Categories
OecoBright

Önkéntes exportkorlátozás – Mit jelent? Ki használja? Milyen hatása van?

🏛️A protekcionista gazdaságpolitika mellett és ellen számos érv szól, az elmúlt években azonban több ország is az ebben fellelhető eszközökhöz nyúlt a válságok elkerülése, vagy azok leküzdése céljából. Ahogyan neve is jelzi, olyan intézkedéseket takar, amelyek védik a hazai gazdaságot és piacot, elősegítik a belső piac fejlődését, a kis- és középvállalatok védelmét a tisztességtelen versennyel szemben, támogatják azokat az iparágakat, amelyek még növendéknek tekinthetőek, vagy amelyek stratégiai jelentőségűek. Mindemellett a protekcionista intézkedések jó hatással lehetnek a fizetési mérleg pozíciók támogatására is. A gazdasági érvek mellett megjelenhetnek olyan szempontok is a protekcionista politika mellett, amelyek inkább az államra, a nemzetre vonatkozóan bizonyulnak fontosnak, ilyen lehet többek között az egyes nemzetgazdasági értékek védelme, a nemzeti életmód megóvása.

☝️Az önkéntes exportkorlátozás – voluntary export restraint (VER) – a protekcionista gazdaságpolitika egyik nem vámjellegű eszköze. Ennek során az importáló ország úgymond meggyőzi az exportáló országot arról, hogy exportját önkéntesen korlátozza. Ha sikerül a meggyőzés, akkor az exportáló ország a kiviteli mennyiségnek felső határt szab, ezáltal az ilyen jellegű intézkedés bevezetésével, akár a kereskedelmi háború is elkerülhető lehet.  Másik megközelítés szerint az önkéntes exportkorlátozás: „egy ország saját maga által bevezetett kereskedelmi korlátozása, amelynek során korlátozza egy bizonyos áru vagy árukategória mennyiségét, amelyet egy másik országba lehet exportálni. A korlátozás lehet egy előre beállított határérték, az exportált mennyiség csökkentése vagy teljes korlátozás.” Az intézkedés alkalmazható bi- és multilaterális keretek között is, utóbbira jó példa az 1960-as években elfogadott nemzetközi textilegyezmény, amelyben az exportőr országok arra vállaltak kötelezettséget, hogy a meghatározott mennyiség fölé nem növelik az exportjukat.

🌐Milyen hatással van a piacra? – Az önkéntes exportkorlátozás alkalmazása esetén az exportőr ország egy felső határt szab az adott termékből exportálható mennyiségnek, így befolyásolja a piacon megjelenő kínálatot. Meghatározott mennyiséget állíthat elő, ezáltal csökken a hatékonyság és a termelők számára veszteség alakulhat ki.

❓ Jellemzően olyan országok alkalmazzák az önkéntes exportkorlátozást, amelyek nagy mennyiséget importálnak az adott termékből, így pedig az exportáló ország számára kiemelt fontossággal bírhat. Ennek hatására azok az országok, akik eddig ugyanezt a terméket addig kisebb mértékben exportálták a kérdéses országba, most nagyobb teret fognak kapni, eladásaikat növelhetik. Azok az országok, amelyek az önkéntes exportkorlátozásban érintettek, értelemszerűen továbbra sem szeretnék legfontosabb piacukat elveszíteni, ezért az exportjukat közvetlen tőke-kihelyezéssel harmadik országon keresztül próbálják meg erre a piacra bejuttatni. Látható tehát, hogy bár az önkéntes exportkorlátozás egy viszonylag jó megoldás lehet két vagy több ország között a nem vámjellegű eszközök alkalmazására, mégis vannak olyan kiskapuk, amelyek révén az exportáló ország vesztesége csökkenthető lehet.

🇺🇸 🇯🇵 A második világháborút követő gyors gazdasági növekedés az 1970-es évekig tartott, amikor a stagfláció, majd az 1980-as évektől a lassuló gazdasági növekedés visszafogta mindezt. Ekkor döntöttek úgy a gazdaságilag fejlett országok, hogy saját érdekeiket figyelembe véve protekcionista gazdaságpolitikai eszközöket fognak alkalmazni, többek között önkéntes exportkorlátozást is. A legismertebb exportkorlátozó intézkedés az USA – Japán közötti volt, amely hátterében a japán gépjárműipar részesedésének amerikai piacon való növekedése állt. A két állam között emiatt fokozódott a kereskedelmi feszültség, így egy lehetséges kereskedelmi háború elkerülése érdekében 1974-ben elfogadták az USA-ban a Trade Act-et vagyis Kereskedelemi Reformtörvényt. Ennek célja az amerikai ipar, valamint az USA világgazdasági pozíciójának megerősítése volt. 1981-ben a Reagen-kormány döntött az exportkorlátozás bevezetése mellett, amely a japán autóipart érintette, így maximalizálták az amerikai piacra behozható japán autók mennyiségét éves szinten. 1981-ben ez a mennyiség 1,68 millió, majd 1984-ben 1,85 millió, végül 1985-re 2,3 millió gépkocsira vonatkozott. Az intézkedés egészen 1994-ig maradt hatályban az USA és Japán között.

🇭🇺 Magyarországon a közelmúltban alakult ki olyan helyzet, amely okot adott exportkorlátozásra. 2021. júliusában a kormány az építőiparban létrejött áremelkedés és alapanyag hiány miatti helyzetet ezzel a módszerrel igyekezett féken tartani. Elrendelték egyes alapanyagok és termékek exportjának korlátozását, ezzel igyekezve a hazai ellátást biztosítani, valamint az árak emelkedésének ütemét megtörni. Jelen esetben tehát egy stratégiai cél volt az exportkorlátozás bevezetésének oka, amely a belső piac ellátására irányult, nem pedig másik, importország miatt létrehozott önkéntes exportkorlátozás.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

💾 Az eredeti cikk itt, itt, itt , itt és itt olvasható.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecogram/az-europai-unio-oroszorszaggal-szemben-hozott-szankcioi-2014-tol-napjainkig/

#export #korlátozás #gazdaság #gazdaságpolitika #protekcionizmus #USA #Japán

Elemző | Megjelent írások

Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.

Iratkozzon fel hírlevelünkre