A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozathoz csatlakozva 2025. november 20-án az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány a Miniszterelnökséggel közösen a Fiatalok életkezdése – kihívások és lehetőségek az otthonteremtésben és a munkaerőpiacon címmel műhelykonferenciát szervezett. A Generációs kihívások és sajátosságok című panelbeszélgetésén a fiatalok jövőképéről, otthonteremtési esélyeiről és munkaerőpiaci lehetőségeiről volt szó. A kerekasztal résztvevői Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, valamint fiatalokért felelős államtitkára, Pári András, a KINCS tudományos elnökhelyettese, Réti Gergely, az MCC Ifjúságkutató Intézet kutatója, Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója és Kenyeres Zoltán, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője voltak. A beszélgetést Szegedi Andrea, az Oeconomus igazgatóhelyettese moderálta.
Fiatalok jövőképe, családalapítás, otthonteremtés
A fiatalok életkezdéséről ma nem „íróasztal mellett”, hanem saját tapasztalataikra építve kell gondolkodni – emelte ki Varga-Bajusz Veronika. Elmondta, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia megújítása előtt online és offline módon is megkérdezték a fiatalokat arról, milyen támogatásra tartanának igényt. A válaszok szerint kiemelt téma a lakhatás, a családalapítás, a munka és a mentális egészség. Utóbbi sokkal erősebben jelenik meg, mint korábban. A kormányzati programok célja, hogy ezekre az élethelyzetekre célzott, rugalmas válaszok szülessenek. Az államtitkár szerint a fiatal generáció tudatosabb, mint korábban, de a rengeteg lehetőség között szükségük van kapaszkodókra.
Pári András rámutatott, hogy a kutatások szerint a fiatalok szubjektív elégedettsége ma átlag feletti. A 18-29 éveseket évek óta követő, reprezentatív felmérések alapján azok a fiatalok a legelégedettebbek, akiknek stabil megélhetése és kiszámítható életkörülményei vannak. A lakhatás, a biztos jövedelem és az otthonteremtés nemcsak anyagi, hanem pszichológiai értelemben is feltétele a családalapításnak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a kedvező átlagok mögött vannak sérülékeny csoportok, akik nehezebben boldogulnak. Szerinte a demográfiai folyamatok szempontjából kulcs, hogy legyenek olyan terek, ahol a fiatalok „biztos jövőképet” tudnak kialakítani.
A Z generáció számára természetes, hogy az Európai Unióban szabad a munkavállalás – hangsúlyozta Kenyeres Zoltán. Kiemelte, hogy a belföld–külföld viszony a mai fiataloknak mást jelent, mint a korábbi generációknak: sokan időszakos külföldi munkát vagy tanulást terveznek, nem végleges kivándorlást. Kutatási adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett fiatalok több mint fele elgondolkodott már a külföldi munkavállaláson, ugyanakkor ez az arány az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat. Magyarország a teljes lakosságra vetített kivándorlási arányban az uniós átlag alatt áll, ami kedvező pozíció. A külföldi munkavállalás anyagi okok miatt vonzó a fiatalok számára, de sokan hosszabb távon otthont és egzisztenciát mégis itthon képzelnek el.
Réti Gergely szerint az ifjúsági jelentésekben a politika, a digitalizáció és a családpolitika egyszerre jelenik meg a fiatalok életkezdését meghatározó tényezőként. 2024-ben világszerte, így Magyarországon is, nagyszámú fiatal szavazott először, ami a közéleti bevonódás új dimenzióit nyitja meg. A vizsgálatok szerint a fiatalok kultúrafogyasztása és közösségi élete részben áthelyeződött az online térbe, de továbbra is igénylik a személyes találkozásokat. Úgy látja, hogy a jövőkép és a mentális jóllét szempontjából kulcsfontosságú, milyen értékminták jelennek meg a családban és a helyi közösségekben. Az ifjúságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha ezekre a valós kapcsolati hálókra épít.
A munkaerőpiac felől érkező visszajelzések azt mutatják, hogy a fiatalok helykeresése sokszor ambivalens – fogalmazott Nógrádi József. Ismertette, hogy a Trenkwalder évente több százezer pozíciót lát, és egyszerre dolgozik munkáltatókkal és álláskereső fiatalokkal. Tapasztalataik szerint a fizikai munkát a fiatalok többsége már nem tekinti vonzó életpályának, miközben a „bármi lehetsz” üzenet sokaknál inkább bizonytalanságot kelt. Azok a fiatalok, akik nem találnak kapaszkodót, könnyen elveszhetnek az oktatási rendszerből és később a munkaerőpiacról is kiszorulhatnak. Javaslat: azok a fiatalok, akik nem találnak kapaszkodót, könnyen kiesnek az oktatási rendszerből, és később a munkaerőpiacról is kiszorulhatnak. Tudatos pályaorientációra és személyes mentorálásra van szükség, különösen a hátrányos helyzetű térségekben.
A fiatal generáció munkaerőpiaci lehetőségei
Varga-Bajusz Veronika úgy véli, hogy a hazai szakképzés ma egyszerre esélyteremtő és tehetséggondozó rendszer. A duális képzésben ma már tízezrek vesznek részt, a technikumok pedig a gimnáziumok mellett a legnépszerűbb továbbtanulási útvonalak közé kerültek. Aki innen lép tovább felsőoktatásba, gyakran már érdemi szakmai tapasztalattal és jövedelemmel rendelkezik, ami erősíti az önálló egzisztencia-építést. Külön kitért arra, hogy a mentális egészség és a digitalizáció kérdéseiben a kormány több szervezettel – köztük ifjúsági és szakmai szereplőkkel – működik együtt. Olyan programokat támogatnak, amelyek konkrét kapaszkodót adnak a fiataloknak abban, hogyan tudják kezelni a túlzott online jelenlétből fakadó nyomást.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a legfontosabb a fiatalok jóllétéhez Pári András rámutatott, hogy a fiatalok elégedettségét alapvetően a stabil megélhetés és a biztonságos munkakörnyezet határozza meg. A felmérések szerint, ahol biztos egzisztencia és kiszámítható munkahely áll rendelkezésre, ott a családalapítási kedv is erősebb. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkaerőpiaci válságok (mint a 2021-es időszak) különösen azokat a csoportokat érintik rosszul, akik eleve bizonytalan helyzetből indulnak. A családpolitika, a lakhatási támogatások és a foglalkoztatáspolitika csak együtt képesek valódi biztonságérzetet adni a fiataloknak. Hosszú távon szerinte az a cél, hogy a fiatalok ne kényszerből, hanem pozitív jövőkép mentén hozzanak döntéseket.
Réti Gergely szerint a fiatalok mentális egészségének megőrzését leginkább a személyes kapcsolatok és a személyes kapcsolódásokon alapuló tevékenységek megerősítése segíti. A Covid-időszak és az online világra való hirtelen átállás jelentősen gyengítette a közösségi kötődéseket. Bár a fiatalok napi szinten akár 8-10 órát is tölthetnek online, továbbra is erős az igény a fesztiválok, helyi közösségi terek, ifjúsági szervezetek iránt. Nemzetközi példákat hozott a közösségi média szabályozásáról, kiemelve, hogy egyre több ország próbál védőkorlátokat építeni a legfiatalabb korosztályok számára. Ugyanakkor a legfontosabb védőfaktor továbbra is a család és a stabil, értékeken alapuló közösség.
A HR-világ rendkívül gyorsan változik, és a fizikai munka a fiatalok számára már nem jelent vonzó kihívást – foglalta össze tapasztalatait Nógrádi József. A munkaerőpiacon egyszerre van jelen a súlyos szakemberhiány és az olyan fiatalok csoportja, akik nem találnak maguknak megfelelő pozíciót. Az egyik legnagyobb gond, hogy kevés a rugalmas, részmunkaidős vagy gyakornoki lehetőség, amely a tanulás mellett való munkaszerzést segítené. A home office-világ hosszabb távon könnyen elszigetelheti a fiatalokat, ha nincs mellette erős közösségi jelenlét. Úgy vélte, minden fiatal számára biztosítani kellene valamilyen gyakorlati pozíciót, ahol valós munkatapasztalatot szerezhet.
Kenyeres Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy a Z generáció számára magától értetődő, hogy többféle lakhatási, tanulási és munkavállalási útvonal közül választhatnak. Az elemző kiemelte, hogy a fiatalok gondolkodásában külön kategóriát jelent a rövid távú külföldi tanulás, a hosszabb munkavállalás, vagy a csak nyelvtanulási céllal vállalt kinti tartózkodás. A kutatások szerint sokan kipróbálnák magukat külföldön, de hosszabb távon fontos számukra a család, az otthon és az egzisztencia, amelyhez vissza lehet térni. Hangsúlyozta, hogy Magyarország nem áll rosszul nemzetközi összehasonlításban: a kivándorlási arány az uniós átlag alatt marad. A cél az, hogy itthon is olyan feltételek álljanak rendelkezésre, amelyek vonzóvá teszik a hazatérést és az itthoni egzisztencia építését.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
