Látva az élelmiszerárak jelentős növekedését idehaza, többször gondolhattuk már a boltban, hogy egyes termékek már túl drágák, annyit nem vagyunk hajlandóak kiadni érte, így inkább meg sem vesszük. Az áraknak ezt a felső, lélektani határát a közgazdaságtanban rezervációs árnak nevezik. Mit takar ez a kifejezés? Mi alakítja a rezervációs árakat? Mi várható Magyarországon az árak és vásárlások terén a következő időszakban? E kérdésekre is keressük a választ jelen írásunkban.
Az elmúlt év során sok termék, elsősorban élelmiszer ára közelítette meg (vagy át is lépte) a hazai vásárlók lélektani határát: 13 ezer forintos téliszalámi, 5 ezer forintos trappista sajt, ezer forintot megközelítő kilós kenyér és lehetne folytatni a sort. A nyári szezon beindulásával egy gombóc fagylalt ára is várhatóan átlépi az 500 forintos lélektani határt, de a sima lángos ára is 900 forintnál kezdődhet a Balatonnál.
Ugyan látszik fordulat az általános árszínvonal-emelkedésben (februártól kezdve lassul idehaza az infláció a januári csúcsáról), azonban a vállalkozások továbbra is magas költségekkel szembesülnek (magas alapanyagárak, energiaszámlák, bérköltségek). A költségek növekedését azonban nem minden esetben tudják érvényesíteni az árakban a kereslet árérzékenysége miatt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos összeghatár felett már nem vennék (vagy csak jóval kisebb mennyiségben) az adott árut.
Azt a maximális árat, amennyiért még hajlandó a fogyasztó megvásárolni az adott terméket vagy szolgáltatást, hívja a közgazdaságtan rezervációs árnak (vagy az a minimum összeg, amennyiért hajlandó a termelő eladni a terméket, szolgáltatást).
Amennyiben a fogyasztó ennél a maximális árnál olcsóbban tudja megvenni a terméket (vagy a termelő magasabb áron tudja eladni), akkor a fogyasztónak többlete keletkezik. A rezervációs ár egyedi és egyéntől függő, nincs univerzális „lélektani határ” a termékeknél, mely minden vásárló esetében ugyanaz lenne. Minden fogyasztónál egyedi preferenciák befolyásolják (adott élethelyzet, ízlés, havi kereset stb.), mennyit hajlandó kifizetni az adott termékért vagy szolgáltatásért.
Nézzünk rá egy példát! Béla bácsinak van egy kedves tehene, a legjobb takarmányt adja neki, a finom tehéntejet pedig mindennap frissen kiviszi a település piacára. 800 forintnál olcsóbban viszont nem szeretné eladni a tej literjét, mivel drága a takarmány (ez Béla bácsi rezervációs ára). Első vásárlója Danika, aki iskolába megy reggel, de neki csak 600 forint zsebpénze van. Nagyon szereti a tejet, de az ő rezervációs ára, amennyit maximálisan hajlandó adni egy liter tejért, nem éri el Béla bácsi által elvárt minimális árat. Kettejük között nem lesz adás-vétel. Ugyanakkor Kati néni jobban szereti a friss tehéntejet, mint a bolti tejet, és hajlandó 1000 forintot adni egy liter friss tejért. Béla bácsi és Kati néni között már lesz adás-vétel, az ár 800 és 1000 forint között lesz, a felek alkupozíciójától függően. Ha például 950 forintért kel el a tej, Béla bácsi termelői többlete 150 forint lesz, Kati néni fogyasztói többlete 50 forint lesz (ennyivel kapta olcsóbban, mint amennyit maximálisan lett volna hajlandó kifizetni érte).
A közgazdaságtanban a fogyasztók keresleti függvénye negatív meredekségű: minél magasabb egy adott termék egységára, annál kevesebbet hajlandóak vásárolni, és fordítva, minél olcsóbb a termék, annál többet vesznek belőle.
Ugyanakkor mind mennyiségben, mind árban létezik általában egy maximális pont:
A maximális ár (PMAX) jelen ábrán a rezervációs ár, vagyis az a legnagyobb összeg, melyet hajlandó egy termékért megvenni a fogyasztó. Ennél magasabb árért nincs a termékre kereslet. Másik, vízszintes tengelyen a metszéspont pedig az ún. telítődési pont (QMAX). Ez azt jelenti, hogy még ha ingyen is kínálják a terméket, többet nem vesz belőle a fogyasztó. Gondoljunk bele, ha megettünk már 10 szelet csokitortát, akármennyire is szerethetjük, valószínűleg nem kívánunk már még egy szeletet, még ha ingyen is adják!
Magyarországon – ahogy a cikk elején néhány példán keresztül bemutattuk – több élelmiszer ára is elérhette/elérheti egyes fogyasztók felső lélektani határát (rezervációs árát), így már nem vásárolnak belőlük. Ez összességében a kiskereskedelmi üzletekben a kereslet csökkenéséhez vezet. A KSH adatai szerint az élelmiszerek forgalma tavaly nyár óta folyamatosan visszaesést mutat az előző év azonos hónapjához mérten. A legutóbbi, márciusra vonatkozó közlés alapján az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletekben 10,3%-kal kisebb lett az értékesítés naptárhatástól megtisztított volumene. Emögött elsősorban a keresetek reálértékének csökkenése áll (a magas infláció miatt adott bérből kevesebbet tudnak vásárolni). A hazai infláció jelenlegi várakozások szerint az év második félévben már dinamikusabban lassul, mely az év vége felé ismét elhozhatja a reálbérek növekedését. Ez pedig fellendítheti a lakossági fogyasztást és megtakarítást egyaránt.
Források itt és itt találhatóak.
Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecogram/elindult-a-fagylaltszezon-mennyibe-kerul-iden-egy-gomboc/
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
