A közgazdaságtan területén biztosan van egy téma, amely örökzöld és egyben kimeríthetetlen: miért gazdagabbak bizonyos országok másoknál, illetve mit érdemes tenni ott, ahol alacsonyabb a fejlettségi fok? Számos kutató teszi fel ezeket a kérdéseket, válaszok pedig gyakran az íróasztal mellől, kutatási eredményekből születnek, mások pedig a fejlődő és feltörekvő országokban látottak alapján tesznek javaslatokat. 2024-ben kerültünk különösen közelebb a válaszokhoz, ugyanis a közgazdasági Nobel-díjat Daron Acemoglu, Simon Johnson és James Robinson kapta meg „az intézmények kialakulásának és a jólétre gyakorolt hatásának tanulmányozásáért”, de ettől függetlenül is sokkal jobb képünk van ma arról, hogy miért indul el a fejlődés útján egy ország, és miért torpan meg egy másik.
Alapvetően ehhez a kérdéskörhöz szólt hozzá Ruchir Sharma eredetileg 2020-ban angol nyelven kiadott könyve is, melynek címe: The 10 Rules of Successful Nations volt. A magyar fordítás 2024-ben készült el az MCC Press Kft. gondozásában és A sikeres nemzetek tíz szabálya címmel látott napvilágot. A szerző egyébként közgazdász, a Morgan Stanley Investment Management korábbi vezető szakembere, jelenleg pedig a Rockefeller Capital Management nemzetközi üzletágának vezetője.
Sem az angol, sem a magyar cím nem hagy sok kétséget: arról olvashatunk, hogy miben jobbak a sikeres nemzetek, illetve milyen intézkedéseket kell(ene) hoznia a felzárkózni kívánóknak. A monográfia egy rövid bevezető után a következő tíz pontot tárgyalja: népesség, politika, egyenlőtlenség, államhatalom, földrajz, beruházások, infláció, valuta, adósság, illetve felhajtás.
A népesség kapcsán az elsődleges érve az, hogy a sikeres nemzetek leküzdik a népességcsökkenést és sok-sok példával illusztrálja az idősödés negatív következményeit és a fiatalosabb korstruktúra kedvező hatásait. Az olvasó ennél a fejezetnél láthatja először, hogy a teljes könyv a zsurnalisztika és a tudományosság határán toporog, ugyanis túlságosan bestselleres ahhoz, hogy tudományos legyen, de egyúttal túlságosan tudományos ahhoz, hogy bestsellernek nevezzük. A könyvismertetés készítője éppen ezért ezt látja a monográfia legnagyobb értékének, ugyanis a fejezetek utat törnek a tudományosság felé, de nem láncolják le az olvasót az elméletek és a különböző modellek mentén. Erre jó példa az, amikor a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a világgazdaságban harc folyik a (jól képzett) migránsokért (az egyik alfejezet címe).
A második fejezet a politikai berendezkedés kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a sikeres nemzetek a reformet támogatják, és ráirányítja a figyelmet, hogy az autoriter berendezkedésű rendszerek nem tudnak úgy növekedni, mint a demokratikus berendezkedésűek.
A további fejezetek ismertetésével nem terheli az olvasót a könyvismertetés szerzője, inkább arra vállalkozik, hogy a különösen komoly gondolatot ébresztő egységekre felhívja a figyelmet. Az egyik ilyen a földrajzról szóló fejezet, melyben a szerző alapvetően azt állítja, hogy a sikeres nemzetek a lehető legtöbbet hozzák ki földrajzi helyzetükből és a földrajzi helyzet nem fátumszerű. Sőt egy ponton az érvelés így hangzik: „A kereskedelmi útvonalak nincsenek kőbe vésve, és az elhelyezkedésből származó előnyöket vagy hátrányokat jó politikával át lehet formálni.” Ugyancsak kimondottan lényeges pontokra tapint rá a beruházásokról szóló fejezet, melynek fő üzenete: a sikeres nemzetek sokat és bölcsen ruháznak be. A fejezet nagy érdeme, hogy rámutat arra a tényre, hogy beruházások és beruházások között is nagy különbségek vannak. Léteznek ugyanis jó és rossz beruházások. Utóbbiak egy elmaradott gazdasági struktúrát konzerválnak, míg a jó beruházásokkal strukturaváltás történhet.
Kik forgathatják szívesen ezt a könyvet? A szigorú módszertant számonkérő kutatók csalódni fognak, a könnyed hétvégi, vagy esti olvasmányra vágyók pedig túl szakmainak gondolják majd a munkát. A monográfia éppen azoknak szól, akik el tudnak tekinteni a szakirodalmi feldolgozás igényességétől, másrészről pedig felül akarnak emelkedni a rövid szalagcímek olvasásán. Ruchir Sharma könyve gondolatébresztő felvetésekkel él és az egyes fejezetek tovább gondolkodásra ösztönöznek, jó alapot biztosítanak egy tudományos beszélgetéshez. Legyen ez akár egy következtetés, vagy akár, néhány módszertani hiányosság, bizonyos adatok felnagyítása, míg mások fontosságának tompítása. A könyv ajánlható továbbá azoknak is, akik kedvcsinálót szeretnének fejlődésgazdaságtani tanulmányokhoz, kurzusokhoz.
Ruchir Sharma: A sikeres nemzetek tíz szabálya (The 10 Rules of Successful Nations), MCC Press Kft, Budapest, 2024, 271 o.
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.