Két év kihagyás után, 2026. június 23-án Gödöllőn találkozott egymással a négy visegrádi állam vezetője, egy V4 kormányfői egyeztetés keretében. Az elmúlt évek törésvonalainak felszámolása, valamint az új közös irányok, célok kijelölése mellett a miniszterelnökök egy szorosabb együttműködést vizionálnak. A V4 esetében gyakori kritikaként merül fel, hogy a 2004-es EU-s csatlakozás után elfogytak a nagy közös, stratégiai célok és kimerült az együttműködés. Mindez azért sajnálatos, mert számos eredmény mutatható fel az elmúlt több mint három évtized távlatában is. Alábbi összefoglalónkban ezeknek a sikereknek az elemzése, bemutatása mellett a gödöllői V4 találkozó eredményeit is részletezzük.
A Visegrádi Együttműködés (V4) sikereit két szinten lehet értékelni: egyrészt a nagy stratégiai célok elérésében, másrészt a konkrét együttműködési projektekben. Bár a V4-et gyakran érik politikai kritikák, történelmi távlatban több jelentős eredményt is fel tud mutatni. A NATO és EU csatlakozás elősegítése a V4 eredeti küldetésének lényegében teljes egészében megfelelt. A V4-országok egyik fontos közös eredményének tekinthető a schengeni integráció is, amely megszüntette a belső határellenőrzéseket és jelentősen növelte a munkaerő, a tőke és az áruk szabad mozgását a régióban. Az egyik legsikeresebb és legmaradandóbb intézmény a International Visegrad Fund, amely ösztöndíjakat biztosít, kutatási projekteket támogat, kulturális és civil együttműködéseket finanszíroz, nemcsak a visegrádi országok, de a szélesebb térség, így a Nyugat-Balkán és a Keleti Partnerség országai számára is nyújt támogatást. A V4 gyakorlati eredményei közül ezt szokták a leginkább működőképes és politikailag legkevésbé vitatott projektnek tekinteni.
A V4 különösen 2004 után vált jelentős érdekérvényesítő fórummá az EU-n belül. A négy ország számos kérdésben közös álláspontot alakított ki, így például a kohéziós politika, az agrártámogatások, az uniós költségvetés, vagy az energetika területein. A közös fellépés több alkalommal növelte a régió alkupozícióját az uniós döntéshozatalban. A 2010-es évektől kiemelt terület lett az energiaellátás biztonsága nemcsak az EU, de a közép-európai térség számára is. A V4 egyeztetésekben így az energetikai szektor fejlesztése is hangsúlyos részt kapott ebben az időszakban. A formáció támogatta az észak–déli gázfolyosó kialakítását, a gáz- és villamosenergia-hálózatok összekapcsolását, az energiaforrások diverzifikációját, az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentését. A közös regionális energiapolitikai koordinációt számos hivatalos dokumentum a V4 egyik legsikeresebb szakpolitikai együttműködéseként említi.
A V4 talán legnagyobb politikai láthatóságát a 2015-ös migrációs válság során érte el. A négy ország közösen ellenezte a kötelező menekültkvótákat, hangsúlyozta a külső határok védelmét, összehangolta álláspontját számos uniós fórumon. Ugyanerre az időszakra tehető a védelmi, biztonságpolitikai együttműködések kialakítása is. A V4 égisze alatt hozta létre egy közös harccsoportot, az úgynevezett V4 EU Battlegroupot, valamint fejlesztették a katonai együttműködéseket is. Közös gyakorlatokat szerveztek és részt vettek a védelmi tervezésben, a képességfejlesztési programokban, valamint a NATO- és EU-missziók koordinációjában. Bár ez nem vált teljes katonai integrációvá, regionális szinten jelentős előrelépés volt.
Számos közlekedési és infrastrukturális projektet támogatták a V4-országokban, az egyes tagállamok összeköttetésének előmozdítására. A legismertebb közlekedési kezdeményezések közé tartozik a Via Carpatia, amely egy észak–déli gyorsforgalmi útvonal kiépítését célozza a Balti-tengertől a Fekete- és az Égei-tenger térségéig. A V4-országok hosszú ideje támogatják a projektet, amely javítja Közép-Európa összeköttetését és csökkenti a hagyományosan nyugat–keleti közlekedési tengelyektől való függést. 2018-ban a V4 közlekedési miniszterei nyilatkozatot írtak alá egy közép-európai nagysebességű vasúti hálózat fejlesztéséről. A tervek szerint a fővonal összekötné a négy visegrádi fővárost, amely a szimbolikus jelentése mellett, gazdasági és közlekedési szempontból is kiemelt jelentőségű.
Az elmúlt évek politikai vitái miatt a visegrádi együttműködésben a korábbi dinamizmus jelentősen lelassult. A 2022-es orosz-ukrán háború kitörése alapvetően változtatta meg az egyes tagállamok egymással való viszonyát, ennek hátterében főként az eltérő politikai gondolkodás, valamint az Oroszországgal való viszony állt. Mivel a V4 nemcsak gazdasági, hanem politikai koordinációs fórum is, ez a különbség alapvetően meggyengítette a közös fellépés lehetőségét. Másrészt a V4 eredeti céljai kimerültek, teljesültek, megszűntek a nagy közös stratégiák, a későbbi együttműködés inkább érdekalapúvá vált, ezért könnyebben jelentek meg nézetkülönbségek. A négy ország biztonságpolitikai helyzete és történelmi tapasztalata sem teljesen azonos. Különösen Lengyelország tekinti elsődleges fenyegetésnek Oroszországot. Emiatt Varsó sok kérdésben más prioritásokat követett, mint Budapest, vagy időnként Pozsony. A háború ezt a különbséget látványosan felerősítette.
A Gödöllőn megtartott egyeztetés nem csupán egy hivatalos találkozó volt a felek között, de egyben a magyar elnökségi ciklus záróeseménye is. A magyar elnökségi időszak legfontosabb célja a V4 egységének visszaállítása volt, a hivatalos program pedig a „Versenyképes Visegrád” mottó köré épült, és a versenyképességet, a biztonságot és a konnektivitást jelölte meg fő prioritásként. Ennek a programnak és elnökségnek a részeként került megrendezésre 2025 decemberében, Esztergomban egy V4-es egyeztetés is, ahol szintén napirenden volt az együttműködés erősítése. A magyar elnökségi időszak mérlegét tekintve a legnagyobb eredménynek az tekinthető, hogy a korábbi nézeteltérések jelentős részét sikerült rendezni és részben helyreállítani a politikai párbeszédet.
A gödöllői találkozó alkalmával a négy visegrádi miniszterelnök egyformán fontosnak ítélte a formáció „újraindítását”, a korábbi vitás kérdések rendezését és az együttműködések dinamizmusának fellendítését. Az egyeztetés során megerősítették, hogy az együttműködéseket minden olyan szakpolitikai területen szükséges fokozni, amelyeken a négy állam érdekei azonosak. Megállapodás született arról is, hogy közös üléseket tartanak az Európai Tanács, és a szakminisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsának ülései előtt, ezzel is elősegítve a közös érdekek hatékonyabb érvényesítését az EU-ban. Jelenleg kiemelt prioritást élvez a V4 közös állásfoglalásaiban az EU 2028-2034-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerete (MFF), továbbá a kohéziós-, és agrár-, valamint vidékfejlesztési szakpolitikák is. Kiemelt szerepet kap a közös egyeztetések során az EU bővítés, a zöldátmenet, a versenyképesség és a kereskedelempolitika is. A találkozó keretében célul tűzték ki a felek a tagországok honvédelmi, belügyi, kulturális együttműködéseinek megerősítését is. A korábbi fejlesztésekhez hasonlóan, az elkövetkező években is kiemelt hangsúlyt kapnak a régió közlekedési és energetikai infrastruktúráját célzó projektek. A cél továbbra is azonos: a V4-országok gazdasági fejlesztése.
Hosszú ideje kérdés a V4 lehetséges bővítése, amely során a legtöbbször Ausztria merül fel, mint potenciális tag. A kérdés azonban inkább az, hogy a V4-et érdemes-e bővíteni, vagy inkább egy tágabb, többsebességes regionális együttműködési hálózatot építeni köré. Ausztria sok szempontból természetes partnere a V4-országoknak: földrajzilag a régió központjában helyezkedik el, történelmileg szorosan kapcsolódik Közép-Európához, a V4-ek egyik legfontosabb befektetője és kereskedelmi partnere, továbbá számos közlekedési és energetikai folyosó Ausztrián keresztül halad át. Különösen Magyarország, Szlovákia és Csehország gazdasága erősen integrálódott az osztrák gazdasági térbe. Azonban Ausztria hagyományosan más szerepet lát magának Európában. Régi EU-tag (1995 óta), magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik, külpolitikájában gyakran közvetítő szerepre törekszik. Sokszor inkább Németországgal és a nyugat-európai országokkal koordinál. Ezért valószínűtlen, hogy formálisan csatlakozna a csoporthoz, ugyanakkor egyes projektek szintjén elképzelhető az együttműködés, így többek között az infrastrukturális fejlesztések, energetikai együttműködések esetén. A gödöllői egyeztetés során is megvitatták a bővítés lehetőségét, mindazonáltal a miniszterelnökök egyetértettek abban, hogy az érdekegyezés esetén a V4+ formátum megfelelő keretet nyújt.
A gödöllői találkozó szimbolikájához tartozik, hogy idén lesz 35 éve a V4 alapításának, így az együttműködések újraindításához az évforduló kellő lendületet biztosíthat. A helyszín megválasztása szintén több rétegű üzenetet hordoz magában. Egyrészt Gödöllő a Habsburg-korszak egyik fontos magyarországi központja volt, különösen Erzsébet királyné és Ferenc József révén. A kastély a közép-európai történelem egyik olyan helyszíne, amely összeköti a mai V4-országok történelmi tapasztalatait. Egy ilyen helyszín azt üzeni, hogy a régió országai nemcsak aktuális politikai érdekek mentén, hanem közös történelmi térségként is tekintenek magukra. Másrészt, az, hogy a vezetők nem Brüsszelben vagy valamely EU-intézmény árnyékában találkoztak, hanem egy magyar történelmi helyszínen, azt az üzenetet is hordozza, hogy a régió saját politikai identitását kívánja újrafogalmazni. Az egyeztetés egyben a magyar V4-elnökség lezárását is jelentette, amelyet július 1-jétől Szlovákia vesz át. Ebben az értelemben Gödöllő afféle „átadó helyszínként” is értelmezhető: a magyar elnökség egy reprezentatív történelmi környezetben kívánta lezárni a ciklust.
Összességében a miniszterelnöki találkozó optimista hangvétellel zárult, amely kedvező irányt jelezhet a jövőbeni együttműködési lehetőségek meghatározásához és teljesítéséhez. A V4 újraindítása a régió és a tagállamok szempontjából is kiemelt jelentőségű, emellett pedig számottevő hatása van az EU-s érdekérvényesítés szempontjából is. Az egyeztetés során meghatározott irányok és területek arra engednek következtetni, hogy a korábbi szemlélet mentén alakulhatnak a fejlesztések, várhatóan dinamikusabban, mint az elmúlt években.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
