Categories
OecoFocus

A magyar munkaerőpiac rugalmassága európai kitekintésben

A közgazdasági elmélet szerint gazdasági visszaesések, tartósabb válságok során megemelkedik a munkanélküliség, vagyis a gazdasági kibocsátás (GDP) és a munkanélküliségi ráta ellentétesen mozog a konjunktúraciklusok során. Ezt az összefüggést hívják Okun-törvényének. Ezen elméleti keretet felhasználva jobban megérthető, hogy a 2008-2009-es globális pénzügyi és gazdasági válság, illetve a 2020-as koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés idején a GDP-visszaesésre milyen mértékben és miért éppen úgy reagáltak a munkaerőpiacok Európában és Magyarországon.

Számítások szerint a 2009-es válság során Magyarországon 1 százaléknyi GDP-csökkenés 0,33 százalékpontos növekedést okozott a munkanélküliségi rátában, míg a 2020-as válság során 0,16 százalékpontnyit. Ebből jól látható, hogy 2009-es válsághoz képest mérsékeltebb volt a GDP-visszaesés munkanélküliségi rátára gyakorolt hatása 2020-ban, a munkaerőpiac ellenállóságot tanúsított a koronavírus-válság során. A magyar munkaerőpiac alkalmazkodó-képességének erősödése, a rugalmasságának fokozódása segítette a magyar gazdaságot a koronavírus-járvány után az újraindulásban.

2020-ban Magyarországhoz hasonlóan további 13 európai országban, illetve az EU és az eurózóna esetében volt mérsékeltebb hatása a GDP-visszaesésnek a munkanélküliségi rátára, mint ahogy 2009-ben tapasztaltuk. Mindez a munkaerőpiacok rugalmasságát, alkalmazkodó-képességének erősödését jelenti. Ugyanakkor 10 európai gazdaságban erősödött a negatív irányú kapcsolat a GDP és munkanélküliségi ráta között a 2009-es válság idejéről a 2020-as gazdasági visszaesés idejére.

Válságok idején visszaesik a foglalkoztatás és növekszik a munkanélküliség

A közgazdaságtani elméletek alapján gazdasági visszaesések, tartósabb válságok során megemelkedik a munkanélküliség. Amikor visszaesik a gazdaság kibocsátási szintje, a termelő és szolgáltató vállalatoknak kevesebb dolgozóra van szükségük. Így új munkavállalókat sem vesznek fel, esetleg másokat elbocsátanak vagy fizetés nélküli szabadságra küldenek. Összességében ezt a jelenséget úgy lehet leírni, hogy a gazdasági kibocsátás (GDP) és a munkanélküliségi ráta ellentétesen mozog a konjunktúraciklusok során. Ezt az összefüggést hívják Okun-törvénynek:

A munkanélküliségi ráta változása = alfa – béta*(reál)kibocsátás változása

ahol az alfa a tengelymetszetet,

a béta pedig a munkanélküliségi ráta kibocsátásra vonatkozó rugalmasságát mutatja, vagyis, hogy egy egységnyi kibocsátásváltozás mekkora elmozdulást eredményez a munkanélküliségi rátában.

Arthur Melvin Okun az 1960-as években alkotta meg a munkanélküliség és a kibocsátás közötti kapcsolatot bemutató törvényét. A fenti egyenletben a béta értékét Okun az Egyesült Államokra vonatkozóan a II. világháború utáni korai időszakban körülbelül 0,3-ra becsülte, vagyis a kibocsátás egy egységnyi csökkenése a munkanélküliségi ráta 0,3 egységnyi növekedéséhez vezet. Ezt követően számos összefüggésben (időtávon, országokra és azok csoportjaira vonatkozóan) vizsgálták empirikus adatokkal és statisztikai számításokkal alátámasztva a kibocsátás és munkanélküliség közti összefüggéseket, egyebek mellett válságidőszakokban is.

A béta együtthatók, vagyis a munkanélküliségi ráta és a kibocsátás szintjének változása közti kapcsolat szorossága adott ország esetében időben előrehaladva is változhat, illetve adott időpontban több ország bétáját összevetve is különféle értékeket kaphatunk. Elsőre példa, hogy az Egyesült Államok, Svédország vagy épp az Egyesült Királyság esetében – kilengések mellett – nőtt a kapcsolat szorossága az IMF 2010-es tanulmánya szerint 1985-2009 között. Általánosságban is (vizsgált országok bétáit átlagolva) a kapcsolat szorosságának növekedését mutatta ki az IMF (2010) az 1980-as évekről a 2000-es évekre: 0,2-0,3 közti átlagos béta 0,3-0,4 közé emelkedett.

Az egyes országok között is jelentős eltérések vannak. Az IMF által vizsgált 1980-2010 közti időszakban Spanyolországban volt a legnagyobb a munkanélküliségi ráta átlagos reakciója a kibocsátás változására (körülbelül 0,8). Kanadában is magas volt a reakció, de csak recessziók idején. Norvégiában és Dániában volt a legalacsonyabb a dinamikus béta, ott hatott legkevésbé a kibocsátás a munkanélküliségi rátára. A nagy kontinentális európai országok (Franciaország, Németország, Olaszország) és az Egyesült Államok dinamikus bétája valahol az eloszlás közepén helyezkedett el az IMF számításai szerint.

Verick–Islam (2010) szintén a 2008-2009-es globális gazdasági visszaesés munkaerőpiaci hatásait vizsgálta, ahol kimutatták általánosságban (OECD-országokat vizsgálva), hogy a GDP növekedési rátájának minden egy százalékpontos csökkenése esetén a munkanélküliségi ráta további 0,46 százalékponttal nőtt 2008-2009-ben. Ez szintén összhangban van az Okun-törvény empirikus becsléseivel.

Verick-Islam (2010) tanulmányában Magyarországot is megemlítette, miszerint 2009-ben jelentős GDP-visszaesést (6,3%[1]) közepes mértékű munkaerőpiaci hatás, vagyis munkanélküliség-emelkedés (2,2 százalékpont) követett (hasonlóan Finnországgal, Horvátországgal és Szlovéniával együtt). Magyarország esetében – ahogy Köllő (2010) tanulmányában idézi – az egyszázalékos GDP-visszaesésre jutó munkanélküliségiráta-növekedés 0,35 százalékpontos volt.

Továbbá az Okun-féle együtthatót vizsgálta több ország tekintetében:

Vizsgált országok és vizsgálatba vont időszakoktól függően a fenti tanulmányokban a munkanélküliségi ráta és a kibocsátás változása közti kapcsolat negatív volt, vagyis ellentétesen mozogtak, a kapcsolat szorossága pedig 0,04 (Japán 1962-2000, Schnabel (2002)) és 0,95 (Spanyolország 1992-2000, Schnabel (2002)) között mozgott.

Magyar és európai tendenciák 2009-ben és 2020-ban

2009-ben, a globális pénzügyi és gazdasági válság idején 6,6%-kal csökkent a magyar GDP 2008-hoz képest az Eurostat adatai szerint, miközben a munkanélküliségi ráta a 2008-as 7,8%-ról 2009-re 10%-ra emelkedett, vagyis összességében 2,2 százalékpontos növekedést mutatott. Ezek alapján összességében a 2009-es válság során Magyarországon 1 százaléknyi GDP-csökkenés 0,33 százalékpontos növekedést okozott a munkanélküliségi rátában.

A következő ábrán Európa több országának GDP-alakulását és munkanélküliségi rátájának változását láthatjuk 2008-2009 között, köztük Magyarországot is:

https://public.flourish.studio/visualisation/15082770/

Látható, hogy – Lengyelország[2] kivételével – minden vizsgált európai gazdaságban visszaesett a GDP 2009-ben, illetve kisebb-nagyobb mértékben emelkedett a munkanélküliségi ráta. Ezek alapján Európa gazdaságaira is meg lehet határozni, egyszázaléknyi GDP-visszaesés hol mekkora növekedéssel járt együtt a munkanélküliségi rátában a 2009-es válság során. Ezt szemlélteti a következő ábra:

https://public.flourish.studio/visualisation/15084005/

A Magyarország esetében mért 0,33 százalékpontnyi kapcsolat a GDP-visszaesés és munkanélküliségi ráta emelkedése között nem volt kirívó, az alsó harmadban helyezkedett el az európai rangsorban. Európa országait nézve nagy eltérések voltak országok között 2009-ben: a német 0,05 százalékponttól egészen 1,72 százalékpontig Spanyolországban.

2020-ban Magyarországon a koronavírus-járvány és az az ellen hozott korlátozó intézkedések, lezárások hatására csökkent a gazdaság teljesítménye, összességében 4,5%-kal esett a GDP 2019-hez képest az Eurostat adatai szerint. Mindeközben a munkanélküliségi ráta kismértékben emelkedett, a 2019-es 3,4%-ról 4,1%-ra, mely 0,7 százalékpontnyi növekedést jelentett. Így összességében 2020-ban egyszázaléknyi GDP-visszaesés 0,16 százalékpontnyi emelkedést hozott a munkanélküliségi rátában. Ebből jól látható, hogy 2009-es válsághoz képest mérsékeltebb volt a GDP-visszaesés munkanélküliségi rátára gyakorolt hatása 2020-ban, a munkaerőpiac ellenállóságot tanúsított a koronavírus-válság során.

A vizsgált európai országok többségében a járvány és a korlátozások következtében visszaesett a GDP (kivéve Írországot, melynél jelentős a külföldi cégek aránya a kedvező társasági adó miatt, illetve Törökországot). Továbbá néhány országot leszámítva (pl. Franciaországot, Olaszországot, Lengyelországot) a gazdasági válság hatására emelkedett a munkanélküliségi ráta 2019-ről 2020-ra. Ezt láthatjuk a következő ábrán:

https://public.flourish.studio/visualisation/15082813/

2020 esetében is kiszámolható országok szintjén, egyszázaléknyi GDP-visszaesés mekkora növekedéssel járt együtt a munkanélküliségi rátában. Ez az értéke 2020-ban a görög 0,03 százalékponttól az észt 2,4 százalékpontos értékig terjedt.

https://public.flourish.studio/visualisation/15084055/

2020-ban Magyarországhoz hasonlóan további 13 európai országban, illetve az EU és az eurózóna esetében volt mérsékeltebb hatása a GDP-visszaesésnek a munkanélküliségi rátára, mint ahogy 2009-ben tapasztaltuk. Tehát ezen országokban 2020-ban a GDP egyszázaléknyi visszaesési kisebb növekedést hozott a munkanélküliségi rátában, mint 2009-ben, mely a munkaerőpiacok rugalmasságát, alkalmazkodóképességének erősödését jelenti. Ugyanakkor 10 európai gazdaságban erősödött a negatív irányú kapcsolat a GDP és munkanélküliségi ráta között a 2009-es válság idejéről a 2020-as gazdasági visszaesés idejére.

Saját szerkesztés Eurostat adatok alapján

A magyar és európai munkaerőpiacokkal kapcsolatban kiemelendő két tényező:

  • már a járványt megelőzően, majd azt követően is a munkaerőpiacot a munkaerőpiaci bázis fokozatos beszűkülése jellemezte, mely az időszakos gazdasági leállás (2020 első felében a járvány hatására) ellenére is megmaradt tartós jelenségnek. Ebben szerepet játszik az idősödő társadalom, mikor egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, a nyugdíjba vonulók száma pedig emelkedik. Ezek a jelenségek megágyaznak egy erős és rugalmas munkaerőpiacnak, ahol a munkaerő megtartása a cél válságok idején is. A tartósabb gazdasági visszaesés miatt esetleg bezáró vállalkozásoknál korábban dolgozó munkaerőt pedig képesek más szektorok felszívni.
  • a járvány kezelése és a gazdaság-társadalom megsegítése érdekében rövid időn belül érkeztek kormányzati intézkedések, melyek a munkahelyek megtartására is irányultak. Így Magyarországon bevezették a munkahelyvédelmi bértámogatást és az ágazati bértámogatásokat, továbbá adó- és járulékcsökkentéseket, hitelmoratóriumot, beruházás-ösztönző és hitelprogramokat valósítottak meg (Gazdaságvédelmi Akcióterv).

Összességében elmondható, hogy a munkaerőpiac alkalmazkodóképességének erősödése, a rugalmasságának fokozódása segíthette a magyar gazdaságot a koronavírus-járvány után az újraindulásban és a 2020-as évek kihívásainak mérséklésében.

A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt olvashatóak.

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecobright/europaban-szamos-szakmara-kiterjedo-munkaerohiany-van/

 

[1] A tanulmány megírásakor, 2010-ben rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján. Az azóta eltelt években felülvizsgálta az Eurostat is a GDP- és munkanélküliségi ráta adatokat. 2009-ben eszerint 6,6%-kal csökkent a magyar GDP, a munkanélküliségi ráta a tanulmányban is megjelenített 2,2 százalékponttal nőtt. Így az egyszázalékos GDP-visszaesésre jutó munkanélküliségiráta-növekedés 0,33 százalékpontos volt a legfrissebb adatok alapján, nem a Köllő (2010) tanulmányban is hivatkozott 0,35.

[2] Lengyelország volt az egyetlen olyan gazdaság az Európai Unióban, amely elkerülte a recessziót a 2008-2009-es globális pénzügyi válság idején. Ez számos tényezőnek volt köszönhető, egyebek mellett az időben bevezetett költségvetési és monetáris ösztönzőknek, a valuta nagymértékű leértékelődésének és a viszonylag nagy belföldi gazdaságnak, amely korlátozta az ország kitettségét a csökkenő nemzetközi kereskedelemmel szemben. Emellett a növekedést támogatta az Európai Unióból érkező növekvő tőkebeáramlás, a diverzifikált exportstruktúra, valamint a lengyel fogyasztók és vállalkozók tartós bizalma, továbbá a bankszektor is egészséges, likvid és jól tőkésített volt (Piatkowski, 2015).

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Kutatási igazgató | Megjelent írások

Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.

Iratkozzon fel hírlevelünkre