A Szovjetunió felbomlását követően Oroszország több módon is igyekezett a térségben addig jelenlévő dominanciáját visszaállítani. A Független Államok Közössége (FÁK), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), valamint a Nagyobb Eurázsiai Partnerség (Great Eurasian Partnership) mind-mind azonosak abban, hogy Moszkva jelentős szerepet kapott bennük, ezáltal a döntéseikben is. Egy viszonylag fiatal integráció, az Eurázsiai Gazdasági Közösség is ezen tematika mentén került felépítésre. Az alábbi összefoglalóban a szervezet általános ismeretein túl áttekinthetjük, hogy milyen gazdasági haszonnal működik a tagállamok között, valamint, hogy a kínai-orosz rivalizálás számára mekkora potenciállal bír.
Venn-diagram poszt-szovjet és más közép ázsiai államok közötti integrációs törekvésekről (Forrás: Lynch, 2010)
🌐Az Eurázsiai Gazdasági Közösség (EGK) vagy későbbi nevén Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU), egy eredetileg három ország partnerségének – Oroszországnak, Kazahsztánnak és Belarusznak – a gazdasági együttműködése. Az EGK 2000-es megalapításával egy regionális együttműködési szervezet alakult az államok között, következő célként pedig az EGU létrehozását tűzték ki. Az eredeti szervezeti felépítés 2014-ig működött, ezt követően integrációs megállapodást írtak alá 2014 májusában Asztanában, amely 2015. január 1-vel lépett hatályba. Elsődleges célként a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását fogalmazták meg, hasonlóan az Európai Unió alapító szerződésében foglaltakhoz. A korábbi hármas formációt, nem sokkal az alapító szerződés aláírása után követte Örményország, majd Kirgizisztán, így a jelenlegi állandó tagok száma ötre nőtt.
📜Ugyan a szervezet csak 2015-ben kezdte meg integratív működését, de az egyes államok között már addig is érvényben voltak különböző egyezmények: 1999-ben Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország és Tádzsikisztán megállapodást kötött egymással vámunióról és közös gazdasági politikáról. Az aláírt szerződés egy három szintű integrációt határozott meg az államok között, melynek első lépcsőfoka az Eurázsiai Gazdasági Közösség létrehozása volt. A következő lépés Belarusz, Kazahsztán és Oroszország közötti gazdasági térség és vámunió létrehozása, végezetül pedig gazdasági unió kialakítása Eurázsiai Gazdasági Unió néven. Az utolsó, Unióba történő szerveződéstől a tagországok várakozása kiterjedt a harmonizált jogszabályokra, az egységes energia-, közlekedési és kommunikációs infrastruktúrára, az összehangolt adórendszerre, az áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlására. Egyes célok még mindig a megvalósítási szakaszban vannak, mindazonáltal egy olyan jogi és intézményi struktúrát sikerült a tagállamoknak létrehozniuk, amely képes integrálni a tagállami piacokat.
🇷🇺 Az együttműködés hatékonyságáról számos kritikát fogalmaztak meg a szakértők. Sokan azt találták kérdésesnek, hogy mennyire tud kiegyenlített lenni a kereskedelem úgy, hogy az egyes országok részesedése nem mutat egyenlő képet. Emellett felmerült az is, hogy az integráció valódi célja nem a gazdasági együttműködés erősítése, hanem inkább Oroszország szerepének és befolyásának növelése. Utóbbi tény nem kérdőjelezhető meg, Moszkva sokat és régóta tesz annak érdekében, hogy korábbi, még szovjet időkben betöltött helyzetét újra visszaállítsa. Mindazonáltal fontos figyelembe venni a tagállamok számára a gazdasági együttműködés kiemelt fontosságát: ennek oka főként a térség szárazföldi, tengeri kijárattal nem rendelkező helyzete, így alapvetővé vált, hogy az egymás közötti kereskedelem erősítése korlátozások nélkül megvalósuljon. Oroszország szerepe időközben valamelyest visszaszorult a korábbi markáns jelenléthez képest. Ez főként a 2014 óta tartó orosz-ukrán háborúnak és a Krím annektálásának is betudható, hiszen mindezek nehezítik a többi partnerrel a kapcsolatok elmélyítését. Emellett az orosz gazdaság teljesítménye is visszafogottabb volt az elmúlt években, mindezek pedig együttesen hatottak arra, hogy a korábbi integrációs törekvések megtorpanjanak.
🇨🇳 Kína földrajzi közelsége és gazdasági szerepe újabb fejezetet nyitott az EGU működésében. 2012-ben egyetértési megállapodást kötöttek a kereskedelem területén folytatott együttműködésről, majd 2013-ben Kazahsztánban jelentette be a kínai elnök a Belt and Road Initiative – Egy Övezet Egy Út (BRI) kezdeményezést. 2015-ben sikerült létrehozni Moszkva és Peking között azt a megállapodást, amelyben az EGU és a BRI fokozott együttműködését alapozta meg. Két évvel később, 2017-ben Kína kereskedelmi minisztere, Csung San és az EGU Gazdasági Bizottsága nyilatkozatot írt alá az EGU és Kína közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködésről. Néhány hónappal később, 2018-ban újabb egyezmény született a két fél között: ebben jóváhagyták az EGU és a Kínai Köztársaság vámhatárain áthaladó, nemzetközi szállítmányokra és járművekre vonatkozó információcseréről szóló megállapodás tervezetét.
🇨🇳 A fokozódó partnerség Kínával jó hatással volt valamennyi tagállam exportjának volumenére. Főként Oroszország és Kazahsztán profitáltak a kedvezményekből, akik egyébként is jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolítanak.
📈 Kína számára szintén előnyösnek bizonyult a térséggel való szorosabb együttműködés. Oroszországgal korábban is jelentős volt a kereskedelme, a többi tagállammal azonban fokozatosan növekszik a kínai export mértéke.
❓A tagországok számával kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy a többi, akár posztszovjet állam miért nem csatlakozott a szervezethez. Ennek okaként a legtöbb ország az orosz befolyástól való izolációt jelölte meg. Függetlenül ettől ezek a „kimaradó” államok is részesei többek között a FÁK-nak, vagy a BRI-nek, viszont ezek esetében nem merült fel Moszkva olyan szintű térnyerése, mint az EGU-nál. A legtöbb közép-ázsiai ország inkább a Kína által elindított BRI-ben és azok részes projektjeiben látja a jövőbeni fejlődés kulcsát, az orosz dominanciával rendelkező EGU-t pedig egy merev szervezeti egységnek tekinti. Nem könnyíti meg az integráció további fejlődését az sem, hogy Moszkva gyakran veti fel a szervezet szupranacionális, nemzetek feletti politikai szervvé alakítását. Ez a gondolat a korábbi szovjet időket idézheti sok állam számára, amely kettős megítélés alá esik még ma is. Az egységes valuta, az összekapcsolt és összehangolt külpolitikai döntések, valamint gazdasági lépések iránya tovább nehezíti az integráció mélyülését, hiszen azt veszélyezteti az egyes államoknál, amit csak nemrég kaptak meg újra: a nemzeti szuverenitásukat. Kína kapcsán szintén megfigyelhető egy távolságtartás a közép-ázsiai államok részéről, ez leginkább az együttműködési korlátozásokban nyilvánul meg.
A BRI térnyerése miatt megkérdőjeleződik az EGU jövője is, hiszen mind az 5 tagállam részese a projektnek, valamint az EGU helyzete nagyban függ az orosz-kínai partnerségtől. Ugyan az elmúlt éveket leginkább a baráti viszony jellemzi Peking és Moszkva között, valamint a jelenlegi szankciós politika miatt Oroszország rá is van utalva kínai szövetségesére, de ez bármikor változhat. Főként azért, mert Kína számára mások a prioritások, nem elsődleges, hogy Oroszországgal a kapcsolatai túlérjenek a kereskedelmi vonalakon.
🇭🇺 Magyarország kapcsolatai a közép-ázsiai térség országaival kedvezőek. Az elmúlt években sikerült fokozni az egyes országokkal hazánk külkereskedelmét, valamint sikerült olyan kétoldalú együttműködéseket szervezni, amelyek révén nem csak a diplomáciai viszonyok fejlődhetnek. Kínával szintén egyre szorosabb a magyar kapcsolat, jelenleg is több olyan beruházás van folyamatban itthon, amelyek az ázsiai országhoz köthetőek.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
💾 Az eredeti cikk itt, itt, itt, itt, itt és itt olvasható.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/kina-mint-az-orosz-gazdasag-mentoove/
#EurázsiaiUnió #integráció #közép-ázsia #Kína #Oroszország #világgazdaság #külpolitika #külgazdaság #export #import #külkereskedelem #nemzetköziszervezet
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
