🍃A zöld gazdasági növekedés megvalósítása (vagy legalábbis annak ígérete) hosszú ideje jelenlévő motívum a globális politikai diskurzusban. Megjelenik továbbá valamennyi meghatározó nemzetközi szervezet —így például az Európai Unió, valamint az OECD— stratégiai dokumentumaiban is. A klímaváltozás fokozatosan erősödő hatásait látva aligha meglepő, hogy a zöld átállás a nemzetközi politikák homlokterébe került az elmúlt években: Soha korábban nem volt még ennyire fontos a károsanyag kibocsátás redukálása és a környezet védelme. De lehetséges lehet-e permanens gazdasásági növekedést elérni ilyen feltételek mellett Magyarországon? Mai bejegyzésünkben erre a kérdésre keressük a választ.
🔋Mindenekelőtt érdemes lehet tisztázni, hogy mit is értünk pontosan zöld gazdasági növekedés alatt. Gébert Judit, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusának meglátása szerint akkor teljesülnek a zöld gazdasági növekedés feltételei, amikor „a gazdasági érték egységnyi növekedése (GDP) egyre kevesebb környezetterheléssel jár.” Erre a folyamatra a szakirodalom gyakorta függetlenedésként (decoupling) hivatkozik, utalva ezzel a gazdasági gyarapodás és a környezetszennyezés mértékének egymástól való éles eltávolodására. Az OECD adatai alapján a fejlettebb gazdasági rendszerekkel bíró országok közül már jó néhánynak sikerült mindezt kiviteleznie. Sőt, a szervezet szerint az Európai Unió valamennyi tagállamában megvalósul már napjainkban a zöld növekedés egy részleges —vagy teljesebb— formája. Azonban azt is látnunk kell, hogy az egyes, igazán fejlett államok gyakorta külföldre helyezik ki azon tevékenységeiket, amelyek komolyabb környezetszennyezéssel járnak. Így az első látásra kedvezőnek tetsző nemzetállami eredményektől függetlenül, globális viszonylatban semmiképpen sem beszélhetünk komolyabb sikerekről a klímasemlegességet illetően.
🧱Amennyiben a magyar gazdaság, a rendszerváltozás óta eltelt 33 évét vesszük górcső alá, annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy a károsanyag kibocsátás mértéke csökkent. Magyarország karbonlábnyoma ebben az időszakban több, mint 40%-kal esett vissza az államszocializmus évtizedeihez képest. A szignifikáns mérséklődésben vélhetően a hazai szocialista ipari struktúra megsemmisülése is komoly szerepet játszott: Az egykori nehézipar-orientált, drasztikus környezetszennyezéssel járó tervgazdálkodási modell felbomlott, piacgazdasági működés honosodott meg Magyarországon. Mindazonáltal aggódalomra adhat okot, hogy az ország anyaglábnyoma 20%-os növekedést produkált 1992 és 2022 között. 1992-től a 2020-as évek elejéig a lakóingatlanok száma ezer főre vetítve nagyjából két és félszeresére növekedett. Az infrastruktúrabővítés megvalósításának anyagigénye pedig értelemszerűen hatalmas volt, ráadásul a szóban forgó épületek energiaellátása napjainkban már igencsak korszerűtlennek számít. Mindez főként az előttünk álló energetikai jellegű kihívások tekintetében jelent súlyos problémákat. Ugyanakkor a hazai gazdaság „kizöldítésének” egyik legfontosabb követelménye bizonyosan a túlzott beruházások —így például a kihasználatlan lakóingatlanokra fordított összegek— célzott módon történő lecsökkentése lenne. Ennek érdekében állami és önkormányzati szinteken egyaránt szükséges új szabályozásokat hozni. Az önkormányzatok főként a rendelkezésre álló területek beépíthetőségét kellene, hogy limitálják, gátat szabva ezzel a szükségtelen beruházásoknak. Érdemes volna továbbá kísérletet tenni a szolgáltatói szektor kiszélesítésére: Azokban az országokban, ahol a GDP sebesebben növekszik, mint a környezetszennyezés, a szolgáltatások aránya jól megfigyelhetően magasabb.
💡A bejegyzés elején már utaltunk a zöld gazdasági működés, a klímaválság okozatait enyhítő pozitív hatásaira. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a teljes klímasemlegesség elérése pillanatnyilag csupán vágyálomnak tűnik, mind globális értelemben véve, mind pedig Magyarország vonatkozásában. Mégis akadnak olyan stratégiák, amelyek követésével mérsékelhetővé válnak a globális felmelegedés káros következményei. A jobb minőségű, hosszú élettartamú termékek gyártásával mesterséges módon csökkenthető volna a kereslet, általa pedig az anyagfelhasználás és a szennyezés. Itt kell említést tennünk az úgy nevezett „tervezett romlás” jelenségéről. Az egyes gyártók —lévén a minél magasabb fokú fogyasztásban érdekeltek— tudatosan rejtenek el hibákat produktumaikban, amelyek a tulajdonosokat idővel újak megvásárlására sarkallják. Ennek tudatában kijelenthetjük: a környezetterhelés mérséklése nehezen elképzelhető a vállalatok nyereségének (és persze végső soron a gazdaság növekedésének) csökkentése nélkül. A visszalépésként (downshifting) hivatkozott folyamat előtt mindaddig áthidalhatatlan nehézségek állnak, amíg a piacot nagy mértékű profitorientáltság jellemzi. Ezzel együtt akadnak bíztató jelek: A fogyasztói magatartás már érzékelhetően felelősségteljesebbé vált. Mindez pedig arra kényszeríti a cégeket, hogy termelési procedúráikat mindinkább a zöld átállás követelményeihez igazítsák. Feldmájer Benjámin, az EU Green Deal hazai programmenedzsere kiemeli: „A vállalatoknak a zöld profit termelésére, kell átállniuk, ahol a vállalkozó és a környezeti értékek kéz a kézben járnak, ezt hívjuk fenntartható működésnek.”
💰A magyar állam részéről is történtek már fontos lépések, ezek közül kiemelendő a Zöld Program. A Zöld Program egy, a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett kezdeményezés, amely kiemelt figyelmet fordít a pénzügyi szektor ellenállóképességének fejlesztésére. Holczinger Norbert, az MNB Fenntartható Pénzügyek Főosztályának vezetője ekképpen fogalmaz: „Szeretnénk a hazai pénzügyi szektornak iránymutatást adni, hogy hogyan induljanak el ezen az úton, ebben a zöld ajánlás segít, melynek nyáron jelent meg a legfrissebb verziója.” A Zöld Program aktuális kihívásokhoz való igazítása, fejlesztése folyamatosan zajlik—tette hozzá a szakember, a Sustainable World 2022 konferencián elhangzott beszédében.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/veges-kornyezetben-nem-lehet-a-vegtelensegig-novekedni-mi-fan-terem-a-nemnovekedes-politikaja/
Fetter Bálint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok (MA) szakon; jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója. Kutatói érdeklődése középpontjában az európai országok gazdasági kapcsolatai, a nemzetközi kereskedelem, valamint a demográfiai problémák állnak.
