📚 Az infláció mérésének módszertani áttekintésekor szinte azonnal belebotlunk a fogyasztói árindexbe (consumer price index, CPI) és a személyes fogyasztási kiadások (personal consumption expenditure, PCE) mutatójába. 2021-ben abban széleskörű egyetértés van, hogy mindkettő növekedést mutat, ráadásul sok országban kifejezetten komolyak az inflációs félelmek. A két mutató által mért növekedés foka különbözik, és ez az eltérő módszertanokból adódik. Az alábbi rövid írás arra irányítja rá a figyelmünket, hogy infláció és infláció között is lehet különbség, így a módszertani alapos ismerete kiemelten fontos. A módszertani áttekintés az USA példáján keresztül történik. Az USA-ban mindkettő az infláció mérésének hivatalos eszköze, de más módszertanra épülnek, így más-más eredményeket hoznak. Jóllehet időben hasonló irányban mozdulnak el, a CPI azonban jellemzően mindig magasabb, mint a PCE mutatója.
💰 A Commerce Department inflációs mutatója szerint 2021 májusában az egy évvel ezelőttihez képest 3,9 százalékkal növekedtek az amerikai árak. Ez az USA-ban nagy ugrásnak számít, viszont kevesebb, mint a Labor Department által mért 5 százalék hasonló időszakra vonatkozó növekedés. A mögöttes okokat feltétlenül figyelembe kell vennünk. Az árak emelkedésének mutatói a kiadások különböző területeit mutatják. A CPI indikátora azt méri, hogy hogyan változnak azok a megélhetési költségek, melyeket a városokban élő fogyasztók a megszerzett jövedelmükből a szolgáltatások és az áruk egy feltételezett csomagjának elfogyasztásáért fizetnek. A PCE mutatója az árak változásának szélesebb kosarát/spektrumát méri, melybe a vidéki területek is beleszámítanak. Ráadásul az NGO-k által fizetett olyan árakat is magába foglalja az indikátor, amelyek a háztartások számára nyújtott olyan szolgáltatásokkal hozhatók kapcsolatba, mint például a Medicare és Medicaid, vagy éppen a foglalkoztató által támogatott egészségügyi szolgáltatások.
🛒 Minden hónapban a Labor Department 22 ezer bevásárlóközpontot, üzemanyagtöltő állomást, áruházat és egyéb kereskedelmi egységet vizsgál 75 városi térségben. Ezek az adatok az élelmiszereknél, autóknál, játékoknál, vényköteles gyógyszereknél és számtalan egyéb olyan termékeknél jelennek meg, melyeket az egyén naponta vásárol. Ezeket az indexeket végezetül aggregálják és ez adja később a CPI-t. A PCE olyan formulát használ, amely leköveti a fogyasztók viselkedésének változásait. Azokról az esetekről van szó, amikor a vásárlók egy dologból többet vesznek, másokból viszont kevesebbet, ha a relatív árak változnak. Ez az, amit a közgazdászok helyettesítő hatásnak neveznek. A PCE index a legtöbb havi áradatot a CPI alindexekből nyeri, de más forrásokra is épít. A CPI egy olyan termék és szolgáltatáskosár árváltozásait méri, amelyet kétévente frissítenek. A PCE index formulája gyakrabban módosítja a kérdéses termékek és szolgáltatások súlyát, melynek lényege a már említett helyettesítő hatás figyelembe vétele. Számos szakértő szerint ezzel hűebb kép adható arról, hogy hogyan és mit is fogyasztanak a nemzetgazdaságban.
💡 Éppen ez a PCE mutatónál megjelenő helyettesítő hatás felel részben azért, hogy a PCE index historikusan alacsonyabb áremelkedést mutat, mint a CPI. A másik ok pedig az, hogy a lakhatáshoz kapcsolódó kiadásokhoz alacsonyabb, míg az árukhoz nagyobb súlyt társít, mint a CPI. A gazdasági sajtóban a CPI mindig nagyobb visszhangot kelt, és ez részben amiatt van, mert minden hónapban korábban publikálják. A befektetők és a közgazdászok azonban a PCE indexet követik, mert ez a FED preferált infláció mérési eszköze, és erre épít, amikor az árak emelkedésének a 2 százalékos inflációs célkitűzéssel való összehasonlítása történik.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
http://www.oeconomus.hu/oecoglobus/elteroek-az-inflacios-palyak-a-v4-es-orszagokban/
#inflacio #cpi #pce #usa
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
