 2025-ben pedig több amerikai költözött Németországba, mint ahány német az USA-ba, és ugyanez volt a helyzet Írországgal is.
A globális vándorlás nem fekete vagy fehér
Az elvándorlás, különösen a tehetségek elvándorlása gazdasági szempontból számos kihívást hordoz. Amikor egy állam pénzt és erőforrást fordít a fiatalok oktatására, de ők később külföldre költöznek, akkor az ország elesik attól a bevételtől, amit később – például adók és fogyasztás formájában – visszakaphatott volna. A költségvetési terhek különösen súlyosak a kisebb, idősödő népességű gazdaságokban, ahol a kivándorlás tovább mélyítheti a munkaerőhiányt és erősítheti a brain drain jelenséget. A fogadó országokban ugyanakkor a beáramlás mellékhatásai is megjelennek: nő a kereslet a lakhatás és a szolgáltatások iránt, ami áremelkedéshez vezethet. Lisszabon vagy Barcelona például kétsebességessé alakult: a fejlettebb nyugati országokból érkezők magasabb életszínvonalon élnek, miközben a helyiek egyre nagyobb árnyomással szembesülnek.
Ugyanakkor az elvándorlás nem csupán veszteségként értelmezhető, annál árnyaltabb a kép, akár országos, akár globális szinten. Minden ország, amely elveszít egy tehetséges és nyitott gondolkodású embert, valójában egy másik országot erősít vele – vagyis ami az egyik helyen veszteség, az máshol nyereségként jelenik meg. Az elmúlt évtizedben a Németországban élő amerikaiak száma több mint 60%-kal nőtt. Az elvándorló németek pedig pótolták a távozó új-zélandiakat, számuk 50%-kal magasabb, mint a 2000-es évek közepén (körforgásos migráció). Ráadásul az állampolgárok visszavándorlását sem szabad elfelejteni: az új-zélandi kivándorlók nagyjából 40%-a később hazaköltözik. A visszavándorlók pedig nem üres kézzel jönnek vissza: pénzt, új ötleteket, kapcsolatokat és hasznos tudást hoznak magukkal. De azok is fontosak, akik kint maradnak, mert egy világszerte összekapcsolódó közösség részét alkotják (ún. expat gazdaság kialakulása: a külföldi származású lakosokra épülő gazdaság, angolul: expatriate, röviden expat). Emellett a szakirodalom szerint a kivándorlás ösztönözheti az oktatási beruházásokat és a készségfejlesztést, valamint a külföldön dolgozók hazautalásai és befektetései révén pénzügyi forrásokat is biztosíthat a kibocsátó országok számára.
A makrogazdasági hatásokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor jelentősebb nagyságú el- és bevándorlásról gondolkodunk. A nemzetközi empirikus kutatások szerint a nagyobb bevándorlási hullámok összességében mérsékelt, de pozitív makrogazdasági hatással járhatnak a fogadó fejlett országokban. Az IMF 2023-as elemzése szerint a migráció rövid és közép távon is növeli a GDP-t és termelékenységet, amely a beruházások gyors és erőteljes pozitív reakciójának köszönhető. A hatás dinamikusan erősödik, ahogy a gazdaság alkalmazkodik (tőke és munkaerő-allokáció). Mindeközben nem találtak kimutatható negatív hatást a helyi lakosok foglalkoztatására.
A jelenlegi – cikkünkben is bemutatott – folyamatok sajátossága, hogy egyre inkább fejlett gazdaságok között zajlik a migráció, és a bevándorlók jelentős része magasan képzett, ami különösen kedvező lehet a befogadó ország termelékenysége és innovációs potenciálja szempontjából. A migráció ebben az esetben jellemzően gazdasági motivációjú a magasabban képzett munkaerő körében, így komplementer hatás alakul ki (nem kiszorít, hanem kiegészít). Hosszabb távon ugyanakkor a hatások attól függnek, mennyire sikeres a bevándorlók integrációja a munkaerőpiacra és az intézményi környezetbe, így a megfelelően kezelt migráció hozzájárulhat a befogadó ország gazdasági növekedéséhez és a demográfiai kihívások enyhítéséhez is (pl. idősödő társadalom).
Motivációk és célországok
Feltehetjük a kérdést, milyen motivációk állnak a fejlett gazdaságokból való elvándorlás mögött. A rendelkezésre álló nemzetközi elemzések alapján a jelenség mögött több, egymást erősítő gazdasági és társadalmi tényező áll. Az egyik legfontosabb hajtóerő a megélhetési költségek emelkedése, különösen a lakhatás és az egészségügy területén, ami sok esetben relatív jóléti veszteséget okoz még a középosztálybeli háztartások számára is. Ezzel párhuzamosan egyre erősebb a jobb életminőség iránti igény, amely magában foglalja a biztonságosabb környezetet, kiegyensúlyozottabb életvitelt (pl. munka-magánélet egyensúlya, „lassabb élet”, jobb klíma) és kedvezőbb munkakörülményeket. Ráadásul a digitális fejlődés és a koronavírus-tapasztalata megteremtette a lehetőséget a távoli munkavégzésnek (a munkáltatók elfogadták, hogy a munkavállaló bárhonnan tud dolgozni).
A döntéseket emellett jelentősen befolyásolja a politikai és társadalmi környezettel kapcsolatos elégedetlenség. Az Economist elemzése szerint a nyugatiak körében – minden politikai irányzatot figyelembe véve – egyre erősebb az az érzés, hogy a politika működésképtelen. A felmérések a demokrácia iránti bizalom csökkenését mutatják.
Végezetül gazdasági szempontból fontos tényező a kedvezőbb adózási és szabályozási környezet keresése. Például az Egyesült Királyságban a leggazdagabb 1% körülbelül 40%-os effektív jövedelemadó-kulcsot fizet, szemben a 2000-es évek kevesebb mint 35%-ával. Az USA-ban is a leggazdagabb 1% általános effektív adókulcsa – beleértve a szövetségi, állami és helyi adókat, valamint a társasági adót – közel van a történelmi csúcsokhoz. E gazdasági motivációt támasztja alá, hogy egyre többen szeretnének lemondani amerikai állampolgárságukról, akár azért, hogy külföldi útlevelet szerezzenek, akár azért, hogy elkerüljék külföldi jövedelmük adóztatását. 2024-ben a kérelmek száma 48%-kal ugrott meg, és rekord számban igénylik a brit állampolgárságot, valamint az ír útlevelet.
Ami a célországokat illeti, számos fejlett országból távoznak magasan képzett állampolgárok a jobb élet, életkörülmények stb. reményében, akár „egymáshoz” is (körforgásos migráció): amerikaiak Európába, európaiak Új-Zélandra stb. Ami az amerikaiakat illeti, egyre többen költöznek Európán belül például Spanyolországba, Portugáliába, Olaszországba vagy Németországba, de akár Szlovákiába vagy Magyarországra is. Sőt, szerényebb anyagi körülmények között élő amerikaiak célpontjává vált Románia és Albánia is.
Egy felmérés kifejezetten a célországokat vizsgálja, egészen pontosan azt, hogy hol milyen mértékben járulnak hozzá a külföldi származású lakosok a helyi gazdaság növekedéséhez. Az OECD országokat vizsgálták a felmérésben, és minden országot olyan tényezők alapján elemeztek, mint a foglalkoztatási ráta, a felsőfokú végzettség aránya (a külföldről érkezett lakosság azon százalékos aránya, aki középiskolai szintet meghaladó végzettséggel rendelkezik), valamint a gazdasághoz való pénzügyi hozzájárulásuk (a külföldről érkezett személyek által termelt jövedelem és a helyi születésűek által termelt jövedelem aránya). A rangsor élén Új-Zéland végzett magas foglalkoztatási arányával a bevándorlókon belül (80,8%), valamint jelentős mértékben vándoroltak be az országba felsőfokú végzettséggel rendelkezők (53%). Második helyen Lengyelország végzett, majd az Egyesült Királyság. Magyarország is a top tíz ország között, a hatodik helyen szerepel a vizsgált OECD-országokon belül, ahol a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a külföldi állampolgárok a helyi gazdasághoz: magas a külföldiek foglalkoztatási rátája (80,3%), alacsony a munkanélküliségük (3,4%) és közel 40%-uk rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Mondhatni hazánk kihasználja a drain gaint és tudás áramlik be az országba. E rangsorban megelőztük Csehországot is. Bár a felmérés 2023-as, az alapvető fundamentumok nem változtak.
Magyarország vonzó a nyugatiaknak?
Magyarország évek óta egy kedvelt célország a külföldi állampolgárok, azon belül a magasan képzettek körében. Eurostat adatok alapján Magyarországon 2024-ben az EU-n kívüli országokból származó, 15-64 év közti bevándorlók több mint fele (51,5%) magas iskolai végzettséggel rendelkezett. Ez az EU-tagországai között a negyedik legmagasabb érték volt. Az EU-s tagországok állampolgárainak bevándorlását nézve, a 15-64 éves bevándorlók 43,3%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23705927/
Magyarország egyrészt megfizethető a nyugati országokból érkezők számára (pl. lakhatás, szolgáltatások, étkezés). Ezt méri a Numbeo Cost of Living indexe (megélhetési költség index): Budapest indexéhez képest Berliné 30%-kal magasabb kötlségekről szól, New Yorké 83%-kal magasabb, míg Sydney-ben és Londonban 46%-kal, ill. 63%-kal magasabbak a megélhetési költségek (2026.04.14-i adatok).
Másrészt hazánk vonzza a tehetségeket is. Az Insead által évente közzétett Globális Tehetség-versenyképességi Index rangsorolja a világ országait a különféle politikák és gyakorlatok alapján, amelyek segítik az országokat, hogy fejlesszék, bevonzzák és megtartsák a humán tőkét a gazdaságukba. A 2025-ös rangsorban Magyarország a vizsgált 135 ország között a 37. helyen állt, mely az első harmadnak számít. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság és társadalom bizonyos mértékig képes a külföldi magasan képzett munkaerő bevonására és megtartására.
Továbbá Magyarország, és azon belül Budapest kiemelkedő vonzerővel rendelkezik a digitális nomádok számára (e témáról részletesen korábbi cikkünkben írtunk). Hazánk a VisaGuide által készített 2025-ös Digitális Nomád Indexe szerint a világ ötödik legjobb országa a digitális nomádok számára. Ez az index olyan kulcsfontosságú tényezőket vizsgál a digitális nomádság szempontjából, mint az internetsebesség és stabil net-kapcsolat, az adózási feltételek (pl. 15%-os szja, és az első közel hat hónapban adómentes a külföldről származó jövedelmük), a megélhetési költségek, biztonság, az egészségügyi infrastruktúra és az adott ország turisztikai vonzereje. Kiemelendő az ún. Fehér Kártya, mely egy digitális nomád vízumnak tekinthető, mégpedig alacsony jövedelmi követelmény mellett (havi 2000 euró külföldről származó jövedelem). Budapest digitális nomád közössége folyamatosan bővül, egyre több esemény, coworking iroda és közösségi kezdeményezés támogatja a beilleszkedést és a kapcsolatteremtést. A főváros tehát különösen népszerű, de vidéki városokban is megjelentek kisebb közösségek (pl. Debrecen, Szeged, Pécs, Győr vagy a Balaton környéke).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23820023/
A magyar valóság: az elvándorlás és a visszatérés realitása
A globális vándorlási trendek Magyarországot sem hagyja érintetlenül: nemcsak vonzó célország, de az elvándorlás is sújtja. 2024-ben és 2025-ben is a kivándorló magyar állampolgárok száma körülbelül 40 ezer fő volt évente. A fő célországok Ausztria és Németország, a fő motivációk pedig a magasabb bérek és jobb munkakörülmények (e témáról részletesen korábbi cikkünkben írtunk).
Európai uniós szinten viszont kevésbé kiugró a magyarok elvándorlása. A magyar állampolgárok kb. 4-5%-a él külföldön, mely az EU-középmezőnyébe tartozik (Eurostat adatok). A legnagyobb arányban a románok (21%, 2024) és a horvátok (18%) élnek hazájukon kívül, más uniós vagy EFTA-tagországban, akik közül többen rendelkeztek felsőfokú végzettséggel (a felsőfokú végzettségű helyi lakosság 16,6%-a vándorolt el Horvátországból 2024-ben, míg 18,5%-uk Romániából). Magyarországról a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság 6,6%-a hagyta el az országot 2024-ben.
Míg többen vándorolnak el hazánkból, addig többen vissza is térnek Magyarországra, mégpedig növekvő trendben, 2025-ben már közel 32 ezren. Ezzel együtt a magyar állampolgárok vándorlási egyenlege (elvándorlók és bevándorlók közti különbség) kismértékben pozitívban állt 2025-ben a 2024-es deficitet követően.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15905963/
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
