Egy tartósabban 100 dollár/hordó szint feletti világpiaci olajár globális költségsokkot jelent, amely az egyes országokban mind az inflációra, mind a gazdasági növekedésre negatívan hat. Az olajárnövekedés először az üzemanyagárakban jelenik meg, majd a szállítási, termelési és logisztikai költségeken keresztül széles körben beépül az árakba, így általános inflációt generál. A folyamatot tovább erősíthetik a másodkörös hatások, például a béremelési nyomások és az inflációs várakozások emelkedése. Az Európai Unió különösen érzékeny erre a hatásra magas importfüggősége miatt, ami romló külső egyensúlyt, szigorúbb monetáris politikát és lassuló növekedést eredményezhet. Magyarországon a védett üzemanyagár tompítja az inflációs hatást, nemcsak közvetlen szinten, a lakossági benzinárak védelmén keresztül, hanem a közvetett, termelési költségek emelkedésének tompításán keresztül is, mivel a hazai vállalatokra is érvényes a védelem. A számításaink alapján a 100 dolláros világpiaci olajár – elméleti keretekben – a piaci ár érvényesülése mellett 0,9 százalékpontos inflációs többletet hozhat, mely a tartós olajár-emelkedés mellett több hónapon keresztül is kihathat, és idővel a termékek árába is beépül, másodkörös inflációs hatást is hozva. Ezzel szemben a védett ár mellett tompított az inflációs hatás, 0,4 százalékpontos inflációs többlettel az első hónapban, megfékezve továbbá a másodkörös inflációs hatásokat is.
Egy olajársokk a gazdaságban
A kőolaj világpiaci árának alakulása nemcsak egy piaci indikátor, hanem bizonyos szintek felett makrogazdasági jelentőséggel is bír. A hordónkénti 100 dolláros ár ilyen lélektani és gazdasági küszöbnek tekinthető, amennyiben tartósabban is fennmarad. Történelmileg ezek az időszakok – a 2008-as csúcs, a 2011–2014 közötti magas árszint vagy a 2022-es energiapiaci sokk – rendre együtt jártak inflációs hullámokkal és növekedési kockázatokkal.
Az ábra itt hivatkozható: http://public.flourish.studio/visualisation/28099418/
Ennek oka, hogy az olaj nem csupán egy termék a sok közül: a modern gazdaság egyik alapja, amely közvetlenül és közvetve is beépül a legtöbb termék és szolgáltatás árába. Amikor az olaj ára tartósan 100 dollár fölé emelkedik, az gyakorlatilag egy globális költségsokkot jelent.
Az olajár-emelkedés inflációs hatása több csatornán keresztül érvényesül, amelyek egymásra épülve erősítik a teljes hatást. A leggyorsabban és leglátványosabban az üzemanyagárak reagálnak. A nyersolaj drágulása viszonylag rövid időn belül megjelenik a benzin és a dízel árában, amelyek közvetlenül szerepelnek a fogyasztói árindexben. A hatás azonban nem áll meg a benzinkutakon. Az üzemanyag a gazdaság számos területén kulcstényező:
- a közúti és légi szállításban,
- a logisztikai láncok működésében,
- a mezőgazdasági termelésben,
- valamint számos iparág alapanyag- és energiafelhasználásában.
Az itt jelentkező költségnövekedést a vállalatok idővel beépítik áraikba (közép – hosszú távon), ami szélesebb körű inflációt eredményez.
Amennyiben pedig az energiaár-sokk tartósnak bizonyul, az inflációs várakozások is emelkednek. Ez a béremelések felgyorsulásán és az árazási döntések változásán keresztül további inflációs nyomást generál. Ilyenkor az eredeti költségsokk már nem egyszeri hatásként, hanem tartós inflációs folyamatként jelenik meg.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/100-dollaros-koolaj-1h984wvwxg18z2p
Európa kitettsége
Az Európai Unió gazdasága különösen érzékeny az olajár emelkedésére, mivel nettó energiaimportőr (szükségletének nagy részét importból fedezi, az EU kőolaj-importfüggősége 90% körül van). A magas kőolajár így nemcsak inflációs, hanem cserearány-romlási sokkot is jelent: ugyanazért az energiamennyiséget drágábban kell megvenni, több erőforrást kell feláldozni érte.
Ez több irányból is terheli a gazdaságot. Az energiaárak közvetlenül emelik a fogyasztói árindexet, miközben a költségoldali hatások széles körben megjelennek (közvetett inflációs hatás). Továbbá rontja a külső egyensúlyt (pl. fizetési mérleget), mert több pénz áramlik ki a térségből. Továbbá leértékelődhet a deviza (jelen esetben az euró árfolyama), növekszik a külső sérülékenység, gyengül a térség versenyképessége. A stabilizálás érdekében a jegybank (eurózónában az Európai Központi Bank) szigorúbb monetáris politikával reagálhat (nem csökkent kamatot, kivár, esetleg kamatot emel), ami fékezi a hitelezést és a beruházásokat. Végeredményben, a magasabb költségek és a szigorúbb pénzügyi feltételek együtt lassuló gazdasági növekedéshez vezethetnek (közép – hosszú távon, amennyiben az olajársokk tartósabban jelen marad).
Ez a kombináció klasszikus stagflációs kockázatot hordoz: egyszerre jelenik meg magasabb infláció és gyengébb növekedés.
Mindez azt jelenti, hogy egy 100 dollár feletti olajár nemcsak az energia- vagy inflációs statisztikákban jelenik meg, hanem a teljes makrogazdasági pályát képes módosítani az Európai Unióban.
Magyarország speciális helyzete
A fenti mechanizmusok Magyarországon nem érvényesülnek tisztán „tankönyvi” módon. Az üzemanyagárak szabályozása következtében az olajársokk hatása tompítottan jelenik meg a hazai gazdaságban. A lakosság és a magyar vállalkozások számára védett az üzemanyagár, így a benzinért és dízelért nem piaci árat fizetik, ezáltal védve vannak a nagy költségsokktól. A kritérium a magyar rendszám és forgalmi, vagyis a nem lakossági szereplők is részesülnek a kedvezményes üzemanyagárakból (pl. céges autók, fuvarozók, kamionok, mezőgazdasági szereplők). Ez pedig kedvezően hat nemcsak közvetlen módon a hazai inflációra (a fogyasztói kosárban lévő lakossági üzemanyagárakon keresztül), hanem a közvetett és másodkörös inflációs hatásokat is tompítja (a termék előállítási költségénél nem jelentkezik sokk a piaci alapú üzemanyagárak révén).
Védett ár nélkül – piaci áron vásárolt üzemanyagok forgatókönyve
Először érdemes megnéznünk, milyen inflációs hatása lenne, ha a piaci áron vásárolna benzint és dízelt mind a lakosság, mind a vállalkozások, miközben az kőolaj világpiaci ára 100 dollár/hordó fölé kerül tartósabban. Kiindulópontként, a nyersolaj ára az üzemanyagok árának 30-40%-át adja (a többi részét a különféle marzsok, árfolyam, adózás teszi ki, részletesen itt írtunk erről). Ha a Brent ára a korábbi 70 dollár/hordó szintről 100 dollár/hordóra emelkedik (március közepére elérte ezt a szintet), az 43%-os olajár-emelkedést jelent. Minden más tényező változatlansága mellett, az olaj 35%-os súlya mellett ez 15%-os üzemanyagár-emelkedést idéz elő. Magyarországon 2026 februárjában (olajársokk előtt, amikor a világpiaci olajár 70 dollár/hordó körül mozgott) egy liter benzin ára 557 forint volt átlagosan. 15%-os áremelkedés mellett az ár 640,6 forintra ugorhat, azaz 84 forintos emelkedést jelent. Piaci hírek alapján március 19-én a benzin piaci ára 648 Ft/liter körül alakul. A járműüzemanyagok fogyasztói kosárban mért közvetlen súlya mellett a 15%-os áremelkedés 0,87 százalékponttal emelheti a teljes inflációt Magyarországon (minden más tényező változatlanságát feltételezve).
Tehát a közvetlen inflációs hatás +0,87 százalékpont. Azonban a termékek árába közép távon (hónapok során) szintén beépül az üzemanyagár-emelkedés, a vállalati költségek növekedésén keresztül (pl. szállítás, energia, alapanyag). Az inflációra nemcsak közvetlenül hat az üzemanyagok árának emelkedése, hanem több csatornán keresztül is begyűrűzik a gazdaságba. A fuvarozási költségekben például az üzemanyag aránya 20–30%, és a feltételezett 15%-os üzemanyagár-emelkedés (ha 100 dollár/hordó fölé megy a kőolaj világpiaci ára) körülbelül 3-4,5%-kal, átlagosan 3,75%-kal növelheti a logisztikai költségeket, amelyet a vállalatok részben vagy egészben áthárítanak a termékek árába. Ugyanakkor ezen tompít a bevezetett védett ár a magyar vállalkozások esetében is (részletes elemzés a következő bekezdésben).
Továbbá az árfolyamot is gyengítheti, ha a nemzetközi olajárak tartósabban 100 dollár/hordó fölé emelkednek. Ugyanakkor a tételes hatást nehéz számszerűsíteni. A forint reakciója nem egy stabil technikai összefüggés, hanem attól függ, hogy az olajár-emelkedés mellett mi történik a külső egyensúllyal, a régiós kockázati megítéléssel, az MNB kamatpályájával és az országkockázattal. Magyarország energiaimportőr, ezért a magasabb olajár jellemzően rontja a cserearányokat és az importszámlát, ami önmagában inkább gyengülési nyomást jelent a forintra, de ennek mértéke esetről esetre változik. Az árfolyam gyengülése lassabban gyűrűzik át az inflációba, de szélesebb kört érinthet (üzemanyagok mellett importtermékeket, szolgáltatásokat, sőt a lakossági inflációs várakozásokat is). Az MNB korábbi becslése szerint a forintárfolyam 1%-os elmozdulása a fogyasztói árszintet 0,1–0,2%-kal emeli egy kétéves horizonton.
A Brent ára a korábbi számolás szerint 43%-kal emelkedik a sokk hatására. Ha emellé még társul egy 5-10%-os forintgyengülés, akkor a két hatás összességében a korábbi 15%-os üzemanyagár-emelkedés helyett 17,5-20%-os lehet. Vagyis egy 5%-os forintgyengülés kb. további 2,5 százalékponttal, egy 10%-os gyengülés kb. további 5 százalékponttal emelheti az üzemanyagárakat az „alap” szcenárióhoz képest. Az inflációra gyakorolt közvetlen hatás ebben az esetben az „alap” 0,87 százalékpontos növekedés helyett +1,015-1,16 százalékpont lehet (0,15-0,3 százalékponttal növelheti az alap hatást).
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/100-dollaros-koolaj-hun-1h0n25o0xjv1z4p
Védett ár melletti inflációs forgatókönyv
A lakosság és a magyar vállalatok számára bevezetett védett üzemanyagárak mellett a fent bemutatott mechanizmusok tompítottan érvényesülnek. A benzin esetében 595 forint/liter felső védett árat vezettek be március 13-ától (dízelre 615 forint/liter lett a védett ár). Tehát a korábbi, 557 forint/liter árról a benzinkúti ár 595 forintra emelkedik átlagosan márciusban (leegyszerűsítve a számítást, és eltekintve a március 9-ig látott benzinkúti áraktól). Ez 38 forintos literenkénti áremelkedést jelent a benzin esetében, mely 6,8%-os növekedés (a korábbi teljes hatás helyett: +84 forint, +15%). Az inflációra való teljes közvetlen hatás így 0,4 százalékpont (a korábbi +0,87 százalékpont helyett), ennyivel emelheti meg a üzemanyagárak emelkedése a teljes inflációt (védett árak mellett).
A követett inflációs hatás esetében már nehezebb a számszerűsítés, illetve az árképzés legtöbb esetben üzleti titoknak minősül, így nem is számolható a tényleges hatás. Annyi viszont egyértelműen látszik a makrogazdasági folyamatokból elméleti szinten, hogy mivel a magyar vállalkozásokra is érvényes a védett ár a benzinkutakon, kismértékben emelkedik csak a – magyar vállalatokhoz kötődő – termékek előállítási költsége (a korábbi alacsonyabb szintről a védett árig, mely 6,8%-os benzinár-emelkedést jelent a korábbi számolás értelmében). Vagyis a világpiaci olajársokk nem gyűrűzik tovább a magyar vállalatok által előállított termékek árába (vagy a magyar fuvarozók által szállított termékek fuvardíjába), és kevésbé fejt ki másodkörös inflációs hatásokat (pl. inflációs várakozások emelkedése, bérnyomás).
További intézkedések a magyar üzemanyagpiacon
Másik fontos intézkedés a jövedéki adó csökkentése volt, ugyanakkor a védett üzemanyagár lehet inkább az irányadó a benzinkutakon – és így az infláció tekintetében is. Nem várható, hogy a benzinkutak az 595 Ft/liter benzinárat tovább mérsékelnék a jövedéki adócsökkentésének mértékével. Vagyis az inflációs közvetlen hatást a védett ár fejti csak ki, az adócsökkentés nem. Elméleti szinten, ha a 25 forintos átlagos benzinár-csökkenést is érvényesítenék a benzinkutak az árakban, az inflációt közvetlenül további 0,23 százalékponttal mérsékelné (a védett ár mellett számolt 0,4 százalékpontos inflációs hatást tompítaná az intézkedés átvezetése a lakossági árakba).
Továbbá még február végén 250 ezer tonna stratégiai kőolaj-tartalékot szabadítottak fel Magyarországon, és ajánlottak fel értékesítésre. Ez a teljes hazai tartalék 40%-a, melyet legkésőbb augusztusig pótolnak. Ennek rövid távon jelentős piacot stabilizáló hatása van (akár már bejelentés / kommunikációs szinten is): biztosítja az ellátást, ha kiesik az import (pl. vezeték leállása, ahogy megtörtént a Barátság-kőolajvezeték esetében), stabilizálja a finomítói működést (pl. MOL ellátása) valamint csökkenti a pánikot és a kínálati sokkot. A kínálati sokk tompításán keresztül a készletfelszabadítás dezinflációs (inflációt lassító) hatású. Mivel több olaj kerül a (helyi) piacra, csökken az árnyomás, és mérsékli az üzemanyagárak emelkedését. Ez pedig közvetlenül visszafogja az infláció gyorsulását (ennek pontos mértékét nehéz számszerűsíteni adatok, információk hiányában, pl. különféle árrések, adathiány a piaci viszonyokról). Továbbá képes fékezni az inflációs várakozásokat is, így tompítja a másodkörös (multiplikatív) hatásokat is.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
