Categories
OecoBright

Két kereset gyermek nélkül – egyre többen választják a DINK-életformát

A világ fejlett országaiban az utóbbi évtizedekben egyre több az olyan pár, akik tudatosan amellett döntenek, hogy nem nevelnek gyermeket, miközben két jövedelemből élnek. Angolul őket hívják „DINK”-pároknak, vagyis: dual income couples with no kids. Több tényező is meghúzódik a jelenség hátterében, mindamellett, hogy minden párnak – országtól függetlenül – az egyéni döntése, hogy vállal-e gyermeket, és ha igen, mennyit.

  • Emelkedtek egyrészt a gyermekvállalás közvetlen (pl. oktatás, egészségügyi ellátás, lakhatás) és közvetett, alternatív költségei. Utóbbi elsősorban az édesanyákat érinti: a karrier megszakítása, elmaradó (jövőbeni) kereset. Mindezeket a költségeket az államok ellensúlyozhatják családpolitikai lépésekkel. Az ország kultúrája, a társadalmi berendezkedése is jelentősen befolyásolja a gyermekvállalást, így egyebek mellett a háztartási munka és a gyermeknevelés megosztásának aránya a háztartáson belül. Összességében, azokban az országokban, ahol megfizethető(bb) a gyermekgondozás, továbbá ahol a háztartási munka, ill. a gyermeknevelés egyenlőbben oszlik meg a szülők között, ott magasabb a termékenységi ráta.
  • A DINK-jelenség terjedése a fejlett gazdaságokban súlyosbítja az idősödő társdalom problémáját, hosszú távon a munkaerő-állomány zsugorodásához vezet, így a gazdaság hosszú távú, potenciális növekedését veti vissza.
  • Magyarországon a népszámlálás adatai szerint 183 344 olyan 15 éves és idősebb, házas nő élt Magyarországon a felvétel időpontjában, akinek nem volt élve született gyermeke. Ők az 1 millió 795 ezer, 15 éves és idősebb, házas nők 10,2%-át tették ki 2022-ben. Ugyanakkor ez az arány nem csupán a tudatos döntés miatt érheti el a 10%-os arányt, az elmúlt évek felmérései alapján közülük sokan meddőséggel is küzdhetnek. A fiatalabb korosztályokban (15-34 évesek) jellemzőbb, hogy a házas nőknek nem született gyermeke, 34 év felett viszont már jelentősen csökkent (10% alatti) gyermeket nem nevelő házas nők aránya. A magyarországi népesedési folyamatokra kihatnak a globális trendek, ugyanakkor belső társadalmi folyamatok, illetve kormányzati intézkedések egyaránt hatást gyakorolnak a gyermekvállalásra, mely elsősorban és legfőképp az egyének, a párok döntésén alapul.

Termékenységi ráták csökkenése

A termékenységi ráta, vagyis hogy egy nő élete során mennyi gyermeknek ad életet, több magasabb jövedelmű országban (pl. USA, Németország, Egyesült Királyság, Japán, Dél-Korea) évtizedek óta jelentősen mérséklődik és jóval az ún. helyettesítési ráta (2,1 gyermek) alatt jár; ez pedig gyorsan idősödő népességhez vezet, valamint stagnáló vagy akár zsugorodó munkaerőállományhoz.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17033170/

További kihívást jelent az is a fejlett, nyugati államokban, hogy a külföldön született anyák aránya egyre magasabb a helyiekéhez viszonyítva. Így a külföldön született anyák gyermekei a szerbiai összes gyermek 1 százalékától a luxemburgi 65, illetve a liechtensteini 73 százalékig terjedtek 2021-ben. Ez az érték az Eurostat által vizsgált 34 országok felében legalább 20 százalék. 2021-ben Németországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban mutató 29 százalékon állt, míg az érték Franciaországban 23 százalék volt. Szerbia mellett Lengyelországban, Törökországban, Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában 3 százalék vagy annál kevesebb volt a külföldön született anyák gyermekeinek aránya. Magyarországon ugyanez az arány 4 százalék volt. 2013 és 2021 között a legtöbb uniós országban nőtt a külföldön született anyák gyermekeinek aránya. A legnagyobb növekedést Máltán tapasztalták, 22 százalékponttal, ezt követte Görögország (6 százalékpont), valamint Spanyolország, Portugália és Románia (országonként 5 százalékpont) (Eurostat, 2023).

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15018243/

Több okra is visszavezethető a termékenységi arányszámok zuhanása a fejlettebb országokban, egyebek mellett a magas gyermekgondozási költségekre, az oktatási és lakhatási költségek emelkedésére. Ugyanakkor az elmúlt években egyre több nő választja a karriert a gyermekvállalás helyett. A gyermekvállalás megnövekedett alternatív költségei pedig egy új jelenséghez vezettek: egyre több a kettős jövedelmű, gyermektelen pár, akik tudatosan döntöttek emellett (angolul: dual income couples with no kids, röviden DINK). Például a népesség szerkezetét vizsgáló Population Reference Bureau adatai szerint a gyermekvállalás mellett döntő párok aránya az 1960-as évek óta több mint a felére csökkent az USA-ban. Továbbá „a YouGov 2020-as felmérése szerint minden nyolcadik 18 és 24 év közötti fiatal állítja, hogy valószínűleg nem vállal gyereket, a 18 és 55 év közötti gyermektelen nők több mint harmada pedig szintén hasonló véleményen van (18%-uk mondta azt, hogy nem akar gyereket, de hajlandó lenne meggondolni magát”. Forrás: Rimóczi, 2023).

A nők munkaerőpiaci részvétele történelmi távlatból és napjainkban

A Nobel-díjas Claudia Goldin történelmi távlatból tanulmányozta a nők munkaerőpiaci lehetőségeinek alakulását. A nők részvétele a gazdasági termelésben jelentősebb volt az ipari forradalom előtt, amikor is a nők a mezőgazdasági munkában vettek részt. Az ipari forradalmat követően a 19. század végén és a 20. század elején a férfi kenyérkereső modell vette át a szerepet. A második világháború után a nők munkaerőpiaci részvétele ismét erősödött, egyre több lehetőséget adva a nőknek saját keresetre. Míg a férfiak munkaerőpiaci részvétele az elmúlt évtizedekben csökkent, a nők részvételi aránya nőtt olyan országokban, mint az Egyesült Királyság és Németország; vagy éppen az USA esetében stagnált, míg a férfiaké jelentősebben csökkent.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17033707/

Ebből eredően a nők számára egyre inkább megtérül az oktatásba való befektetés, mivel csökken a foglalkoztatásban és a keresetekben megmutatkozó különbség a férfiak és a nők között. Így például magasabb a női diplomások aránya az OECD-országokban, mint a férfiaké.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17033990/

Ahogy a fenti ábrán is látható, jelentősen csökkent a kereseti különbség a férfiak és a nők között, de nem tűnt el teljes mértékben. A fennmaradó, keresetek közötti különbség a gyermekvállalásnak is köszönhető, vagyis hogy a nők a gyermekvállalás és gyermeknevelés (esetleg egyéb gondozási feladatok) miatt átmenetileg kiesnek a munkaerőpiacról. Egy tanulmány szerint a magas jövedelmű országokban a nők és a férfiak munkaerőpiaci részvételi aránya közötti különbség 80%-át magyarázza ez.

Továbbá, ahogy egy korábbi cikkünkben bemutattuk,

  • az EU-ban a nők felülreprezentáltak az alacsonyan fizetett ágazatokban és alulreprezentáltak a jól fizetett ágazatokban: a nők inkább az olyan alacsony fizetésű gazdasági ágazatokban koncentrálódnak, mint az oktatás és az egészségügy, míg a férfiak inkább a pénzügyi és az IT-ágazatban dolgoznak;
  • hasonlóképpen, a férfiak nagyobb valószínűséggel kerülnek előléptetésre vezetői pozíciókba, mint a nők. Az „üvegplafon” kifejezést egy olyan láthatatlan akadály leírására használják, amely megakadályozza, hogy a nők egy bizonyos szintnél magasabbra emelkedjenek a vállalati hierarchiában.

DINK-jelenség a világon

A nők munkaerőpiaci lehetőségeinek bővülésével az „anyává válás” alternatív költségei megugrottak, mivel a szülés miatt kiesnek a munka világából (a gyermekvállalás egy pár számára gyakran egy második fizetésről való lemondást is jelenthet). Továbbá a gyermekvállalás közvetlen költségei is emelkedtek a fejlett országokban, úgy mint az oktatás, egészségügyi ellátás, lakhatás stb. Az édesanyák átlagos életkora első gyermekük születésekor jelentősen emelkedett az 1980-as évek óta. A karrierépítés, biztos anyagi háttér megteremtése miatt egyre későbbre tolódott a gyermekvállalás ideje a fejlett gazdaságokban, ami szintén a születési ráták csökkenéséhez vezet.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17034177/

A DINK-jelenség egyre inkább terjed a világon, különösen az olyan nagyvárosi területeken, mint New York, Los Angeles, London. Ezeken a területeken általában alacsonyabb a termékenységi ráta, mivel itt sok a fiatal DINK mellett érvelő munkavállaló. Továbbá a gyermekgondozási és lakhatási költségek különösen magasak ezeken a helyeken, miközben a fiatalok fizetése meghaladja az ország többi részén megkereshető összeget, vagyis a gyermekvállalás alternatív költsége alapvetően magasabb. Mindezeken felül jellegéből adódóan a „DINK”-pároknak jelentős elkölthető jövedelme van, mivel két keresettel rendelkeznek, és nem gondoznak gyermekeket, ráadásul a városok rengeteg lehetőséget kínálnak a gyermektelen pároknak. Mindezek a lehetőségek pedig szintén szerepet játszanak abban, hogy a „DINK”-párok jellemzően a nagyvárosi területeken élnek.

Ugyanakkor a fejlett országok között is láthatunk jelentősebb eltéréseket mind a DINK-jelenség esetében, mind a termékenységi ráták vonatkozásában. Dél-Koreában, Japánban és Spanyolországban a születési arányszám egy alatt vagy annak közelében van. Ezzel szemben az Egyesült Államokban, Franciaországban és Svédországban a születési ráta az előző három országban tapasztaltnak majdnem kétszerese – bár ezzel együtt is a reprodukcióhoz (népesség fenntartásához) szükséges szint, 2,1 alatt marad (a következő bekezdésben bemutatott folyamatokon felül egyes fejlettebb országoknál – pl. az USA-ban – a magasabb termékenységi mutatóban szerepet játszhat a bevándorló lakosság körében tapasztalható magasabb születésszám, bár az amerikai kutatások már arról szólnak, hogy az ő esetükben is esik a teljes termékenységi mutatószám az utóbbi években).

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17035278/

Általánosságban, azokban az országokban, ahol megfizethető(bb) a gyermekgondozás, továbbá ahol a háztartási munka, ill. a gyermeknevelés egyenlőbben oszlik meg a szülők között, ott magasabb a termékenységi ráta. Így nem meglepő módon néhány fejlett ázsiai gazdaságban, például Japánban és Dél-Koreában a termékenységi arányszámok alacsonyak, ahol is a nőknek sokkal több időt kell fizetetlen munkával tölteniük, mint a férfiaknak. A példaként hozott ázsiai országok mellett az alacsony termékenységi arányszám Dél-Európában is jellemző, ahol az alacsonyabb születésszámhoz hozzájárulhat az is, hogy az elmúlt másfél évtized gazdasági válságai súlyosabban érintették a térséget.

Forrás: Recruitonomics.com

Ugyanakkor pozitív példával szolgálnak a skandináv országok, ahol is a gyermekgondozás terheit egyenlőbben osztják meg egymás között a szülők, melyhez kulturális okok, társadalmi normák mellett az állami szerepvállalás is nagymértékben hozzájárul. A skandináv államok nagyvonalú szabadságot adnak a nőknek a szülést követően, illetve az édesapák is hosszabb szabadságra jogosultak, mely lehetővé teszi számukra, hogy a gyermeknevelés egy részét magukra vállalják. Továbbá a gyermekgondozás költségei is megfizethetőbbek a skandináv országokban jövedelemarányosan nézve: Norvégiában és Svédországban például az óvodai és az iskola előtti gyermekgondozási díjak a háztartások jövedelmének függvényei. Így még az alacsonyabb jövedelmű háztartások is könnyebben megengedhetik maguknak e költségeket (korábbi elemzésünk a témában itt található). E kérdés összetettségét mutatja az is, hogy Észak-Európára különösen jellemző, hogy magas azoknak az édesanyáknak az aránya, akik külföldi háttérrel rendelkeznek, az Eurostat 2021-re vonatkozó adatai alapján Svédországban 30%, Dániában 18% és Finnországban 16% volt ez az arány.

Gazdasági hatások

A magas jövedelmű országok jelenlegi demográfiai fejleményeire jelentős negatív hatást gyakorol a DINK-jelenség: alacsonyabb születésszám, csökkenő termékenységi ráta, összességében egy idősödő társadalom, illetve zsugorodó munkaerő-állomány. Az idősödő társadalmak pedig nagyobb költségvetési terhekkel járnak:  jelentősebb összegeket tesznek ki a szociális ellátások (pl. egészségügy, nyugellátás), miközben apadnak a költségvetés bevételei is a munkaképes korú lakosság csökkenése miatt. A DINK-jelenség nemcsak a munkaerőállomány nagyságának csökkenéséhez járul hozzá, hanem erősítheti a munkaerőhiányt is adott gazdaságban. Mindkét jelenség a gazdaság hosszú távú, potenciális növekedését veti vissza.

Mivel ezek a párok nem fordítanak gyermekgondozásra és -nevelésre, jelentős elkölthető jövedelemmel rendelkeznek, melyet fogyasztásra, szolgáltatások igénybevételére, de befektetésekre, megtakarítások képzésére is fordíthatnak – rövid távon hozzájárulva a gazdasági növekedéshez.

Magyarország

A KSH 2022-es népszámlálási adatai szerint 183 344 olyan 15 éves és idősebb, házas[1] nő élt Magyarországon a felvétel időpontjában, akinek nem volt élve született gyermeke. Ők az 1 millió 795 ezer, 15 éves és idősebb, házas nők 10,2%-át tették ki 2022-ben.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17134670/

Természetesen a statisztikai adatokban nem látszik, miért nem neveltek a házaspárok gyermeket: a statisztikai adatok és adatfelvétel általánosítással él, egy-egy szám a mögöttes folyamatokat, okokat nem mutatja meg, így érdemes a mélyebben az adatok mögé nézni. A gyermek nélküli házaspárok között vannak, akik maguk döntöttek úgy, nem vállalnak gyermeket (ők a „DINK”-párok), míg másoknak nem lehet saját gyermekük.

A fiatalabb korosztályokban jellemzőbb, hogy a házas nőknek nem született gyermeke: a 20-24 éves házas nők 43,3%-ának, a 25-29 évesek 37,8%-ának, illetve a 30-34 évesek 23,4%-ának nem volt gyermeke a népszámlálási felvétel időpontjában. 34 év felett viszont már jelentősen csökkent (10% alatti) azon házas nők száma és aránya, akiknek nem született gyermeke.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17135572/

A magyar nők (és párok) helyzetét többféle hatás is árnyalja gyermekvállalás tekintetében.

  • Hatnak egyrészt a globális trendek, így például a fejlett világ tendenciájával párhuzamosan Magyarországon is egyre későbbre tolódott a gyermekvállalás. Az édesanyák átlagos életkora első gyermekük születésekor 2022-ben 29 év volt, míg 1980-ban 22,86 év.
  • Pozitív tendencia ugyanakkor idehaza, hogy az élve született gyermekek 25%-a született házasságon kívül 2022-ben Magyarországon, míg 2013-2016 között közel 50%-uk.
  • Továbbá a teljes termékenységi arányszám (egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet) is javuló tendenciát mutat hazánkban – míg több fejlett gazdaságban csökkenőben van: mélypontjáról, a 2011-es 1,23-ról 2021-re 1,59-re emelkedett, majd a koronavírus-járvány nyomán 2022-ben 1,52-re mérséklődött. Ugyanakkor a reprodukciós, 2-es számot még nem értük el.
  • Korábbi kutatások azt mutatják, hogy 2008-ról 2018-ra háromszorosára emelkedett a meddő párok száma. Az időszakban Magyarországon mintegy 300 ezer pár küzdött meddőségi problémákkal. Az esetek 25 százaléka minden segítség ellenére gyermektelen maradt. Az elmúlt években módosultak a hazai meddőségkezelési eljárások, és a közellátás keretein belülre kerültek. A változtatásoktól azt remélik, hogy több gyermek születik Magyarországon.
  • Értékrend tekintetében két, egymással ellentétes hatás is érződik a magyar társadalomban az elmúlt években, mely megjelenik akár a főváros és a vidék viszonylatában is (témával kapcsolatos elemzésünk itt olvasható). Az egyik a nyugati típusú életforma és szemlélet, amikor is a házasság és gyermekvállalás időpontja kitolódik, vagy épp tudatosan döntenek a párok amellett, hogy nem vállalnak gyermeket (DINK-jelenség). Emellett viszont szintén erős a hagyományos családmodell melletti elköteleződés is, kettő vagy annál több gyermek tudatos vállalása hazánkban, mely a 2022-es népszámlálási adatokban is meglátszik.

A magyar kormány 2022-ben  a GDP 5,5%-át fordította családtámogatásra. Többféle programban részt vehetnek, illetve kedvezményeket vehetnek igénybe a magyar családok és annak tagjai – a teljesség igénye nélkül:

 

[1] A KSH népszámlálási adatbázisában családi állapot szerint a következő kategóriákat vizsgálták: nőtlen/hajadon, házas, özvegy, elvált.

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Senior kutató | Megjelent írások

Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.

Felhasznált források:

Iratkozzon fel hírlevelünkre