A 2022-es orosz-ukrán háború kitörése óta összesen több, mint 4,3 millió ukrán állampolgár vette igénybe az EU-ban az ideiglenes védelmet. Ennek segítségével munkát vállalhatnak az egyes célországokban, lakhatási-, oktatási- és egészségügyi szolgáltatásokat biztosít számukra a befogadó állam. Az elmúlt egy-két évben azonban egyre inkább megfigyelhető jelenség, hogy az EU-s tagállamok a korábbi kedvezmények és támogatások szűkítését kezdték el. Legutóbb Írország jelentette be, hogy megszünteti az ingyenes szállásokat, és ezzel terelné a menekülteket a lakhatási kérdések önálló megoldása felé. Az alábbi összefoglalóban az elmúlt négy év adatait tekintjük át az ukrajnai menekültek szempontjából, melyben kitérünk arra, hogy az egyes befogadó országok milyen intézkedéseket hoztak eddig a kedvezmények csökkentésével kapcsolatosan.
2022 február végétől több millió ukrán állampolgár kényszerült elhagyni addigi otthonát és a háború elől menekülve az Európai Unió országaiba indultak. Már az első hetekben is meghatározó volt néhány célország, így Lengyelország, Csehország és Németország, ahová a legtöbb ukrán indult. A földrajzi közelség mellett a kulturális és nyelvi hasonlóságok (Lengyelország és Csehország esetén), valamint a szociális háló kiterjedtsége is meghatározónak bizonyult a menekültek földrajzi szempontú választása kapcsán. Emellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy ezekben az országokban már a háború kitörése előtt is magas volt az ukrán etnikum aránya, így sokan a már külföldön élő ismerősök, barátok segítségével próbáltak meg új életet kezdeni a választott országokban. A harcok intenzitásának változásával sokan visszatértek Ukrajnába, ha nem is a korábbi lakhelyükre, de az ország egy békésebb területén telepedtek le. Az eddigi adatok alapján 2026 február végéig mintegy 1,5-1,6 millió főre tehető azok száma, akik véglegesen vagy ideiglenesen visszatértek Ukrajnába. Az Eurostat adatai alapján 2026 március végéig 4,4-4,5 millió ukrán állampolgár élt az EU területén ideiglenes védelem alatt. Összevetve a teljes menekültszámot a 2025 december végi adatokkal kitűnik, hogy fél százalékkal (23 110 fő) nőtt a jelzett időszak során a menekültek száma. Az emelkedő tendencia betudható a háború elhúzódása miatt kialakuló nehézségeknek is: az energiaellátás bizonytalansága, az infláció miatti áremelkedés, a munkahelyek instabilitása, továbbá a harcok miatt megrongálódott ingatlanok, infrastruktúra mind-mind ösztönzőleg képes hatni a lakosság kivándorlási hajlandóságára.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28866513
Az Európai Unión belül az egyes célországok tekintetében 23 országban nőtt az ideiglenes védelem alatt állók száma, a legnagyobb abszolút növekedést pedig Németországban (+0,8%.; +9 610 fő), Csehországban (+1,1%; +4 130 fő) és Spanyolországban (+1,0%; +2 560 fő) regisztrálták az idei év első két hónapjában. Csökkenés figyelhető meg Lengyelországban (-0,3%; -3 250 fő) és Cipruson (-4,8%; -1 235 fő), ennek hátterében a lengyel támogatási rendszer átalakítása, valamint Ciprus esetében a más EU-s országokba való továbblépési szándék figyelhető meg. Az ezer főre vetített ideiglenes védelemben részesülők legmagasabb arányát Csehországban (36,4), Lengyelországban (26,5) és Szlovákiában (25,8) figyelték meg, míg uniós szinten ez az adat ezer főre vetítve 9,7 volt. 2026. január 31-én az ukrán állampolgárok az EU-ban ideiglenes védelemben részesülő személyek több mint 98,4%-át tették ki. A felnőtt nők a kedvezményezettek 43,5%-át alkották. A kiskorúak a menekültek közel egyharmadát (30,3%), míg a felnőtt férfiak az összes menekült valamivel több mint egynegyedét (26,1%) adták.
A befogadó országok a legtöbb esetben széleskörű támogatási rendszert biztosítottak az ukrán menekültek részére. A lakhatás mellett ingyenes oktatási, egészségügyi szolgáltatásokat is igénybe vehettek, valamint munkavállalásukat megkönnyítendő a munkaadók adókedvezményben részesülhettek, ha ukrán állampolgárt alkalmaztak. Az anyagi támogatások szintén részét képezték a szubvencióknak, így összességében számottevő kiadást is jelentett a befogadó államoknak az ukrán menekültek támogatása. A teljes menekültügyi kiadás 2022 eleje és 2025 közepe között 155 milliárd eurót tett ki összesen. Az Európai Unió részéről nem kerül publikálásra rendszeres és teljes, országonként összehasonlítható költséglista, mivel eltérőek a szociális rendszerek, a támogatási szintek, valamint a menekültek száma is. A hatalmas támogatási összegek kezdeti széleskörű biztosítása után, a háború második, harmadik évétől kezdve a leginkább érintett országok elkezdték szűkíteni a támogatási formákat. Ennek okaként elsősorban a szubvenciók fenntarthatóságát, valamint a menekültek ösztönzését jelölték meg annak érdekében, hogy mielőbb saját lábra álljanak az érintett országokban. Az alábbiakban röviden egy-egy ország példáján keresztül mutatjuk be, hogy milyen módon szűkültek a támogatások.
Valamennyi tagállamra jellemző általános trendként jelentkezett a pénzbeli támogatások csökkentése. Több ország a segélyek összegének csökkentését vagy azok feltételekhez kötését rendelte el. 2024-től megfigyelhető emellett a lakhatási támogatások visszavágása is: az ilyen jellegű támogatásokat elkezdték megszüntetni vagy időkorlát került bevezetésre, ritkább esetben teljesen megszüntették ezt a támogatási formát. Szintén 2023-tól 2024-től figyelhető meg az is, hogy a tagállamok a munkaalapú rendszer felé kezdték átterelni az ukrán menekülteket: a befogadó országok kötelező álláskeresést írtak elő, valamint nyelvtanfolyamokhoz kötötték a támogatások folyósítását. A cél egyértelműen az volt, hogy mielőbb integrálni tudják az ukrán munkavállalókat az adott ország munkaerőpiacába. Szintén támogatási formaként jelent meg a visszatérés ösztönzése, amely során több tagállam pénzt kínált az ukrán menekülteknek ahhoz, hogy Ukrajnába visszatérhessenek. Írország több ezer eurós visszatérési támogatást is folyósított a menekülteknek. A menekültek által leginkább érintett országok, így Németország, Lengyelország, Csehország és Írország hasonlóan, ezen elvek mentén kezdte meg, általánosságban 2024-től a támogatások visszafogását.
Németországban a 2022 és 2024 között érkezett ukrán menekültek kiemelt státuszt, így magasabb segélyt kaphattak (ez az úgynevezett Bürgergeld). 2025-től viszont az újonnan érkező ukránok már ezt nem vehették igénybe, ők egy alacsonyabb értékű menekültsegély rendszerbe kerültek, ami havi szinten hozzávetőleg 100 euróval kevesebb támogatást jelent fejenként. Németország ezzel megszüntette a külön bánásmódot az ukrán menekültekkel szemben és az új támogatási forma inkább közelít a más államokból ide érkező menekültek által igénybevehető szubvenciókhoz.
Lengyelország több módon is elkezdte már felszámolni a támogatásokat. Első lépésként a juttatások csökkentését kezdeményezték, amely során a családi támogatásokat, majd a lakhatási és egészségügyi kedvezményeket szűkítették. Ezt követte a speciális státusz megszüntetése, amely során fokozatosan kivezetésre került az ukrán menekülteket érintő különleges törvény. Így az ukrajnai menekültek már az általános bevándorlási szabályok alá kerülnek, ugyanúgy, mint a más országokból ide érkezők. Végül az anyagi támogatásokkal kapcsolatban feltételekhez kötött szigorításokat hoztak. Ennek eredményeként a gyermekek utáni ellátást csak azok kaphatják meg, akik munkaviszonnyal rendelkeznek. Utóbbi döntés számos politikai vita tárgya is lett Lengyelországban, mindazonáltal az egyik legerősebb normalizációs példa az EU-ban a lengyel modell.
Írországot több, mint 120 ezer ukrán menekült választotta az elmúlt évek során, emiatt a támogatási rendszer újragondolása és átalakítása itt is viszonylag korán sürgetővé vált. Az eddig meghozott intézkedések között ebben az esetben is megtalálhatjuk a lakhatási támogatások fokozatos leépítését, a családok támogatásának csökkentését, valamint 2027-ig a teljes támogatási rendszer megszüntetése is napirendre került. A visszatérés ösztönzésére itt került először bevezetésre a hazatérési bónusz, ami több ezer eurós támogatást jelent azoknak a menekülteknek, akik vállalják, hogy visszatelepülnek Ukrajnába.
Összességében az ukrán menekültek az elmúlt négy év során számos támogatást vehettek igénybe a befogadó államok részéről, de 2024 óta fokozatosan megfigyelhető ezek kivezetése, átalakítása. A több millió állampolgár ellátása számottevő terhet jelent mind az EU, mind pedig az egyes tagállamok számára, a költségvetési nyomás emiatt jelentős. A legtöbb ország a munkaerőpiaci logika mentén igyekszik a menekülteket integrálni, így a segélyalapú társadalom helyett a munkaalapú felé terelve őket. A lakhatási válság szintén fontos tényező volt ahhoz, hogy megváltozzanak a korábbi támogatási feltételek: a legtöbb befogadó országban a férőhelyek elfogytak, társadalmi szakadékot gerjesztett a lakhatási kedvezmények biztosítása. Végül pedig fontos megemlíteni az okok között a politikai és társadalmi nyomást is: a legtöbb országban érzékelhető a „menekült fáradtság” jelensége, amely egy olyan pszichológiai és érzelmi állapot, ami a menekültekkel, krízishelyzetbe került emberekkel való hosszas foglalkozás, segítségnyújtás vagy a híradások miatti folyamatos szomorúság következtében alakul ki. Megfigyelhető az egyes országokban a csökkenő társadalmi támogatottság is, valamint az egyes társadalmi rétegeknél a radikalizálódó vélemények kialakulása a menekültek kapcsán.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
