A gazdasági nyitottság foka sokat elárulhat arról, hogy mennyire lehet érzékeny az adott ország a külső gazdasági sokkokra (amit leginkább az exportbevételek csökkenésén keresztül a növekedés lassulása tükröz), de a hatás mértéke nagyban függ attól, hogy földrajzi, vagy egyéb értelemben mennyire koncentrált az ország exportportfóliója. A fejlődő országok sajátja a monokultúra, a termékexport nagyobb koncentrációja mellett a földrajzi koncentráció is. A már fejlett országok esetében diverzifikált az exportstruktúra termék és földrajzi értelemben is. A V4-es országok 90%-ban európai országokba exportálnak, amely nagyobb földrajzi koncentrációt jelent. Az exportkoncentrációs mutató Szlovákia esetében a legkedvezőbb, még Csehország esetében a legmagasabb. Magyarország a 9,42%-os mutatóval kedvezőbb helyzetben van, de a viszonylat valamennyi országának gazdasági növekedését erőteljesen befolyásolja a német gazdaság teljesítménye.
📖 Jól ismert tény a szakirodalomban (Rodrik, 2010; Briguglio, 2009), hogy a gazdaság exogén (külső) gazdasági sokkokkal szembeni sebezhetőségét nagymértékben meghatározza a globális gazdaságba való beágyazottság és kitettség, vagyis a gazdasági nyitottság mértéke. Mivel a gazdasági nyitottságot leginkább a nemzetközi kereskedelem (export, import, vagy export és import) GDP-hez viszonyított arányában mérik, a külkereskedelem egyben sebezhetőséget is takar. Az importfüggő gazdaságok az importált termékek elérhetősége és költsége miatt kimondottan sérülékenyek lehetnek. Ráadásul a kisebb államok a stratégiai importfüggőségük miatt még nagyobb kockázatokkal nézhetnek szembe. Az exporttól erősen függő gazdaságok esetében az exportbevételek és a gazdasági sokkokhoz kapcsolódó gazdasági növekedés ingadozása jelenti a kockázati tényezőt. Jól ismert tény, hogy a világgazdaság legtöbb országában az exporttevékenység a GDP jelentős részét adja, és az exporttól való fokozott függés az exportból származó bevételek jelentős ingadozását hozhatja magával. Ráadásul az exportbevételek és a gazdasági növekedési ingadozása között is rendkívül erős kapcsolat van. Jelen bejegyzés kétféle koncentrációt azonosít és tárgyal: egyszerre lehet koncentrált a kivitelre szánt termékek portfóliója és egyszerre lehet földrajzi koncentráció is. A két jelenséget egyszerre és egymás mellett mutatjuk be leginkább amiatt, mert egyaránt kedvezőtlen jelenséget takarnak.
🏛️Foxley (2009) azzal érvel, hogy az elsősorban exportvezérelt növekedésre orientált termelési struktúrával rendelkező országokat a külső gazdasági sokkok sokkal jobban érintik, mint a belső keresletre építő gazdaságokat. Lényeges azonban szem előtt tartani, hogy a sokkok nagysága erősen függ az export és kereskedelmi partnerek szerkezetétől, az ún. exportkoncentráció mértékétől. Abban az esetben, ha magasabb a koncentráció foka, akkor erősebb kapcsolat lesz az exportbevételek ingadozása és a gazdasági növekedés hullámzása között. Az utóbbi évtizedek tendenciái között azt láthattuk, hogy olyan régiókban, mint a szubszaharai térség, a posztszovjet térség, valamint a legkevésbé fejlett országok, folyamatosan növekszik az exportfüggőség és az exportkoncentráció. Az export koncentrációja azt fejezi ki, hogy egy ország mekkora mértékben támaszkodik csak néhány termék kivitelére, vagy mekkora mértékben épít csak néhány kereskedelmi partnerrel való kereskedelemre. Az olyan ország, amely egyetlen terméket exportál egyetlen kereskedelmi partner számára, 100%-ban koncentrált exportportfólióval rendelkezik. Ezzel szemben egy olyan ország, amely számos termékkel, és megannyi kereskedelmi partnerrel kereskedik, alacsonyabb exportkoncentrációs mutatót (export concentration ratio, ECR) produkál.
🗺️ Nem meglepő, hogy a 2008-as és a 2020-as évek válságai a magas ECR mutatójú országokat érintette leginkább. Az exportfüggőség és a magasabb exportkoncentráció azonban nem összekeverendő fogalmak. Ázsia példája jól mutatja, hogy megvalósulhat akár egyszerre is a magas exportfüggőség, és az export földrajzi kiterjedettségében megjelenő nagyobb diverzifikáció. Nem véletlen és nem is nélkülözhető szempont, hogy a világgazdasági válságok során éppen a rendkívül diverzifikált exportstruktúra az, amely rugalmasabbá teszi a régió gazdaságait. Éppen ezért a mai világgazdaság szinte minden országának elemi érdeke a belső kereslet és a nemzetközi kereskedelem diverzifikációjának párhuzamos erősítése. Ezeket a nemzeti erőfeszítéseket azonban jó, ha kiegészítik olyan regionális együttműködések, amelyek például a legkevésbé fejlett országok exportját kapcsolják be a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe.
🗎 A UNDP 2015-ös riportja szerint a fejlődő országokban egyértelműen kitapintható a növekvő exportkoncentrációra mutató tendencia. 2009-ben a legmagasabb mutatóval rendelkező 25 ország közül mindegyik fejlődő ország volt: ebből 10 LDC (least developed country), tehát legkevésbé fejlett ország és 10 szubszaharai ország. Ezzel szemben a 25 legalacsonyabb exportkoncentrációs aránnyal rendelkező ország közül három (Brazília, Kína és Szerbia) kivételével mindegyik fejlett gazdaság volt. Az elemzés szerint 2008-ban a fejlődő országokból származó export koncentrációja kétszerese volt a már fejlett gazdaságokból származó export koncentrációjának. A mutató egészen pontosan 0,15 és 0,06 volt. Mindez azt takarja, hogy a fejlődés együtt jár az alacsonyabb exportkoncentrációval. A fejlődő országok ECR-je egyébként az 1995-ös 0,09-es szintről 2008-ra 0,15-re nőtt, mely 68%-os növekedés a fejlett gazdaságok 14%-os növekedéséhez képest. Ráadásul az ECR a fejlődő országokban erőteljesebb prociklikussságot mutat: az 1997-es válság előtt emelkedett, majd 1998 után ismét növekedett, majd 2001-ben csökkent. Ez a prociklikusság különösen a 2008-as válság után tűnik szembetűnőnek: az ECR a fejlődő gazdaságokban 2008 és 2009 között 22 százalékkal esett vissza. Az ECR a már fejlett országokban nem mutat jelentős esést 2008 után.
🌎 A fejlett és fejlődő országok hasonló növekedést regalizáltak az export GDP-hez viszonyított arányának mutatójában, azonban a fejlődő országokban jelentős növekedés következett be az export koncentrációjában. A növekvő trend ellenére a fejlődő országok részvétele a világkereskedelemben az exporttevékenységük egyre inkább szűkülő termékkörével valósul meg, a fejlettebb gazdaságokhoz képest. Az emelkedő exportkoncentráció tehát leginkább a fejlődő országok sajátja. Az exportkoncentráció alakulásának régiónkénti vizsgálata azt mutatja, hogy Afrikában volt a legmagasabb az exportkoncentráció aránya az 1995–2008 közötti időszakban, és az export koncentráltságának a foka is a legnagyobb mértékben nőtt. Az ECR az 1995-ös 0,27-ről 2008-ra csaknem megduplázódott és 0,48-ra nőtt. A posztszocialista országok exportkoncentrációja 69%-kal nőtt az időszak alatt, így a második legmagasabb koncentrációval rendelkező régió lett. Latin-Amerikában és a Karib-térségben az ECR 61%-kal míg az ázsiai fejlődő országok esetében 43%-kal emelkedett. A Csendes-óceáni szigetek nem tapasztaltak jelentős változást az ECR kapcsán ebben az időszakban. 2008-ban az exportkoncentráció legmagasabb foka Afrikában volt (0,48), ezt követték a posztszocialista országok (0,34) és a csendes-óceáni szigetállamok (0,22). A latin-amerikai és a karibi országok esetében az ECR 0,14 volt, és az exportkoncentráció legalacsonyabb Ázsiában volt (0,13) volt fellelhető. 2009-ben, amikor a gazdasági válság hatására csökkentek kereskedelem volumen és értékmutatói, az ECR minden fejlődő régióban esett, ez alól csak a posztszocialista országok jelentettek kivételt, itt az ECR kismértékben, 3 százalékkal nőtt 2008 és 2009 között. A legnagyobb visszaesés Latin-Amerikában és a Karib-térségben volt tapasztalható, 23 százalékkal, majd Afrika következett, ahol az ECR 17 százalékkal esett. 2008 és 2009 között az ECR 15 százalékkal esett Ázsiában és 4 százalékkal a csendes-óceáni térségben.
🌍A regionális mintázat rendkívül érdekes tendenciákat mutat: bár Ázsia a legnagyobb exportfüggőségi mutatóval rendelkező régió, itt a legalacsonyabb az exportkoncentráció. Más szóval, az ázsiai export portfóliója sokkal diverzifikáltabbnak tűnik a többi régióhoz képest. Az országok ECR-jét fejlettségi állapot szerint vizsgálva szintén érdekes tendenciák rajzolódnak ki: a legkevésbé fejlett országokban volt a legnagyobb az ECR növekedése. Mindössze tíz év alatt (1998 és 2008 között) az LDC-k ECR-je 0,23-ról 0,55-re nőtt. Nyilvánvaló tény, hogy a legkevésbé fejlett országok ECR-jének közel megháromszorozódása, valamint ezek exportfüggőségének megkétszereződése az országok rendkívüli sebezhetőségére utalnak a külső gazdasági megrázkódtatásokkal szemben.
🌏Bár az ECR mutatója emelkedett a közepes jövedelmű országokban (middle income countries, MIC), a növekedés kisebb volt, mint a magas jövedelműek csoportjában. A vizsgálati időhorizonton a közepes jövedelmű országok koncentrációja 56%-kal nőt, míg a magas jövedelműeké 94%-kal. Érdekes módon az alacsony jövedelmű fejlődő országokban volt a legkisebb (36%-os) növekedés az ECR mutató tekintetében. Ez nagyrészt Kínának köszönhető, amelynek nagyon alacsony az ECR-je, és nagyon magas az export részesedése a többihez országhoz képest a csoporton belül. 2008-ban a legkevésbé fejlett országokban volt a legmagasabb az exportkoncentráció aránya (0,55), ezt követte a magas jövedelmű (0,22), a közepes jövedelmű (0,13) és az alacsony jövedelmű országok csoportja (0,11). A magas jövedelmű országcsoport magas ECR-je annak tudható be, hogy ez utóbbiak közé tartoznak az Öböl-menti államok olajexportáló országai, amelyek koncentrációs aránya rendkívül magas. A 2009-es válság következtében azonban az olajexportőrök tapasztalták a legnagyobb ECR-csökkenést. A magas jövedelmű fejlődő gazdaságokban az ECR 2008 és 2009 között 23 százalékkal esett vissza, a közepes jövedelműeknél 20%-os volt a csökkenés, az LDC-k esetében 19%-os, az alacsony jövedelmű gazdaságok körében pedig 10%-os.
🧮 Az export koncentrációjának egyik mérési lehetősége egyébként az ún. Herfindahl-Hirschman index (HHI), amely alkalmas a piaci koncentráció mérésére is. Számításakor az egyes exportparnerek részarányát vesszük figyelembe a teljes exporton belül, ezt követően pedig meghatározzuk a részarányok négyzetösszegét. Abban az esetben, ha egyetlen kereskedelmi partner létezik, akkor a mutató értéke 1-et (1 négyzete), vagy százalékosan 10 ezret (100 négyzete) vesz fel, akkor viszont ha rendkívül sok kereskedelmi partner létezik, akkor a nullát közelíti. Ezzel a módszertannal és a legfrisebb adatokkal egyszerűen meghatározható a V4-es országok exportjának földrajzi koncentrációja, mely lehetőséget kínál arra is, hogy valamelyest a fejlettségről is egzaktabb képet kapjunk. Mindenek előtt érdemes hangsúlyoznunk, hogy a V4-es országok kereskedelem/GDP mutatói magasnak számítanak, amely a világgazdaság vérkeringésébe való jobb bekapcsolódásról tesznek tanúbizonyságot.
https://public.flourish.studio/visualisation/15335257/
Abban az esetben ha Magyarország földrajzi exportkoncentrációját vizsgáljuk azt láthatjuk, hogy a teljes export 90%-a Európán belül csapódik le. A számított HHI-mutató pedig 0,0942, vagyis 9,42%, amely a V4-es országok között a második legalacsonyabb. A magyar export 80%-a 16 országgal bonyolódik, amely egyértelműen jelez egyfajta nagyobb földrajzi koncentrációt. Lengyelország esetében is 90%-os az exporton belül Európa részaránya, a számított HHI-mutató pedig 0,1030, vagyis 10,3%. A lengyel export 80%-a 17 országgal bonyolódik.
Szlovákia esetében is erős (90%-os) az európai fókusz, a számított mutató pedig a legkedvezőbb 0,881, vagyis 8,81%. A szlovák export 80%-a pedig „csak” 12 országgal bonyolódik.
Csehország esetében is a kivitel 90%-a Európán belül realizálódik, a számított HHI-index pedig 0,1291, vagyis 12,91%, ami a legmagasabb V4-es érték. A cseh export 80%-át pedig mindösszesen 13 ország adja. A kivitelt tekintve minden relációban elsődleges Németország szerepe, és egyértelműen látható, hogy a mutató alakulását a német exportteljesítmény alakítja.
❗Természetesen ezek az adatok és statisztikák nem adnak képet az ún. reexport hatásáról, tehát például arról az esetről, ha a Csehországban gyártott autót először Németországba exportálják, onnan pedig a Dél-afrikai Köztársaságban kerül. Nem jelenik meg az ún. hozzáadott érték statisztika szem, mégis néhány következtetés levonására alkalmas lehet az exportot bemutató adatok köre is.
💡Magyarországon és alapvetően a környező országokban is hosszú évek óta napirenden lévő kérdés az exportstruktúra diverzifikációja. A magyar és a V4-es országok, illetve a német gazdaság összekapcsolódása évszázadok során alakult ki, folyamatosan fejlődött és ma már leginkább autóipari formát öltött. Alapvetően a magasabb export/GDP mérőszámok nem jelentenek problémát, az azonban már nagyobb sérülékenységet takar, ha mindösszesen néhány viszonylatban keletkezik a nagyobb exportteljesítmény. Kína mintája ebben az esetben példaértékű lehet, hiszen az exportstruktúrája földrajzi szempontból rendkívül diverzifikált, mindez azt jelenti, hogy valamelyik kereskedelmi partnerrel folytatott teljesítményingadozás kisebb mértékben jelenhet meg a nemzetgazdasági teljesítményben. Magyarországon az utóbbi időszakban komolyabb fókuszt kapott a keleti, illetve a déli nyitás, amely éppen a földrajzi koncentrációt volt hivatott enyhíteni, jelenleg pedig az EU-s pénzek körül kialakult politikai vita kapcsán vált láthatóvá, hogy a külföldi tőkebefektetések esetében nagyobb hangsúlyt kapnak/élveznek az ázsiai országok, melyre a gazdaságpolitika mint komoly eredményre tekint. Alapvetően közgazdasági vitán felül álló tény, hogy a diverzifikáltabb termékexport-struktúra és az alacsonyabb földrajzi koncentráció hozzájárul a nemzetgazdaságok sebezhetőségének csökkentéséhez.
A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatóak.
Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/irasok/a-v4-es-orszagok-gazdasagi-sulyanak-novekedese-az-eu-ban/
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
