Vannak dátumok, amelyeket nem felejtünk. 2022. február 24. ilyen nap. Oroszország Ukrajna elleni inváziója megrengette a világrendet, és azóta is meghatározza Európa és a világ politikai, gazdasági és biztonsági helyzetét. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Batthyány Lajos Alapítvány az évforduló alkalmából „Három év háború – felkészülés a békére?” címmel rendezett közös konferenciát, melyen szakértő vendégek gazdasági, védelmi, illetve geopolitikai szempontból vontak mérleget a háborúról. A harmadik panel a „Geopolitikai blokk” címet viselte. Résztvevői Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója, Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézete stratégiai jövők programjának vezetője, valamint Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője voltak. A beszélgetést Maráczi Tamás külpolitikai újságíró, a Mandiner főmunkatársa moderálta.
A beszélgetés elején mindhárom résztvevő elmondta, hogy néhány nappal a háború kitörése előtt gondolták először azt, hogy valóban háború készülődhet. Mint Demkó Attila kifejtette, sokak számára azért tűnt valószínűtlennek az orosz támadás, mert az orosz-ukrán határra felvonult mintegy 150 ezer fős orosz hadsereg elégtelennek tűnt egy Ukrajna elleni háborúhoz – ami aztán be is igazolódott, csak éppen Oroszország elszámította magát, és gyors győzelmet várt.
A Nyugat is hibázott?
Arra a kérdésre, hogy melyik fél miben volt felelős, Robert C. Castel azt válaszolta, hogy a nemzetközi kapcsolatok természetéből fakadóan az összecsapás csak idő kérdése volt. Európát évszázadokon át mindig keletről érte fenyegetés, így próbálta kelet felé kitolni a határait, míg ezzel szemben Oroszország nyugat felől volt mindig védtelen, ezért abba az irányba terjeszkedett. A háború így földrajzi és történelmi szükségszerűség volt. Demkó Attila szerint a háborúhoz a nyugati, az ukrán és az orosz politikai elitek rossz döntései vezettek, a fő felelősség azonban egyértelműen a háborút megindító Oroszországé. Ugyanakkor ha 2008-ban Ukrajna nem kap egy ködös ígéretet a NATO-csatlakozásra, ez a helyzet nem állt volna elő.
Bendarzsevszkij Anton megítélése szerint az orosz terjeszkedés történelmi szükségszerűség: Oroszország a megerősödés, hódítás, összeomlás ciklusain megy át évszázadok óta. A vele szomszédos államok érthető módon veszélyben érzik magukat, és számukra az egyetlen túlélési stratégia a NATO-tagság, amit a balti államoknak sikerült elérniük, Ukrajnának azonban nem. Itt összecsapott az orosz birodalmi logika a kis államok túlélési stratégiájával. Demkó Attila szerint 2008-ban az ukránok körében kisebbségben volt azok aránya, akik támogatták a NATO-hoz való csatlakozást, területi megoszlás szempontjából pedig a keleti és a déli országrészek támogatták a legkevésbé. Ukrajna e tekintetben is, mint oly sok más szempontból, mélyen megosztott volt, így felelőtlenség volt 2008-ban az akkori amerikai kormányzat részéről megígérni az országnak a NATO-tagságot.
Robert C. Castel szerint Ukrajna hosszú távon semmiképpen nem maradhatott volna pufferállam, hiszen Oroszország ezt nem engedte volna, így elkerülhetetlen volt az ország csatatérré válása. Demkó Attila úgy vélte, Ukrajnát az oroszok sohasem engedték volna ki az érdekszférájukból; a Donbaszt is azért találták ki, hogy az megvétózhassa az ország nyugati orientációját. Ha Oroszország el tudta volna érni a céljait háború nélkül (azaz olyan státuszba tudták volna kényszeríteni Ukrajnát, mint Belaruszt), akkor így történt volna. Az elemző szerint a geopolitikát nem csak a hideg számítás határozza meg: jól látható a háború kapcsán, hogy Vlagyimir Putyinnak és az orosz nacionalistáknak mennyire fontos a történelem és milyen erős érzelmi töltettel bír számukra Ukrajna, amely az orosz birodalmi gondolkodás szerint Oroszországhoz tartozik.
Leomlott a világrend?
Robert C. Castel úgy vélte, a háború három éve alatt az orosz és az ukrán stratégiai gondolkodás nem változott, ám az oroszok elértek egy olyan célt, ami nem szerepelt az eredeti célkitűzéseik között: a háború kitörése után nyilvánvalóvá vált, hogy a Pax Americana már nem létezik. Demkó Attila szerint az USA vezette világrendet már a 2008-as gazdasági válság megrendítette, ám a világrend változásának fő oka a felemelkedő Kína és részben India.
Arra a kérdésre, hogy Oroszország elérte-e a stratégiai céljait, Robert C. Castel úgy válaszolt, hogy ritka a teljes háborús győzelem: azt alighanem sikerül elérnie, hogy Ukrajna ne kerüljön teljes egészében nyugati vonzáskörzetbe, az orosz befolyás kiterjesztését az elfoglalt területeken túlra azonban nem érte el. Demkó Attila szerint Ukrajnának már nincs esélye NATO- és EU-taggá válnia, az idő pedig Oroszországnak dolgozik, így hosszabb távon elérheti a stratégiai célját. Bendarzsevszkij Anton szerint Oroszország nem érte el a céljait, mivel az ukrán társadalom Putyin életében már nem lesz oroszbarát, ugyanakkor az orosz elnöknek a nyugattal ellentétben politikai értelemben még van ideje.
A záró kérdés arra vonatkozott, hogy Donald Trump amerikai elnöknek vajon sikerül-e rövid távon tető alá hoznia a békét? Robert C. Castel úgy vélte, hogy igen, ám a béke tartósságával kapcsolatban nem táplál illúziókat, mivel Oroszország hatezer atomtöltetével szemben Ukrajna gyenge biztonsági garanciákat fog kapni. Demkó Attila szerint is lesz tűzszünet, mivel Trumpot megalázni nem lenne okos döntés, az USA pedig továbbra is erős. Bendarzsevszkij Anton ugyanakkor úgy vélte, nem biztos, hogy idén lesz tűzszünet.
Zárszó
„Ennek háborúnak csak vesztesei vannak. Nemcsak Ukrajnát, hanem Európa gazdaságát is tönkreteszi” – hangsúlyozta a konferencia záróbeszédében Pál Norbert. Az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos hozzátette, nem feledkezhetünk meg a kárpátaljai magyarságról sem, akik nagyon nehéz helyzetben vannak.
Felidézte, hogy a háború kirobbanását követően Magyarország azonnal megnyitotta határait a menekülők előtt. Azóta 6,3 millió ukrán lépett át a közös határon, 700 ezer ember kért segítséget hazánkban, mi pedig védelmet nyújtunk, továbbá ingyenes közlekedést, munkaerőpiaci, az egészségügyi és oktatási hozzáférést biztosítottunk a rászorulóknak. Elmondása szerint napjainkban 5600 ukrán gyerek tanul 1500 oktatási intézményben. „Büszkék lehetünk hazánk történetének legnagyobb humanitárius segítségére!” – tette hozzá.
Pál Norbert emlékeztetett rá, hogy csak Magyarország és a Vatikán foglalt állást kezdetektől a béke mellett – és hallgattuk is érte a szidalmakat. „A magyar kormányfőt pár hónapja kiátkozták békemissziója miatt. A Dávid és Góliát elleni harcban megérkezett Dávid bátyja” – magyarázta a kormánybiztos, Donald Trump megválasztására utalva.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
