Gyakran esik szó arról, hogy mennyivel jobb lehetne itthon a gazdasági helyzet, ha euró lenne a nemzeti valuta. Arról már jóval kevesebben beszélnek, hogy ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, számos kritériumnak, feltételnek kell megfelelni és még ezt követően sem biztos, hogy a vágyott gazdasági könnyebbség megvalósulhat. Melyek ezek a feltételek? Mi történik, ha egy ország elszánja magát az eurózóna csatlakozás mellett? És ha, a bevezetést követően romlani kezdenek a mutatók? Egyáltalán, ahhoz, hogy valaki EU tag legyen, milyen gazdasági körülményeket kell kialakítania? Mindezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni az alábbi összefoglaló anyagunkban. Az első részben az EU-s csatlakozás feltételeit és menetét tekinthetjük át.
🔝Kezdjük az elején, azzal a pillanattal, amikor egy ország úgy dönt, hogy az Európai Unió tagja szeretne lenni, ekkor potenciális tagjelölt ország lesz (jelenleg Grúzia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó ilyen státuszban vannak). Az ezzel elinduló folyamat rendkívül hosszú, összetett és nagyon sok olyan elemet tartalmaz, ami miatt sokakban felmerülhet a csatlakozás létjogosultsága. Az Európai Unióról szóló szerződés szerint bármely európai ország csatlakozhat az integrációhoz, amennyiben tiszteletben tartja és garantálja az úgynevezett koppenhágai kritériumok teljesülését az országban. Ezek az alábbiak:
- Stabil intézményi rendszer, amely garantálja a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, továbbá tiszteletben tartja a kisebbségek jogait és védi is azt;
- Működő piacgazdasággal rendelkezik, az EU-n belüli versennyel és piaci erőkkel képes megbirkózni;
- Képes hatékonyan végrehajtani a tagsággal járó kötelezettségeket, továbbá betartja a gazdasági, politikai és monetáris unió céljait.
⚠️ Abban az esetben, ha nem klasszikusan vett nyugat-európai vagy kelet-európai ország kíván csatlakozni, hanem nyugat-balkáni tagság kerül szóba, további feltételek is felmerülnek. Az itt dúló háborúk miatt ma is szükséges a gazdaság és a társadalom, valamint az intézményrendszer stabilizálása. Ennek orvoslására hozták létre a „Stabilizációs és társulási folyamatot”, amely a regionális együttműködések és a jószomszédi kapcsolatok kialakítása mellett egyéb programokat is tartalmaz. Horvátország 2013-as csatlakozását megelőzően ebben a folyamatban is részt vett. Addig, amíg egy ország megkezdi a csatlakozáshoz szükséges feltételrendszer megvalósítását, hivatalos tagjelölt ország státuszt kap (Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia, Törökország, és újabban Ukrajna és Moldova).
🔜 A koppenhágai kritériumok teljesítését követően kezdődhetnek a hivatalos csatlakozási tárgyalások, ekkor az ország már csatlakozó ország státuszt nyer. Ezek célja, hogy az uniós vívmányok (unio acquis), szabályok elfogadása megvalósuljon, a végrehajtásuk és érvényesítésük kereteit megállapítják. Ezek a szabályok különböző szakpolitikai területekre oszlanak, mint a közlekedés, energetika, környezetvédelem stb. További fontos területek a pénzügyi megállapodások (új tag befizetéseinek megállapítása, források mennyisége) és az átmeneti rendelkezések (szabályok fokozatos bevezetése).
🕵️♂️ A tárgyalások során a Bizottság nyomon követi az adott tagállam által végzett munkát, megfigyeléseit rendszeres időközönként véleményezi, figyeli a referenciaértékek követelményeinek teljesülését is. Minderről jelentéseket készítenek és tájékoztatják az Európai Unió Tanácsát és az Európai Parlamentet. A tárgyalások két fontos részből állnak. Az egyik az előszűrés, amikor a Bizottság részletes vizsgálatot végez az egyes szakpolitikai területekről. Az erről készült jelentéseket a Bizottság ajánlása zárja, amelyekben meghatározhatja, hogy
- ajánlja az országgal való tárgyalások közvetlen megkezdését,
- vagy a tárgyalások előtt még milyen feltételeket kell teljesítenie az adott országnak.
🏢 A tárgyalások során a tagjelölt országnak elő kell terjesztenie álláspontját, az EU-nak pedig közös álláspontot kell elfogadnia. A legtöbb esetben az EU a közös álláspontban további feltételeket is megfogalmaz (zárókritériumokat), amelyeket a tagjelöltnek teljesítenie kell ahhoz, hogy az adott szakpolitikai tárgyalást lezárhassák. Ha minden szakpolitikai tárgyalás az Európai Bizottság elemzésével lezárult, és a reformok ezzel kapcsolatban jóvá lettek hagyva, csak akkor fejeződhet be a teljes tárgyalási folyamat.
🔚 A folyamat végével nyílik mód a csatlakozási szerződés aláírására. Ez a dokumentum szilárdítja meg az ország uniós tagságát, tartalmazza a csatlakozásának feltételeit, az átmeneti rendelkezéseket és azok határidejét, a pénzügyi megállapodások részleteit és a védzáradékot is. Addig, amíg
- az Európai Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament támogatását nem kapta meg,
- a csatlakozni kívánó ország és az összes már tagállam képviselői nem írták alá,
- a tagjelölt ország és minden egyes uniós ország saját alkotmányos szabályai szerint (parlamenti szavazás, népszavazás) nem ratifikálja,
a szerződés nem tekinthető véglegesnek. Egy, a szerződésben meghatározott időpontban teljes jogú tagja lesz az Európai Uniónak. Amíg ez meg nem történik, addig különleges rendelkezésekben részesül, tehát észrevételeket tehet, ajánlásokat fogalmazhat meg, jogosult felszólalni, de szavazati joga nincs.
📅 Mivel a tárgyalások időigényesek, gyakran akár több évtizedig is tarthatnak (például Törökország esetében), ezért az EU a csatlakozás előtti időszakban pénzügyi, adminisztratív és technikai segítséget is nyújt az ország számára. Ezek segítségével meg tudja valósítani a szükséges reformokat.
💶 Gazdasági szempontból különösen fontos az ország teljesítménye és a szabályrendszerben megfogalmazott kritériumok biztosítása. A vizsgálati időszak során, mikor a Bizottság az egyes szakpolitikák kapcsán jelentéseket készít, különös figyelmet szentelnek annak is, hogy a jelölt ország gazdasága hogyan működik. A már említett koppenhágai kritériumokban is megfogalmazott működő piacgazdaság alapvetés, mindazonáltal az EU-n belüli verseny sok esetben negatívumként hathat a frissen csatlakozó országok vállalkozásai számára. Az egységes piacon biztosítani kell az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlását, amely számos pozitív hozadéka mellett sokszor jár kevésbé hasznos „következményekkel” is. Sok esetben kimutatható, hogy a szabad munkavállalás lehetőségeként a frissen csatlakozott országból jóval többen döntöttek a külföldi munkavállalás mellett, így a belső munkaerő kiszolgáltatottá válhat. Az uniós versenyre vonatkozó rendeletek ugyancsak fontos szabályozási területet látnak el: ha a Bizottság úgy tapasztalja, hogy egyes ágazatok nagyobb állami támogatásban részesülnek, mint a többi az adott országon belül, akkor feltételhez kötheti, a támogatási politika alkalmazását, mivel az versenytorzító hatással bír. Ennek hatására azonban, ha a gazdaság nem kellően stabil, egyes iparágak akár hátrányba is kerülhetnek. Többek között Horvátország csatlakozását megelőzően tapasztalható volt ehhez hasonló intézkedés: a horvát hajógyártás nagyobb állami támogatásokban részesült, mint a horvát ipar többi szereplője, ezért Brüsszel a csatlakozási szerződéshez egy mellékletet is elfogadtatott Zágrábbal. Ebben azt kérték, hogy változtasson a támogatási politikán, mivel az torzítja a belső versenyt, valamint alakítsa át az ipar szerkezetét. A hajógyártás nem tudott meglenni az állami szubvenció nélkül, így mára jóformán megsemmisült ez a korábban jelentős iparág.
💶 Az egységes piacon ezen túl közös agrár- és halászati politika, közvetett adózás, áfa-egységes rendszer, egységes külső vámtarifa rendszer kerül alkalmazásra, továbbá egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások kapcsán. Az elmaradott területeket kohéziós és strukturális támogatása és fejlesztése ugyancsak közös politikai pont, valamint a kutatások támogatása is.
⛔ Ki nem lehet EU-s tagállam? Mára a legtöbb európai ország tagja lett az integrációnak, valamint a jövőben olyan területek is szóba kerültek, amelyek nem a klasszikus értelemben vett Európa része (Grúzia például). Ugyanakkor vannak bizonyos feltételek, amelyek fennállása nem engedélyezi, hogy valaki az Unió tagja legyen. Ilyen többek között, ha az adott ország politikája egyáltalán nem felel meg a koppenhágai kritériumoknak, ha gazdasága nem mutat olyan szintű stabilitást, amely a csatlakozási folyamat során reformok segítségével módosítható lenne. Ukrajna esetében az elmúlt évek során előrehaladtak ugyan a tárgyalások, illetve tavaly új szintre léptek a hivatalos tagjelölt státusz elnyerésével, viszont mindaddig amíg a gazdasági, társadalmi, politikai reformok nem kerülnek összehangolásra az EU-s értékrendekkel, nem lehet része a szervezetnek. A balkáni államok esetében a gazdasági stabilitás mellett a fokozott geopolitikai feszültségek is hatással vannak a csatlakozási tárgyalások elhúzódására. A Szerbia és Koszovó, valamint Albánia és Görögország közötti aktív határviták miatt a bővítés ezen országok esetében csak akkor lesz lehetséges, ha a vitákat hosszú távon sikerül rendezni.
Az EU különféle társulási megállapodásokat köthet harmadik országokkal. Ezek lehetnek:
- társulási megállapodás – a szoros együttműködést alapozza meg, cél lehet a későbbi tagság is. Ennek része a vízumliberalizáció alkalmazása;
- európai megállapodás – a cél az uniós tagság előkészítése, pénzügyi támogatásokat is magába foglal;
- partnerségi megállapodás – olyan szervezetekkel, amelyek hasonló elvek alapján működnek. Ilyen többek között az EU és FÁK (Független Államok Közössége) közötti partnerségi megállapodás is;
- EEA (Európai Gazdasági Térség) megállapodás – közös gazdasági térség az EU országai, valamint Norvégia, Izland és Liechtenstein között;
- stabilitási és társulási egyezmény – ezeket főleg a balkáni országokkal kötötte az EU, célja a gazdasági stabilitás megteremtése;
- fejlesztési-társulási megállapodás – olyan együttműködések, amelyek politikai és gazdasági együttműködéseket irányoznak elő. Többek közötti ilyen érvényes a Mashrek országaival is;
- szabadkereskedelmi társulás – az EU és az adott ország közötti szabad, vámmentes kereskedelmet hivatott megvalósítani.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
💾 Az eredeti cikk itt, itt, itt és itt olvasható.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: ENSZ 2030-as fenntartható keretrendszer – célok és eredmények a félidőben – Oeconomus
#EU #EurópaiUnió #csatlakozás #tagság #EUtagság #kritériumok #tárgyalások
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
