Ahogy már többször szó volt róla a Demográf blogon, a gyerekvállalással kapcsolatos mai gondolkodásunkat a média és a nyugati társadalomtudományok által táplált mítoszok és városi legendák határozzák meg.
Ezek szerint például, ott, ahol
- jómódúak az emberek…
- boldogabbak az emberek…
- nagyobb az egyenlőség az emberek között…
- az állami intézmények hatékonyan működnek…
- jól szervezett és mindenki által igénybe vehető állami infrastruktúra van, a tömegközlekedéstől a kórházakig…
…ott a családok is szívesebben vállalnak gyermekeket!
Mindez persze szépen hangzik, és hálás mondanivaló rendezvényeken, vagy egy interjú során. Kockázatmentes is, hiszen nem hibáztat konkrétan senkit. Ki ne akarna jobban élni? Egy baj van vele: Teljesen légből kapott.
Nézzük például Finnországot.
Finnország Európa egyik bezzeg állama, amely az elmúlt hat évben zsinórban minden évben megnyerte a világ legboldogabb országa címet. Minden mutató szerint a legegyenlőbb társadalmak közé tartozik. Élen jár a nők egyenjogúságában. Az állami szolgáltatások színvonala irigység tárgya.
Országok az egyenlőség-boldogság térképen. (Forrás: theconversation.com)
Egy igazi skandináv csodáról beszélhetünk tehát, és azt várnánk, hogy na tessék, itt aztán lesz élet, ami a gyerekvállalást illeti.
De nincs:
Kék: finn hátterű nők termékenységi rátája: 1,23
Külföldi hátterű, illetve külföldön született nők termékenységi rátája: 1,42 illetve 1,45
(Forrás: Finn Statisztikai Hivatal)
Mint láthatjuk, a finn nők termékenységi rátája hosszú ideje, és gyorsuló tempóban lefelé tart. 2010-ben még 1,8 felett volt, mostanra valójában pedig a legrosszabbak közé tartozik egész Európában (1,23).
Hogy lássuk, mennyire el van torzítva a társadalomban élő kép a gyerekvállalás mögött meghúzódó tényezőkről, tegyünk egy gondolatkísérletet.
Alkalmazzuk a bevezetőben leírt logikát a tényleges finn termékenységi folyamatokra, hogy egy új – nyilván szintén teljesen tudománytalan – megállapítást tegyünk:
A boldogság és a jól működő állam terméketlenné tesz.
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.
