2026. június 3-án tette közzé a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az idei és a 2027-es évre vonatkozó gazdasági előrejelzését. A szervezet prognózisainak áttekintése több szempontból is érdekes: egyrészt a geopolitikai konfliktusok miatti gazdasági visszaeséssel is számol a jelentés, amely hatásai az idei és a következő évre vonatkozóan is számottevőek lehetnek. Emellett energetikai kérdéseket is elemez, amelyek a 2022-es orosz-ukrán háború óta az EU-ban szinte folyamatosan napirenden vannak. Az eddigi adatok szerint a korábbi 3,4%-ra becsült globális GDP-növekedés helyett 2026-ban 2,8%-os bővüléssel lehet számolni. A geopolitikai konfliktusok eltérő hatásokat idézhetnek elő a régiók gazdaságában, így azon államok, amelyek a Perzsa-öböltől nagyobb mértékben függenek, nagyobb gazdasági visszaesést is elszenvedhetnek. Alábbi összefoglalónkban az OECD jelentés és előrejelzés főbb elemeit tekintjük át, de kitérünk arra is, hogy a világgazdasági helyzet alakulása hogyan érintheti a magyar gazdaságot idén és jövőre.
A 2022-es orosz-ukrán háború még közel sem ért véget, sőt az elmúlt hetekben további erőteljes támadások zajlottak, idén tavasszal azonban egy újabb, globálisan is nagyobb hatású közel-keleti háború vette kezdetét. Február óta az energiaárak és a Perzsa-öböl menti gazdaságokban előállított kulcsfontosságú mezőgazdasági és ipari termékek árai az egekbe szöktek, mivel a termelést és az exportot egyaránt korlátozzák a harcok. A kialakult helyzet felhajtja az inflációt, ezáltal nyomást gyakorol a reáljövedelmekre, valamint a gazdasági növekedésre. A 2026-os év eddigi adatai azt mutatják, hogy a háború hatására a GDP-növekedési előrejelzéseket lefelé, míg az inflációs prognózisokat felfelé módosította a krízis. Az OECD korábbi előrejelzése szerint 2026-ban globálisan 3,4%-os GDP-növekedéssel lehetett volna számolni, ezt a most kiadott jelentésben 2,8%-ra korrigálták. A 2027-es évre vonatkozóan óvatosabb a becslés, itt a korábban meghatározott 3,1%-os bővülést még reálisnak tartják a szervezetnél.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29232048
Tekintettel arra, hogy a konfliktus időtartama és annak mértéke is sok bizonytalanságot hordoz magában, a gazdasági hatások is relatív sokáig érezhetőek lesznek. Az OECD jelentése rámutat arra, hogy a harcok befejeződésével is számolni kell az infrastruktúrában keletkezett károk kijavítása, a közlekedési útvonalak helyreállítása és az áruk globális kiszállítása miatt szükséges plusz idővel, így a helyreállítás nem azonnali, inkább hónapokkal elhúzódó lehet. A szervezet két forgatókönyvvel számol: az egyikben csak korlátozott zavarokkal járó eshetőség során a jelentősebb akadályok csak rövid ideig állnának fenn. A másik szcenárió szerint a zavarok széles körűekké válnak és 2027-ig elhúzódhatnak.
A prognózis szerint az idei év során mind Észak-Amerikában, mind pedig Európában a gazdasági növekedés várhatóan mérsékelten lassul, mielőtt egy óvatosabb fellendülés kezdődne. Az USA-ban a növekedés 2026-ban 2,0%-ra, 2027-ben pedig 1,8%-ra csökken. Kanadában 1,2%-ra esik vissza, mielőtt 1,7%-os emelkedést érne el. Az Egyesült Királyságban a 2026-os 0,9%-ról 1,1%-ra, míg Kínában 4,5%-ról, 2027-ben 4,3%-ra mérséklődik a növekedés mértéke.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29232146
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29232385
Az elhúzódó zavarok egyik fontos és jelentős tulajdonsága, hogy a hatások régiónként eltérőek, emiatt az energiát importáló ázsiai országok különösen kiszolgáltatottak lehetnek, mivel a Perzsa-öbölből származó ellátástól függenek. Globális tekintetben az emelkedő energiaárak, az ellátási hiány, a szigorúbb pénzügyi feltételek és a gyengülő bizalom világszerte negatívan befolyásolná a gazdasági aktivitást. Az infláció erősödésével számol az OECD, így 2026-ban 0,4 százalékponttal, 2027-ben pedig már 1,3 százalékponttal emelkedne annak mértéke. Mindez nehezen teljesíthető kompromisszumokat teremtene a politikai döntéshozók, főként a központi bankok számára. Az energiaárak emelkedése miatt több kormány már bevezetett különféle támogatási intézkedéseket a háztartások és a vállalatok számára a magas költségek enyhítése céljából. Az ismételt válságok ugyanakkor rávilágítottak arra, hogy az energiasokkokkal szembeni ellenálló képesség megerősítése többet igényel, mint rövid távú támogatási intézkedéseket. Mivel a Perzsa-öbölből származó termékek számára kevés alternatív szállítási útvonal áll rendelkezésre, és rövid távon korlátozottak a lehetőségek az alternatív ellátási források bővítésére, a zavar gyorsan begyűrűzött az árakba. A hatások túlmutatnak az energiapiacokon, az üzleti felmérések pedig a ráfordítási árak inflációjának emelkedésére utalnak. Ezzel együtt azonban számolni kell azzal is, hogy az energiaigény nem csökken a kínálat szűkülésének ellenére sem: az IEA 2025-ös energetikai előrejelzése szerint a világ energiaigénye az elkövetkező évtizedekben 8-15%-kal fog növekedni, amit a mobilitás, a fűtés, a hűtés és egyéb háztartási és ipari felhasználások iránti növekvő igény, valamint az adatközpontok és a mesterséges intelligenciához kapcsolódó szolgáltatások iránti növekvő kereslet fog vezérelni.
A jelentés kitér arra is, hogy a védelmi kiadások növekedése az OECD országokban hogyan befolyásolja a költségvetéseket és a nemzetgazdaságokat. A magasabb védelmi kiadások gazdasági hatásai azonban országonként eltérőek lesznek olyan tényezők miatt, mint a gazdasági és költségvetési kontextusuk, az ipari szerkezetük és a katonai beszerzések összetétele. A kereskedelmi és ellátási láncbeli kapcsolatok a termelési nyereség egy részét a nem védelmi gazdaság egyes részeire és a nemzeti határokon átnyúlóan is elosztják. Rövid távon a védelmi beszerzések segíthetnek a termelést a potenciálishoz közelebb vinni azokban a gazdaságokban, amelyek szabad kapacitással rendelkeznek a többletkereslet elnyelésére. Az import, bár potenciálisan csökkentheti az időben történő képességfejlesztések költségvetési költségeit, felhígítja a védelmi kiadásokból származó termelési nyereséget a korlátozott katonai termelési kapacitással rendelkező országokban. Idővel azonban a katonai kiadásokból származó erőforrásokért folytatott verseny felhajthatja az árakat és kiszoríthatja az egyéb magántevékenységeket, potenciálisan elvonva a munkaerőt és a tőkét a gazdaság hatékonyabb felhasználási módjaitól. Hosszú távon nem valószínű, hogy a magasabb katonai kiadások növelni fogják a gazdaságok termelési kapacitását, hacsak az innováció révén nem eredményeznek továbbgyűrűző hatásokat a nem védelmi ágazatokban. Ezek megvalósításához azonban strukturális reformokra lehet szükség, beleértve a beszerzési gyakorlatok javítását, a verseny kiaknázását és a tudástranszfert akadályozó szakemberhiány enyhítését. A katonai beszerzések fokozottabb koordinációja, különösen Európában, növelheti a magasabb kiadások általános hatékonyságát, korlátozhatja a költségnyomást és bővítheti a termelő cégek piacait, miközben támogatja az interoperabilitást.
Magyarországra vonatkozóan az OECD jelentése és előrejelzése optimista képet vetít előre. A beszámoló szerint a GDP várhatóan 1,6%-kal fog növekedni 2026-ban és 2,0%-kal 2027-ben, a 2025-ös 0,5%-os növekedés után. Az energiaár-sokk és az üzemanyagár-plafonok 2026 közepére várható fokozatos eltörlése miatt a magánfogyasztás növekedése átmenetileg lelassul, az erős nominális bérnövekedés és a személyi jövedelemadó (szja) csökkentése ellenére. A 2022-2025 közötti 16%-os visszaesés után a beruházások várhatóan fellendülnek. Az exportot 2026-ban az euróövezet lassú növekedése fogja hátráltatni, mielőtt 2027-ben felgyorsulna. A vártnál erősebb energiaár-sokk ronthatja a növekedést és a költségvetési kilátásokat, de a blokkolt uniós forrásokkal kapcsolatos tárgyalások előrehaladása növelheti a bizalmat és fellendítheti a beruházásokat.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
