Az utóbbi hetekben Ukrajna jelentős dróntámadásokat hajtott végre az orosz olajfinomítók ellen, amelyek a teljes olajfeldolgozási kapacitás legalább 17%-át tették működésképtelenné. Ennek következtében Oroszországban üzemanyaghiány alakult ki, és az árak jelentősen emelkedtek. A támadások célja az orosz gazdaság gyengítése, miközben az ellátás bizonyos mértékű fennakadásokat okozott, az orosz kormány pedig különböző intézkedésekkel próbálja enyhíteni a kialakult helyzetet.
Ukrán támadások háttere
Ukrajna dróncsapásai az orosz olajfinomítók ellen megzavarták a belföldi ellátást és az ország dízelexportját. Augusztus eleje óta 16 finomítót támadtak meg, néhányat többször is, köztük Oroszország harmadik legnagyobb üzemanyag-feldolgozó létesítményét, a rjazanyi olajfinomítót, amely évente 17 millió tonna kapacitással rendelkezik. Az orosz finomítókban az elsődleges olajfeldolgozásban rekordszintű leállás következett be: 2025. szeptember 28-ig a kapacitás 38%-a kihasználatlan maradt, míg a teljes kapacitás 22%-át adó üzemek egyéb okok miatt egyáltalán nem működtek, a dróntámadások pedig további 17%-os kiesést okoztak.
Az ábra itt hivatkozható: https://www.google.com/maps/d/u/0/edit?mid=1k__sQULeK-UZi6Ao89iR4vBzO4zNqJw&usp=sharing
Ukrajna tavaly ősszel is végrehajtott egy hasonló, bár kevésbé hatékony drónkampányt, amelynek hatása lassabban és kevésbé drasztikusan jelentkezett a piacokon, tekintettel Oroszország méretére, hiszen egy finomító leállása és a dízel kikötőbe érkezése között akár három hét is eltelhet.
A támadások ütemezése tudatosnak tűnik, mivel szeptemberben és októberben hagyományosan megkezdődnek a tervezett javítások az orosz olajfinomítókban, így a károk összeadódnak a karbantartások miatt kieső termeléssel. A folyamatos támadások nemcsak az orosz belső ellátás biztonságát veszélyeztetik, hanem hosszabb távon az exportból származó bevételeket is jelentősen csökkenthetik, ami nyomást gyakorolhat az orosz gazdaságra és az üzemanyagárakra egyaránt.
Következmények
Az ukrán dróntámadások korábban is zajlottak, de május és július között havonta legfeljebb egy-két csapás érte az orosz finomítókat. Emiatt az üzemanyagárak Oroszországban lassan, de gyakorlatilag folyamatosan emelkedtek, bár az Energiaügyi Minisztérium akkor még azt hangsúlyozta, hogy az olajipari vállalatok elegendő készleteket halmoztak fel az orosz gazdaság igényeinek kielégítésére. A helyzetet azonban bonyolította a nyári szezonális (és egyben tradicionális) keresletnövekedés, amelyre rárakódott az ukrán támadások felfutása: a nyár folyamán már a korábbiaknál jóval több finomító ellen indítottak dróncsapásokat, és ez egyre komolyabb problémákat okozott az ellátásban és az árnövekedésben is.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/25450957/
A növekvő nyomás hatására az orosz kormányzat július 28-án bevezette a szigorúbb embargót, amely többszöri hosszabbítás után év végéig marad érvényben. A szabályozás szerint a benzin exportja kizárólag azoknak a gyártóknak engedélyezett, akik évente több mint 1 millió tonna benzint állítanak elő, míg a kisebb kapacitású kereskedők, olajbázisok és finomítók teljes tiltás alá estek. Az új, augusztusi előírás már mindenkire vonatkozott.
Az üzemanyaghiány elsősorban Délnyugat-Oroszországban és az annektált régiókban érzékelhető a legerősebben. A Krím-félszigeten a benzinkutak több mint 50%-ában jelentős ellátási zavarok alakultak ki, a Rosztovi területen és a Mari Köztársaságban pedig körülbelül 15%-os a hiány. Emellett három hónap alatt 360 benzinkút zárt be. Ez országos szinten mindössze 1,6%-os arányt jelent, ám mivel ezek a bezárások területileg koncentráltan történtek, a regionális szinten a hiány sokkal súlyosabban érezhető.
Kényszerű intézkedések
Az orosz kormány júliusban üzemanyag-export tilalmat vezetett be, de ez nem oldotta meg a problémát: az üzemanyag továbbra sem volt elegendő, az árak pedig folyamatosan emelkedtek. A helyzet kezelése érdekében több (egyes esetekben kérdéseses) intézkedés született:
- 2025. június 30-tól nullára csökkentették a motorbenzinre, a repülőgép-üzemanyagra, a dízelre, a hajóüzemanyagra és más gázolajokra vonatkozó behozatali vámokat.
- Hat hónapra engedélyezték a 2016 óta tiltott monometil-anilin (NMA) használatát, amely oktánszámnövelő adalékanyag. Javítja a benzin detonációs ellenállását, ugyanakkor ronthatja a kipufogógázok környezeti mutatóit, és magas toxicitása miatt a legtöbb országban tiltott.
- Lehetővé tették, hogy a benzin alkoholtartalma legfeljebb 10% legyen, az aromás szénhidrogének aránya pedig 42%-ra emelkedjen.
- Eltörölték a Kínából, Dél-Koreából és Szingapúrból érkező benzinre kivetett 5%-os vámot. Az állam költségvetési forrásból megtéríti az importőröknek a világpiaci és a belföldi árak közötti különbséget.
- Növelték a Belaruszból érkező benzinimportot: szeptemberben 45 ezer tonna érkezett, októbertől pedig – ha a Transneft rendszer zavartalanul működik – havi 300 ezer tonnára emelkedhet a mennyiség.
Ezek az intézkedések középtávon valószínűleg stabilizálhatják az üzemanyag-ellátást Oroszországban, de a hatásuk nagyrészt attól függ, hogy Ukrajna képes lesz-e fenntartani vagy fokozni a dróntámadások ütemét. Az utóbbi hónapokban jól látszik, hogy Ukrajna egyre nagyobb hangsúlyt helyez a háttérországi célpontok támadására, mert a fronton nem tud áttörést elérni, viszont az olajfinomítók elleni csapásokkal az orosz gazdaság teljesítményét is gyengítheti. Magyarország olajhelyzete ugyanakkor nincs veszélyben, mivel az ukrán támadások az olajfinomítókra és más infrastrukturális létesítményekre irányulnak, a Magyarország felé tartó Barátság kőolajvezetéket pedig az utóbbi hetekben nem érték csapások. Ez feltehetően összefüggésben állhat a közelmúltban zajlott magyar–ukrán tárgyalásokkal, ahol Budapest kérésére az ukrán fél úgy tűnik megértette, hogy a vezeték támadása közvetlenül veszélyeztetné a magyar ellátásbiztonságot. Így Oroszország gyengítése a finomítók és egyéb létesítmények elleni támadásokkal elérhető úgy is, hogy közben Magyarország olajellátása nem sérül.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
