Nem csak a komolyabb pénzügyi ismeretekkel rendelkezők ismerhetik az olyan fogalmakat, mint az infláció, a defláció, a stagfláció, a refláció azonban fekete báránynak számít, hiszen sokan még említés szintjén sem hallották. Az utóbbi hónapokban azonban egyre többször emlegetik ezt a jelenséget, a koronavírus-járvány utáni időszak romló inflációs környezetében. Jelen bejegyzés az igyekszik körüljárni, hogy mit jelent a refláció és mennyiben különbözik az inflációtól.
A 2019-ben megjelenő új típusú koronavírus-járvány előtti tíz év szokatlanul hosszú és kimondottan látványos felívelő szakaszt hozott, melyben kedvezőek voltak a kamatlábak és az inflációs környezet is. Az eurózónában hosszú időszakon keresztül nulla százalékos volt az irányadó kamatláb és sorra jelentek meg a tanulmányok a negatív kamatlábak lehetséges makrogazdasági hatásairól, és a defláció káros következményeiről. 2020-ban a járvány Európában való megjelenésével megváltozott minden, hiszen több mögöttes tényező miatt beindult az árak emelkedése. Alapvetően amit most láthatunk a világgazdaságban az az infláció élénkülése és a válság utáni felívelés szakaszának eleje. Ekkor jellemző, hogy visszatérnek az inflációs aggodalmak és beindul a jegybankok kamatemelési ciklusa is (érdemes azonban rámutatni, hogy nem szabad egyenlőség jelent tenni a válságból való kilábalás, a konjunktúra-ciklus eleje és a refláció jelensége közé, hiszen a jelenség később is jelentkezhet).
Alapvetően a refláció abban az esetben indul el a látványos visszaesés időszaka után, ha a fiskális és/vagy a monetáris politika megágyaz annak: segíti a kibocsátás és a kiadások bővülését, igyekszik megzabolázni a defláció hatásait. Ezen túl megemlíthetjük azokat a gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyek reflációban ölthetnek testet. Az adók csökkentése megemeli az egyének és a vállalkozók elkölthető jövedelmét, melyet később extra forrásként költhetnek el a gazdaságban növelve a megvásárolt termékek és szolgáltatások keresletét, később pedig árát. Az irányadó kamatlábak csökkentésével a kamatok olcsóbbak lesznek, és a megtakarítási számlán való takarékoskodás kevésbe lesz vonzó. Mindez bátorítja a gazdaság szereplőit arra, hogy szabadabban használják fel a pénzügyi forrásokat. A pénzkínálat bővítésével a központi bankok növelhetik a forgalomban lévő likvid eszközök és pénz mennyiségét a banki rendszerben, így a pénz költsége csökken. Ennek eredményeként több befektetés születik, a fogyasztóknál pedig több pénz jelenik meg. A nagy befektetési projektek munkahelyeket hoznak létre, növelik a foglalkoztatottsági mutatókat, és azon egyének számát, akiknél többlet vásárlóerő képződik.
Végezetül ki kell térni arra, hogy mi a legfontosabb különbség az infláció és a refláció között. Talán a legfontosabb, hogy a refláció nem feltétlenül kedvezőtlen jelenség. Olyan áremelkedési periódust jelöl, amikor a gazdaság igyekszik elérni a teljes foglalkoztatottságot és a potenciális növekedési lehetőségeit. Ezzel ellentétben az inflációt gyakran kedvezőtlen jelenségnek tartják, ugyanis az árak akkor indulnak emelkedésnek, amikor a gazdaság kihasználja a teljes kapacitásait. A neves brit közgazdász és gazdaságtörténész, George Douglas Howard Cole szerint a reflációt akként definiálhatjuk, hogy alapvetően szándékosan vállalunk magasabb inflációt annak érdekében, hogy enyhítsük a gazdasági visszaesést. Fontos még, hogy a refláció idején az árak fokozatosan emelkednek, míg infláció idején meglehetősen gyorsan. Talán éppen ezért is emlegetik a reflációt kontrollált inflációnak.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/miert-kell-figyelnunk-a-13-eve-nem-latott-magassagokba-szokkeno-nemet-inflacios-mutatot/
#reflació #inflacio #koronavirus #kilabalas #vilaggazdasag
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
