Categories
OecoGlobus

Nyersanyagárak, inflációs ráta és monetáris politika – Mindenki jól cselekszik?

😷 Az új típusú koronavírus-járvány különböző hullámai után jelentkező világgazdasági fellendülés, a pénzügyi piacok bőséges likviditása és többek között a már fejlett országok expanzív költségvetési politikája egyaránt hozzájárult a nyersanyagárak növekedéséhez. A 2021-es év első két negyedévében a Bloomberg általános nyersanyagár-indexe több mint 20%-ot növekedett, ennek hátterében pedig leginkább az energiaárak emelkedése (44,5 százalék), a mezőgazdasági termékek drágulása (20,5 százalék) és az ipari fémek (17,6 százalék) állnak.

🍲 A fejlett gazdaságokban az élelmiszer- és az energiakomponensek relatív súlya a fogyasztói árindexben általában mérsékelt, tudnunk kell azonban, hogy az energia- és élelmiszerárak mozgása általában változékonyabb, ezért gyakran megesik, hogy ezen tényezőket általában figyelmen kívül hagyják az árak alakulásának vizsgálatakor. (Az egyszerű érvelés az, hogy ezen komponensek túl nagy ingadozást mutathatnak, ezért torzíthatják az összképet.) Nagyjából emiatt a középtávú inflációs várakozásokat ezen gyors ingadozások nem szokták érdemben befolyásolni. Ennek egyértelmű bizonyítékát láthattuk akkor, amikor az elmúlt hónapokban az inflációs várakozások csak szerény mértékben emelkedtek. Ráadásul a jegybankok hitelessége és transzparens kommunikációja is hozzájárult ahhoz, hogy egyelőre ne legyenek kétszámjegyű inflációs várakozások.

🛢️ Az inflációs hatások megfelelő értékelésekor fontos az áruknak a fogyasztói árindexek különböző összetevőire gyakorolt közvetlen hatásán túl a lehetséges közvetett hatásokat is figyelembe venni. Tudvalevő például, hogy az olajárak emelkedése nemcsak a fogyasztók által közvetlenül fizetett benzinárakat érinti, hanem a vállalatok termelési költségeit is megemeli, ami végső soron befolyásolja a megtermelt áruk és szolgáltatások végső árát. Ezen a ponton pedig feltétlenül figyelembe kell venni, hogy áruk előállításának költsége hogyan járul hozzá a végső fogyasztási cikkek és szolgáltatások hozzáadott értékéhez. A fejlett gazdaságokban ez a hozzájárulás jellemzően alacsony és 4–8 százalék között mozog, melynek legfontosabb oka a szolgáltató szektor gazdasági szerkezetben való nagyobb súlya. Más mintát mutatnak azonban a feltörekvő országok, hiszen termelési és fogyasztási modelljeik áruigényesebbek és a szolgáltató szektor súlya szerényebb. Ennek tükrében pedig azt tapasztaljuk, hogy a feltörekvő ázsiai országok például jobban ki vannak téve a nyersanyagárak alakulásának, mint az euróövezet vagy az Egyesült Államok. Ráadásul a feltörekvő országokban az energia és az élelmiszer relatív súlya nagyobb a fogyasztói árindexekben, mint a fejlett gazdaságokban. Brazíliában és Törökországban például az élelmiszerek a teljes index több mint 25%-át teszik ki, míg Oroszországban 36%-ot, Indiában pedig 40%-ot. Más szóval, a feltörekvő országok gyakran jobban ki vannak téve az élelmiszerárak emelkedésének, ami azt jelenti, hogy az élelmiszerárak emelkedése közvetlenebbül befolyásolja az inflációs rátát, mint a fejlett gazdaságokban.

🌽 A mezőgazdasági termékek (főleg a kukorica, a búza, a szója, kávé és az állati eredetű termékek) idei második negyedévben bekövetkezett drágulása leginkább átmeneti kínálati problémákkal (például aszályokkal, növény és állatbetegségekkel, egészségügyi korlátozásokkal) függött össze, de rávilágított számos feltörekvő ország érzékenységére, az élelmiszer-infláció jelenségére és azokra a kockázatokra, amelyek egy tartós áremelkedés esetén megvalósulhatnak. Az infláció, és különösen az alapvető javak árának emelkedése sok országban súlyos csapást mér a fogyasztók egyébként is alacsony rendelkezésre álló jövedelmére. A fejlődő országok jegybankjai nem élveznek olyan hitelességet a befektetők körében, mint az amerikai jegybank, vagy az EKB, így könnyebben kényszerülhetnek beavatkozásra.

⚖️ A jelenlegi válságban bizonyos áruk kínálatában megfigyelt egyensúlytalanságok leginkább átmeneti körülményekre adott válaszokként jelennek meg, így hatásuknak idővel el kellene halványulnia, és nem lenne szabad tartós transzformatív hatást gyakorolniuk a feltörekvő országok monetáris politikájára. Az év eleje óta azonban a feltörekvő és a transzformációs válságon átesett országok egyharmadában magasabb az infláció, mint a központi bankok inflációs célként megjelölt értéke, ráadásul az árfolyamokra kedvezőtlen hatást gyakorol a hazai fizetőeszközök gyengélkedése. Ilyen körülmények között a nyersanyagárak – különösen a mezőgazdasági termékek – nemcsak a fogyasztói árak emelkedését válthatják ki, hanem a pénzügyi feltételek szigorítását is, a túlzott kamatemelés azonban lassíthatja a kilábalás és a felzárkózás folyamatát.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/hogyan-alakulnak-a-regios-alapkamatok/

#covid #nyersanyagarak #inflacio #alapkamat #jegybankok

Kutatási igazgató | Megjelent írások

Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.

Iratkozzon fel hírlevelünkre