Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szervezésében 2026. április 28-án Csernobil 40 – Egy katasztrófa tanulságai címmel beszélgetéssel egybekötött előadásra került sor a Márai Sándor Művelődési Házban. A rendezvény apropóját az adta, hogy 2026. április 26-án volt a csernobili atomerőmű-katasztrófa negyvenedik évfordulója. A rendezvény első részében Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus igazgatója előadást tartott a nukleáris energiáról, a második részben pedig Deák András Györggyel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgetett többek között Csernobil jelenlegi helyzetéről, az atomerőművek építéséről és a nukleáris energiának az Európai Unió dekarbonizációs elképzelésében betöltött szerepéről.
Asszociációk Csernobil kapcsán
Bendarzsevszkij Anton – aki 2011-ben többedmagával Csernobil öröksége: a Zóna címmel dokumentumfilmet készített a katasztrófáról – előadásának elején elmondta, hogy a Google Trends adatai alapján nemzetközi kitekintésben az emberek nagyrészt a HBO sorozatára asszociálnak Csernobil kapcsán. Oroszországban ugyanakkor más a helyzet: ott a keresések kulcsszavai a csernobili zóna és a baleset. 2019-ig nehéz volt bejutni Csernobil területére, utána azonban jelentősen megkönnyítették a bejutást. Túrák is indultak, 2019-ben pedig Volodimir Zelenszkij frissen megválasztott ukrán elnök turisztikai zónát akart létesíteni a területen. A 2022-es orosz invázió óta a terület katonai zónának számít, így ismét el van zárva a külvilág elől.
Kilenc atomhatalom
Bendarzsevszkij Anton előadásában elmondta, a nukleáris erőművek a globális energiatermelés kilenc százalékát adják. Az atomerőművek a vízerőművek után a második legtisztább energiaforrásnak számítanak, mivel viszonylag kevés üvegházhatású gázt bocsátanak ki. Ezenfelül jóval kisebb helyet is foglalnak, mint a szél- vagy napenergia-létesítmények. Felhasználási céljuk szerint megkülönböztetünk katonai és polgári célú atomerőműveket; a csernobili erőmű kettős felhasználású, azaz katonai és békés célú is volt. Ami a nukleáris energia katonai jellegű felhasználását illeti, kilenc ország rendelkezik atomfegyverekkel; az Atomsorompó-egyezmény tiltja, hogy további országok atomfegyverre tegyenek szert. Több mint 12 ezer nukleáris töltet van a Földön, amelyeknek több mint 90 százaléka az Egyesült Államoké, illetve Oroszországé.
A szakértő rámutatott, atomenergia polgári célú felhasználása több mint hét évtizedre tekint vissza: 72 éve létesült az első kísérleti fázisú nukleáris erőmű a Szovjetunióban, aminek a maiakhoz képest alacsony volt az energiatermelése. Jelenleg 415 atomerőmű működik a világban, ami egy csökkenő tendencia eredménye: a csúcsponton 450-460 erőmű üzemelt globálisan. 220 nukleáris erőmű már bezárt, de idén talán ismét nőni fog a működő erőművek száma. Jelenleg 74 ilyen létesítmény épül, a következő években pedig 120-at terveznek építeni. Az új erőművek építése terén Kína áll az élen. A legtöbb reaktor az USA-ban működik, utána Kína, Franciaország, Oroszország és Dél-Korea következik, de a rangsorban a következő években Kína megelőzheti az USA-t. Ukrajnában, Franciaországban, Szlovákiában és Magyarországon globális viszonylatban magas a nukleáris energia aránya a teljes energiamixen belül, Kínában mindazonáltal nem, hiába magas ott az atomerőművek száma, ugyanis az energiamix diverzifikált.
Bendarzsevszkij Anton emlékeztetett, a csernobili erőmű körülbelül dupla annyi energiát termelt, mint a paksi. Négy reaktora volt, további kettő pedig majdnem elkészült, és még hatot terveztek. Ha ez megvalósul, a világ egyik legnagyobb erőműve lett volna. Ma a technikailag legnagyobb atomerőmű Japánban található, hét reaktora van. 2011-ben leállították, idén áprilisban azonban egy reaktort újraindítottak. A legnagyobb működő atomerőmű Dél-Koreában van, Európában pedig a zaporizzsjai a legnagyobb, ami háromszor annyi energiát termel, mint a paksi erőmű. A legnagyobb kapacitású reaktor egy francia erőműben található; ez egymaga majdnem akkora, mint Paks négy reaktora együttvéve.
Nukleáris katasztrófák
Az Oeconomus igazgatója előadásában elárulta, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felelős az atomenergia felhasználásának felügyeletéért. Az 1957-ben alapított, bécsi központú szervezet a csernobili katasztrófa után vezetett be egy hétfokozatú skálát a nukleáris balesetek besorolására; előtte nem létezett ilyen skála, mivel nem gondolták, hogy egy ilyen baleset lehetséges. A legnagyobb, hetes fokozatot csak a csernobili és a fukusimai érte el eddig, de számos kisebb baleset történt már az évtizedek alatt. Ilyen volt például egy hatos besorolású a Szovjetunióban, továbbá egy-egy ötös besorolású az Egyesült Királyságban 1957-ben és az amerikai Three Mile Islanden 1979-ben. 1987-ben Brazíliában is sor került egy ötös besorolású nukleáris balesetre, ami pedig először nem tűnt olyan ártalmasnak, mivel nem egy atomerőművet érintett. Az történt, hogy egy kórház átköltözött egy másik épületbe, az eredetiben pedig ottfelejtettek egy radioaktív izotóppal működő orvosi gépet. Ezt két férfi megtalálta, szétszedték, majd hazavitték, ahol a családtagjaiknak mutogatták a darabokat, a gyerekek pedig játszottak velük. 5-6 ember halt meg közvetlenül a sugárzástól, ám a széleskörű szennyezettség miatt százezer embert kellett orvosoknak átvizsgálniuk és egy egész negyedet ledózeroltak. Több nukleáris baleset titkosítva van, például a 2019-ben Oroszországban bekövetkezett szeverodvinszki rakétabaleset. Marie Curie egykori laboratóriuma olyannyira szennyezett, hogy ma is sugároz; emiatt „Csernobil a Szajnánál” néven is emlegetik. Emlékeztetett, az 1970-es évekig több tucat kutató dolgozott ott, ma viszont már például Curie naplóit is csak védőfelszerelésben lehet tanulmányozni a helyszínen.
A radioaktivitás néhány jellemzője
Bendarzsevszkij Anton a radioaktív sugárzásról elmondta, hatással van a DNS-re és a sejtekre. Háromféle sugárzást (alfa-, béta- és gamma-sugárzást) különböztetünk meg. Az ALARA-elv azt mondja ki, hogy a sugárzásveszélyes munkahelyen foglalkoztatott személyek (például orvosok és stewardessek) sugárterhelését az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten kell tartani, mivel a radioaktív sugárzás hatása egy idő után visszafordíthatatlan. Létezik természetes sugárzás (például a banánban is van minimális, az egészségre természetesen nem káros mértékű sugárzás), a talajból szivárgó, szintén természetes radonsugárzás, valamint kozmikus sugárzás is, amit a Föld légköre és mágneses mezeje semlegesít. Minél távolabb vagyunk a Földtől, annál nagyobb mértékű a kozmikus sugárzás, így például a stewardessek esetében ezt figyelembe veszik a munkaidejük beosztásánál. A Nemzetközi Űrállomáson a sugárzás a földi mértékének 250-szerese. A 20. század első felében, amikor kísérletezni kezdtek radioaktív anyagokkal, voltak például radioaktív fogkrémek, csokoládék és energiaital-szerű italok is, mivel azt gondolták, ezek jótékony hatásúak. Példaként említette még, hogy mikor egy amerikai sportoló évekig radioaktív vizet ivott – miután belehalt, cinkkoporsóban kellett eltemetni.
Lehet-e újabb katasztrófa?
Előadása végén Bendarzsevszkij Anton feltette a kérdést: tanultunk-e Csernobil tragédiájából? A válasz igen és nem. A tapasztalatokat leszűrtük, ám mindig adódnak új helyzetek. A fukusimai erőmű esetében például a tervezők földrengéssel számoltak, de cunamival nem, ráadásul a 2011-es katasztrófa során az erőmű személyzete is sok hibát vétett. Megtörténhet-e ismét egy nukleáris baleset? A szakértő szerint a 2019-es szeverodvinszki rakétabaleset példája azt mutatja, hogy igen. Az örményországi metsamori atomerőművet nevezik a világ legveszélyesebbjének, mivel egy olyan terület közelében fekszik, ahol gyakoriak a földrengések. Örményország ugyanakkor nem állíthatja le a működését, mivel az erőmű képezi az áramtermelése gerincét.
Csernobil jelenleg
Az előadást követő beszélgetés résztvevői Bendarzsevszkij Anton és Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa voltak. A beszélgetést László Dávid, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatóhelyettese moderálta. Az első kérdés arra vonatkozott, mi a jelenlegi helyzet Csernobilban az ukrajnai háború fényében. Bendarzsevszkij Anton elmondta, hogy Csernobil a 2022. február 24-i orosz inváziót követően rövid ideig orosz megszállás alá került, mivel mindössze 16 kilométerre fekszik a belarusz határtól, az orosz hadművelet egy része pedig Belaruszból indult. Az orosz katonák egyébként a legszennyezettebb területen ásták be magukat, vagyis nem voltak tisztában ennek a kockázatával. Állítólag a szennyezett zóna felügyeletéhez szükséges berendezéseket és megfigyelőállomásokat is elvitték. A területet végül az ukránok visszafoglalták. Jelenleg az ukrán hadsereg védi, és el van aknásítva. 2025-ben dróntámadás érte az erőművet borító szarkofág tetejét. A sérülés olyan mértékű, hogy javítás hiányában korrózióhoz vezetne, a szarkofág így nem a tervezett 100 évig biztosítana kellő védelmet, hanem jóval kevesebb ideig. A javítással mindazonáltal megvárják a háború végét, hiszen addig továbbra is fennáll a veszélye egy újabb támadásnak.
Új atomerőművek építése
László Dávid megjegyezte, hogy a fukusimai katasztrófa után Európában lekapcsolták az atomerőműveket. Annak idején a csernobili balesetnek volt-e hatása a nukleáris energia jövőjére? Deák András György kifejtette, hogy miután az atomenergia polgári célú felhasználása elindult az 1960-as években, mintegy két évtizedig romantikus elképzelések éltek arról, hogy a nukleáris energia milyen előnyös lesz. Csernobil ebben fordulatot hozott: ezután nemcsak a demokratikus, hanem a nem demokratikus berendezkedésű országok is kétszer meggondolták, hogy építsenek-e atomerőművet. Az erőműépítések a csernobili baleset után nagyon megdrágultak, mivel számos biztonsági intézkedést bevezettek, és ugyanez történt a fukusimai katasztrófa után is. Emellett 1985-ben nagyot esett a kőolaj és a földgáz ára, így sokáig azt gondolták az országok, hogy gázerőművekkel megoldható az energiatermelés. Végül a kétezres években indult meg a nukleáris erőművek mérsékelt reneszánsza.
A moderátor rámutatott, hogy Ursula von der Leyen közelmúltbeli kijelentése szerint stratégiai hiba volt Európa részéről leválni az atomenergiáról. Kínában mindeközben 5-6 év alatt felépül egy új atomerőmű. Kína ezek szerint atomnagyhatalom? Deák András György elmondta, hogy egy nukleáris erőmű építése nem olcsó, így szükség van hozzá egy bizonyos fokú gazdagságra, valamint dinamikusan növekvő energiafelhasználásra is, ami indokolja a megépítésüket. A költségek miatt nem véletlen, hogy Afrikában nem épülnek atomerőművek, ellenben Kínában, Indiában, Törökországban és Bangladesben például igen. Európában azért nem épülnek, mert a szabályozási és pénzügyi háttér összetett. Az egyes európai országok nem egységesek az atomenergia megítélését illetően (Németország például elutasítja, míg Franciaország támogatja), de ettől függetlenül nehéz Európában elfogadtatni egy új erőmű építésére vonatkozó tervet. Ami von der Leyen kijelentését illeti, az Európai Unió 2050-re dekarbonizálni szeretne, ám ennek eléréséhez nincs meg a technológia. A mai dekarbonizációs jövőkép nem nélkülözheti a nukleáris energiát, de az nagyon drága. Hiába viszonylag olcsó az üzemeltetése, egy új atomerőmű építése rendkívül költséges, így pusztán üzleti szempontból nem éri meg. Ráadásul van benne technológiai kockázat is, hiszen megjelenhet egy új technológia, ami olcsóbb. Például a geotermiában csökkennek a fúrási költségek. Összességében nem tudni, mit hoz a jövő, hiszen ma ugyan szükséges lenne a nukleáris energia a dekarbonizációhoz, de nem biztos, hogy ez 20 év múlva is így lesz.
Csernobil megítélése
László Dávid ezután a csernobili katasztrófa szórakoztatóipari vonatkozásairól kérdezett. Bendarzsevszkij Anton a HBO sorozatával kapcsolatban elmondta, hogy Oroszországban negatív volt a fogadtatása. 2021-ben készült egy orosz film is a témáról, ami még viszonylag nézhető, de olyan film is készült, ami azt sejteti, hogy a baleset mögött egy CIA-művelet állt. Ukrajnában ezzel szemben alapvetően pozitívan értékelték a sorozatot, aminek ráadásul egy olyan hatása is volt, hogy sokan, akik annak idején részt vettek a katasztrófát követő mentésben, állami kitüntetésben részesültek a sorozat megjelenése után. Ukrajnában a balesettel kapcsolatban arra helyezik a hangsúlyt, hogy az ország szovjet megszállás alatt állt, Csernobilban pedig szovjet technológia működött. Belaruszban – amely területének egynegyede használhatatlanná vált a katasztrófa következtében – a történtek megítélése az orosz és az ukrán nézőpont közé esik: nem szeretnek beszélni róla, és a következmények felszámolására összpontosítanak.
Bezárni egy erőművet?
László Dávid következő kérdése arra irányult, hogy már meglévő nukleáris erőművek bezárásáról van-e értelme gondolkodni, tekintve, hogy háború által sújtott területeken (lásd Ukrajna és Irán) is működnek atomerőművek. Deák András György szerint már meglévő nukleáris erőművet nem szokás bezárni, mivel üzemeltetni már viszonylag olcsó, tehát jó üzlet. Az erőművek üzemidejét mindenki próbálja meghosszabbítani: a paksi erőmű például 30 évre lett építve, majd 20 évvel meg lett hosszabbítva az üzemideje. Másrészt ha bezárnak egy erőművet, nincs bevált mód az elbontására. A bezárás óriási költséggel járna. Mivel az atomerőművek az 1970-es években kezdtek el tömegesen megjelenni, így a bezárással kapcsolatos kérdések a 2030-as, ’40-es, ’50-es években fognak széles körben jelentkezni. Veszélyeztetett erőművek valóban léteznek, de kevés ilyen van.
A jövő
Végezetül arra a moderátori kérdésre, miként látják a nukleáris energia jövőjét, Bendarzsevszkij Anton elmondta, volt olyan terv, hogy a filmkészítő társaival visszatérnek Csernobilba. Az idő szorít, mivel egyre kevesebben vannak azok, akik a katasztrófa idején ott dolgoztak vagy a mentésben részt vettek. Amíg tart a háború Ukrajnában, nem lehet Csernobilba menni, de utána szeretne visszatérni. Deák András György meglátása szerint a nukleáris ipar kapcsán nehéz bármit mondani egy gyorsan változó technológiai térben. A mai tudásunk szerint szükség lesz az atomenergiára, még ha drága is, de kérdés, hogy az Európában elképzelt dekarbonizációs tervben végül mennyire lesz rá szükség és hogyan illeszkedik bele. Ahol viszont nincs dekarbonizáció, az energiafogyasztás pedig nő és forrás is van rá, ott fognak építeni atomerőműveket a jövőben is.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
