Oroszország külföldi közvetlen tőkebefektetései (FDI) az elmúlt három évtizedben jelentős változásokon mentek keresztül. Míg a 2000-es évek elején az orosz FDI döntően Nyugat-Európa és Észak-Amerika felé irányult – 2003-ban például 9,55 milliárd dollárnyi tőke áramlott ki, amelynek jelentős része Németországba, Franciaországba és az Egyesült Királyságba került –, addig a 2014-es krími események után a geopolitikai feszültségek és az uniós szankciók következtében új befektetési célpontok kerültek előtérbe. 2023-ra az orosz tőkekihelyezések jelentős része olyan országokba koncentrálódott, mint az Egyesült Arab Emírségek, Kína vagy Szingapúr, és a teljes kihelyezett FDI értéke elérte a 29,1 milliárd dollárt. A geopolitikai változások, a nemzetközi szankciók és az orosz gazdaság sajátos szerkezete együttesen formálták azt az eklektikus mintát, amely ma az orosz tőkekihelyezéseket jellemzi. De vajon milyen tényezők befolyásolták leginkább a tőkeáramlás irányát, és milyen gazdasági-logikai mintázatok fedezhetők fel e látszólag kaotikus folyamatban? Az alábbi elemzés ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Az orosz tőkekihelyezések jellemzői 2013-ig
Az oroszországi tőkekihelyezések esetén – amennyiben végigtekintjük akár a célországokat, akár a tőkekihelyezés célágazatait – nem láthatunk egységes mintát. A tőkekihelyezések jelentős része az offshore országokba irányult, ahol tényleges iparágba, úgymond működőtőkeként nem hasznosították az FDI-t. A korai időszakokban, így az 1992-2003 és a 2004-2013 közötti években még felfedezhető volt a piackereső motiváció, valamint az ugródeszka (springboard) elmélet egyes részeinek igazolhatósága. Ezt követően azonban, főként a szankciók hatására, teljesen megváltozott az addigi minta, és az orosz FDI kihelyezéseknél egyfajta eklektikusság kezdett el kialakulni.
Az Oroszországból külföldre áramló FDI esetén két nagyobb korszakot tudunk különválasztani egymástól 2014-ig. Az egyik időszak az 1990-es rendszerváltási hullámot követő 1992-2003 közötti, a második pedig az ezt követő 2004 és 2013 közötti periódus.
Az 1990-es évtized első éveiben végbemenő rendszerváltozás, valamint a Szovjetunió felbomlása alapvetéseiben határozta meg az ezredfordulóig tartó gazdasági növekedés lehetőségét Oroszországban. A Szovjetunió mellett felszámolták a KGST-t is, ami mindaddig teret biztosított a blokkban lévő államok számára a kereskedelemhez. Gyorsan napvilágra került az ipari és gazdasági elmaradottság mértéke is, emellett pedig az infláció gyors és hihetetlen méretű emelkedése, a külföldi eladósodottság mértékének növekedése, a jövedelmek csökkenése jellemezte ezeket az éveket Oroszországban. A helyreállást nehezítette, hogy 1998-ban egy pénzügyi válság is kirobbant, tovább mélyítve az egyébként is krízis uralta időszakot. A politikai hatalom megszilárdítása mellett ki kellett alakulnia egy új, piaci alapokon szerveződő gazdaságnak, amiben azonban az állam vállalt vezető szerepet, nem pedig a piaci és gazdasági szereplők. Mindez érthető módon a tőkebefektetésekre, mind a beáramló, mind a kihelyezési oldalon erőteljesen hatott.
Az 1998-as pénzügyi válság miatt a külföldi befektetők és befektetések elmaradtak, a bankrendszer összeomlása és a rubel árfolyamának 60%-os csökkenése pedig nem nyújtott kiszámítható perspektívát a befektetőknek (Blahó – Kutasi, 2016). A válságos évek egybeesnek két külpolitikai orientációs időszakkal is. A Szovjetunió felbomlását követően az immár önálló orosz külpolitika 1991 és 1995 között a hangsúlyosan nyugatbarát diplomáciát, míg 1996-2000 között a multipoláris diplomáciát részesítette előnyben (Fenghua, 2022). Nem véletlen, hogy a nemzetközi színtéren ezeket az irányokat vette fel Oroszország. 1995-ig ki kellett alakítania az új partnerségi kapcsolatait, kereskedelmi viszonyait, ehhez pedig a nyugat-európai és tengerentúli államok nélkülözhetetlenek voltak. 1996-tól már szélesíthette a külpolitikai és egyben külgazdasági spektrumát azzal, hogy multipolárissá tette ezt a szemléletet. Mindezzel együtt az addigi nyugatbarát diplomáciai eredmények megmaradtak, ezek számítottak az elsődleges kapcsolatoknak is.
1.ábra: Az oroszországi FDI kihelyezések értékének változása 1992-2003 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2025.
Az orosz tőkekihelyezéseknél 2002-ig ugyancsak kisebb mértékű FDI-kihelyezéseket láthatunk. Érthető módon a legtöbben menekítették az országból a válságok során a pénzüket. Emellett azt is fontos figyelembe venni, hogy az orosz tőke megítélése külföldön a belső gazdasági helyzet hatására sokat romlott. A változás akkor kezdődhetett meg, amikor 2001-ben a Világbank levette Oroszországot a válságállamok listájáról, ez pedig ösztönzően hatott, a gazdaságilag még számos nehézséggel küzdő ország befektetőire is. A gazdasági változásokra nagymértékben volt hatással az is, hogy a Borisz Jelcin korábbi elnököt követő Vlagyimir Putyin 1999-től radikálisabb változásokat eszközölt. A változások főként az alábbi területeken valósultak meg: versenyképesebb lett a termelés, elkezdődött a bankrendszer konszolidációja, stabilizálásra került az állami költségvetés, az intézmények, valamint a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak, továbbá sikerült növelni az állam ellenőrzési jogkörét.(Blahó – Kutasi, 2016).
A stabilabb gazdasági környezet kialakulása kedvezett az orosz tőkekihelyezéseknek is, így 2001-től folyamatosan növekedtek a kiáramló FDI mutatói: 2001-ben 2 502 millió USD, 2002-ben 3 484 millió USD, 2003-ben pedig ennek csaknem háromszorosa, 9 550 millió USD-nyi orosz tőkekihelyezés történt külföldön (UNCTAD, 2025). A tőkekihelyezések iránya egyértelműen nyugati volt: Ausztria, Franciaország, Németország, Kanada, Magyarország, Csehország, Japán, Törökország, Egyesült Királyság és az Egyesült Államok egyaránt fent volt Oroszország tőkekihelyezéseinek listáján (OECD, 2002). A posztszovjet államokban erről az időszakról nem rendelkezünk megfelelően hiteles statisztikai adatokkal, mindazonáltal nagy valószínűséggel Oroszország ezekben az országokban is helyezett ki tőkét, főként Ukrajnában és Belaruszban. Az orosz eredetű FDI elsősorban energetikai ágazatokba irányult, valamint a gyártási és feldolgozóipari szektorokat célozta meg a nyugat-európai és tengerentúli térségekben.
2003 után folyamatosan egyre nagyobb összegeket helyeztek ki az orosz tőkéből. 2004 és 2013 között, tehát majdnem tíz év alatt, átlagosan évi 38 414 millió USD-nyi FDI-t fektettek be külföldön, ami átlagosan az orosz GDP 2,6%-át tette ki.
2.ábra: Az oroszországi FDI kihelyezések értékének változása 2004-2013 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2025.
A folyamatosan és dinamikus ütemben növekvő trendet a 2008-as gazdasági világválság ugyan visszavetette, de nem akkora mértékben, mint az ahogyan más tőkeexportőr országokban megfigyelhető volt. A válság második hulláma, amely 2012 körül érte el a legtöbb európai államot, már jelentősebb visszaesést okozott a kihelyezett orosz FDI értékekben is. A gazdasági válság kezelését három időszakra bonthatjuk a moszkvai intézkedések függvényében:
- 2008 ősze – ekkor aktív monetáris és korlátozott költségvetési intervenciót alkalmaztak a bankrendszer megvédése érdekében és a nagyipari vállalatok kintlévőségeinek refinanszírozásában. A korai időszakban először csak hitelpiaci krízisként igyekeztek kezelni Oroszországban a helyzetet, abban bízva, hogy a tartalékok elengedőek lesznek és a válság nem érinti majd a reálgazdaságot is.
- 2008 vége és 2009 tele – a reálgazdasági adatok romlása mellett egyre aggasztóbb tény volt Moszkva számára a világpiaci árak (így a kőolaj) zuhanása és annak következményei. A válságkezelés ténylegesen ekkor kezdődött meg, a stratégiai döntések meghozatala létfontosságúnak bizonyult a későbbiekben is (Deák, 2011)
- 2009 tavaszától 2012 végéig – a nemzetközi helyzet enyhült valamelyest, javulóban voltak a nyersanyagpiaci kilátások is, de a reálgazdaság még mindig nem tudott magához térni a korábbi sokkból. A moszkvai gazdaságpolitikai lépések ekkor már inkább taktikaiak voltak, mintsem stratégiaiak, az országban a munkanélküliség emelkedése, a reáljövedelmek csökkenése és a szegénység arányának növekedése komoly problémát okozott a válságból való kilábalás kapcsán. Emiatt a 2013-as GDP-növekedés is mindössze 1,8% volt, szemben a 2012-es 4%-kal (IMF, 2025).
2007-től az Orosz Nemzeti Bank közzéteszi az FDI adatok esetén az újrabefektetett jövedelmek arányát és értékét is a teljes tőkekihelyezéseken belül. A grafikon adatai szerint a 2007 és 2013 közötti évek során átlagosan a teljes kihelyezett FDI egyharmada volt újrabefektetett jövedelem, jelentős részük az offshore országokban került ismét elhelyezésre (CBR, 2025). Az újrabefektetések mellett az adósság típusú instrumentumok a teljes kihelyezett tőke átlagosan 10-12%-át tették ki, tehát az Oroszországból áramló FDI nagyobb részét a részvények, valamint az új tőkekihelyezések határozták meg (CBR, 2025).
Az orosz külgazdaság még a válság előtt újra változtatott az addigi diplomáciai és gazdasági irányvonalakon. Míg a 1990-es évek végét a nyugatbarát és multipoláris szemlélet határozta meg, addig 2001 és 2004 között a nagyhatalmi pragmatizmus, majd 2005-2008 között a neoszlávizmus, végül 2009-2013-ig a stabilitás és kooperáció diplomáciája fémjelezte az orosz külpolitikát (Fenghua, 2022). A válság éveit meghatározta a neoszlávizmus, amely a színes forradalmakra volt egyfajta moszkvai válasz, valamint a stabilitás és kooperáció diplomáciája, amelyben az orosz nagyhatalmi pozíció fenntartása mellett az orosz-amerikai és orosz-nyugati viszonyokat kívánták stabilizálni (Fenghua, 2022). Mindkét irányzat visszaköszön a külgazdasági kapcsolatok alakulásában is, így például a posztszovjet térség országaiba magasabb értékű orosz FDI került kihelyezésre 2005-2008 között, de a vezető pozíciókat továbbra is Belarusz és Ukrajna kapta ebben. Az orosz-amerikai és orosz-európai kapcsolatokra a színes forradalmak orosz reakciói negatívan hatottak, így ebben az időszakban stagnáltak az USA-ba, Spanyolországba, Németországba áramló orosz befektetések. Jelentős csökkenés a kanadai, az osztrák, a cseh, a magyar, a francia és a japán területeken történt az orosz FDI kihelyezések tekintetében.
A válság ellenére egyes államokban emelkedni kezdett az oroszországi tőke mértéke: Hollandiába, az Egyesült Arab Emírségekbe, Gibraltárra, Ciprusra, Svájcba és Luxemburgba jelentősen magasabb összegek érkeztek ilyen formában, mint a többi nyugat-európai államba. Kiemelkedik továbbá az orosz FDI az olyan offshore területeken is, mint Bermuda, Brit-Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, de ide sorolhatjuk a már említett Ciprust, Luxemburgot és Gibraltárt is. A megnövekedett orosz FDI-jelenlét a jelzett államokban két tényre enged következtetni:
- az egyik, hogy az orosz tőkekihelyezők számára az adóparadicsomok továbbra is jó helyszínül szolgáltak a tőkemenekítéshez.
- A másik tény, hogy az orosz tőke gyakran transzferországokat használ a tényleges tőkekihelyezésekhez.
Vagyis, mielőtt a valódi célországba érkezne az FDI, előtte az említett országok valamelyikébe áramlik és innen kerül majd kihelyezésre, viszont az orosz eredete ekkor már csak nehezen állapítható meg. Erre a tevékenységre jellemzően akkor van szükség, ha a tőke eredetének megállapítását szeretnék megnehezíteni az eredeti befektetők. Mivel az oroszországi tőkekihelyezések megítélése Európa-szerte korábban és ma is számos kétséget vet fel, ezért ezt a módszert alkalmazták és alkalmazzák ma is az orosz befektetők európai vagy amerikai nagyvállalatokban való részesedés megszerzéséhez.
Amíg tehát a kilencvenes évek végétől 2003-ig főként nyugat-európai államok voltak az orosz tőkekihelyezések célpontjai, addig 2004 és 2013 között mindez erőteljesen diverzifikálódni kezdett török, arab és egyéb, főleg offshore államokkal. Az Oroszországból ezekbe az országokba áramló tőke mennyisége még nem volt számottevő, főként az Emírségek és Törökország tekintetében, de már előrevetítette azt, hogy milyen irányba, irányokba tervezi Oroszország fejleszteni a befektetési kapcsolatait is. Minderre a külpolitikai és külgazdasági irányok is jelentősen hatottak, hiszen az Egyesült Arab Emírséggel 2010-ben kötöttek egy kétoldalú befektetésvédelmi egyezményt, amely elősegítette mind az orosz, mind az arab tőkebefektetések áramlását a felek között (UNCTAD, 2010).
A szankciók hatása az orosz tőkekihelyezésekre
A 2014-es krími események hatására az Európai Unió nemzetközi szankciókat fogadott el Oroszországgal szemben. A hatályba lépett korlátozások több területet érintettek és a minszki megállapodások végrehajtásához kötötték azok kivezetését. Mivel ez utóbbi nem valósult meg teljes egészében, így 2015. december végétől folyamatosan fél évvel hosszabbított az EU a szankciókon, így állandóan fenntartva a korábban elfogadott intézkedéseket. A 2022-es orosz-ukrán háború után újabb, szélesebb területekre kiterjedő korlátozások léptek életbe Oroszországgal szemben. A pénzügyi, kereskedelmi, energetikai, szállítási, technológiai és védelmi ágazatokra kiterjedő szankciók tulajdonképpen lehetetlenné próbálták tenni Oroszország Európával való kapcsolattartását a jelzett területeken. Az ország számára valamennyi terület egyaránt fontos volt a megjelölt listából, a pénzügyi szankciók azonban mégis nagyobb terhet róttak az orosz döntéshozókra. A hivatalos közlés szerint a SWIFT rendszerből tíz orosz bankot zártak ki, korlátozták Oroszország uniós tőke- és pénzpiacokhoz való hozzáférését, valamint betiltották a következőket:
- tranzakciók létesítése az Orosz Központi Bankkal és az Orosz Regionális Fejlesztési Bankkal,
- nagy összegű betétek elhelyezése uniós bankokban orosz állampolgárok által,
- beruházás az Orosz Közvetlen Befektetési Alap által társfinanszírozott projektekbe,
- euróban denominált bankjegyek Oroszország rendelkezésre bocsátása,
- kriptoeszközök nyújtása és vagyonkezeléssel kapcsolatos tanácsadás orosz állampolgárok számára,
- a „pénzügyi üzenetküldő rendszer” (SPFS) használata (Consilium Europa, 2024).
A szankciók ugyan nem nevesítik közvetlenül a tőkeáramlásra vonatkozóan a korlátozásokat, viszont a felsoroltak miatt a külföldről, főként Európából érkező FDI számára az orosz piac nem nyújt kedvező lehetőségeket. Ugyanígy, az orosz vállalkozók, vállalatok számára nehezített lett az Európai Unió területén a tőkekihelyezés, amennyiben ezt közvetlen módon kívánják megtenni. Oroszország esetében már régóta fennáll az a nézet, hogy a legtöbb esetben egy közvetítőn keresztül helyez ki tőkét, vásárol részvényt más országokban, jelen helyzetben pedig még inkább megnőtt ennek eshetősége.
A 2014. február-március során elfogadott szankciók nem tudtak akkora hatást kiváltani, ami jelentősen meg tudta volna törni akár a tőkekihelyezéseket is, hiszen az év második negyedévében már ismét jelentős mennyiségű tőke áramlott ki és áramlott be is az országba. Jelentősebb volt az a szankciós csomag, amelyet 2014 júliusában az EU és az USA közösen fogadott el és kezdett alkalmazni. Ennek lényege, hogy tevékenységek helyett ágazatokra vonatkoztak, így például az orosz állami tulajdonú bankok és olajvállalatok külföldi finanszírozását megnehezítették, vagy korlátozták a fejlett bányászati technológiákhoz való hozzáférést (Serzhena – Magda, 2023). Az újabb korlátozások már képesek voltak a tőkekiáramlás csökkentésére, emellett növekedésnek indult az infláció, leértékelődött a rubel, összességében pedig a teljes orosz gazdaság növekedési kilátásai rosszabbak voltak, mint korábban (Nelson, 2017). Az ágazati szankciók azért is voltak hatásosabbak, mint a korábban elfogadott korlátozások, mert ezek hatályba lépését követően, 2014. III. negyedévében már látványosan negatív irányba változott meg az Oroszországba áramló külföldi tőke mennyisége. Ez a változás a szankciók mellett párosult mind az orosz kibocsátók hitelfelvételi korlátozásával, mind pedig az egyre nagyobb gazdasági bizonytalansággal. Prilepskiy témában írott munkájában rávilágít arra, hogy egyes vállalatok el kellett adják az addig felhalmozott devizaeszközeiket, annak érdekében, hogy a külső adósságukat ki tudják fizetni (Prilepskiy, 2019). Az ezt követő két év során egészen 2016-ig folyamatos csökkenés figyelhető meg az Oroszországba áramló FDI-értékek esetén, utána azonban változik az addigi trend és ha óvatosan is, de ismét emelkedni kezd a bizalom az oroszországi befektetések irányába. Az egyes országok által alkalmazott és bevezetett agresszív, oroszellenes pénzügyi és gazdaságpolitikai döntések miatt az orosz befektetők egyre több európai országban találkozhattak protekcionista jellegű intézkedésekkel. Ezek egyértelmű célja volt, hogy az Oroszországból kifelé irányuló FDI-t megtörjék, minimálisra csökkentsék vagy teljesen leállítsák saját gazdaságuk irányába.
Egészen 2020-ig stabilizálódni látszott az oroszországi tőkekihelyezések mennyisége, ezt követően előbb a koronavírus-járvány miatt kialakuló gazdasági visszaesés, majd 2022-től az orosz-ukrán háború hatása látszik meg az adatokon. Ugyan 2023-ban ismét viszonylag magas, 29 110 millió USD-nyi tőkét helyeztek ki Oroszországból, de a beáramló oldalon már korántsem tudott így visszarendeződni a helyzet. A szankciók hatásának megítélése továbbra is nehézségekbe ütközik, hiszen míg egyes területeken úgy tűnik hatásosak voltak a korlátozások, máshol szemmel láthatóan nem sokat értek. Fontos figyelemmel kísérni Oroszország eközben megváltozott külpolitikai irányvonalait is, hiszen ezek az új kapcsolatok bővelkednek a kétoldalú egyeztetésekben, így tőkekihelyezésekben is. A továbbiakban emellett az orosz tőkekihelyezések típusait és jellegzetességeit is áttekintjük, valamint azt, hogy a szankciók hatására a nyugati vállalatok hogyan reagáltak az orosz piac elhagyásának lehetőségére.
Ingatlanvásárlás mint tőkekihelyezés
Az oroszországi FDI kapcsán egy fontos jellemző figyelhető meg: három csoportra oszlanak a nagyjából azonos értékű befektetések. Az egyik ilyen csoportba a vállalatok és befektetési alapokba irányuló FDI, a másikban az off-shore országok felé irányuló és egyéb transzferországokba kihelyezett tőke mutatkozik meg, míg a harmadik csoportba tartoznak azok a befektetések, amelyeket orosz állampolgárok nemzetközi ingatlanvásárlásokkal bonyolítanak. Utóbbival az alábbiakban részletesebben is foglalkozunk.
Az orosz állampolgárok által vásárolt külföldi ingatlanok arányának megbecsülése több szempontból is akadályokba ütközik. Egyrészt sok esetben nem a saját nevük alatt kerül bejegyzésre a vásárolt ingatlan, hanem az adott ország állampolgárának tulajdonaként rögzítik. Másrészt, azok az orosz állampolgárok, akik ingatlant vásárolnak külföldön, gyakran más ország (adott esetben a célország) állampolgárságával is rendelkeznek, így az ingatlan nyilvántartásba már a másik állampolgársági adatokkal kerülnek rögzítésre. A célországok ingatlanirodái azonban a megbízásokról vezetnek valamilyen típusú statisztikát, így van információ arról, hogy mely országok a legkedveltebbek az orosz ingatlanvásárlások szempontjából.
1.táblázat: Egyes időszakokban a leginkább kedvelt célországok orosz állampolgárok ingatlanvásárlásai szempontjából. Adatok forrása: Kellen, 2023.
A táblázat adataiból is látható, hogy az egyes periódusokban hogyan változott az oroszok ingatlanvásárlási szokása az adott célországok tekintetében. Vannak klasszikusan kedvelt térségek, mint Spanyolország, Görögország, Bulgária. Ezen túl van egy-egy időszak, amikor új területek is felkapottak lesznek, ilyen volt 2008 és 2012 között az USA, 2012-2015 között Montenegró vagy 2021-ben Portugália. 2022-től egy új állam is a kedvelt ingatlanvásárlási desztinációk közé került, ez pedig az Egyesült Arab Emírségek. Érdemes azt is megnézni, hogy a választott országok és az adott időszak politikai történései mögött van-e kapcsolat. Az USA például addig került fel az ingatlanvásárlási térképre, amíg az orosz-amerikai külkapcsolatokban nem állt be változás, ezt követően, 2014 után például már nem találjuk a kedvelt célországok között. Ugyancsak ilyen Németország példája, miután 2014-től fokozatosan egyre több szankciót kezdett el az Európai Unió alkalmazni Oroszországgal szemben, úgy veszített népszerűségéből az európai ország is. A 2022-es országokat megfigyelve szintén levonható némi konzekvencia: Törökország és az Egyesült Arab Emírség nem alkalmazott nemzetközi szankciókat Oroszországgal szemben az orosz-ukrán háború kitörését követően, így érthető módon az ingatlanvásárlások mögött ez az ok is meghúzódik.
3.ábra: Az orosz állampolgárok külföldi ingatlanvásárlásainak kedvelt célországai 2023-ban. Adatok forrása: RMAA, 2024.
A 2023-as adatok némileg nagyobb változást mutatnak a korábbi évekhez képest. Több ázsiai desztináció is megfigyelhető, emellett megjelenik Georgia (Grúzia) és Németország ismét felkerül az ingatlanvásárlók körébe. Az ázsiai országok közül kiemelkedik Thaiföld, ahol 2024 január és március között 9 300 ingatlan került orosz állampolgárok tulajdonába (Gustova, 2024). Vietnám ugyan még nem került fel a 2023-as ingatlan érdeklődési térképre, de 2024 során 43%-kal nőtt az orosz vásárlók ingatlanvásárlási kérvényeinek száma az országban (RMAA, 2024). Az ázsiai érdeklődést fokozza, hogy az ingatlanárak itt jóval kedvezőebbek, mint például az Emírségekben vagy Törökországban. Az ázsiai országok iránti megnövekedett érdeklődést jól mutatja az is, hogy Oroszország 2024 végétől közvetlen légi járatok indítását tette lehetővé Balira (RMAA, 2024).
Ciprus esete speciálisabb, az ingatlant vásárlók jelentős része az ország pénzügyi offshore jellege miatt keres itt lakást, házat is. Az ingatlant vásárlók között két féle típust figyelhetünk meg az egyes beszámolók szerint: egyrészt azokat, akik luxuslakásokat vásárolnak, jellemzően kiemelt áru és egyéb jellemzővel rendelkező térségekben (Dubai, Bali, Oman), másrészt azokat, akik 100 000 USD-ig hajlandóak az ingatlanért fizetni (RMAA, 2024). A külföldi ingatlan birtoklásának motiváció mögött több ok is húzódhat (befektetés, külföldi lakcímmel járó előnyök, későbbi költözéshez való előkészületek), de a leggyakori tényező a tartózkodási engedély megszerzésének egyszerűsödése. Törökországban, ahol az egyik legmagasabb az orosz ingatlantulajdonosok aránya, az ingatlanvásárlás az egyik jogosultsági feltétel a huzamos tartózkodási engedély megszerzéséhez, ami viszont lehetővé teszi a kérelmezők számára, hogy állampolgárságot kérjenek (RMAA, 2024).
A külföldi ingatlanvásárlás tehát az orosz állampolgárok számára az egyik leginkább elérhető tőkekihelyezési mód, amelyet régóta alkalmaznak. Az orosz-ukrán háború kitörését követően, de még ez előtt, a 2014-es krími események hatására is sokan döntöttek Oroszország elhagyása mellett, így esetükben inkább politikai motivációja volt a költözésnek, mintsem tőkekihelyezés.
A 2014 és 2023 közötti időszak jellemzői
A 2014-es krími események hatására a nemzetközi szankciók következtében, valamint a kialakult geopolitikai helyzet miatt Oroszország gazdasági kapcsolatai megváltoztak. Az addigi relatív jó kapcsolata Európával és az USA-val átalakult, előtérbe kerültek azok az ellentétek, amelyek az ukrajnai eseményekig nem voltak ennyire felszínen. A szankciókat egyértelműen úgy dolgozták ki, hogy az orosz gazdaságon keresztül gyakoroljanak nyomást Moszkvára az ukrajnai műveletek befejezése érdekében. Ugyanakkor végignézve a korlátozások listáját az is látható, hogy egészen 2014 júliusáig nem fogadtak el olyan szabályozást, ami érdemben tudott volna hatni az orosz gazdaságra vagy külpolitikai döntésekre. Az ezután hatályba helyezett szankciók már valamivel erőteljesebbek voltak, sikerült olyan területekre kiterjeszteni azokat, amelyek meghatározóak a növekedés szempontjából. Sokan úgy vélték, a 2014-es szankciók elfogadását követően, hogy az FDI is követni fogják azt a mintát, amit a többi gazdasági kapcsolatban is észre lehetett venni. Nevezetesen, hogy ázsiai és közel-keleti államok irányába fog eltolódni az orosz tőkeáramlás, az európai és USA-beli helyett. Ez azonban csak részben valósult meg, mint azt az alábbiakban láthatjuk is. Ez egyben azt is igazolja, hogy az orosz tőkekihelyezések eklektikusan viselkednek, azok nem alkalmazkodnak sem az egyes modellekhez, sem pedig a közgazdasági törvényszerűségekhez.
4.ábra: Az oroszországi FDI kihelyezések értékének változása 2014 és 2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2025.
Mind az országba áramló, mind pedig a kihelyezett FDI esetén számottevő csökkenés figyelhető meg 2014 és 2016 között. Míg 2014-ben 64 203 millió USD értékben került kihelyezésre Oroszországból tőkebefektetés, addig egy évvel később ez az érték 27 090 millió USD-re csökkent. A közel harmadára csökkent FDI mögött egyértelműen a szankciók hatásai álltak, valamint a gazdasági teljesítmény zsugorodása húzódik meg. Ugyanakkor ahogyan a teljes orosz gazdaságban, úgy a kihelyezett FDI-ban is csak ideiglenesen tudott fennakadást okozni a számos területre kiterjedő korlátozás. 2017-ben az orosz reál GDP az előző évi értékhez képest 1,8%-kal, 2018-ban pedig már 2,8%-kal tudott bővülni. Ezek az értékek ugyan elmaradnak a 2014-et megelőző számoktól, viszont figyelembe véve, hogy az elfogadott korlátozásoknak milyen hatással kellett volna járniuk az orosz gazdaságra nézve, látható, hogy csupán a 2014-es és 2015-ös évek tekinthetőek mélypontnak. A legtöbb elemzés megerősíti mindezeket a tényeket, valamint azt is, hogy 2016-tól, bár az orosz-ukrán helyzet nem javult számottevően, az orosz gazdaság növekvő pályára lépett.
A teljes tőkebefektetésekben az újrabefektetett jövedelmek arányának változása ugyancsak érdekes információkkal szolgál. Míg az előző vizsgált periódusban átlagosan a teljes kihelyezett FDI 30%-a volt az ilyen típusú tőkemozgás, addig 2014 és 2021 között már csaknem az 50%-át tették ki átlagosan az összes befektetésnek (CBR, 2025). Mindebből kétféle következtetést vonhatunk le.
- Az egyik, hogy a befektetők nem mertek a szankciók érvénybe lépését követően kockáztatni és ezért újra az adott társaságban fektették be a kivett jövedelmet.
- A másik, hogy a háború és a szankciók, valamint az orosz gazdaság teljesítményromlásának hatására akkora mértékben csökkent a befektethető tőke mennyisége, hogy inkább az újrabefektetésekből igyekeztek azt megoldani, szűkebb keretek között.
Nem véletlen az sem, hogy az újra-befektetett jövedelmek elhelyezése a legnagyobb arányban továbbra is az offshore országokban valósult meg (CBR, 2025).
2016 és 2019 között évente átlagosan 29 737 millió USD-t helyeztek ki Oroszországból. Ez az érték a korábbi időszakhoz képest jelentősen kisebb, ezzel együtt pedig változott a célországok típusa is. Az egyes offshore jellegű területekre továbbra is magas értékben került kihelyezésre orosz eredetű tőke, viszont a nyugat-európai országokba az FDI-áramlás Oroszországból egyrészt csökkent, másrészt bizonyos országokból (Hollandia, Luxemburg) magas arányú tőkekivonás is történt. Utóbbira magyarázat a szankciók életbelépése, hiszen már a 2014 utáni korlátozásoknál is szóba került a külföldön lévő orosz vagyon befagyasztása. Jelentős növekedést mutat az orosz FDI-kihelyezések mértéke az Emírségekbe és Szingapúrba is. Számottevően megnőtt az Írországba elhelyezett orosz tőke értéke, ugyanakkor a Japánba áramló orosz FDI tulajdonképpen megszűnt. A korábbi szovjet tagköztársaságok közül Belaruszba és Kazahsztánba növekedésnek indult az orosz tőkekihelyezések mennyisége 2017-2019 között. Az ukrajnai orosz tőkekihelyezések mértéke a konfliktus ellenére nem állt meg, inkább lassult, valamint kisebb összegekben realizálódott. Az ide áramló orosz FDI minden valószínűség szerint az elfoglalt területekre érkezett, az itt megkezdett orosz átalakításokat, lehetséges fejlesztéseket finanszírozták ilyen formában.
5.ábra: Az orosz eredetű zöldmezős beruházások számának változása az egyes országokban, térségekben kétéves periódusokban. Adatok forrása: Irwin-Hunt, fDi Markets, 2025.
Az Oroszországból kihelyezett tőkebefektetések zöldmezős projektjeiben szintén észrevehető az orientáció váltás, ahogyan az FDI-kihelyezéseknél is tapasztalható volt. 2022-2024 közötti években egyértelműen megnőtt a FÁK (Független Államok Közössége) országokban az orosz zöldmezős projektek száma, és az a 2021-es 22-ről, majdnem duplájára 2024 végén 41-re emelkedett (Irwin-Hunt, 2025). Ugyanígy bővült az Egyesült Arab Emírségekben és Kínában is az új, zöldmezős befektetések mennyisége. Kína esetén a növekedés azért meglepő, mert bár a két ország közötti diplomáciai kapcsolat az utóbbi években folyamatosan erősödött, a hivatalos statisztikákban az oroszországi FDI nem képvisel számottevő értéket. A 2022-es évet bemutató kínai Kereskedelemügyi Minisztérium által közzétett FDI statisztikák alapján az Oroszországból Kínába elhelyezett FDI mennyisége 1,1 milliárd USD volt (Statistical Bulletin of China, 2023). A legnagyobb kínai befektetők között nem szerepel Oroszország, ugyanakkor jelentős a Kajmán-szigetekről ide áramló FDI, amely miatt a sziget a nyolcadik legnagyobb befektető az ázsiai országban (Statistical Bulletin of China, 2023). Tekintettel arra, hogy Oroszország továbbra is magas értékben helyez ki az offshore szigetre tőkebefektetést, könnyen elképzelhető, hogy innen mozgatta azokat a tőkéket is, amelyek aztán Kínában fektettek be.
Az európai és amerikai orosz eredetű zöldmezős beruházások a szankciók hatására jóformán teljesen leálltak. A jelzett országokba áramló orosz FDI csökkenése az új projektek eltűnésével párosult, így például 2022 és 2024 között egyetlen új zöldmezős orosz beruházást sem jelentettek be az USA-ban és az Egyesült Királyságban, mindössze Németországban valósulhatott meg egy projekt (Irwin-Hunt, 2024).
A 2014-et követő időszakra vonatkozóan több fontos megállapítást tudunk levonni. Az egyik, hogy a nemzetközi szankciók és az orosz gazdaság teljesítményének romlása miatt a kihelyezett új FDI jelentősen visszaestek, növekedésnek indultak emiatt az újrabefektetett jövedelmek mutatói. A másik, hogy az országban elindított deoffshorizációs program ellenére továbbra is meghatározó az orosz tőkekihelyezések mennyisége az adóparadicsomokban. Oroszország jelenleg ezen az úton mozgatja azokat a tőkéket, amelyeket valamilyen módon a nemzetközi tőkepiacra kíván juttatni, a befektetései így valósulnak meg. A megváltozott külpolitikai orientáció jelenleg az olyan államokat helyezi előtérbe az orosz külpolitikában, mint Kína, az Egyesült Arab Emírségek, a FÁK egyes államai, amelyek az orosz-ukrán háború kérdésében inkább el nem kötelezett retorikát folytatnak. Ez a diplomáciai közeledés láthatóan hatással van a tőkebefektetések célországainak változásaira is, így míg az OECD-országok kikerültek az orosz FDI látóteréből, addig az arab és kelet-ázsiai államok szerepe nőtt.
Összegzés
Az orosz külpolitikai és külgazdasági irányok az utóbbi években még nagyobb hangsúlyt kaptak a nemzetközi kapcsolatok és politika színpadán. A nemzetközi szankciók bevezetése előtt a nyugatbarát diplomácia, majd nemsokkal ezután a neoszlávizmus, 2014 után pedig az egyre hangsúlyosabb Európától és USA-tól való távolságtartás jellemezte mind az orosz diplomáciát, mind pedig a tőkekihelyezéseket. A 2022-ben kirobbanó orosz-ukrán háború tovább mélyítette Oroszország elköteleződését Kína, az Egyesült Arab Emírségek és más, ázsiai és arab államok irányába. Az orosz FDI kihelyezések esetén a levonható konklúzió egyszerűen megfogalmazható: 2014 után még csak óvatosabban, de 2022-től már markánsan változott a célországok iránya a befektetések tekintetében. Oroszország a külpolitikája mellett a külgazdaságát is az OECD államok körén kívül képzeli el. Az amerikai elnökválasztás kapcsán azonban felmerül a kérdés: visszaállhat még a régi rend a két nagyhatalom között, vagy Oroszország partnerségeit a jövőben is a jelenlegi mezsgyén fogja terelgetni?
Felhasznált források
Blahó András – Kutasi Gábor (2016): Erőközpontok és régiók a 21. század világgazdaságában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2016.
CBR (2025): Central Bank of the Russian Federation – External Sector Statistics – Direct Investment: https://www.cbr.ru/eng/statistics/macro_itm/external_sector/di/
Consilium Europa (2024): Uniós szankciók Oroszország ellen. https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/sanctions-against-russia/
Deák András György (2011): A gazdasági válság és strukturális következményei Oroszországban. In. Szerk.: Ludvig Zsuzsa – Meisel Sándor: Gazdasági válság a posztszovjet térségben. Oroszország, Belorusszia és Közép Ázsia. Kelet-Európa tanulmányok, VIII. szám, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet. pp.11-43.
Fenghua Liu (2022): Russia’s Foreign Policy Over the Past Three Decades: Change and Continuity. In. De Gruyter, Chin. J. Slavic Stu. 2022; 2(1): 86–99. https://doi.org/10.1515/cjss-2022-0004
Gustova, Natalija (2024): Россияне изменили географию спроса на недвижимость за рубежом
https://realty.rbc.ru/news/660d399e9a7947106c922d17
IMF (2025): Russian Federation country data: https://www.imf.org/en/Countries/RUS
Irwin-Hunt, Alex (2024): Russian outward FDI goes sanctions-jumping into non-OECD countries. https://www.fdiintelligence.com/content/data-trends/russian-outward-fdi-goes-sanctionsjumping-into-nonoecd-countries-83802
Kellen, Olga (2023): Russian Buyers of international real estate: who, what, where? https://www.english-and-russian.com/russian-buyers.html
Ministry Of Commerce Of The People’s Republic Of China (2023): Statistical Bulletin Of Fdi In China 2023. https://fdi.mofcom.gov.cn/resource/pdf/2024/03/14/564085296c88430c98e426696f3751e1.pdf
OECD (2002): International Direct Investment Statistics Yearbook 2002. https://www.oecd.org/en/publications/international-direct-investment-statistics-yearbook-2002_idis-2002-en-fr.html
Prilepskiy I. (2019): Financial Sanctions: Impact on Capital flows and GDP Growth in Russia, Journal of the New Economic Association, New Economic Association, vol. 43(3), pages 163-172. https://ideas.repec.org/a/nea/journl/y2019i43p163-172.html
Rebecca M. Nelson (2017): U.S. Sanctions and Russia’s Economy. Congressional Research Service. https://sgp.fas.org/crs/row/R43895.pdf
RMAA (2024): Directional Overview: Where Russians buy real estate abroad. https://russia-promo.com/blog/where-russians-buy-real-estate
Serzhena Tcyrempilova – Dr. habil. Magda Róbert (2023): Impact of Sanctions on Russian FDI Between 2014-2020. In. Economics and Working Capital, 2022. 3-4. issue. http://eworkcapital.com/impact-of-sanctions-on-russian-fdi-between-2014-2020/
UNCTAD – Foreign Direct Investments statistics: https://unctadstat.unctad.org/datacentre/dataviewer/US.FdiFlowsStock
UNCTAD (2010): Agreement between the government of the United Arab Emirates and the government of the Russian Federation on the promotion and reciprocal protection of investments. https://investmentpolicy.unctad.org/international-investment-agreements/treaty-files/2234/download
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
