Categories
OecoBright

Új recessziós jelzőszám: a Sahm-szabály

Az USA-ban egyre gyakrabban emlegetik az ún. Sahm-szabályt, amely a munkanélküliség alakulása és a gazdasági ciklusok közötti kapcsolatot igyekszik feltárni. Jelen írásunk először bemutatja az indikátor mibenlétét és működését, rámutat a hiányosságaira, majd az amerikai gazdágban bekövetkező változásokat követi nyomon. A fogalom körüjárásával egy, a hazai gazdasági sajtóban még csak elvétve megemlített fogalmat kívánunk bemutatni és azt vizsgáljuk, hogy megbízható indikátor lehet-e a recessziók előrejelzése kapcsán.

Meglepően magas inflációs adatot produkált 2024 áprilisának közepén az amerikai gazdaság, melynek hatására nem biztos, hogy a tervezett ütemben indul el a FED kamatcsökkentési periódusa. A gazdaság visszaesésétől ugyan ma már senki sem tart, azonban az infláció még hozhat kellemetlen meglepetéseket. Emellett az USA-ban a munkanélküliségi ráta közel két éve 3,5 százalék környékén mozog. (Ez a rekordhosszú időtartam és rekordalacsony mutató leginkább a jelentős költségvetési költekezésből adódó keresletnek betudható.) Látszólag tehát a gazdaság jó formában van, és ha ezeket a mutatókat vesszük figyelembe, akkor a gazdasági helyzet legkevésbé sem aggasztó. Ugyanakkor az amerikai döntéshozók egyre inkább egy közelmúltban publikált mutató alakulását, az ún. Sahm-szabályt követik nyomon.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17565734/

Mi is egészen pontosan ez a mutató, amellyel még új megfigyeléseket lehet tenni a makroökonómia területén?

A közgazdaságtudományban ahhoz szokhattunk hozzá, hogy sokszor évszázados szabályokat, dogmákat, törvényszerűségeket emlegetünk, amelyeket ma már senki sem kérdőjelez meg. Olyan alapvetések ezek, amelyek mindenféle tankönyvben benne vannak: Say-dogma, Marshall-kereszt, Okun-törvénye, Fisher-hatás, Taylor-szabály, vagy éppen a Phillips-görbe. Ezeket példaként említve és a jelenséggel párhuzamosan sokszor úgy tűnik, hogy ma már nehéz új szabályszerűségeket megfigyelni és leírni.

Éppen ennek tükrében keltette fel a gazdasági ciklusokkal foglalkozók figyelmét a makroökonómia viszonylag új megfigyelése, melyet Sahm-szabálynak, vagy más néven Sahm recessziós indikátornak nevezünk. Ez egy olyan, az amerikai FED által 2019 októberében kifejlesztett heurisztikus mérőszám, amely azt tudja megmutatni, hogy mikor lépett a gazdaság recesszióba. Ezen túl hasznos lehet az üzleti ciklusok valós idejű megbecslésében és alapvetően az USA Bureau of Labour Statistics (BLS) havi munkanélküliségi adatain nyugszik. Nevét Claudia Sahm-ról kapta, aki a FED munkatársa volt és a gazdasági tanácsadók testületéhez tartozott.

Az elképzelés alapvetően a költségvetési politika recessziós időszakban való alkalmazásához kötődik. Egészen pontosan arról van szó, hogy a fiskális politika automatikusan stabilizációs hatású kifizetéseket nyújt az állampolgároknak a jólétük növelése érdekében. Ahelyett azonban, hogy az emberi intuíció kapna szerepet a kifizetések időzítésében Sahm kidolgozta annak a feltételét, hogy mikor érdemes elindítani az utalásokat. Ez a jelzett időpont/indikátor azt mutatja, hogy mikor kerül recessziós állapotba a gazdaság. A nagyjából öt éve publikált mutató empirikus megfigyeléseken (múltbéli recessziókon) nyugszik és a következő kapcsolatra mutat rá:

Recesszió akkor kezdődik a gazdaságban, ha a nemzeti munkanélküliség ráta három havi mozgóátlaga legalább 0,5 százalékponttal emelkedik az utóbbi 12 hónap mélypontjához képest.

Érdekes a munkanélküliségi mutató éves időhorizontú alkalmazása, ugyanis, ha a ráta utóbbi 12 hónapban megfigyelhető változását vesszük figyelembe, akkor voltaképpen a munkanélküliség természetes rátáját építjük be a modellezésbe. Az olyan megközelítések, amelyek kizárólag a munkanélküliség rövidebb időszakra vonatkozó szintjére támaszkodnak ezzel ellentétben, nem tudják magukba foglalni a demográfiai, a technológiai és munkaerőpiaci változásokat.

A Sahm-szabály tehát egyszerű adathalmazra épül, mégpedig a már említett BLS által havi szinten közölt természetes munkanélküliségi mutatóra. Ez teszi mássá az egyéb recessziót jelző statisztikai modellezésen nyugvó indexektől, amelyek alapvetően több tucat inputtényezőn nyugszanak. Ráadásul a munkanélküliség mutatóját sokkal könnyebb megérteni, mint a komplex pénzügyi idősorokat, amely még ráadásul népszerűvé is teszi az indikátort. Annak ellenére tehát, hogy egy 2019-ben publikált (tehát viszonylag új) szabályszerűségről van szó, a munkaerőpiac általános helyzetével kapcsolatban ma a piaci szereplők leginkább erre a mutatóra figyelnek. Az ok pedig leginkább az, hogy a tavalyi évben számos korábban nagy biztonsággal használt recessziós előrejelző indikátor nem működött jól. A Sahm-szabály az USA-ban egyelőre nem jelezte a visszaesést, ugyanakkor az elmúlt időszakban óvatosan emelkedni kezdett a vizsgált munkanélküliségi mutató, azonban a kritikus 0,5%-os növekedés még nem következett be (lásd ábra). Érdekes megjegyzést tett ugyanakkor a szabály megalkotója, Claudia Sahm, amikor azzal érvelt, hogy elképzelhető, hogy a pandémia után a megváltozott gazdasági ciklusban a 2019 előtti adatokon nyugvó és jól működő modell nem feltétlenül jelez pontosan.

Ezen túlmenően érdemes kiemelni, hogy előrejelzésre pedig csak nehezen, vagy nem is használható a törvényszerűség, hiszen a Sahm-szabály nem előrejelző indikátort tartalmaz, ami azt jelenti, hogy ha már bejelez, akkor már recesszióban van az (amerikai) gazdaság. Ugyanakkor a Sahm-szabály hamarabb jelzi előre a visszaesési periódosokat mint NBER (National Bureau of Economic Research) hivatalos recessziós indikátorai, amelyek egyébként fél és kettő év között lehetnek. A törvényszerűség a legutóbbi néhány recesszió mindegyikében nagyjából három hónappal korábban lépett működésbe, a recesszió kezdetét pedig a NBER visszamenőlegesen határozta meg.

Jelenleg a gazdaságpolitika döntéshozói amellett érvelnek, hogy amíg nem látható látványos romlás a munkaerőpiacon addig komoly baj nem lehet. A munkaerőpiaci adatokra való túlzott összpontosítás azonban problémás lehet, mert ezek a mutatók úgynevezett jelen idejű indikátorok, vagyis nem igazán jelzik előre a ciklust. Ha már növekvő pályán mozog a munkanélküliségi ráta akkor lehet, hogy már jó ideje recesszióban van a gazdaság. Ráadásul a statisztikai hivatalok gyakran nyúlnak az utólagos adatrevízió eszközéhez is. A munkanélküliségi ráta emelkedése a gazdaságtörténeti tapasztalatok alapján gyorsan begyűrűző, úgynevezett nemlineáris folyamat, ugyanis a több munkanélküli összgazdasági szinten kevesebb összkeresletet jelent, ami további elbocsátásokhoz vezet, így nagyon gyorsan tud romlani a gazdaság helyzete.

Mindezek tükrében elvitathatatlan, hogy érdekes szabályszerűséget ír le a Sahm-szabály, és arra mindenképpen ráirányítja a figyelmet, hogy a múltbéli tendenciákból és mintázatokból a jelen és a jövő összefüggései is jobban megérhetők. Egyelőre nem tudhatjuk, hogy milyen utat jár be az indikátor és azt sem, hogy bekerül-e majd a közgazdasági tankönyvekbe, azt azonban feltétlenül megerősíti, hogy a munkaerőpiac tendenciáinak alakulása továbbra is döntő és meghatározó a gazdasági növekedés és visszaesés szempontjából.

Kutatási igazgató | Megjelent írások

Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.

Iratkozzon fel hírlevelünkre