Ankit Panda: “The New Nuclear Age: At the Precipice of Armageddon” („Az új nukleáris korszak: az Armageddon szélén”) könyve 2025-ben jelent meg, de rövid idő alatt már-már alapművé vált. Magyarul még nem adták ki.
A szerző alapvetése, hogy a világ belépett egy teljesen új, minden eddiginél veszélyesebb nukleáris korszakba. A hidegháborús (bipoláris) világrend elmúlt, és a poszthidegháborús optimizmus (amely a leszerelésről szólt) is szertefoszlott. Panda azt állítja, hogy a hidegháború „viszonylagos stabilitását” felváltotta egy sokszereplős, technológiailag túlpörgetett korszak, ahol a nukleáris fegyverek újra központi elemévé váltak a nagyhatalmi politikának.
Ankit Panda könyve egy vészcsengő: azt állítja, hogy miközben a világ a klímaváltozásra vagy a gazdasági válságokra figyel, a háttérben csendben újraindult egy nukleáris fegyverkezési verseny, amely sokkal veszélyesebb, mint az előző, mert nincsenek meg hozzá a játékszabályok és kialakított védőkorlátok, és túl sok a bizonytalan változó.
A könyv a józan realizmus mintája: Ankit Panda nem moralizál (nem arról ír, hogy az atomfegyver „rossz”), hanem mérnöki pontossággal írja le a kockázatokat. Elismeri, hogy a nukleáris leszerelés a jelenlegi politikai klímában vágyálom, ezért a kockázatcsökkentésre kell fókuszálni. A könyv három fő pillérre épít: a multipolaritás miatt kialakult új helyzetre; az új technológiák miatti kihívásokra és a latorállamok és a proliferáció (a nukleáris fegyverek terjedése) kérdéseire.
A szerző levezeti, hogy a nukleáris elrettentés elmélete hagyományosan két szereplőre épült (ha te lősz, én visszalövök). Azonban a szerző szerint ma már legalább három nukleáris szuperhatalom versengése zajlik: az Egyesült Államok, Oroszország és a gyorsan fegyverkező Kínáé. Ez a dinamika viszont nagyon instabil: Hogyan rettentsen el az USA egyszerre két riválist, akik esetleg együttműködnek? Mi történik majd, ha Kína is eléri Washington és Moszkva nukleáris robbanófej-számát (jelenleg Oroszország és az Egyesült Államok nukleáris arzenálja 5-6 ezer robbanófej közötti, míg kínái becslések szerint (hivatalos számok nincsenek) 500-600 darab lehet). Vagyis ez egy sokkal instabilabb helyzet, hiszen ahogy a nemzetközi kapcsolatokból is tudhatjuk, az egypólusú vagy a kétpólusú világ sokkal stabilabb, mint a multipoláris.
A könyv második részében Ankit Panda végigveszi a technológiai trendeket: precíziós konvencionális rendszerek, rakétavédelem, hiperszonikus eszközök, AI és kiberképességek. Szerinte ezek a modern technológiák még kiszámíthatatlanabbá teszik a globális helyzetet. A hiperszonikus fegyverek például csupán néhány percre vagy akár másodpercekre csökkentik a reagálási időt. A könyvben a szerző felteszi azokat a kellemetlen kérdéseket is, hogy mi történik például, ha egy hacker bejut a nukleáris parancsnoki láncba, vagy „csak” elhiteti az egyik féllel, hogy a másik támadni készül? Vagy mi történik a jövőben akkor, ha a mesterséges intelligenciára bízzuk a korai előrejelzést, és az tévesen jelez támadást?
A harmadik részben a szerző azt mutatja be – ugyancsak nem túl megnyugtatóan – hogy a regionális konfliktusok (pl. Közel-Kelet vagy Dél-Ázsia) hogyan indíthatnak láncreakciót és hogyan eszkalálódhatnak globális nukleáris háborúvá.
Ez nem egy könnyű, karácsonyi olvasmány. Ankit Panda az új helyzet tényszerű bemutatásával üt: bemutatja például, hogyan omlott össze az a fegyverzetellenőrzési rendszer (New START, INF szerződések), amely évtizedekig féken tartotta a globális versengést. Hogyan változott meg a globális rendszer, és az új technológiák megjelenése mekkora kockázatokat hordoz magában. A konklúziója lényegében az, hogy a szerencsén múlt, hogy eddig nem volt atomháború, és a jövőben még több szerencsére (vagy sokkal jobb diplomáciára) lesz szükségünk.
Ankit Panda: “The New Nuclear Age: At the Precipice of Armageddon”. Polity kiadó, 2025. március 31. 288 oldal.
Külpolitikai szakértő, újságíró. Korábban a Kitekintő posztszovjet rovatának vezetője volt, majd négy évig a Magyar Nemzeti Bank geopolitikai alapítványát vezette, később a Danube Institute kutatási igazgatója lett. Rendszeresen publikál az Indexen és Mandineren, a legtöbb magyar médium rendszeresen meghívott szakértője. Fő elemzési területe a posztszovjet államok biztonságpolitikája. Házas, öt gyermek édesapja.
Szakterülete: biztonságpolitika, geopolitika, posztszovjet térség
