Categories
Hírek Írások

Bemelegítés a 2022-es foci világbajnokságra

A következő tanulmány célja, hogy színes mozaikot tárjon az olvasó elé a foci világáról, mint ahogy a világbajnokságon résztvevő csapatok köre is igen változatos. A labdarúgásról számos megközelítésben született már írás, többek között annak gazdasági oldaláról, társadalmi összefüggéseiről, magának a játéknak a történetéről, és még filozófiai megközelítéséről is. E tanulmánynak nem célja, hogy újabb értelmezési keretet nyújtson, ehelyett inkább a közelgő világeseményre való ráhangolódást segíti elő, és így több irányból elemzi a labdarúgás helyét és szerepét a gazdaságban és társadalomban.

Szerző: Németh Viktória

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [1.24 MB]

Hogy kerül a vb Katarba?

A labdarúgó világbajnokságok történetében egyedülálló mind a helyszín, mind az időszak. Először kerül sor futball világrendezvényre a Közel-Keleten, Katarban, és éppen ezért nem a megszokott június-júliusi hetekre, hanem november-decemberre került a rendezvény. Az 1930 óta megrendezett világjátékoknak tizenegyszer adott otthont Európa, hétszer Latin-Amerika (ebből kétszer Mexikó), egyszer Észak-Amerika[1] (1994-ben), egyszer Ázsia (Japán és Dél-Korea közös rendezésében 2002-ben), és egyszer Afrika (Dél-Afrikai Köztársaság 2010-ben).

  1. ábra: A térkép a futball világbajnokságok helyszíneit ábrázolja. A sötétebb sárgával jelölt országokban kétszer, a világosabb sárgával jelöltekben egy alkalommal került sor az eseményre, míg a szürkével jelöltekben még nem rendeztek vb-t. Forrás: FIFA, 2022

A helyszínválasztás hátterét megvilágíthatja, ha részletesebben áttekintjük a játékok eddigi színtereit, és azt összevetjük azzal, hogy az egyes országok és régiók mennyire voltak sikeresek, valamint azt, hogy hol milyen népszerűségnek örvend a játék.

Eddig összesen 79 válogatott jutott ki a világversenyre. A bajnoki címet 8 ország tudta elnyerni, (Brazília 5-ször, Németország és Olaszország 4-szer, Argentína, Franciaország és Uruguay 2-szer, míg Spanyolország és az Egyesült Királyság 1-1 alkalommal). Ilyen módon 12 alkalommal győzött a viadalon európai, és 9-szer latin-amerikai ország. Ráadásul az ötszörös bajnok Brazília az egyetlen ország, amely minden tornára kijutott.

A győztesek és esélyesek rangsorát tekintve, további érdekességet jelent a katari vb kapcsán, hogy a 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnokság győztese Olaszország nem jutott ki a világeseményre.

A szurkolók összetételét csak első ránézésre tükrözi az európai fölény. Három kontinensen a legnépszerűbb sport a labdarúgás, Európán és Latin-Amerikán kívül Afrikában is, de Ázsia több országában is kiemelkedő a sportág elterjedtsége. A 2018-as világbajnokság kapcsán készített online kérdőív azt mutatta, hogy Európában a lakosság kevesebb mint fele (47%) lelkesedett a nemzetközi tornáért, míg Latin-Amerikában közel kétharmada (62%), a Közel-Keleten 56% és Ázsiában 50%. Míg az észak-amerikai kontinensen csupán 24%-ot foglalkoztatott az esemény (Al Jazeera, 2022; Statista, GWI, 2018).

2. ábra: A térképen a világ országaiban a legnépszerűbb sportágak szerepelnek. Forrás: Al Jazeera, 2022.

3. ábra: A labdarúgó világbajnokságok szurkolói a lakosság arányába, kontinensenként, a 2018-as vb során. Forrás: Statista, GWI, 2018.

A játék országok szerinti népszerűsége is meglepő eredményt mutat. Az Egyesült Arab Emirátusokban a legnépszerűbb a foci (80%), majd Thaiföldön (78%), a harmadik Chile (75%), Portugália (75%) és Törökország (75%). A legtöbb világbajnoki címet elnyerő Brazília és a Németország 13., 60%-os aránnyal. Magyarországon, a lakosság arányában a 15. legnépszerűbb, a népesség 54%-a lelkesedik érte. Eközben a futball őshazájának számító Egyesült Királyság csupán a 17. a ranglistán, 51%-os aránnyal. A következő a rangsorban Franciaország, 50%-kal (Nielsen Sports, 2018).

4. ábra: A labdarúgás iránt érdeklődők aránya a teljes népességen belül, országok szerinti bontásban, 2018-ban. Forrás: Nielsen Sports, 2018.

A foci régiónkkénti népszerűségéhez hozzájárulhat annak elemzése is, hogy hol a legnagyobb az igazolt sportolók aránya. A hivatásos játékosok lakosságarányos jelenléte továbbra is Európában a legmagasabb. Az első 10 országba csupán három latin-amerikai fért be, az első Brazília 6,8%-kal, negyedik Argentína 4,6%-kal, a hetedik Kolumbia 3%-kal. Európában Franciaországban (5,1%) és Spanyolországban (4,8%) a legtöbb a hivatásos játékos. Anglia a világranglistán az ötödik 3,5%-kal. Olaszország csupán a 9. 2,4%-kal, és meglepő módon Szerbia is belefért az első 10-be, 2.3%-kal (Statista, CIEST Football Observatory, 2019).

5. ábra: A profi férfi focisták aránya a teljes népességen belül, országok szerinti bontásban, 2018-ban. Forrás: Statista, CIEST Football Observatory, 2019.

Az idei labdarúgó világbajnokság kapcsán érdemes látni azt is, hogy a sporteseményeket sok esetben botrányok is kísérik, ahogyan ez a katari világversenyre is érvényes. A helyszín kijelölését korrupciós botrány övezte, amely után a FIFA-ának meg kellett újítani saját szabályzatát, és a tisztségviselők is kicserélődtek. A soron következő, közel-keleti sportrendezvényt a hatalmas építkezési projektek megvalósításával hozták összefüggésbe többezer vendégmunkás halálát az elmúlt évtizedben, amióta 2010-ben Doha elnyerte a világbajnokság rendezési jogát. Ezek a hírek árnyékot vetnek a nemzetközi sportrendezvény pozitív üzeneteire.

A stafétát Katar éppen Oroszországtól veszi át, amely nem csupán azért különös váltás, mivel a kontinensnyi területű ország 2022 februárja óta nem kívánatos szereplőjévé vált a különféle nemzetközi rendezvényeknek, hanem azért is, mert az orosz sportolók már 2017 óta nem indulnak az ország színeiben. Ennek oka, hogy öt évvel ezelőtt Oroszországot felfüggesztették az olimpiai játékokon való részvétel alól az államilag támogatott doppingbotrány miatt. Így az orosz sportolók Oroszország olimpiai sportolóiként (OAR) vehettek részt a 2018-as téli olimpián. Majd a 2020-as nyári olimpián és a 2022-es téli olimpián is meghívást kaptak az Orosz Olimpiai Bizottság képviseletében.

A játékosokat tekintve pedig sokan a futball nagykorszakát siratták 2018-ban, mivel a nagy generációból még 2022-ben induló, de lassan kiöregedő Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót az utolsó nagyokként tartották számon. Ma pedig már arról beszélünk, hogy a norvég Erling Haaland sosem látott tehetség. A feltörekvőben lévő, legtöbbre értékelt játékosok között pedig olyan nevek is szerepelnek, mint már a 15. legértékesebb játékos, aki egyúttal a három Lipcsében játszó magyar focisra csapattársa, a francia válogatott Christopher Nkunku. Térségünk esetében reményt keltő, hogy a szerb, Dušan Vlahović a 9. a legmagasabbra értékelt játékosok között.

A következőkben a tanulmány a labdarúgás történelmi, társadalmi, gazdasági szerepének különféle vonásaival foglalkozik, mind népszerűsége hátterével, mind pedig megosztó jellegével.

 

Honnan indult a labdarúgás?

A játék népszerűségéhez az a jelenség is hozzájárulhat, hogy mindegyik kontinensen megtalálhatóak a gyökerei. A legrégebbi és talán legismertebb ősi labdajáték (mai nevén: ulama) a mai Mexikó területéhez kötődik, és annak története legalább 3000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Itt vallási, spirituális jelentősége volt a játéknak, és annak időpontja is kiemelt volt a közösség számára.

Ugyanakkor a labda rúgásán alapuló ügyességi játék jelen volt Ázsiában, (cuju néven) az első kínai leírás a Han-dinasztia korszakára, a Kr.e. 2-3. századra nyúlik vissza, de ismerté vált Koreában, Vietnámban és Japánban is. Először a felsőbb társadalmi rétegek között terjedt el a játék, és egyes kínai császárokról is feljegyezték, hogy nagy figyelemmel kísérték a mérkőzéseket.

Eközben az ókori görög területeken a labdajáték (episzkürosz) éppen a szegények szórakozása volt, és a játék erőszakos jellege is előtérbe került. A labdajátékok más fajtái is ismertek az ókori Görögországból, de azok alacsony státuszúak voltak, és nem szerepeltek a Pánhellén Játékokon. Ugyanakkor Spártában a labdarúgás egy változatát játszották az éves városi fesztiválon.

Az ókori rómaiak is átvették a játékot (harpastum), de a labdás játékok nem voltak részei a nagy arénákban (amfiteátrumok) zajló eseményeknek, hanem harpastum néven a katonai gyakorlatokon fordultak elő. Történészek feltételezése szerint a római kultúra hozta el a futballt a brit szigetre (Britannica tartományba). Az azonban máig vitatott, hogy a britek milyen mértékben merítettek a római változatból, és mennyiben fejlesztettek ki saját játékot (footballhistory.org, 2022; Chrysopoulos, 2022). A történetnek ez a szála egyenesen a ma ismert labdarúgásig vezet. A legszélesebb körben elfogadott feltételezés szerint a sportág ókori görög, illetve római alapokon nyugvó előfutárát a 12. századi Angliában fejlesztették ki. Ugyanakkor az ókori játék egy másik változat Itália területén is fennmaradt, amelyet azonban a kora újkorban betiltottak, az azt övező erőszakhullámok miatt.

Egy másik, feltételezhetetlen nagyon régi gyökerű játék, amelyet az ausztrál őslakosok játszottak, de csupán a kontinens felfedezése után, az 1800-as években jegyeztek fel. A déli kontinensen ismert változatokról keveset tudunk, formája, szabályai és célja is csupán töredékesen maradt ránk.

A fentieken túl azt is érdemes látni, hogy a mai sportággá fejlődő futball kezdetei a 19. századi Angliára nyúlnak vissza. A sport eleinte a brit munkásosztály szórakoztatása volt. A 19. század végén soha nem látott számú, akár 30 000 néző láthatta a nagy meccseket. A játék hamarosan kibővül Britannia más népeivel, akik a világ más részein is gyorsan elterjesztették azt. Főleg Dél-Amerikában és Indiában övezte nagy érdeklődés a futballt. A 15. század óta léteznek a sportklubok, de szervezetlenül és hivatalos státusz nélkül. Ezért nehéz eldönteni, melyik volt az első. Így e kezdeményezések előfutárainak a 19. századi brit, illetve skót csapatokat tekintik, amelyeket sok esetben állami iskolák csapataiból formálódtak, majd egyre inkább munkásosztályon belüli csoportokhoz (például szakmák vagy kerületek szerinti) kötődtek.

Maga a gazdaság és a sport kapcsolata is az 1880-as évek Angliájában indult, ahol a futball mérkőzéseket jegy megváltásával lehetett megnézni. Ugyanakkor a korszakban már fizettek egy-egy jó képeségekkel rendelkező személynek. 1885-ben legalizálták a hivatásos labdarúgást, és három évvel később megalakult a Football League. Az első szezonban 12 klub csatlakozott a bajnoksághoz, de hamarosan több csapat is beszállt, így a verseny több osztályra bővült. A nemeztközi tornák esetében pedig magyar szempontból érdemes megjegyezni, hogy a brit csapatok fölénye néhány évtized elteltével megtört, és budapesti, valamint prágai, vagy siennai klubok törtek az élre (footballhistory.org, 2022).

A különböző kultúrákban elterjedt labdás mozgásforma már a mai társadalmi aspektusokra is felhívja a figyelmet. A mezo-amerikai példában a misztikum és az előre nehezen látható kimenetel került előtérbe, ez az egyik olyan tényező, amely ma is fontos. Éppen ez a kiszámíthatatlanság az, amely ma nem csupán vonzza a rajongókat, de akár sportfogadás tárgyává is teszi a labdarúgást. A másik aspektus, amelyre az ázsiai játék is emlékeztet, hogy a futball események a mai társadalmak számára is kiemelt rendezvények, amelyeket széles rétegek követnek. Ugyanakkor a sportegyesületek tulajdonosi szerkezetén keresztül a gazdasági elit az, amely kulcsszerephez jut. Az, hogy a labdajáték, illetve az azt övező szurkolói hangulat könnyen fordulhat erőszakba, a meccsek során sokszor látott piros és sárgalapok mellett a futball-huliganizmus jelenségén keresztül is láthatjuk. A saját csapat és a szurkolás a közösséghez, vagy akár a nagyobb közösséghez, a nemzethez való tartozással függ össze. Eközben a társadalmi és kultúrák közötti diverzitás gyökerei is megtalálhatók a játék szerteágazó történetében, ahogyan azt különböző társadalmi csoportok, a Föld legváltozatosabb helyein játszották, lényegében az emberiség egész története során.

 

Mit jelent a foci filozófiája?

A filozófia talán távolinak és elvontnak tűnik, főleg egy olyan gyakorlatias és sokszor egyszerűnek titulát sportnál, mint a foci. Mégis néhány mozzanat kiemelése a labdarúgáshoz kapcsolódó társadalmi jelenségek megértését segíti elő, és már az előbbi állításban szereplő feszülő ellentét is rávilágít az ambivalenciák és kontrasztok jelenlétére. Lánczi András (2001) A labdarúgás filozófiája című írásában több vonatkozást is kiemel a labdarúgás által felvetett örökérvényű kérdésekből. A játék egyetemessége azzal együtt, hogy az világszerte tömegeket mozgat meg, de meg is osztja a közvéleményt a játékhoz való viszonyulás. Továbbá a labdarúgás az emberiség kultúrájába és szimbólum rendszerébe illeszkedő elemeket tartalmaz. „A labda maga az univerzum (egész, összes) vagy kozmosz (rend, egység). Benne a kezdet és a vég összeér: a labda az örök körforgás megtestesítője” (Lánczi, 2001). E gömbalakban a kezdet és a vég, a tér és az idő is benne van, nem csupán a játékszer formájában, de a sportág történetén keresztül is.

Lánczi András arra is felhívja a figyelmet, hogy a labdarúgásban a rend és a szabadság is egyszerre van jelen, például a játékszabályokhoz kötött jellegét emeli ki, míg a pattogó tárgy esetleges mozgásán keresztül a kötetlenség szimbóluma. A játékvezető képviseli a szabályokat, a jogot és igazságosságot. Ha rosszul dönt, hasonló népharag zúdulhat rá, mint amilyen a politikai indíttatású tüntetések esetében tapasztalható. Ugyanígy a dinamizmus és a tehetetlenség is megtalálható a játékmenetében, és ezzel a labda kezelése az életmenet szimbóluma és analógiája is lehet.

Emellett a játék összehozza a közösségeket, csapatokat és szurkolói közösségeket. A szurkolók között életre kelnek a törzsi szerveződési formák, az érzelmek egyszerű, zsigeri kifejezésformái rigmusok és skandálás formájában. Ezzel együtt a foci az emberi érzések széles skáláját is megmozgatja a szórakozástól az unalomig, de velejárója az ünneplés vagy a gyászos hangulat, a szomorúság, a bánat, a bosszúság, a kétségbeesés is. A játékosok különféle szerepeket tölthetnek be, mint a támadó és védő, és a labda megszervezése – a hadászathoz hasonlóan – taktikák és stratégiaalkotás alapján történik. A játékos és az esetlegesen mozgó tárgy viszonyában pedig a hatalom és ügyes eszközhasználat lehetősége is benne van, vagyis, hogy a játékos képes-e uralni-e a labdát. Ezzel együtt az individualizmus és a csapatjáték is érvényesül: ilyen módon egyszerre egyvalaki birtokolhatja a labdát, de ennek olyan harmonikus formája is érvényre juthat, ahol a tagok összjátéka fölényt biztosíthat az egyik csapat számára. A szabálykövetés mellett a keretek végletekig feszítése a korlátok közé szorított háború képét is kapcsolják a labdarúgáshoz.

Továbbá, Lánczi András arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a labdarúgás jelenkor társadalmában valláspótlékul is szolgál, ahogyan más ún. világi lélektáplálék, közöttük a könnyűzenei slágerek, a szexuális forradalom, vagy a filmkultusz.

 

Mit mondanak a társadalomtudományok a labdarúgásról?

A futball a tömegtársadalom kialakulásával együtt vált sportággá. A játékból pedig a szervezettséggel és a kapcsolódó üzletág kifejlődésével vált sporttá (Lánczi, 2001). Ezzel együtt is megfigyelhetőek olyan jelenségek, mint a nemzeti identitás és a társadalmi diverzitás, valamint mobilizáció erőteljes megjelenése.

A foci identitást formáló ereje klubszinten is megjelenhet, (Melyik csapatnak szurkolunk?; vagy az olyan címkézések, mint például a zöld sasok és lila-fehérek). Ugyanakkor számos esetben a nemzeti identitás szimbólumának számít egy ország futball válogatottja, ahogyan erre a nemzeti tizenegy kifejezés is utal (a német nyelvben „Nationalelf”).

Az, hogy a foci milyen mértékben kötődik a hazafias érzésekhez, annak szélsőséges példája a balkáni háborúk kitörése. A városi legenda szerint a konfliktus az utolsó Dinamo Zagreb – Crvena Zvezda jugoszláv bajnoki meccsen robbant ki. A háttérben az 1990. május 6-án rendezett horvátországi választások voltak, amelyet a Franjo Tudjman által vezetett Horvát Demokratikus Unió nyeri meg. Néhány nappal később, 1990. május 13-án a jugoszláv bajnokságban a legerősebb horvát és szerb csapat összecsapására került sor, a Dinamo Zagreb–Crvena Zvezda mérkőzésére. A meccs azonban a feszült politikai hangulatban szurkolói összecsapásokba torkollott, amely során hatvanan megsebesültek, kődobálás, lövöldözés és gyújtogatás következtében. A korabeli politikai események egyik főszereplője, Franjo Tudjman, Horvátország újkori történetének első, 1990 és 1999 között hivatalban lévő államfője egy alkalommal a labdarúgásról beszélve meg is állapította: „A labdarúgás is háború, csak más eszközökkel” (nemzetisport.hu, 2008).

Mindazonáltal „a foci háború”, a „tartós rivalizálás” vagy a „szimbolikus győzelem” kifejezések is szorosan kapcsolódnak a labdarúgás nemzeti identitással összefüggő vonulatához.

További ismert példák a labdarúgás nemzeti identitás erősítő szerepére a második világháború utáni, 1954-es német győzelem, amely képes volt visszaadni a németek önértékelését („berlini csoda”), vagy 1982-ben a lengyelek győzelme a szovjetek felett szintén szimbolikus esemény volt, miután 1981-ben Wojciech Jaruzelski, a kommunista Lengyelország utolsó államfője rendelt el szükségállapotot a Szolidaritás szakszervezet sztrájkmozgalmának letörésére (Brand – Niemann, 2014). (Ez az esemény párhuzamot mutat az 1956-os forradalom leverését követően a melbourne-i olimpián játszott magyar – szovjet vízilabda összecsapással.) A magyar nemzeti identitás szempontjából legkiemelkedőbbnek tekinthető labdarúgó eredmény az 1953-as legendás 6:3, amelyet a magyar válogatott a londoni Wembley Stadionban játszott az angolok ellen, és amely alkalmával a magyarok legyőzték a hazai pályán 90 éve veretlen Angliát.

A futball sokarcúságához az is hozzátartozik, hogy a sportág a társadalmi mobilitás, a nemzetekfelettiség és a diszkrimináció elleni küzdelem jelképévé is vált. Az európai identitás építését is várják a szervezők az olyan, közös európai rendezésű sporteseményektől, mint amilyen a koronavírus-járvány miatt 2020-ról 2021-re halasztott, több európai nagyvárosban megrendezett Európa Bajnokság.

Szintén számos városi legenda szól arról, hogy egyes szegregált, alacsony státuszú társadalmi csoportból származó fiatal számára a foci jelentette a társadalmi mobilizációt, azaz a hátrányos helyzetből való kitörés lehetőségét. A munkásosztálybeli vagy nagy szegénységből származó legendás ügyességű játékosok felemelkedésének példái David Beckham és Wayne Rooney, Pelé és Maradona.

A strukturáltabb, tudományos vizsgálatok ezt gyakran egészítik ki azzal, hogy a fizetések csak az élvonalbeli csapatoknál kiugróak, a társadalmi átlaghoz képest. Eközben a sportkarrier gyakran pénzügyi tudatosság és anyagi biztonság nélkül zajlik, míg sérülésekhez, esetlenként rokkantsághoz, és így jövedelemkieséshez vezet, továbbá korai, átlagosan 35 éves korban bekövetkező nyugdíjba vonulással, és rövid karrierrel jár. Az elemzések arra is rávilágítanak, hogy egyes etnikai csoportoknál, mint az afrikai hátterű játékosok esetében a sport és a szórakoztató ipar az egyetlen, amely a társadalmi felemelkedés lehetőségét kínálja a fiatalok számára, és ennek következében esik a választásuk a labdarúgó karrierre. Ilyen módon a labdarúgás nem csak társadalmi mobilitási lehetőségnek minősül, hanem inkább indikátor, amely egyes csoportok tartós leszakadását jelzi (Sinclair, 2016).

Mégis a legendák születése olyan jelenség, amely a modern kor népmeséjével azonosítható: a szegénylegény elindul és a végére királlyá válik. E legendák ereje is hozzájárul a futball karizmájához és népszerűségéhez, és sok esetben képregények, filmek készülnek belőle, valamint az újságok beszámolóiban olvashatunk róluk. Továbbá függetlenül attól, hogy szűk réteg képes tényleges és jelentős társadalmi felemelkedés megvalósítására, a labdarúgás népszerűségén keresztül mégis alkalmas arra, hogy a társadalmi elfogadottság szélesebb körben is elterjedjen.

1995-ben az Európai Bíróság által az ún. Bosman-ügyben hozott ítélet óta lényegében megszűntek a korlátok az európai uniós klubok számára, hogy hány külföldi játékost alkalmazzanak csapatukban. A bírósági döntés a munkavállalók szabad mozgására, az egyesülési szabadságra hivatkozott, és fontos mérföldkőnek bizonyult a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban, és nagy hatással volt a futballisták EU-n belüli átigazolására. A határozat megtiltotta a külföldi EU-játékosokra vonatkozó korlátozásokat a nemzeti ligákon belül, és lehetővé tette, hogy az EU-n belüli játékosok a szerződés lejárta után átigazolási díj fizetése nélkül átigazoljanak egy másik klubhoz. Az ítéletet három különálló jogi ügy összevonásával hozták meg, amelyek mindegyike a belga játékost, Jean-Marc Bosmant érintette (Pedreira, 2016).

A futball további társadalmi hatásokkal is rendelkezik, amelyek már az egészségügyre és így a gazdaságra is kihatással vannak. Az élsportnak fontos szerepe lehet az egészségtudatosság népszerűsítésében, és így a prevenció elősegítésében. Egy 2020-ban megjelent német kutatás alapján kiemelt sportesemények megrendezése, és egyes élsportok (mint a labdarúgás) népszerűsítése a testmozgás elterjesztésében fontos szerepet tölt be. A Bundesligában résztvevő városok esetében 11%-kal magasabb a non-profit labdarúgóklubok tagsága. Míg a csapatok élvonalba kerülése (feljutása az első osztályba) 14%-kal növeli a non-profit labdarúgóklubok tagságát, míg a kiesés nem érintette azt (Pyun et al., 2020).

 

A futball mint gazdasági ágazat

A futball története során már a 19. század végi Angliában elkezdett kialakulni a sportág pénzügyi szegmense, de valódi üzletté válását csupán száz évvel később, az 1980-as és 1990-es évek fordulójától datálják. Ebben a korszakban a sportág válságos időszakát élte, amiből kilábalva, néhány év leforgása alatt sikertörténet formálódott. Az a pont, amikor a labdarúgás a ma ismert óriási, multinacionális üzletté vált, az 1990 és 1992 közötti időszakra és Nagy-Britanniára vezethető vissza. Ekkor a Sky Television bejelentette, hogy be kíván törni a brit televíziós piacra a futball élő közvetítésén keresztül. Korábban a televíziós társaságok viszonylag szerény díjat fizettek azért, hogy élőben mutassák a labdarúgó bajnokságot. A 1990-es évek eleji változás nyomán az angol klubok, és a teljes Premier League minden korábbinál több szponzori támogatáshoz jutott, amit többek között játékosokra és játékosok bérére lehetett költeni. Nem csak Nagy-Britanniában zajlott le a változás. 1993-tól az UEFA módosította az Európa Kupát, átnevezve azt Európa Bajnokok Ligájára. Ahogyan a változásokkal a foci újra reflektorfénybe került, lényegében átalakult szórakoztatóipari ágazattá (Fisher, 2014).

2018-as kalkuláció szerint a foci a világ 17. legnagyobb gazdasága lenne, ha ország lenne (Fernández, 2018). Ugyanakkor a nemzetközi futball világon belül is van területi koncentráció, így a labdarúgásnak is van néhány kiemelt helyszíne, létezik néhány kiugró teljesítményű bajnokság. Csak az angol első osztály, a Premier League 50 ország GDP-jét haladja meg, ahogyan a két legnagyobb brit szupermarketlánc bevételeit is. Az élvonalbeli futball, mint a szórakoztatóipar egy ágazata 0,33%-kal járul hozzá a brit GDP-hez, aminek teljesítményét ugyan az Egyesült Királyság legnagyobb olajtársasága meghaladja (0,42%), de a két kiskereskedelmi üzletlánc elmarad ettől (0,18-0,15%). Míg a német bajnokság, a Bundesliga hozzájárulása a német GDP-hez az angol elsőosztályénál kisebb, 0,2%, de így is jelentős adóbefizetést jelent a német államkassza számára (goal.com, 2022).

A legnagyobb ligák sorrendben az angol, a német, a spanyol, az olasz és a francia volt a 2020-21-es szezonban. Ugyanakkor az angol élvonal bevételei megközelítették a második és harmadik, német és spanyol liga együttes bevételeit, míg az ötödik francia csupán a második helyezett bevételeinek felét termelte (footballbenchmark.com, 2022).

6. ábra: Az egyes nemzeti bajnokságok bevételei a 2020-21-es szezonban, millió euróban. Forrás: com, 2022

A legnagyobb bevétellel rendelkező 10 csapat is ebbe a sorba illeszkedik bele, az angol (5 csapat), spanyol (2 csapat), német, francia és olasz bajnokság (1-1 csapat) szereplői képviseltetik magukat (footballbenchmark.com, 2022).

7. ábra: A világ tíz legnagyobb bevétellel rendelkező futball klubja a 2020-21-es szezonban, millió euróban mérve. Forrás: com, 2022

A klubok többféle forrásból juthatnak jövedelemhez: kereskedelmi bevételek, televíziós jogdíjak és a belépőjegyekből adódik össze. A kereskedelem a szponzori díjakat, a kiskereskedelmi bevételeket (például a csapat logójával ellátott ruházati és egyéb szurkolói kellékek), valamint napjainkra már az online tartalmak és applikációk elérése is bővítette a palettát. Az élő futballtartalmak televíziós sugárzásából származó bevételek külön csoportot képeznek. A harmadik kategóriát a sportarénákba bejutást lehetővé tevő jegyek adják. Sokszor már maguk a helyszínek is saját vonzerővel rendelkeznek, mivel a szurkolók számára ikonikusak. Annak szerkezete is sokat változott, hogy mi adja a legfőbb forrást. A Manchester United felmérése saját statisztikája alapján 2009-ben még a belépők jelentették a legfőbb bevételi forrást (41%), amelyet a televíziós közvetítési díjak (35%) és a kereskedelmi bevételek (24%) követtek. Addig 2019-re ez az arány megfordult, a kiskereskedelem adta a források 44%-t, míg a közvetítések 38%-t és a belépődíjak csupán 18%-t tettek ki (manutd.com, 2020). Nemzetközi átlagban a koronavírus-járvány e tendenciákat tovább erősítette, a 2019-20-as szezonban, a világ húsz topcsapatánál 46%-ot a kereskedelem, 39%-ot a közvetítések és csupán 15%-t a jegyek termeltek (Pereira, 2021).

A nemzeti csapatok között vívott küzdelmeknek is van gazdasági hatása, amely nem csupán vállalatok pénzügyi beszámolóiban tükröződik. A labdarúgás és a gazdaság összefüggéseit vizsgáló elemzők szerint a világbajnokság győztesének GDP-je növekszik a bajnoki cím elnyerése után, mivel a nemzeti büszkeséghullám pozitívan hat a gazdasági szereplőkre, javítva a munkakedv és a termelékenység emelkedik. A mérhető gazdasági teljesítmény növekményt 1990 óta mutatták ki. Így például a 2008-as válság után a 2010-es bajnok Spanyolország és a 2014-es győztes Németország esetében is kedvezőbb volt a GDP növekedése, mint a megelőző és a vb-t követő évben.

A rendező ország esetében a kedvező gazdasági hatásokat nem pontosan a világbajnokság évében lehet kimutatni. Ezek a pozitív tényezők magukban foglalják az új stadionok beruházásokra gyakorolt serkentő hatását, a rendező városok megújulását, a sikeres sportrendezvény nyomán a polgárokban ébredő jó közérzetet, valamint a világbajnokság hatását a fogadó ország nemzetközi megítélésére, amely a turizmus mellett akár még a külföldi befektetők benyomásait is javíthatja (Sands et al. 2018).

 

Magyar perspektíva

Magyar szempontból az idei világbajnokság, ha csak kisebb mértékben is, de más megvilágításba kerül, mint az elmúlt évtizedek világeseményei. A 2016-os és 2021-es Európa Bajnokságon való részvétel után, nem teljesült a világbajnokságra való kijutás. Ugyanakkor a Nemzetek Ligájában nyújtott magyar teljesítmény, vagy a Fradi Európa-liga 16 legjobbja közé jutása (többek között az angol Arsenal, a holland Feyenoord, vagy a magyar Szalai Attilát is soraiban tudó török Fenerbahçe társaságába), ébren tartja a reményeket a következő nemzetközi tornák kapcsán. Így jelenleg a hazai foci rajongók úgy tekinthetnek a világbajnokságra, mintha a magyar válogatott potenciális ellenfeleit szemlélnék.

A Nemzetek Ligájában a magyar válogatott a 15-ször értékesebb brit és 8-szor értékesebb német válogatottat győzte le, és maradt az A divízióban. A magyar csapat jelenleg a világranglista 36. (Az angol válogatott értéke, amely 2022-ben a legértékesebb nemzeti tizenegy, 1,4 milliárd euró értékű, a német csapat 748,5 millió euró, és az olasz válogatott értéke 570 millió euró, eközben a magyar csapat 93,45 millió eurót ér. Utóbbi összegbe belefoglaltatik a két kiemelkedő hazai játékos, Szoboszlai Dominik a maga 28 millió eurós, és Szalai Attila 15 millió eurós piaci értékével. Az első négy hely a Bundesligában kiválóan szereplő RB Leipzig játékosa, Szoboszlain kívül Orbán Willy [10 millió euró] és Gulácsi Péter [8 millió euró]). Az angolok a világranglista 5., az olaszok a 6. és a németek a 11., míg a magyar válogatott a 36. helyen szerepel a FIFA ranglistáján.

A jövőbeli esélyek latolgatásánál kedvező jövőképet fest a fiatalnak számító magyar válogatott esetében a játékosok gyors értéknövekedése. A Transfer Markt statisztikáján első magyarként szereplő Szoboszlai Dominik, a 246. a ranglistán, de a 22 éves játékos értéke csupán két év alatt megkétszereződött, míg a második helyezett a 24 éves Szalai Attila esetében 15-szörös érték alakult ki 2020 óta, továbbá a nemrégiben feltűnt tehetségek közül a magyar gyökerekkel rendelkező Callum Styles és Kerkez Milos, aki a magyar válogatottba történő első, 2022 júniusi meghívása, és ott nyújtott kiugró teljesítménye után megnégyszerezte árát (tranfermarkt.com, 2022).

 

Konklúzió

A 2022-es labdarúgó világbajnokság esetében izgalmas, új helyszínnel és időponttal fűszerezi a játék történetét. Továbbá a kiemelt sportesemény arra is alkalmat ad, hogy felvessük az örök kérdést, miért érdekes a kétszer tizenegyfő és egy labda közreműködésével megvalósuló játék.

A labdarúgásról talán azt gondoljuk, hogy leginkább európai sportág, de a játék története is kiterjed az összes kontinensre. A világ számos pontján alakult ki olyan ügyességi játék, amely a labda rúgásán alapult. A statisztikák megmutatják, hogy a sportág népszerűsége napjainkban is kiterjed több régióra is. Három kontinensen a legnépszerűbb sport Európán és Latin-Amerikán kívül Afrikában is, de Ázsia több országában is igen elterjedt. A sportág népszerűségét országok szerinti bontásban vizsgálva azt is láthatjuk, hogy a Közel-Keleten nagy népszerűségnek örvend. Így már nem meglepő, hogy a korábbi, elsősorban európai és latin-amerikai helyszínek után 2022-ben Katarban kerül megrendezésre a világbajnokság.

A futball kapcsán mind társadalmi jelenségek, mind gazdasági összefüggések megfigyelhetőek, amely nem csupán magáról a sportágról árulkodik, de annak tágabb társadalmi környezetéről is sokat elárul. A foci az emberi érzések széles skáláját mozgatja meg, és metaforával élve, számos emberi vonást „hoz mozgásba”. A kiszámíthatatlanság az, amely ma nem csupán vonzza a rajongókat, de akár sportfogadás tárgyává is teszi a labdarúgást. A futball események a mai társadalmak számára is kiemelt rendezvények, ahogy ez a történelmi labdajátékokra is érvényes. Ugyanakkor a sportegyesületek tulajdonosi szerkezetén keresztül a gazdasági elit az, amely kulcsszerephez jut. Az sem újkeletű jelenség, hogy a labdajáték, illetve az azt övező szurkolói hangulat könnyen fordulhat erőszakba, ahogyan például a futball-huliganizmus jelenségén keresztül is láthatjuk. A saját csapat és az azért való szurkolás a közösséghez, vagy akár a nagyobb közösséghez, a nemzethez való tartozással függ össze. Miközben a futball a tömegtársadalom kialakulásával együtt várt sportággá. A foci a jelenkori társadalmában valláspótlékul is szolgál, ahogyan más ún. világi lélektáplálék, közöttük a könnyűzenei slágerek, a szexuális forradalom, vagy a filmkultusz. Ugyanakkor számos esetben a nemzeti identitás szimbólumának számít egy ország futball válogatottja és az érte való szurkolás. A játék sokarcúságához az is hozzátartozik, hogy a sportág a társadalmi mobilitás, a nemzetekfelettiség és a diszkrimináció elleni küzdelem jelképévé is vált.

A gazdaság és a sport kapcsolata is az 1880-as évek Angliájában indult, ahol a futball mérkőzéseket jegy megváltásával lehetett megnézni. A futball története során már a 19. század végi Angliában elkezdett kialakulni annak pénzügyi lába, de valódi üzletté válását csupán százévvel később, az 1980-as és 1990-es évek fordulójától datálják. Mára a labdarúgás olyan jelentős gazdasági szektorrá alakult, hogy ha ország lenne a világ 17. legnagyobb gazdasága lenne, egy 2018-as becslés alapján. Eközben a kiemelt bajnokságnak számító angol Premier League az 50. legnagyobb gazdaság lenne. A legnagyobb ligák, így az angol, a német, a spanyol, az olasz és a francia élvonalbeli labdarúgás, mint szórakoztatóipari ágazat jelentős összegekkel járul hozzá az állami adóbevételekhez. A gazdasági vonatkozásokat tekintve még mindig európai fölény rajzolódik ki a többi kontinenssel szemben. Ugyanakkor az elemzések arra is rámutatnak, hogy a világbajnoki cím elnyerése az esemény évében serkenti a győztes ország gazdasági teljesítményét. Míg a rendező ország esetében a kedvező hatások elhúzódva, hosszabb távon érvényesülnek.

Magyar perspektívából tekintve a 2022-es katari vb-t, valamint a labdarúgás színes és gyakran ellentmondásokkal terhelt világát számtalan kapcsolódási pontot találunk. A magyar nemzeti csapat ugyan a sporteseményre nem jutott ki, de a hazai labdarúgás az elmúlt évtizedben kezdett újra felértékelődni. Nem csupán a nemzeti válogatott mérkőzései válnak egyre látogatottabbá, de a hazai játékosok egyre többen szerepelnek élvonalbeli ligákban, és értékük is egyre magasabbá válik.

Felhasznált források

[1] Ez a számítás akkor érvényes, akkor amennyiben Mexikó nem Észak-Amerikához, hanem Latin-Amerikához soroljuk. (Észak- és Dél-Amerika összevetésben Mexikó az Egyenlítőtől északra fekvő államok közé tartozik.)

Senior kutató | Megjelent írások

Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.

Iratkozzon fel hírlevelünkre