Loading...
Reload document 
Open in new tab India geostratégiai pozíciója dióhéjban
Ami a geopolitikai helyzetet illeti, az országnak kényszerűen minden határára kell figyelmet szentelnie. Ugyanis Indiának a hat szárazföldi szomszédja közül a négy legerősebbel kifejezetten rossz a viszonya, több szakaszon még a határok is vitatottak és időnként fegyveres összecsapások újulnak ki, nem beszélve a migrációs nyomásról. A konfliktusokkal teli környezet miatt Indiának valójában érdeke lenne az Egyesült Államok által fenntartott világrend prolongálása és további fragmentációjának legalább feltartóztatása. Ugyanis az erőviszonyok felbomlásával a meglévő feszültségek incidensekbe eszkalálódhatnak, márpedig ebből nincs hiány India szomszédságában: elég, ha csak az erősödő Kínára vagy az éppen vele összejátszó Pakisztánra és az ott jelenlévő 124 terrorszervezetre gondolunk, de Mianmarban is inkább tekinthető állandósult állapotnak a polgárháború, mint a béke, ráadásul újfent a felkelés által augusztus elején elűzött Sheikh Hasina miniszterelnök után még mindig forrong a 8%-os hindu lakossággal rendelkező Banglades is. Utóbbi kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy Modi és Hasina elnézte az emberi jogok megsértését egymás országában, miközben részben emiatt nőtt a lakosságaik körében a feszültség. Az India által nyújtott segélyek legnagyobb kedvezményezettje Bhután. A himalájai királyság a világ egyik legszegényebb területe, ám stratégiai elhelyezkedése miatt fontos Indiának a kínaiak feltartóztatása érdekében. [1] Ilyen helyzetben fokozottan veszélyes, hogy India a Brit Birodalom „splendid isolation”-ként ismert diplomáciai doktrínájához ragaszkodik, azaz nem törekszik stabil szövetségesi rendszer kiépítésére.
Történelmileg a félsziget „a hódítók paradicsoma” volt. Nagy Sándoron és az európai gyarmatosítók XV. századi megjelenésén kívül nem nyugati származásúak voltak a megszállók. Az árják, perzsák, szeleukidák, hunok, törökök és mongolok az északnyugati baktriai szoros felől támadtak, a nyugat-európaiak és részben az arabok már a délnyugati tengerek felől érkeztek. A támadások zöme sikeres volt és rövidebb-hosszabb ideig idegen uralom alá került a félsziget vagy annak egy része. [2] Ez különösen annak fényében érdekes, hogy az elit szereti emlékeztetni a publikumot arra tényre, miszerint Kína mellett – az egyébként kisebb-nagyobb fejedelemségekből álló – India rendelkezett messze a legnagyobb gazdasággal az elmúlt 20 évszázadból 18-ban, egészen az ipari forradalomig. Tehát a gazdagság inkább csak vonzotta a hódítókat, ám nem tudták felhasználni egy megfelelő védelmet nyújtó hadsereg megszervezésére. [3] Kínával hasonlatosan a nagy történelmi tapasztalat az északról érkező szárazföldi inváziók voltak, ám a kelet-ázsiai szuperhatalom esetében a biztonságpolitikai fókusz szinte teljesen áthelyeződött a tengeri határaira, míg India esetében nem szűnt meg időközben a szárazföldi fenyegetés, hanem amellé jelent meg a tengerek felől érkező. Sőt, Kína számára az egyetlen jelentős szárazföldi fenyegetés pont az indiai határon létezik. Kína terve India bekerítésére a „gyöngysor”-nak nevezett katonai támaszponthálózaton alapszik, így az Indiai-óceán feletti ellenőrzés sem magától értetődő már Újdelhi számára. [4]
Az indiai külpolitikai elit wishful-thinking-je
Az ország gazdasági erejének nemzetközi súlyához képest az indiai külpolitika agilisebbnek mondható. Az indiai politikusok már a kezdetektől azt hangoztatják, hogy India egy kivételes civilizáció és Kínához hasonlóan egyike az ősi, folytonos kultúrának, ezért alanyi jogon helyezkedik el a globális hierarchia csúcsán. Az indiai vezetők szerint országuk már nem kiegyensúlyozó, hanem vezető szerepet tölt be egy multipoláris világban, ráadásul felhívják rá a figyelmet, hogy az USA ne vegye természetesnek és magától értetődőnek azt, hogy India biztosan Washington oldalára áll majd Kínával szemben. [5] Vagy ha igen, akkor annak meg fogja kérni az árát. Az egyértelmű katonai el nem köteleződése ellenére gazdasági segítséget elfogad Újdelhi. India számára újabban soha vissza nem térő alkalom a Washington és Brüsszel által meghirdetett decoupling és derisking politika, mely Kína eltávolítását jelenti a termelési értékláncokból. A Nyugat ugyan ki akarja vonni a tőkéjét és technológiáját Kínából, ugyanakkor még nem jelölt ki egy konkrét országot, ahová át kívánja telepíteni a gyártókapacitását azon iparágaknak, amik teljesen versenyképtelenek lennének a magországokban. A dél-ázsiai ország elitje biztos benne, hogy India a legalkalmasabb erre és ezúttal a Nyugat függ majd tőle. A víziójuk az, hogy India lesz a következő Kína és az ország látványos fejlődési pálya elé került. Mivel egészen biztosra veszik ezt a forgatókönyvet, ezért Újdelhi már egyre kevésbé fontolja meg a külpolitikai lépéseit még akkor is, amikor azok kedvezőtlenek a Nyugat számára.
India nemzetközi cselekvőképességéhez kapcsolódik az ún. büntetlenség fogalma is. Ezt akkor használjuk, ha egy állam külföldön hajt végre fedett akciókat, akár a saját polgárai ellen. Már több merényletet követtek el szikh vezetők ellen az USA-ban és Kanadában, emellett Pakisztán is sérelmezi a területén elkövetett titkosszolgálati akciókat, melyeket India követ el. [6] A liberális demokráciák ebben nem csak a belügyeikbe való beavatkozást látják, hanem az alapvető értékeik megsértését is. A vélt érdekeinek maximális érvényesítése mellett az indiai vezetés elszámolja magát akkor, amikor nem veszi figyelembe azt, hogy időközben a többi fejlődő ország is alkalmassá válik nyugati vagy akár kínai vállalatok gyártóbázisainak befogadására. Ráadásul a Covid járvány, az amerikai-kínai konfliktus és az ukrajnai háború is mind a diverzifikációra ösztönzi a multinacionális cégek vezetéseit. E tekintetben komoly lehetőségek rejlenek például Indonéziában, Vietnámban, Brazíliában, Mexikóban, Kolumbiában és Kelet-Európa országaiban is. Kína túl fogja élni, ha akár közepesen gazdagon szigetelődik el, de India ehhez még rendkívül alacsony fejlettségű. Hogy mikor jön el az a pont, amikor Washingtonban úgy gondolják majd, hogy Újdelhi külpolitikája ugyanúgy bontja az Amerika-vezette világrendet, mint Kína, nem tudni. Az viszont valószínű, hogy egy domináns hegemón nélküli multipoláris rendben India kegyei már korántsem lesznek olyan értékesek, mint ahogy most látszik.
A demokrácia eszménye, mint külpolitikai érv
Az indiai gondolkodás szinkretizmusát és a külpolitikai irányvonal opportunista mivoltát szemlélteti, hogy a demokratikus és kapitalista Nyugat vezette világrend kikezdése közben disszonancia nélkül hivatkoznak szelektíven annak bizonyos értékeire és várnak el ezért elfogadást, miközben a gazdasági erőviszonyokat tükröző számokat figyelmen kívül hagyja az egyébként realista iskolát (a nemzetközi kapcsolatok tudományának egyik irányzata) követő külpolitikai vezetés. A szubkontinensnyi ország ismérve az etnikai, nyelvi, vallási, kulturális kavalkád, a nacionalizmussal egyre erősebben szított többségi hindu társadalom életét pedig a mai napig áthatja a brit korona által elvileg eltörölt kasztrendszer. Mindezek ellenére működik évtizedek óta aránylag jól (értsd: szabadon, tisztán) a vezetés demokratikus megválasztása, jóllehet a többpárti verseny csak a felszíne a társadalomban régóta jelenlévő, a gyarmati uralmat is túlélő hatalmi struktúrának. Az évezredes múltra visszatekintő, vallási legitimációval rendelkező kasztrendszerben még az alapvető emberi jogoknak sem voltak meg a hagyományai, nem hogy annak, hogy a társadalomnak legalább egy része beleszóljon az állam ügyeibe. Ma pedig a tömegekre kiterjedő jólét híján az elit előszeretettel bizonygatja kifelé és befelé is egyaránt, hogy India megfelel a modern világ emberi jogi elvárásainak és a Föld legnépesebb országaként képes stabil demokráciát üzemeltetni, miközben annak erőszakos exportját elutasítja. Előbbi nem alapfeltétele egy, a kínaihoz hasonló sikeres gazdaságfejlesztési út bejárásához, utóbbi pedig egyrészt korholás a Nyugat felé, másrészt még a nem nyugati országok számára is visszásan hangzik, miközben India is aktívan avatkozik be más országok belügyeibe.
A hindu nacionalizmus és a külpolitika kölcsönös erősítése
Ez a magabiztos, tekintélyt követelő kiállás a nemzetközi térben Modi hatalomra kerülésével teljesedett ki. A külpolitika évtizedekig az elit kiváltsága volt, és tulajdonképpen Modi hozta be azt a mindennapi megélhetésért küzdő tömegek közbeszédébe. Ennek módja az, hogy az indiai média erőteljesen közvetíti azt, miszerint India már nem csak egy nagy, hanem fontos ország is, amit észrevett a világ, közel a történelmi erejük visszaszerzése, amit azonban a világ nem ismer el eléggé és ez a státusz persze Modinak köszönhető. Ez nem csupán mesterségesen táplált legitimációs támaszt ad a BJP-nek a merészebb külpolitikai lépésekhez, hanem azokat „kikényszeríti” a nép a vezetőiből, amit Modi természetesen engedelmesen „végrehajt” „a nemzet újjászületése” érdekében. Mivel eddig komoly ellenhatást nem váltott ki az autonóm kurzus külföldön, ezért ez tovább erősíti a kormányt. A közvéleménykutatások alapján a társadalom kifejezetten hajlamos túlbecsülni országa képességeit. A megkérdezettek 63%-a véli úgy, hogy Modi alatt nőtt India globális státusza, 55%-uk tartja országát az egyik legjobb befektetési célpontnak, sőt, 54% szerint már India vezeti a világot. [7] A G20-ak soros elnökeként India rendezte meg Delhiben a 2023-as csúcsértekezletet szeptemberben. Miközben közel 300 ezer ember lakhelyéül szolgáló nyomornegyedeket romboltak le az esztétikum javítása érdekében, óriásplakátok hirdették India nagyságát. [8] Összefoglalva, a harcias külpolitika már nem csak a valódi gazdasági eredményekre támaszkodik, hanem mintha előre bebiztosítás szándékával azt váltaná fel a hindu nacionalizmus, aminek további fokozására külső legitimációt is szerez a BJP azáltal, hogy a lépései a nemzetközi térben egyelőre nem bizonyulnak sikertelennek. Közvetve tehát a toleráns külvilág hozzájárul Modi narratívájának fenntartásához és ezáltal hatalomban tartásához.
Fekete bárány a nemzetközi szervezetekben
Már az 1947-es függetlenedés óta India egyik főszervezője volt az 1955-ös Bandungi Konferenciának, amely az El nem kötelezett országok mozgalmának megalapításához vezetett 1961-ben. A nyugati és a keleti tömb közti versengés erősödő spirálja közepette az ebből való kimaradás az antikolonializmus eszméje mellé emelkedett. Ennek ellenére a Hidegháborúban végig szoros kapcsolatot tartott fenn a Szovjetunióval, amelyik felfegyverezte India haderejét és e műszaki adottságok miatt is vásárol India orosz fegyvereket manapság is. Az ősi ellenség, Kína megerősödése már olyan összetett fenyegetést jelent a számára, hogy az USA-val történő stratégiai partnerség ápolása mellett kénytelen megerősíteni védelmi kapcsolatait délkelet-ázsiai országokkal is, például Indonéziával, a Fülöp-szigetekkel és Vietnammal, de a QUAD révén együttműködik Ausztráliával és Japánnal is. India számára elsődleges prioritást élvez az erőkiegyenlítés az Indo-Csendes óceáni régióban. Ugyan a britek akciórádiusza ma már nem terjed ki a világtengerekre, de igyekeznek átcsoportosítani haditengerészeti erőket Japán mellett az Indiai-óceánra is. Az ilyen együttműködésekkel India tulajdonképpen a NATO partnere lett, ami már nem csak az észak-atlanti térségben van jelen. [9] Még az Európával való összeköttetést célzó, az Öböl-menti országokon keresztülvezető gazdasági folyosó (IMEC) terve is ebbe a képbe illeszkedik.
India alapító tagja a BRICS-nek, annak bővítése a dél-ázsiai országnak nem feltétlenül áll érdekében, hiszen akkor Kínával szemben csökkenne a súlya az országcsoporton belül. A 2024 januárjában kibővített BRICS+-on belül India súlya 12%-ot tesz ki, míg ez 2001-ben (Dél-Afrika 2010-es csatlakozása előtt) még meghaladta a 18%-ot. [10]
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19015104/
Bizonytalan, hogy India meddig fog majd tudni olcsón olajat importálni Oroszországból, de hosszú távon nem járt rosszul a másik két beszállítója, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia idei csatlakozásával, ráadásul ezzel nőtt az alkupozíciója az USA-val szemben is. Iránnal kapcsolatban vegyes a kép, ugyanis a saját muszlim kisebbsége miatt Indiának nem érdeke, hogy egy teokratikus iszlám állam atomfegyverhez jusson, de a Kína által építés alatt álló pakisztáni Gwadarral rivalizáló Chabahar kikötőjébe szívesen fektet be, ami az Új Selyemút projektet gyengítené. [11] A BRICS+ országok kétoldalú megállapodásokat kötnek annak érdekében, hogy az egymás közti kereskedelmet a saját valutáikban bonyolítsák, ezzel gyakorlatilag részleges dedollarizáció megy végbe. Ez szignifikáns veszteséget jelent az Egyesült Államoknak, de belátható időn belül nem akad majd kihívója a dollárnak, még a BRICS felől sem (máshonnan erre még kisebb az esély). Egy valutaunió létrehozása az országcsoporton belül ma még elképzelhetetlen fiskális és monetáris konvergenciát igényelne. Hozzá kell tenni, hogy India központi bankja sikeresen enyhítette a rúpia árfolyamának a volatilitását az elmúlt években és már a világ negyedik legnagyobb valutatartalékával rendelkezik. Mindazonáltal a nyugati presszionálásra válaszul egy blokkosodás az energiahordozók terén sokkal reálisabb forgatókönyv.
Globális biztonságpolitikai szempontból 1945 óta sem érdeke senkinek, hogy India is bekerüljön az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező állandó tagjai közé. Az ilyen típusú kirekesztettség érzete is táplálja India nyugatellenességét. A nemzetközi rend intézményei megreformálása érdekében nyomásgyakorlás céljából létrehozott alternatív gazdasági szervezetekben szívesen vesz részt India, hiszen azokban arányos vagy akár felülreprezentált a szavazati joga. [12] Miközben a Nemzetközi Valutalapban 2,63%,[13] addig például az öt BRICS-alapító által létrehozott Új Fejlesztési Bankban a részvények 19%-át birtokolja, minden tag egyenlő és nincs vétó (bár a kölcsönök 67%-a USD-ban kerül kihelyezésre). [14]
India Pakisztánnal együtt 2017-ben lett a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagja. Mivel a két ország viszonya kifejezetten ellenséges, továbbá Oroszország és Kína is tag, ezért egy, a NATO szerződés 5-ös cikkelyéhez hasonló kollektív védelmi funkció aláírása a felek részéről egy esetleges, Nyugat ellen vívott totális háború kivételével elképzelhetetlen. Ha viszont feltételesen kivesszük a csoportból Indiát, akkor kirajzolódik az alakuló nyugatellenes tömb, ami Irán 2023-as csatlakozásával még egyértelműbb. Tulajdonképpen az USA érdekeit szolgálja, hogy India tagja a szervezetnek, mert az addig sem tud a számára fenyegetést jelentő szervezettségi szintet elérni.
India a befolyási övezetének tartott területeken igyekszik katonailag is érvényesíteni az érdekeit, erre példa a 2021-ben új erőre kapott mianmari polgárháború. [15] Újdelhi a kulturális mezsgyének számító országban próbálja megakadályozni Moszkva és főleg Peking térnyerését, de a helyzet olyan kaotikus a több lázadócsoport felőrlő hadviselése miatt, hogy azt még az Indiánál nagyobb játékosok sem látják át teljesen. [16] Pedig India tengerparti kijutással nem rendelkező, szinte exklávé helyzetben lévő északkeleti részeinek fejlődése szempontjából kulcsfontosságú lenne a vasúti és közúti összeköttetés kiépítése Sittwe kikötője és Hanoi felé. Egy ilyen terv előrehaladását Peking garantáltan akadályozni fogja. [17]
Összegzés
Kínával hasonlatosan a nagy történelmi tapasztalat az északról érkező szárazföldi inváziók voltak, ám a kelet-ázsiai szuperhatalom esetében a biztonságpolitikai fókusz szinte teljesen áthelyeződött a tengeri határaira, míg India esetében nem szűnt meg időközben a szárazföldi fenyegetés, hanem amellé jelent meg a tengerek felől érkező, mint például a „gyöngysor”. Az indiai elit biztos benne, hogy a Nyugat áthelyezi a gyártókapacitásait a szubkontinensre és annyira szükségük van a katonai erejükre Kínával szemben, hogy azért bármekkora árat meg fognak fizetni. Csakhogy idővel nem lesz elégséges a demokráciával való érvelés és Washingtonban rá fognak jönni, hogy Újdelhi külpolitikája tulajdonképpen ugyanúgy bontja az Amerika-vezette világrendet, mint Kína. Egy domináns hegemón nélküli multipoláris rendben viszont India kegyei már korántsem lesznek olyan értékesek, mint most. Ezt az indiai lakosság másként látja: 54%-uk szerint országuk a világ vezető hatalma. A Modi által a mindennapi emberek életébe behozott hindu nacionalizmus legitimálja az autonóm külpolitikai kurzust, ami egyelőre nem sikertelen, azonban nem teszi Indiát vonzó partnerré a nemzetközi szervezetekben. India elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy egy semleges, önálló pólus legyen, aki a Globális Délt vezeti, ezt igyekszik is demonstrálni külföldi beavatkozásokkal.
Források:
A nyitókép forrása: https://forumias.com/blog/answeredwhat-do-you-understand-by-the-string-of-pearls-how-does-it-impact-india-briefly-outline-the-steps-taken-by-india-to-counter-this/
SOUTH ASIA TERRORISM PORTAL: Pakistan – Terrorist, insurgent and extremist groups. In: South Asia Terrorism Portal. https://www.satp.org/terrorist-groups/pakistan
CLEARIAS: Foreign Invasions in India. In: ClearIAS, 2023.03.03. https://www.clearias.com/foreign-invasions-in-india/
JACINTO, Leela: India ‘over-invested in Hasina and under-invested in Bangladesh’ – and is now panicking. In: France24, 2024.08.15. https://www.france24.com/en/asia-pacific/20240815-india-over-invested-hasina-under-invested-bangladesh-panicking-sheikh-hasina-narendra-modi
OUWENEEL, Evert-Jan: 18 of the last 20 centuries China and India were the biggest economies. In: Evert-Jan Ouweneel’s blog, 2019.02.01. https://urbanlogics.eu/china-india-biggest-economies/
HÁDA, Béla: Az Indiai-óceán szerepe India stratégiai világképében. In: https://doi.org/10.47707/Kulugyi_Szemle.2022.4.2. https://hiia.hu/wp-content/uploads/2023/02/02-Hada-Bela.pdf
VAISHNAV, Milan – MALLORY, Caroline: In India, Foreign Policy Is on the 2024 Ballot. In: Malcolm H. Kerr Carnegie Middle East Center, 2024.04.12. https://carnegieendowment.org/research/2024/04/in-india-foreign-policy-is-on-the-2024-ballot?lang=en¢er=middle-east
SAMI, Waleed: India’s Covert Operations: A Global Concern. In: Modern Diplomacy, 2024.05.17. https://moderndiplomacy.eu/2024/05/17/indias-covert-operations-a-global-concern/
SHIVJI, Salimah: ‘This was our home’: Thousands left with nowhere to go as New Delhi razes slums ahead of G20. In: CBC, 2023.09.07. https://www.cbc.ca/news/world/india-g20-delhi-homeless-shelters-1.6957828
HILL, John: UK to deploy naval groups to Indian Ocean in 2024 and 2025. In: Naval Technology, 2024.01.10. https://www.naval-technology.com/news/uk-to-deploy-naval-groups-to-indian-ocean-in-2024-and-2025/?cf-view
STATISTA: Gross domestic product (GDP) of the BRICS countries from 2000 to 2029. In: Statista, 2024.04. https://www.statista.com/statistics/254281/gdp-of-the-bric-countries/
SALAMI, Mohammad: Despite a Recent India-Iran Agreement, Challenges Loom for Chabahar Port. In: Stimson, 2024.07.09. https://www.stimson.org/2024/despite-a-recent-india-iran-agreement-challenges-loom-for-chabahar-port/
MAZUMDAR, Ronojoy: How India’s Rupee Went From Most to Least Volatile in Asia. In: Bloomberg, 2024.06.26. https://www.bloomberg.com/news/articles/2024-06-26/inr-usd-how-india-s-rupee-became-one-of-asia-s-most-stable-currencies
NAGY, Gergő Máté: Változást követelnek: mit ígér a kibővült BRICS, és mit nem? A BRICS+ törekvései és azok kritikai olvasata 2. rész. In: Mérce, 2024.01.23. https://merce.hu/2024/01/23/valtozast-kovetelnek-mit-iger-a-kibovult-brics-es-mit-nem/
IMF: IMF Members’ Quotas and voting Power, and IMF Board of Governors. In: IMF, 2024.08.16. https://www.imf.org/en/About/executive-board/members-quotas#I
NEW DEVELOPMENT BANK: Investor Presentation. In: New Development Bank, 2024.02. https://www.ndb.int/wp-content/uploads/2023/10/Investor-Presentation-Q1_2024-NDB.pdf
GUPTA, Rishi: How China and India are handling Myanmar’s crisis three years on. In: Think China, 2024.02.29. https://www.thinkchina.sg/politics/how-china-and-india-are-handling-myanmars-crisis-three-years
GILLARD, Luc Woodall: The international arms network behind Myanmar’s deadly conflict. In: Action on Armed Violence, 2024.06.28. https://aoav.org.uk/2024/the-international-arms-network-behind-myanmars-deadly-conflict/
GOSWAMI, Anubhav S: India’s “Act East” ambition must navigate Myanmar. In: The Interpreter, 2024.07.12. https://www.lowyinstitute.org/the-interpreter/india-s-act-east-ambition-must-navigate-myanmar
Kelet-Ázsia elemző, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n. Fő elemzési területe a kelet- és délkelet ázsiai régió geopolitikája, a technológiai trendek, a félvezetőipar, a kínai digitális gazdaság. Szakterülete: geopolitika, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Kína, technológia.
