Július elsejével lép életbe idehaza a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer, vagyis az EPR. Az új rendszer bevezetésének oka az uniós hulladékgazdálkodási célok elérése, valamint az EU-s irányelveknek való megfelelés. Az intézkedések céljai között elsődlegesen a körforgásos gazdaságra történő átállás áll. A körforgásos gazdaság lényege, hogy minél kevesebb termék váljék hulladékká, a képződő hulladékot pedig hasznosítsuk újra nyersanyagként minél nagyobb mértékben. A rendszer egyik sarokpontja, hogy a szennyező többet fizessen: a gyártók viselik a pénzügyi felelősséget a teljes termékéletciklus alatt keletkező hulladék kezeléséért, az ún. EPR-díj megfizetése révén. Míg a gyártóknak július 1-jétől magasabb összeget kell fizetni a hulladákkezelésért, addig a lakosság szemétszállítási díjait nem érintik a változások. A magasabb díjtétel a termékek csomagolásának árát emeli meg elsősorban, mely végső soron a fogyasztói árakban is bizonyos mértékig megjelenhet. Ugyanakkor kevés a mozgástér az élelmiszeripari termékek végső, fogyasztói árának növelésére idehaza, vagyis a díjtétel emelkedése miatti költségnövekedés fogyasztókra történő áthárítására.
Mi a kiterjesztett gyártói felelősség, vagyis az EPR?
A kiterjesztett gyártói felelősség vagy angolul Extended Producer Responsibility (EPR) olyan szakpolitikai eszköz, amely a gyártó pénzügyi és/vagy működési felelősségét kiterjeszti a termékre a fogyasztás utáni szakasz (magyarán a keletkezett hulladék) kezelésére is, annak érdekében, hogy elősegítse a nemzeti vagy uniós újrafeldolgozási és -hasznosítási célok elérését. Az EPR-politikák így általában a hulladékgazdálkodási költségeket vagy a fizikai begyűjtést részben vagy egészben a helyi önkormányzatokról a gyártókra hárítják.
A gyártóknak/első belföldi forgalmazóknak kell viselniük az úgynevezett körforgásos termékekből keletkező hulladék begyűjtésének, ártalmatlanításának a költségeit. Az EPR rendszer célja, hogy ösztönözze a termelőket a termékek környezetbarát tervezésére, a hulladék minimalizálására, a hulladék újrahasznosítására vagy megfelelő kezelésére.
2024 végéig az uniós országoknak biztosítaniuk kell a gyártói felelősségvállalási rendszerek minden csomagolásra történő kiterjedését.
EPR európai uniós alapjai
1994-ben hoztak először EU-s direktívát (irányelvet) a csomaglással és csomagolási hulladékokkal kapcsolatban (94/62/EC). Az EU többször felülvizsgálta és módosította a csomagolásra vonatkozó jogszabályait, pl. 2015-ben a műanyag hordtáskákra vonatkozó fenntartható fogyasztáscsökkentési intézkedésekkel egészítette ki a csomagokat. Az EU 2018/852 irányelv a 94/62/EC irányelv módosítása, melynek céljai:
- a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése, és
- a csomagolási hulladék újrafelhasználásának, újrafeldolgozásának és más hasznosítási formáinak előmozdítása a végleges ártalmatlanítás helyett, hozzájárulva ezzel a körforgásos gazdaságra való áttéréshez.
A módosított irányelv előírja, hogy az uniós országoknak intézkedéseket kell hozniuk – például nemzeti programokat, a kiterjesztett gyártói felelősségvállalási rendszerek és egyéb gazdasági eszközök révén ösztönzőket – a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése és a csomagolás környezeti hatásainak minimalizálása érdekében.
Célok:
2025. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 65%-át újra kell hasznosítani. Az újrahasznosítási célok anyagonként a következők:
- a műanyag 50%-a,
- fa 25%-a,
- a vasfémek 70%-a,
- az alumínium 50%-a,
- az üveg 70%-a és
- a papír és a karton 75%-a.
2030. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 70%-át újra kell hasznosítani. Ez magában foglalja a következőket:
- a műanyag 55%-a,
- a fa 30%-a,
- a vasfémek 80%-a,
- az alumínium 60%-a,
- 75% üveg és
- papír és karton 85%-a.
A Bizottság 2022. november 30-án javaslatot tett a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv felülvizsgálatára. A kezdeményezés célja, hogy 2030-ra minden csomagolás gazdaságilag megvalósítható módon újrafelhasználható vagy újrahasznosítható legyen. Ez a felülvizsgálat hozzájárul az európai zöld megállapodás és az új körforgásos gazdasági cselekvési terv célkitűzéseinek eléréséhez is. A felülvizsgálat céljai:
- a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése, mennyiségének csökkentése, valamint az újrafelhasználás és újratöltés elősegítése;
- annak biztosítása, hogy 2030-ra az EU piacán lévő valamennyi csomagolás gazdaságilag életképes módon újrahasznosítható legyen;
- az újrahasznosított műanyagok használatának növelése a csomagolásban, lehetővé téve ezáltal a jobb minőségű („zárt körfolyamatú”) újrahasznosítást és a „szűz anyagok” helyettesítését.
A változások gyakorlati megvalósítását célzó legfontosabb intézkedések a következők:
- a csomagolási hulladék csökkentésére vonatkozó tagállami szintű célkitűzések, valamint a gazdasági szereplők számára kötelező újrafelhasználási célkitűzések a kiválasztott csomagolási csoportok tekintetében;
- a túlcsomagolás és a szükségtelen csomagolás bizonyos formáinak korlátozása, valamint az újrahasználati és újratöltési rendszerek támogatása;
- az újrafeldolgozás szempontjainak meghatározása, amelyeket minden csomagolásra alkalmazni kell;
- a műanyag csomagolásokban az újrahasznosított tartalom minimális aránya;
- a műanyag palackok és alumíniumdobozok kötelező betétdíjas visszavételi rendszere;
- a csomagolások és a hulladékgyűjtők harmonizált címkézése a csomagolási hulladék helyes fogyasztói ártalmatlanításának megkönnyítése érdekében.
A javasolt intézkedések 2030-ra 43 millió tonnára csökkentenék a csomagolásból származó üvegházhatású gázok kibocsátását, szemben a 66 millió tonnával, ha a jogszabályokat nem változtatják meg – ez a csökkenés körülbelül akkora, mint Horvátország éves kibocsátása. A vízfelhasználás 1,1 millió köbméterrel csökkenne. A gazdaság és a társadalom környezeti kárainak költségei 6,4 milliárd euróval csökkennének a 2030-as alaphelyzethez képest.
Az irányelv hazai megjelenése
Július 1-jétől az Európai Unió hulladékgazdálkodási irányelveinek és elvárásainak megfelelően létrejön az új kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer Magyarországon, amelyben a „szennyező fizet” elvet alkalmazzák, miszerint a gyártóknak jobban hozzá kell járulniuk az általuk gyártott termékek után keletkező hulladék kezeléséhez.
A gyártók az EPR-díj fizetésével finanszírozzák a hulladékgazdálkodással kapcsolatos állami feladatokat (a hulladék átvétele, gyűjtése, elszállítása, előkezelése, kereskedelme és kezelésre történő átadása). Tehát a gyártóknak július 1-jétől magasabb összeget kell fizetni a hulladákkezelésért, azonban a lakosság szemétszállítási díjait nem érintik a változások.
Ennek keretében csomagolóanyagokra vonatkozóan is lesznek változások július 1-jével idehaza az Európai Unió által előírt hulladékkezelési direktíváknak való megfelelés céljából. Például a műanyag csomagolásra kilogrammonként 219 forint gyártó által fizetendő EPR díj hárul. A papír- és kartoncsomagolások esetében az eddigi környezetvédelmi termékdíjhoz képest 9,1-szer magasabb lenne az EPR-díj (a papírra vonatkozó korábbi 19 forint/kilogrammos környezetvédelmi termékdíjat a tervek szerint 173 forint/kilogrammos EPR-díj váltaná fel). Ez a hullámpapírt is érintené, mely az iparági szereplők szerint 90%-os újrafeldolgozási aránnyal és 89%-os átlagos újrafeldolgozott alapanyagtartalommal bír. A díjtétel emelkedése a csomagolás árának változásán keresztül elsősorban az élelmiszeripart érintheti.
EPR-díjak emelkedése és várható gazdasági hatásai
Az EPR díjakra vonatkozó összegeket a hulladékgazdálkodásért felelős Energiaügyi Miniszter rendeletben határozta meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal javaslata alapján. A következő táblázat néhány termék EPR díját tartalmazza, összevetve a július 1. előtti termékdíjakkal.
A törvénymódosítás az EPR rendszer bevezetése mellett néhány esetben megtartja a „régi” termékdíj fizetési kötelezettséget is. A rendeletben meghatározott termékdíj összegéből azonban le lehet vonni az EPR díj összegét (Deloitte).
A csomagolószerek után a kötelezettek a költségvetésnek 42,5 milliárd forintnyi termékdíjat fizettek 2021-ben, az új rendelettel a csomagolások után már elérheti az EPR-befizetés a 240 milliárd forintot is.
Összességében várható a termékek csomagolási árának emelkedése, mely végső soron akár a fogyasztói árakban is bizonyos mértékig megjelenhet (a Magyar Hullámtermékgyártók Szövetségének számításai szerint akár 5%-os inflációt is okozhat a termékeknél). Ugyanakkor kicsi a hely az élelmiszeripari termékek árának növelésére idehaza, vagyis a díjtétel emelkedése miatti költségnövekedés fogyasztókra történő áthárítására.
- A magas általános inflációs nyomás miatt, és különösen a még mindig jelentős élelmiszerár-növekedés következtében visszaesett a lakossági fogyasztás, csökkent a kiskereskedelmi forgalom az utóbbi időszakban (reálbérek visszaesése miatt). Ezt a kiskereskedelmi láncok is észlelték, év eleje óta akciózással, tartós árcsökkentésekkel versenyeznek a fogyasztókért („árháború”), erre erősít rá a kormányzat kötelező akciókra vonatkozó előírása is. Továbbá egyes termékek ára megközelítette (vagy át is lépte) a hazai vásárlók lélektani határát, amelynél többet nem hajlandóak fizetni (rezervációs ár). Így nagyon kicsi a mozgástér az árak emelésére.
- A most megemelt díjtétel növekedését kevésbé a fogyasztói árak növelésével lehet kompenzálni, inkább a gyártói/értékesítői profitokat érintheti (az MNB jelentése szerint „2022 második felétől jelentősen emelkedett az inflációnak a költségek által meg nem magyarázott része”, vagyis a profithányad).
Várható eredmények
A Gazdasági Versenyhivatal szerint „az alacsonyabb környezetterhelésű, könnyebben újrahasznosítható (pl. papír, üveg vagy textil) csomagolások kilogrammonkénti, kiterjesztett gyártói felelősségi díja jóval alacsonyabb, mint például a műanyagoké – ezáltal motiválva a gyártókat a környezetbarát csomagolási megoldásokra.”
Továbbá Raisz Anikó, a Technológiai és Ipari Minisztérium környezetügyért és körforgásos gazdálkodásért felelős államtitkára szerint „az új szabályozással az újrahasznosításra és kevesebb hulladék képzésére szeretnék ösztönözni a vállalatokat, amit környezetbarát anyagok felhasználásával tudnak elérni. A szennyezőnek ugyanis többet kell majd fizetnie a hulladék elszállításáért, kezeléséért és megsemmisítéséért.”
Kritikák
A gyártókat tömörítő Magyar Hullámtermékgyártók Szövetsége (MAHUSZ) véleménye, hogy az új terv szembe megy a körforgásos gazdaságra irányuló törekvésekkel, és erős inflációt okoz, miközben rontja az ország fenntarthatóság érdekében tett törekvéseit is. Szerintük a rendelet előkészítését és bejelentését nem előzte meg érdemi iparági egyeztetés, ami segíthetett volna egy olyan szabályozás kidolgozásában, ami a jelenleginél jobban támogatja a hosszú távú fenntarthatósági terveket.
További gazdasági hatások, üzleti lehetőségek
A felhasznált csomagolóanyagok mennyiségének csökkentése már jó néhány éve zajló folyamat, amelyet gyártói, termelői oldalon a költségek lefaragása készített elő. Most a változó direktíva miatt mindez felgyorsulhat, amelyet kiegészítenek és siettetnek a változó fogyasztói szokások is: a vásárlók egyre tekintélyesebb része keres olyan termékeket, ahol a gyártó kevesebb csomagolóanyagot használ, vagy éppen újrahasznosít. Sőt még olyanra is akad nemzetközi példa, hogy magasabb árat is fizet ezekért a termékekért a vásárló. Megjelentek már olyan boltok is (idehaza is!), ahol csomagoló nélkül árulják a termékeket, a vásárlók a maguk által hozott táskákba/zacskókba szedik ki/mérik le az adott árut (pl. rizs, cukor, tészta).
A változó költségek, a változó fogyasztói preferenciák figyelembevételével és hatékony marketinggel, kommunikációval bizonyos gyártók hosszabb távon még meríthetnek is a lehetőségből: reklámként megjelenhet a cégeknél a környezettudatosság fontossága és ennek elérése érdekében tett vállalati erőfeszítések, mellyel vásárlókat nyerhetnek maguknak.
A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt olvashatóak.
https://www.oeconomus.hu/oecofocus/a-zold-gazdasagi-novekedes-realitasai-magyarorszagon/
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
