Categories
OecoGlobus

Még, még, még, még, még! Ennyi nem elég! Minimálbér-emelés és annak következményei az EU-ban és az OECD-országokban

Egyetlen olyan OECD, vagy EU-s ország nem volt, amelyik lehetőségeihez mérten ne emelte volna a nominális minimálbért a 2022-2023-as vonatkoztatási időszakban. Ezekkel a korrekciókkal az egyes országok a dolgozók reálbérének megőrzésére tettek kísérletet. A minimálbér emelése kapcsán felmerülő két negatív hatás (ár-bér spirál és a jövedelemskála átstrukturálódása) sem a korábbi szakirodalom, sem pedig az utóbbi időszak eredményei alapján nem jelent rendszerszintű kockázatot. Mindezek tükrében pedig várható, hogy a 2024-es évben is lesznek minimálbér korrekciók.

A 2023. évi minimálbér megállapítására egy megváltozott inflációs környezet árnyékában került sor. A legalacsonyabban fizetett munkavállalók keresetének védelme érdekében ugyanis a legtöbb kormány a tavalyinál jóval nagyobb mértékben emelte a minimálbéreket. A következő ábra az Eurofound gyűjtése alapján 2022 januárja és 2023 januárja közötti nominális béremelések mértékét mutatja be azokban a tagállamokban, amelyekben van törvényes minimálbér.

Az ábra innen hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15716001/

Nominálisan látványos minimálbér növekmény volt a legtöbb tagállamban: a németországi és lettországi több mint 20%-tól a franciaországi, luxemburgi és máltai több mint 5%-ig. (Az egyetlen egy olyan ország, ahol az év eleje nem hozott minimálbér növekedést Spanyolország volt, ugyanis ekkor még folytak a tárgyalások.) Az egyes tagállami emelések jóval magasabbak voltak, mint tavaly (és összehasonlíthatatlanul magasabbak, mint a korábbi években). Az összes vizsgált tagállamban (Spanyolország kivételével) az átlagos nominális növekedés 2023-ban 12%, szemben a tavalyi 6% körüli értékkel (2021 januárja és 2022 januárja között). A 2023-as medián növekedés eddig 11%, ami több mint a kétszerese az előző évi 5%-nak. A minimálbérek általában nagyobb mértékben emelkedtek a közép- és kelet-európai országok esetében, ami az évek óta tartó jövedelmi konvergencia egyik megnyilvánulása. Lettország 2023-ban közel 25%-kal emelte a minimálbérét, jóllehet 2021 januárja óta be volt fagyasztva. Emellett a legnagyobb emeléseket végrehajtó 13 ország közül 10 olyan tagállam, amely 2004 után csatlakozott az EU-hoz. Nyolcban 10% feletti emelést regisztráltak, míg a másik kettő, Bulgária és Szlovákia megközelíti ezt a mértéket. A 2004 előtt csatlakozott tagállamokban a minimálbérek általában szerényebben, 5-8%-kal emelkedtek. Kivételt képez Belgium, Németország és Hollandia. Németországban (22%) és Hollandiában (12%) nagyobb emelést irányoztak elő, ami nagyrészt a minimálbér szintjének javítását célzó szándékos politikai beavatkozásnak köszönhető. Belgiumban a 16%-os korrekció főként több automatikus indexálási mechanizmus 2022 januárjától történő bevezetéséből adódik.

A 2023-ban megvalósult hatalmas emelések ellenére felmerül a nyilvánvaló kérdés: vajon elegendőek lesznek ahhoz, hogy javítsák, vagy megőrizzék a minimálbéresek vásárlóerejét? Sok ország esetében a válasz egyértelmű nem (lásd ábra). Az adatokat óvatosan kell értelmezni, mivel az éves inflációs adatok minden ország esetében alacsonyabbak lesznek/lettek, így Magyarországon is reálbér növekedés várható az év utolsó hónapjaiban. Ezenkívül fontos szem előtt tartani, hogy a szociális partnerek és a kormányok a tagállamokban a nemzeti inflációs mérőszámokat (amelyek eltérnek az itt használt harmonizáltaktól) használták referenciaként a vitáik során, amelyek egy olyan időszakban zajlottak, amikor az inflációs adatok eltérőek lehettek. A legfrissebb rendelkezésre álló adatokból világosan látszik, hogy az infláció erősen erodálja a nominális minimálbérek fent leírt növekedését. Az országok többségében az így kialakuló kép az, hogy a minimálbérek vásárlóereje 2022 januárja és 2023 januárja között valószínűleg nagyjából helyreállt, mivel a nominális bérek növekedése az inflációs rátákhoz hasonló volt. Mindazonáltal néhány országban nem sikerült elérni a minimálbérek reálértéken számított szintjének várt stabilitását.

Pozitívum, hogy a minimálbért keresők jelentős vásárlóerő-gyarapodásban részesültek Németországban és Belgiumban (és kisebb mértékben Lettországban és Romániában). A negatív oldalon a 2023. januári nominális emelések nem biztos, hogy elegendőek lesznek ahhoz, hogy elkerüljék a minimálbéresek vásárlóerejének jelentős csökkenését néhány magas inflációval érintett közép- és kelet-európai országban (Csehország, Magyarország, Szlovákia, Észtország és Litvánia). Fontos szem előtt tartani, hogy a minimálbérek vásárlóerejének ez az értékelése csak azt veszi figyelembe, hogy a 2023 januárjában meghatározott új nominális minimálbér növelések milyen mértékben voltak képesek ellensúlyozni az addigi árnövekedés hatását. Tekintettel azonban arra, hogy az infláció az év előrehaladtával valószínűleg tartósan fennmarad, a minimálbérek reálértéken történő további romlása várható az összes tagállamban, hacsak nem kerül sor a nominális minimálbér további emelésére.

Hogyan történik a minimálbérek megállapítása az infláció idején?

Ezen a ponton felmerülhet egy másik kérdés is: hogyan történik a minimálbérek megállapítása az infláció idején? Természetesen az új minimálbérszintek megállapításakor az infláció mértékét is figyelembe vették, de nem ez volt az egyetlen figyelembe vett tényező. Ennek pedig számos oka van. Néhány ország jogszabályaiban egyértelmű és kötelező érvényű kritériumok szerepelnek a minimálbér aktualizálására vonatkozóan, és az infláció csak egy a több kritérium közül. Olyan eset is van, hogy csak közvetve van jelen, vagy nem egyértelmű, hogy az infláció milyen szerepet játszik a folyamatban (például Bulgáriában, Horvátországban, Írországban, Lettországban és Szlovéniában). Más országok a minimálbér középtávú fejlesztésére összpontosítottak, a megfelelő minimálbérekről szóló irányelvben említett referenciaértékekkel összhangban (például Írország, Németország, Hollandia, Portugália és Spanyolország). Portugáliában azzal érveltek, hogy az infláció értelmezése ideiglenes, így egyelőre az országban nem törekednek a minimálbér állandó emelésére. A legtöbb kormány más intézkedéseket vezetett be a polgárok (elsősorban az alacsony keresetűek, de nem kizárólagosan) támogatására. Összességében a legtöbb minimálbér-szabályozó válasza összhangban volt a minimálbér-megállapítás szokásos modelljével, és néhány figyelemre méltó kiigazítástól eltekintve, amelyeket a következő szakaszokban tárgyalunk, nem történt lényeges módosítás ezekben a rendszerekben.

A legtöbb tagállam eddig az egyszeri, januári emelés mellett döntött. Több tagállamban (Bulgária, Horvátország, Csehország, Lettország, Litvánia, Szlovénia és Horvátország) a kormány hozta meg ezt a döntést, miután a szociális partnerek nem jutottak megállapodásra. Két esetben azonban kétoldalú megállapodás született (Észtország és Szlovákia), egy esetben pedig háromoldalú megállapodás (Portugália). Az észt szakszervezetek kezdetben egy második emelés mellett érveltek, de hamar megegyeztek a munkáltatókkal az egyszeri emelésről. Hasonlóképpen, a szlovákiai tárgyalásokat zökkenőmentesnek ítélték, és a megállapított mérték meghaladja azt, amit a törvény előírna. A portugáliai megállapodás általában a béremelésekről szólt, de a minimálbér-emeléseket olyan pályára állította, amely 2026-ra eléri a 900 eurót. Ez hasonló a 2022-es évhez, amikor a legtöbb ország ugyan 2022 januárjában emelte a nominális minimálbér nagyságát, de nem emelte tovább, annak ellenére, hogy az infláció erodálta a bérek vásárlóerejét. Csak néhány ország hajtott végre további emeléseket 2022 januárját követően, vagy indexálási mechanizmusok (Belgium, Franciaország és Luxemburg), évközi tervezett emelések (Németország és Hollandia) vagy ad hoc beavatkozások (Németország, Görögország és Hollandia) miatt. Most, hogy a 2023-ra vonatkozó új értékekeket megállapították, meg kell várni, hogy az inflációs nyomás további emeléseket eredményez-e a következő évben a tagállamokban.

Három tagállamban – Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban – automatikus indexálási mechanizmusok biztosítják, hogy a törvényes minimálbérek az inflációval összhangban frissüljenek. Belgiumban 2022 januárját követően hat emelés történt, ebből öt az indexálásnak köszönhetően. A legutóbbi emelésekre novemberben és decemberben került sor, januárban pedig nem alkalmaztak további emelést. Franciaországban 2022-ben két további ad hoc emelésre került sor a rendszeres indexálási képlet alapján. Luxemburg egy további emelést alkalmazott az automatikus indexálás eredményeként, de egy második emelést a háromoldalú megállapodás alapján 12 hónappal elhalasztott, azzal érvelve, hogy ez biztosítja a kiszámíthatóságot a vállalatok számára. A törvényes minimálbért 2023 januárjára mégis a tényleges bérfejlődéssel összhangban emelték, a szokásos kétévente esedékes gyakorlatot követve. Ezen túlmenően Málta a törvényes minimálbért a rendszeres életszínvonal-növelő juttatási mechanizmussal  összhangban kiigazította, és miközben a mechanizmus reformjáról folyó vita folytatódott, a status quo megmaradt. A kiszolgáltatott háztartások számára azonban egy további mechanizmust vezettek be, amely az infláció alakulásától függően extra juttatást irányoz elő. Lengyelország minimálbérre vonatkozó jogszabályában van egy záradék, amely arra kötelezi a kormányt, hogy egy éven belül emelje a minimálbért, ha az (előre jelzett) éves inflációs ráta meghaladja az 5%-ot. Ezt a záradékot 2023-ban alkalmazták, a második emelést 2023 júliusára tervezték és ez meg is valósult.

Három ország – Németország, Görögország és Hollandia – 2022-ben eltért a minimálbér szokásos megállapítási gyakorlatától, és rendkívüli ad hoc emelést alkalmazott. Németországban a minimálbér-bizottság által 2022 júliusára meghatározott rendszeres emelésen túlmenően a kormány 2022 októberében egy újabb, 12 euróra történő emelést hajtott végre. A megállapodás szerint a minimálbér-bizottság 2023-ban is a szabályai szerint folytatja a minimálbér megállapításának rendszeres folyamatát. Görögországban a 2022 májusában végrehajtott ad hoc emelés közvetlen válasz volt az inflációra. Hollandia a minimálbér 1969-es bevezetése óta először tért el attól a szokásos gyakorlattól, azzal hogy a törvényes minimálbért a kollektív szerződéses bérekkel összhangban emelte. A rendszeresen alkalmazott képleten túli, különleges emelés mellett döntött, aminek eredményeként a legutóbbi, 2022. júliusi emelés óta 10,15%-os (vagy 12,1%-os 2022. januári emelés óta) emelkedés következett be. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy három év alatt, 2025-ig rendkívüli (7,5%-os) emelést hajtanak végre. Az inflációra való tekintettel azonban a kormány úgy döntött, hogy a teljes korrekciót 2023 januárjában hajtja végre.

A magyar megoldás

Magyarországon a legfelsőbb szociális partnerek a háromoldalú szociális párbeszéd keretein belül jutottak megállapodásra. A megállapodás az első emelést januárban határozza meg, azzal a kiegészítő záradékkal, hogy az év közepén felülvizsgálják az emelést, ha az infláció 18%-ra emelkedik, és a GDP növekedése pozitív. A kormány emellett megállapodott abban, hogy nem emeli a bérekre kivetett szociális hozzájárulási adót. Ebben a tekintetben a magyar megoldás egyedülálló, mivel más ország nem kötött hasonló előzetes megállapodást a felülvizsgálatról. A többi tagállam, amely 2022 folyamán extra emelésről tárgyalt, Írország, Litvánia és Szlovénia voltak. Litvániában a szociális partnerek megfontolták a kétlépcsős emelés lehetőségét, a második felülvizsgálatot megelőző esetleges felülvizsgálattal, bár megállapodás nem született. Írországban az ún. Alacsony Bér Bizottság (Low Pay Commission, LPC) szakszervezeti tagjai kisebbségi jelentésükben kétlépcsős emelés mellett érveltek 2023-ban, de döntés született arról, hogy nem kerül sor ilyen kétszeri emelésre. Mindazonáltal az LPC folytatja a tavalyi gyakorlatot, miszerint a végleges adatok rendelkezésre állása után visszamenőleg felülvizsgálja az emelés mértékét, és a 2024-es mértéket a 2023-as fejleményekhez igazíthatja. Ilyen felülvizsgálatra 2022-ben került sor, és a 2023 januárjára tervezett emelést megnövelték. A szlovén kormány kétlépcsős emelést javasolt: az elsőt 2022 novemberében, hogy a minimálbért a megélhetési minimumköltségek növekedéséhez igazítsák, a másodikat pedig januárban, hogy a fogyasztói árak növekedéséhez igazítsák. Míg a szakszervezetek támogatták, a munkaadók elutasították ezt a lehetőséget, azzal érvelve, hogy a vállalkozásoknak szükségük van a bérköltségek kiszámíthatóságára.

Milyen végső következtetést vonhatunk le mindezekből? A minimálbérek 2022 januárja és 2023 januárja közötti nagymértékű nominális emelkedése reálértéken többnyire nem fog jelentős növekedést eredményezni. Még ha a növekvő infláció 2023-ban lassul is, valószínűleg jóval az évi 2%-os árstabilitási cél felett marad, és a bérek vásárlóerejének további csökkenésére lehet számítani. Azok az esetek nyilván kivételt képeznek, amikor a béreket még az év folyamán emelik. A bérmegállapítási rendszerek az inflációs nyomásra tekintettel nem változtattak jelentősen a gyakorlatukon. Az automatikus indexálási mechanizmussal rendelkező tagállamok közül csak egy, Luxemburg) nem alkalmazta teljes mértékben a mechanizmus által kiszámított emelést. A többi tagállamban a szokásos módon alkalmazták. Folytatódtak a viták e mechanizmus megváltoztatásáról – amely az inflációs helyzetet megelőzően történt. A szakszervezetek a legtöbb országban azt kérték, hogy az inflációt vegyék figyelembe, vagy hogy az központibb szerepet kapjon a tárgyalások során, egyesek pedig automatizáltabb mechanizmusokat szorgalmaztak, míg a munkaadók óvatosság és a kiszámítható frissítések fenntartása mellett érveltek, hogy ne terheljék túl a munkaerőköltségeket. Összességében az inflációs ráta továbbra is csak egy tényező volt a sok más gazdasági és társadalmi tényező közül, amely mozgatta a 2023-as emeléseket. Mivel a kormányok EU-szerte részben kompenzálták a polgárokat a megemelkedett energiaárak miatt, a megélhetési költségekre nehezedő nyomás némileg csökkent. Emellett a kormányok megváltoztatták a minimálbérek adóztatására vagy társadalombiztosítási járulékaira vonatkozó szabályokat, ezáltal közvetve támogatták a munkavállalók által kapott jövedelmet.

Mi a helyzet az OECD országokban?

Az EU-s viszonylat vázlatos áttekintése után érdemes azonban kiszélesíteni a földrajzi fókuszt és egyúttal feltenni a két talán legrelevánsabb kérdést a minimálbér-emeléssel kapcsolatban.

A magas inflációs környezet és a stagnáló nominálbérek miatt a reálbérek több negyedév óta csökkennek az OECD-országok többségében is. (Az EU és az OECD országok esetében van átfedés.) Egy rövid kutatással könnyen rá lehet mutatni, hogy 2020 decembere és 2023 májusa között szinte valamennyi OECD-országban emelkedett a minimálbér, melyet az mozgatott, hogy a munkaerőpiac legsérülékenyebb szereplőinek jövedelmének vásárlóereje lépést tartson az inflációval. Számos esetben hallhatjuk azonban azt, hogy a minimálbér emelésének aggályai vannak: bérfeszültségek keletkeznek és a bérek növelésével ráadásul még tovább is erősödhet az ár-bér spirál. Jóllehet a kedvezőtlen következményeket alaposan szemügyre kell venni, azonban a minimálbérek rendszeres kiigazítása nem csak szükségesnek tűnik, hanem egyenesen kívánatos is.

Ma már széles körben ismert tény, hogy az OECD országok esetében az árak rendkívül gyors ütemben emelkedtek, és sok gazdaságban évtizedek óta nem látott szinteket értek el. Korábban látványos nominális és reálbér-növekedés volt megfigyelhető, azonban az inflációs ütem miatt ez a tendencia megfordult és a reálbérek csökkenésnek indultak. Ennek végeredménye pedig az lett, hogy az OECD országok többségében a reálbérek több negyedév viszonylatában is csökkentek és 2022 végén 34 OECD ország közül 24-ben átlagosan több mint 2%-kal voltak alacsonyabbak, mint 2019 negyedik negyedévében (OECD, 2023). A maradék 10 országban is arra volt elegendő a nominális bérek növelése, hogy legalább szinten maradjon a jövedelmek vásárlóereje. A legalacsonyabb keresetű munkavállalók különösen veszélyeztetettek, mivel szerények a megtakarításaik, és rosszak a hitelfelvételi lehetőségeik, ráadásul a kiadásaik nagyobb szeletét fordítják élelmiszer és rezsi-jellegű kiadásokra. 2020 decembere és 2023 májusa között alapvetően minden OECD országban történtek minimálbér emelések, melyek lehetővé tették, hogy a minimálbérek valamelyest lépést tartsanak az inflációval. Az OECD országcsoportban átlagosan 29%-kal emelkedtek nominális értelemben a törvényes minimálbérek, azonban az árak is nőttek nagyjából 25%-kal.

Ahogyan azonban már arra utaltunk a minimálbér emelésének, akkor ha annak mértéke a korábbi inflációs rátához kötött, két neuralgikus pontja is lehet. Egyrészt megváltoztatja a bérek struktúráját és átalakítja a bérskálát, másrészt pedig hozzájárulhat az ár-bér spirál kialakulásához. Az első felvetés kapcsán érdemes kiemelni, hogy a minimálbér emelésének a béreloszlás magasabb szintjein is vannak tovagyűrűző hatásai, és a növekmény nem csak a közvetlenül érintetteknél jelentkezik. Egészen pontosan arról van szó, hogy amikor megállapítják az egyéni, vagy a kollektív béreket, akkor a hivatalos minimálbér hivatalos, vagy éppen informális viszonyítási alap.

A minimálbér-emelés hatásai

Számos kutatás igazolja a minimálbér-emelés hatását az aggregált bérek növekedésére (tehát nem csak a minimálbéres munkavállalókra), ezek a vizsgálatok pedig mind a közvetlen, mind pedig a közvetett (tovagyűrűző) hatást is figyelembe veszik. Az empíria azt mutatja, hogy 1%-nyi minimálbér-emelés nagyjából 0,03 és 0,2% között emeli az aggregált bérek növekedését. Ezekből a számokból még azt láthatjuk, hogy a minimálbér-emelésének bérinflációra gyakorolt hatása egészen korlátozott. Más oldalról is meg kell közelítenünk azonban ezt a kérdéskört, ugyanis joggal merül fel a kérdés: hogyan reagálnak a minimálbér mellett foglalkoztató vállalatok a minimálbér-emelésre, és képesek-e ezek a foglalkoztatók áthárítani a magasabb béreket a termékek és a szolgáltatások áraira? A tanulmányok alapvetően egyetértenek abban, hogy a vállalatok a minimálbér-emelések egy részét áthárítják a fogyasztókra (Harasztosi és Lindner, 2019). A szerzők éppen a korábbi évek nagyarányú és tartós minimálbér-emelés hatásait vizsgálták Magyarországon. Eredményeik szerint a minimálbér-emelés mintegy 75 százalékát a fogyasztók, 25 százalékát pedig a cégtulajdonosok fizették meg. A vállalatok sok esetben úgy reagáltak, hogy a munkaerőt tőkével helyettesítették; és jellemzően a munkanélküliség emelkedése nagyobb volt azokban az iparágakban, ahol a bérköltségek fogyasztókra való áthárítása nehezebbnek mutatkozott. Azonban van olyan empirikus kutatás is, amelyik azt bizonyítja, hogy az Egyesült Királyságban megvalósult 20%-os minimálbér-emelés, csak 0,2%-os inflációnövekményt eredményez, amely az utóbbi időszak inflációs rátáihoz képest elhanyagolhatónak számít (Lindner, 2022).

Nyilván nem elvitatható, hogy a minimálbér-emelésének van két neuralgikus pontja, azonban ezeket szem előtt tartva, a magas inflációs környezetben is fontos a hivatalos minimálbérek rendszeres kiigazítása. Az emeléssel éppen a legkiszolgáltatottabb munkavállalókat igyekezhetnek a kormányzatok megvédeni az emelkedő árakkal szemben. A tanulmányok rámutattak, hogy a minimálbérek emelésével csak mérsékelten áll fenn annak a kockázata, hogy az infláció tovább növekszik, azonban némileg kényesebb kérdés lehet a bérstruktúrára gyakorolt hatás. Abban az esetben, ha a minimálbér-emelés nem mozgatja meg a minimálbér feletti béreket, akkor szükséges lehet az újraelosztási politikákat átgondolni az egyes szakmák esetében megjelenő negatív hatások mérséklése érdekében. Bivens (2022) az amerikai munkaerőpiacot és inflációs pályát szemügyre véve azzal érvel, hogy a magasabb infláció miatt nem kevésbé, hanem inkább fontosabbá válik a szövetségi minimálbér emelése. Szerinte minden olyan év, amikor a törvényhozók nem emelik a minimálbért, akkor ténylegesen csökkentik az ország legalacsonyabb bérű munkavállalóinak vásárlóerejét és életszínvonalát. Számításai szerint még a legrosszabb inflációs forgatókönyv szerint is, amikor a szövetségi minimálbér 2027-re 15 USD-re történő emeléséből adódó minden egyes cent többletfizetést áthárítanak a vállalatok, akkor egy nagyjából öt éves időszakban is 0,1%-os inflációs nyomás jelentkezne, mely később teljesen el is tűnne. Ráadásul azt is kiemeli, hogy még ezt a rendkívül enyhe inflációt is jelentősen tompíthatnák a magasabb minimálbérhez való alkalmazkodás egyéb lehetőségei. Nevezetesen a ma még mindig látványos profitráták és haszonkulcsok csökkentése. Természetes körülmények között a profit az áruk és szolgáltatások árának körülbelül 13%-át teszi ki, de amióta amióta elkezdődött az új típusú koronavírus-járványból való kilábalás, a növekvő profitéhség az áremelkedés nagyjából 40%-át teszi ki. Amikor ezek az árrések normalizálódnak, bőven lesz mozgástere az inflációmentes bérnövekedésnek.

A korábbi időszakokban a minimálbér-emelések nagy, egyszeri és látványos változások voltak, ráadásul ezeket sokszor előzetes értesítés nélkül vezették be, így a vállalkozások nagy részét meglepetésként érte. Az utóbbi időszakban azonban számos minimálbér-emelést időzítve terveznek/terveztek végrehajtani, és egyre gyakoribb az infláció mértékéhez való indexálás, mint módszertani megközelítés is. Kutatások pedig igazolják, hogy ezek a kisebb összegű, ütemezett minimálbér-emelések szerényebb hatással vannak az árakra, mint a nagy, egyszeri emelések. MacDonald és Nilsson (2016) az 1978-2015 közötti időszakban az éttermi élelmiszerárak változását vizsgálva azt találta, hogy a minimálbér minden 10 százalékos emelésére mindössze 0,36 százalékkal emelkedtek az árak, ami csak fele a korábbi tanulmányokban közölt értékeknek. Munkájukban azt is megfigyelték, hogy a minimálbér kis mértékű emelése nem vezet magasabb árakhoz, sőt, akár csökkentheti is azokat. Ráadásul az is lehetséges, hogy a kis minimálbér-emelések az alacsony bérszínvonalú munkaerőpiacokon a foglalkoztatás növekedéséhez vezet.

Végezetül érdemes megemlítenünk a Financial Times (2023) egyik cikkét, amelyben így ír: a minimálbér átment a magas infláció tesztjén. A szerző azzal érvel, hogy lehet, hogy a pénzügyi válság után a termelékenység kiábrándító volt, és az átlagos bérnövekedés gyenge volt, de a minimálbér volt az egyik olyan politikai eszköz, amely látszólag segített a ranglétra alján állóknak. Amikor Németországban 2015-ben bevezették a minimálbért, az anélkül csökkentette a bérek közötti egyenlőtlenségeket, hogy az emberek foglalkoztatási kilátásai romlottak volna. Amikor az Egyesült Királyság konzervatív kormánya 2016-ban felemelte a 25 év felettiek minimálbérét, az nem sokat tett a termelékenységért, de csökkentette az alacsony béreket, miközben a foglalkoztatási szintek tovább emelkedtek. Más országok és régiók ugyanezt a megközelítést alkalmazták, Dél-Koreától kezdve az Egyesült Államokig. A 2020-as évek válságai jelentősen felforgatták a világgazdaságot és joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan vizsgázott a minimálbér a magas infláció időszakában. Egyrészt a különböző országokban a bérminimum emelésére szolgáló különböző mechanizmusok túl lassúnak vagy túl óvatosnak bizonyulhattak ahhoz, hogy lépést tartsanak az árnövekedéssel. Ez a legalsó szinten dolgozók reálkeresetének erőteljes csökkenéséhez vezethetett volna, ami rossz eredményt jelentene azok számára, akik különösen érzékenyek az ársokkra, mivel jövedelmük nagyobb részét energiára és élelmiszerre költik. Másfelől fennállt az ellentétes probléma kockázata is: a minimálbérek gyorsan emelkedhetnek, különösen azokban az országokban, ahol az inflációs rátához indexálják őket, és a magasabb bérek és a magasabb árak (ár-bér spirál) önerősítő körét táplálhatják.

A Financial Times rámutat, hogy jó hír az, hogy az OECD közgazdászainak kutatása szerint úgy tűnik, egyik sem történt meg. A legtöbb OECD-ország megőrizte hidegvérét, és emelte a minimálbérét, hogy megpróbáljon lépést tartani az inflációval (az USA kivétel: szövetségi szinten a 7,25 dolláros minimálbér 2009 óta nem emelkedett). Ahogyan azt már kiemeltük OECD-országok átlagában a nominális törvényes minimálbérek 2020 decembere és 2023 májusa között 29 százalékkal emelkedtek, miközben az árak körülbelül 25 százalékkal nőttek. Más szóval a minimálbérek „hasznos politikai eszköznek bizonyultak a legkiszolgáltatottabb munkavállalók védelmére az emelkedő árakkal szemben”. Nem találtak sok okot arra sem, hogy a bér-árspirál miatt aggódjanak. Úgy tűnik tehát, hogy a minimálbérek kiállták a magas infláció próbáját. Érdemes azonban megjegyezni még azt is, hogy a munkaadók annyira ki voltak éhezve a munkaerőre, hogy a kereslet és kínálat dinamikája amúgy is felfelé nyomta az alacsonyabb fizetésű munkakörökben dolgozók bérét. Vegyük például az Egyesült Királyságot. Ebben az évszázadban a minimálbéres munkahelyek száma a 2000-es kevesebb mint félmillióról 2019-re jóval több mint 1,5 millióra nőtt. Ahogy a bérminimum emelkedett, egyre több ember került rá. 2019 és 2022 között azonban a minimálbéres munkahelyek száma váratlanul mintegy 400 000-rel csökkent, és 20 év óta először fordult elő ilyen. A brit LPC elemzése szerint a bérek növekedése gyorsabb volt a valamivel a minimálbér felett fizetett emberek esetében. Különösen 2019 és 2022 között (amikor a minimálbér 9,50 font/óra szintre emelkedett) több mint kétszeresére, 190 000-ről 420 000-re nőtt azon munkahelyek száma, amelyek pontosan 10 font/órát fizettek. Az alacsony fizetésű ágazatokban dolgozó munkaadók azt mondták az LPC-nek, hogy olyan nagy volt a verseny a szűkös munkaerőért, hogy egyszerűen többet kellett fizetniük. A munkaerőért kétségbeesetten küzdő munkáltatók nem csak a béreket emelték, hanem megnőtt azoknak az amerikai munkáltatóknak a száma is, amelyek egészségbiztosítást és fizetett szabadidőt ígérnek.

Konklúzió

Mind az EU és mind az OECD országok többségében emelkedtek az utóbbi időszakban a minimálbérek. Ezen emeléseknek egyértelműen az volt a célja, hogy segítse a legkiszolgáltatottabb munkavállalói csoportokat. Ezen országok esetében az az érvelés, hogy a megváltozott inflációs időszakban nem szabad a béreket emelni, nem talált meghallgatásra. Több esetben mérsékelt volt a dolgozók reálbérének csökkenése, más esetben pedig a munkavállalói bérek jobban korrigáltak. A minimálbér-emelés irodalmához tartozó tanulmányok pedig eloszlatják az ár-bér spirál és a jövedelmi skála átstrukturálódásához kapcsolódó félelmeket is. Ennek tükrében pedig az OECD nem véletlenül utal arra, hogy a minimálbér és annak emelése jól vizsgázott az utóbbi időszakban.

Kutatási igazgató | Megjelent írások

Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.

Felhasznált források:

Iratkozzon fel hírlevelünkre