Már eleve többkulcsosnak tekinthető a magyar személyi jövedelemadó rendszer

A magyar közéleti viták rendre visszatérő gazdasági témája a személyi jövedelmek adóztatási módszere. Számos érv, például a társadalmi igazságosság, az általános közteherviselés, a fogyasztás élénkítése vagy a vállalkozási tevékenységet és innovációt elősegítő vagyonfelhalmozás elősegítése szól az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett. Azonban a sávos, többkulcsos személyi jövedelemadó alkalmazását is számos közgazdasági érvvel alá lehet támasztani. A döntéshozók és politikusok felől alapvető elvárás, hogy a vállalatok és munkavállalók számának hatékony tervezése érdekében nyíltan kommunikáljanak gazdaságpolitikai terveikről, mindezt leginkább annak tükrében, hogy Magyarországon már kvázi kétkulcsos adórendszer van: 0 és 15 százalék. Cikkünkben összegezzük a különböző jövedelmeket terhelő adótípusok előnyeit és hátrányait, illetve körképet adunk, mely uniós országokban milyen szja-kulcsokat alkalmaznak.

Az ábra itt hivatkozható: https://datawrapper.dwcdn.net/bAnuW/1/

Ahogyan a fenti ábrán is látható, az Európai Unió 27 tagállama közül csupán négyben alkalmaznak egykulcsos személyi jövedelemadót; hazánk mellett Észtországban, Romániában és Bulgáriában. A világon az egyik első ország Észtország volt, amely élt ezzel az adóztatási rendszerrel. A balti államban 1994 óta van érvényben egyetlen személyi jövedelemadó kulcs. Európa-szerte számos országban sávosan adóztatva hajtják végre a progresszív adóztatást. Ennek értelmében a meghatározott sávok közötti jövedelemrészre az adott sávot terhelő adómérték az érvényes. Lehet azonban találni ellenpéldákat, például több nyugat-európai országot, ahol a teljes jövedelemre a sávra meghatározott adómérték érvényes. Ez azonban azt eredményezheti, hogy a magasabb jövedelmi kategóriába tartozó adózók alacsonyabb nettó jövedelemmel rendelkeznek, mint az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó társaik, fokozva ezzel az adóelkerülést. Ezzel szemben az egykulcsos adórendszert alkalmazó országokban egységes a kivetett személyi jövedelemadó, a kereset mértékétől függetlenül.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/24842712/

A PwC Worldwide Tax Summaries adatbázisa szerint összeállított lista alapján Ausztria rendelkezik az Európai Unióban a legmagasabb, 55 százalékos személyi jövedelemadóval. Nyugati szomszédunk más területen is rekordtartó, ugyanis a legmagasabb, egymillió eurós jövedelmi sáv is Ausztriában érvényes. Számos olyan uniós tagállam van, amelyben a legalacsonyabb keresettel rendelkezők mentesülnek az adóalapot terhelő adók alól, javítva ezzel a helyzetüket. Ilyen országok például Németország, Finnország, Ausztria vagy a leginkább az adóelkerülés fellegváraiként ismert Málta, Ciprus és Luxemburg. Ez a szabályozás fokozhatja az adócsalást, ugyanis az adóelkerülés érdekében a vállalatok gyakran minimálbérhez közeli jövedelemmel jelentik be a foglalkoztatottaikat. Így a legalacsonyabb jövedelműek adómentessége kontraproduktív módon gazdasági károkat okoz.

A legtöbb jövedelmi sávval, szám szerint 23 darabbal Luxemburg rendelkezik kontinensünkön, jelentősen megbonyolítva ezzel az adózási folyamatot. Az EU-s tagállamok között szintén különbséget lehet tenni az alapján, hogy az államigazgatás mely szintje veti ki a személyi jövedelemadót. Számos országban, például Belgiumban vagy Dániában nemcsak a központi költségvetésbe, hanem a regionális helyi önkormányzatokba is befolyik a kereseteket terhelő adó. A skandináv országban emellett a munkaviszonyból származó jövedelmeket más adókulcs terheli, mint a tőkejövedelmeket. Horvátországban a személyi jövedelemadó mértékét az önkormányzatok választják meg, de a beszedett forrás nem őket, hanem a központi költségvetést illeti. A lakcím mellett Finnországban egyéb adóterhet módosító tényezőket is alkalmaznak, mint például a vallási felekezethez tartozás. Az éves jövedelem 1-2,25 százalékát kitevő templomadót a finnországi evangélikus, ortodox és finn-német egyház tagjai kötelesek fizetni.

Az Európai Unió több tagállamában a jövedelmeket terhelő adó függ a családi állapottól és a gyermekek számától. Ilyen ország például Írország, Franciaország vagy Málta. Ezekben az államokban azonban a kedvezmény mértéke függ a keresettől is, vagyis az alacsonyabb bérrel rendelkezőket arányosan nagyobb engedmény illeti meg. Hazánkban bár jogilag egykulcsos személyi jövedelemadó van érvényben, a 25 év alattiak, illetve az (2025-től kezdve sávosan bevezetett) két- és háromgyermekes anyák adómentességének köszönhetően a kedvezményezetti kör olyan széles, hogy jogosan lehet többkulcsos (15 százalékos általános és nulla százalékos kedvezményes) adórendszerről beszélni. Egy másik, a TaxFoundation által elkészített adatbázis kis mértékben eltérő képet mutat. A szervezet kimutatása szerint legmagasabb személyi jövedelemadó kulccsal nem Ausztria, hanem Dánia (55,9%) és Franciaország (55,4%) rendelkezik. Az OECD a befolyó jövedelmi adókból, a kereseti adatokból és a foglalkoztatottak számából számítva készítenek becslést az átlagosan alkalmazott személyi jövedelemadó kulcsokról, ezzel átfogóbb képet adva az adóztatás mértékéről.

Mindkét adórendszernek lehet találni megfelelő alkalmazási helyzetet

Az egykulcsos általános adóztatása a személyi jövedelmeknek számos előnnyel és hátránnyal rendelkezik:

Az egykulcsos rendszer könnyebbé teszi az adózás menetét mind a munkavállalók, mind a munkáltatók, mind pedig az adóhatóság számára. Így csökkenteni lehet az adminisztrációs és tranzakciós költségeket, gyorsabb és olcsóbb bevallást készíteni és az ellenőrizhetőséget is fokozva.
Az adózási folyamat egyszerűsítése az adócsalás mértékét is visszaveti, mivel nem bünteti magasabb adó a nagyobb béreket.
Mivel a jövedelem növekedése nem jár magasabb adókulccsal, ez ösztönözheti a munkavállalót a teljesítményük, a munkáltatókat pedig a kínált bér növelésére, így összességében fokozva a gazdasági teljesítményt.
Az egykulcsos adórendszer versenyképesebbé teszi a gazdaságot. Számos kelet-közép-európai országban a történelmi előzmények miatt nem valósulhatott meg a generációkon átívelő tőkefelhalmozás, amely visszaveti a vállalkozási hajlandóságot és lehetőségeket. A tőkeakkumuláció elősegíti a beruházások megvalósulását, így az innovációt és a gazdasági növekedést.
Az egykulcsos általános adózással megvalósul az egyenlő közteherviselés, a tehetősebbek vagyonuk ugyanakkor részét áldozzák a közszolgáltatások finanszírozására, mint az alacsonyabb keresetűek.
Az egykulcsos személyi jövedelemadó elősegítheti a képzett vagy jövedelmező szakmákat űző munkavállalók esetében a a lakosságmegtartást, mérsékelve az agyelszívás és az elvándorlás kockázatát.
Lehetővé téve a középosztály megerősödését és népességbeli méretét növelve az egykulcsos jövedelemadó élénkíti a lakossági fogyasztást.

Azonban az egykulcsos személyi jövedelemadó is rendelkezik hátrányokkal:

Az általános adókulcsot a társadalom igazságtalannak tarthatja, hiszen a tehetősebbek ahhoz képest, hogy szélesebb lehetőségekkel rendelkeznek, arányosan ugyanakkora terhet viselnek, így fokozva a társadalmon belüli feszültséget. Az egykulcsos jövedelemadóval szemben a társadalom felfogása gyakran kritikus, számos országban úgy vélekednek, hogy méltányosabb, ha a közteherviselés nem arányosan egyenlő, hanem a gazdagabbak nagyobb adóterhet viselnek.
Mivel nincs az adózásban progresszió, kisebb a költségvetés fiskális mozgástere, mérsékeltebb a javak jövedelmi viszonyokon alapuló újraelosztása.
Egykulcsos jövedelmi rendszerben jellemzően fokozódnak a vagyoni egyenlőtlenségek. Ez a jelenség azonban bizonyos helyzetekben, például a tőkefelhalmozás elmaradása esetén a gazdasági fejlődést is szolgálhatja.
Az egykulcsos jövedelemadó nem teszi lehetővé a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklésén túl az egyéb szociálpolitikai célkitűzések gazdasági ösztönzőkkel való megvalósulását. Ilyen célkitűzés például a gyermekvállalás támogatása vagy a házaspárok segítése.

Ezzel szemben a sávos adózás előnyei és hátrányai, jellemzően az egykulcsos módszerrel ellentétes előjellel:

A többkulcsos adóval bizonyos esetekben növelni lehet a társadalom igazságérzetét oly módon, hogy a magasabb jövedelműek arányosan nagyobb részt vállalnak a közteherviselésből.
A sávos adózás nagyobb jövedelem-redisztribúciót jelent, így mérsékelni lehet a vagyoni egyenlőtlenségeket. A jövedelmi egyenlőtlenségeket jelző Gini-együttható azonban nem mutat összefüggést a vagyoni aránytalanságok és a sávos adózás között. A mutatószámról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A progresszív adózás elősegíti a gazdasági eszköztár szélesítésével a szociálpolitikai célkitűzések megvalósítását.
Ezeken túl a nagyobb mértékű adóztatás ugyan kisebb forrást hagy a lakossági szereplőknél, az állami bevételszint stabilitását és mértékét fokozza.

Hátrányok között érdemes megemlíteni

a lakossági fogyasztás visszafogását. A középosztály rendszerint nem a legalacsonyabb adózási sávba kerül a progresszív adózási rendszerekben, így visszafogja a fogyasztási szintet.
A többkulcsos adórendszer bonyolultabb, kevésbé átlátható. Így nagyobb adminisztratív terhet jelent az adózó és az adóhatóság számára.
A sávos rendszerben növekszik az adóelkerülés mértéke, ugyanis az adóalanyok érdekeltté válnak abban, hogy jövedelmük egy részét eltitkolják, az alacsonyabb sávba kerülés érdekében. Így összességében bővül a fekete gazdaság, romlik az állami forrásbehajtás hatékonysága.
Emellett a magasabb képzettségűek elvándorlásához is hozzájárulhat a többkulcsos adórendszer. A munkavállalók ezen csoportja rendszerint magasabb kereseti szinttel is rendelkezik, ezért kontraproduktív módon elősegítik az agyelszívás jelenségét. Erről a jelenségről itt és itt írtunk részletesebben.
A proaktív munkavállalói teljesítményt a többkulcsos rendszer nagyobb adóteherrel bünteti, így a progresszív adórendszer visszafogja a motivációt és a gazdasági bővülést.

Összességében tehát mindkét adózási forma rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Ennek köszönhetően mindkét módszernek létezik megfelelő alkalmazási helyzete. Progresszív adózási forma ajánlott olyan országok esetében, ahol kiterjedt és nehezen finanszírozható az állami szolgáltatások köre (Franciaország), vagy amely államot a vállalatok rendszerint adóoptimalizáció érdekében választják (Luxemburg). Ezzel szemben az egykulcsos adózási rendszer olyan nemzetek esetében ajánlott, ahol a történelmi előzmények miatt nem valósulhatott meg a vállalkozási hajlandóságra pozitívan ható tőkefelhalmozás (poszt-szovjet régió és a szovjet megszállás alá került európai országok).

Összeállításunk alapján látható, hogy Európára a sávos személyi jövedelemadó alkalmazása a jellemző, az EU 27 tagállama közül mindössze négy országban, ezek között Magyarországon alkalmazzák az egykulcsos szja-rendszert. Ráadásul idehaza a személyi jövedelemadó mellett egyéb törekvések is láthatóak a tőkefelhalmozás elősegítésére: a 25 év alattiak személyi jövedelem adómentessége az átlagjövedelemig, a gyermeket nevelő nők adómentessége, illetve a családi adókedvezmény kétlépcsős emelése. Ezek az intézkedések pótlólagos jövedelmet hagynak a családoknál.