🏘️ Az egyik korábbi bejegyzésünkben már körüljártuk azt a témát, hogy változó inflációs környezetben változnak a nominális kamatlábak is és rámutattunk, hogy a Fisher-hatás időszaktól, illetve régiótól függetlenül mindenhol működik. Jelen posztban pedig azt igyekszünk szemléltetni, hogy a változó inflációs környezetre hogyan és miként reagálnak a visegrádi országok jegybankjai. Azt vesszük tehát szemügyre, hogy milyen intenzitású volt a kamatemelési ciklus Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon.
📈 Amennyiben pillanatképre vagyunk kíváncsiak, akkor 2021 novemberében azt láthatjuk, hogy hazánkban 1,8 százalék, Csehországban 2,75 százalék, Lengyelországban 1,25 százalék, míg Szlovákiában a nulla százalékos eurózona béli jegybanki alapkamat érvényesül. Ezen a pontonmáris nyugtázhatjuk, hogy régión belül egészen tekintélyes az alapkamat szórása (0-2,75 százalék). A gondosabb bepillantáshoz az eurózónához tartozó Szlovákiát kihagyjuk az elemzésből és csak a három nem eurót használó országra fókuszálunk. Elsőként azt érdemes szemügyre venni, hogy hogyan alakul ezekben az országokban az inflációs környezet. Lengyelországban 5,9 százalék a pénzromlás üteme, Magyarországon 5,5 százalék, míg Csehországban „csak” 4,9 százalék. Némileg meglepő lehet, hogy éppen ott, Csehországban a legmagasabb az irányadó alapkamat, ahol összehasonlításban alacsonyabb az infláció. Elképzelhető, hogy a csehek igyekeznek egyfajta tartós inflációs nyomásra felkészülni. Másrészről lényeges kiemelni azt is, hogy a régión belül a cseh gazdaság magasabb kamatot „ígér”, amely akár a nemzetközi befektetések eltérülése miatt a forint gyengülését is magyarázhatja. Ráadásul emelheti a cseh gazdaság tőkevonzó képességét is.
😷 További érdekesség, hogy amíg a hazai jegybank szinte elsőként reflektált a változó inflációs környezetre 2021 nyarán, addig őszre a régiós országok is reagáltak, ráadásul, ahogyan a cseh példát láthatjuk, a reakciók látványosabbak. Mielőtt a lengyel, a cseh, vagy éppen a magyar jegybank kamatemelési ciklusba kezdett volna a kamatlábak a következőképpen alakultak. Lengyelországban 0,1 százalék volt az irányadó kamatláb, Csehországban 0,25 százalék, míg Magyarországon 0,6 százalék. Ebben az időszakban az irányadó alapkamatok szórása mindenképpen szerényebb volt, mint jelenleg. Ennek tükrében további kérdések adódnak, amelyek kapcsán arra lehetünk kíváncsiak, hogy hogyan ítélik meg az inflációs környezet alakulását a regionális jegybankok. A kamatemelési ciklusok tanulmányozása éppen ezért kimondottan nagy jelentőségű marad.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/miert-emelkednek-a-kamatlabak-magas-inflacios-kornyezetben/
#alapkamat #v4 #inflacio #covid
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.