Emmanuel Macron többször felvetette már, hogy Európának saját nukleáris védőernyőre lenne szüksége Oroszországgal szemben. A francia elnök szerint az Európai Unió egyetlen atomhatalmának, Franciaországnak ebben kulcsszerepe lehet. Most, hogy Lengyelország ismét bejelentkezett, telepítsenek nukleáris fegyvereket területére, illetve egyesek szerint megkérdőjeleződött, hogy Donald Trump hajlandó lenne-e megvédeni Európát, és az orosz fenyegetés árnyéka borul a kontinensre, a dilemma ismét felmerült: vajon pótolhatja-e valaki az amerikai védőernyőt?
A francia ütőerő
Franciaország 1954 végén indította el saját nukleáris fegyverkezési programját. Az első tesztre 1960-ban került sor, melyet 1996-ig több mint kétszáz követett: részint Algéria sivatagjaiban, többségében Francia Polinéziában.
Mostanra Franciaország rendelkezik a világ negyedik legnagyobb, illetve az Európai Unió egyetlen nukleáris arzenáljával. Fegyverkezése csúcspontját a hidegháború végére érte el, ekkor körülbelül 600 nukleáris robbanófejjet halmoztak fel. Napjainkra ennek felét leszerelték, jelenleg körülbelül 290 nukleáris robbanófejük van, ezek túlnyomó többsége aktív hadrendben.
A francia nukleáris doktrína leszögezi, hogy a fegyverek elrettentő, védelmi szerepet szolgálnak. Csak „extrém körülmények között” bevethetők, ha „az ország életbevágó érdekeit” éri fenyegetés. Hogy az „életbevágó érdek” pontosan mit jelent, azt viszont a mindenkori köztársasági elnök értelmezése határozza meg. Hagyományosan ez az ország területi egységének, szuverenitásának vagy lakosságának veszélyeztetését jelenti. Kérdés ugyanakkor, hogy ezek az érdekek túlterjedhetnek-e a francia határokon túlra, például a szövetségesekre.
A francia nukleáris arzenál független mind technikailag, mind döntéshozatalában. Ezt azt jelenti, hogy egyrést a francia nukleáris robbanófejek, a hordozórakéták, a repülőgépek, illetve tengeralattjárók is francia gyártmányok (szemben például az Egyesült Királysággal, amely amerikai eszközökre is hagyatkozik). Másrészt a tervezés, a célpontkijelölés, a gyakorlatok, és természetesen végső soron a döntés is önálló. Franciaország még a NATO Nukleáris Tervező Csoportjának sem tagja.
Franciaország nukleáris ereje alapvetően két komponensű.
Légierő
A francia légierő két Rafale repülőszázada: azaz 40 negyedik generációs vadászbombázó repülőgép. Ezek nukleáris töltetek hordozására is alkalmas, saját fejlesztésű ASMPA cirkáló rakétákkal felszerelhetőek. Ezek hatótávolsága maximum 500 kilométer, de a Rafale a levegőben is tankolható, így a valós hatótávolság ennél jóval nagyobb. Jelenleg három légi bázison állomásoznak: Saint-Dizier-ben északkeleten, Istresben délen, illetve Avordban az ország közepén.
Ezen kívül a Charles de Gaulle repülőgéphordozó hajó szintén képes tíz ASMPA-val felszerelhető Rafale gép szállítására. Ez nem jelenti azt, hogy a hajón folyamatosan nukleáris fegyvereket tartanak, de elnöki parancsra, szükség esetén gyorsan bevethetőek.
Tengeralattjárók
Az elrettentés másik oszlopa a négy Triomphant-osztályú tengeralattjáró. Ezek mindegyike 16 darab, M51-es nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát, mindegyik rakéta (típustól függően) pedig nagyjából öt-hat egyenként külön célra irányítható robbanófejet hordoz. Ezek hatótávolsága 6-9000 kilométer. Évtizedek óta a négy tengeralattjáróból legalább egy mindig járőrözik.
Szárazföld
1996-ig szárazföldi indítású közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat is hadrendben tartottak, ezeket azonban a Szovjetunió felbomlása után leszerelték. Ez azt jelenti, hogy Franciaország nem tartotta fontosnak a nukleáris triád fenntartását: azaz, hogy földről, levegőből, és vízről is képes legyen csapást mérni.
Folyamatos fejlesztések
Ettől függetlenül Franciaország folyamatosan modernizálja arzenálját. Emmanuel Macron még 2018-ban határozott úgy, hogy 37 milliárd eurót fordítanak a 2019-25-ig terjedő időszakban a nukleáris képességek fenntartására és fejlesztésére. A francia védelmi költségvetésben éves szinten 5-6 milliárd euró közötti összeget szánnak a célra.
Folyamatosan tervben van minden eszköz fokozatos modernizálása és cseréje, így 2035-ig új tengeralattjárókat állítanának hadrendbe, már fejlesztik az M51-es és ASMPA következő verzióját, ahogyan a Rafale gépeket is tovább fejlesztik.
Ennek a stratégiának a jegyében francia elnök nemrégiben jelentette be, hogy a német határ közelében fekvő Luxeuil-Saint-Sauveur lesz a negyedik nukleáris fegyvereknek helyt adó légi bázisa. A tervek szerint 2035-től két jelenleg fejlesztés alatt álló Rafale F5 repülőszázad állomásozik majd itt, már a fejlettebb ASN4G hordozórakétákkal felszerelve.
|
Fegyverrendszer |
Robbanófejek száma | Hatótávolság (km) | Hatóerő (kilotonna) |
| Repülők légi bázisról: Rafale BF3/ASMPA | 40 | 2000 | 1<300 |
| Repülők repülőgép-hordozóról: Rafale MF3/ASMPA | 10 | 2000 | 1<300 |
| Tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta: M51.1 és M51.2 | 80 + 160 | 6000+
és 9000+ |
4-6x 100 |
Képes Franciaország megvédeni Európát?
A gondolat, hogy a francia nukleáris védőernyő kiterjeszthető a szövetségesekre, nem új keletű. Emmanuel Macron francia elnök is többször felvetette már, hogy a fent említett „életbevágó érdeket” a határokon túlra is ki lehetne terjeszteni. Ez természetesen nem jelentené azt, hogy „több ujj nyomná meg a gombot”; vagyis a döntéshozatal maradna egy kézben. Ettől viszont nyilvánvalóan kellene a többi állam hozzájárulása, közös stratégiai tervezése. A döntő kérdés – ami miatt annak idején Párizs is saját nukleáris erő fejlesztése mellett döntött – vajon, ha egy szövetségest támadás ér, a franciák hajlandó válaszcsapásra, kockáztatva ezzel, hogy ők is azonnal célkeresztbe kerülnek? A probléma a következő:
- Nem világos, hogy miben lenne ez más, mint a NATO védőernyője, amelynek viszont a franciák nem tagjai.
- Úgy tűnik, hogy az amerikai „nukleáris megosztás” elvét nem alkalmaznák, vagyis nem állomásoztatnának francia nukleáris fegyvereket külföldön. Ez az elrettentés erejét nagyban korlátozná.
- A francia nukleáris arzenál jelentős, de nem összemérhető az orosszal, vagy amerikaival.
- Franciaországnak nincsenek a hagyományos értelemben vett taktikai nukleáris fegyverei. Ezek olyan, kisebb erejű robbanótöltetek, melyeket harctéri használatra terveztek. Ez azért jelent problémát, mert képtelenek lennének arányos válaszra. Például hogyan reagálnának, ha az ellenség korlátozott, taktikai csapást mérne egy szövetségesre a frontvonalon?
Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.
