2023. június 14-én került sor az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány második OecoRing rendezvényére, amelynek keretében Kanász-Nagy Máté, az LMP frakcióvezető-helyettese és Steiner Attila energetikáért- és klímapolitikáért felelős államtitkár vitázott Magyarország energiaellátásának biztonságáról, a megújuló energiaforrások szerepéről, az orosz energiafüggőség csökkentéséről és egyéb kérdésekről. Abban végül mindkét vitapartner egyetértett, hogy rövid távon nincs veszélyben a hazai energiellátás, de a hosszú távú megoldásokról már másként gondolkodtak. A nyilvános szakmai vita moderátora Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus szakmai igazgatója volt.
A szocializmus öröksége
Az első kérdés a szovjet örökségre vonatkozott a hazai energiaellátás szempontjából. Mindkét vitapartner egyetértett abban, hogy az 1989 előtti időszakból örökölt viszonyok sok mindent meghatároznak az energetika terén: mint Steiner Attila elmondta, térségünk országai 60-70 éven át a Szovjetuniótól kapták külön vezetékeken a földgázt, egymással pedig nem lehetett összeköttetésük. Ez a közvetlen függés Oroszországtól egészen a 2009-es gázválságig (amikor Moszkva januárban három hétre leállította az Ukrajnán áthaladó gázszállítást) fennmaradt, azóta viszont valamennyi szomszédos ország felé kiépítettünk földgáz-interkonnektorokat Szlovénia kivételével (amely viszonylatban folynak tárgyalások a témában), továbbá a gáztárolóinkat is fejlesztettük. Mindennek köszönhetően felkészülten, nagy kapacitásokkal várjuk a következő telet. Annak megítélésében, hogy ezek az intézkedések mennyire csökkentették hazánk energiafüggőségét, már nem volt egységes a két fél. Steiner Attila szerint földrajzi helyzetünk – leginkább az, hogy nincs tengerpartunk –, valamint az örökölt viszonyaink fényében az energiaellátási rendszereink rövid- és középtávú átalakítása nem reális, ez csak hosszútávon valósítható meg hatalmas anyagi ráfordítással. Az államtitkár szerint ugyanakkor Magyarország adottságaival is elérhető az energiabiztonság. Kanász-Nagy Máté ezzel szemben úgy vélte, hogy az interkonnektorok megépítése volt gyakorlatilag az egyetlen helyes lépés a kormány részéről. Az iparpolitika miatt azonban a jelenleg meglévő függőségeink nem csökkenni, hanem növekedni fognak annak jellege (az akkumulátorgyárak kiemelt fontossága) és volumene miatt, mivel hazánk éves energiafelhasználását több mint 150 százalékkal tervezik megnövelni.
A megújuló energiaforrások szerepe
A két fél között alapvető nézeteltérés mutatkozott a megújuló energiaforrások vonatkozásában. Steiner Attila kiemelte, hogy a földgáz és a kőolaj tekintetében importra szorulunk, a villamos energia terén azonban nem. Ennélfogva üdvözlendő, ha a hazai termelésű villamos energia aránya az energiamixben nő, mivel így kevesebb földgázt és kőolajat kell importálnunk. A fő kérdés az, miként állítjuk elő a villamos energiát, és e vonatkozásban a megújuló energiaforrások terén előreléptünk az elmúlt években. Kanász-Nagy Máté szerint ugyanakkor globális szinten a megújuló energiaforrások nem kiváltják, hanem kiegészítik a fosszilis energiahordozókat. Ha megnézzük, mi a magyar iparpolitika célja 2030-ra, azt látjuk, hogy a fosszilis függőségünk nem fog csökkenni. Az alapvető problémát a folyamatos növekedést hajszoló kapitalista gazdasági rendszer jelenti – aminek hazánk a félperifériáján van –, amely egyre több energiafelhasználással jár, ez azonban fenntarthatatlan, a rendszer pedig igazságtalan.
A megújuló energiatermelés érdekében tett intézkedések elégséges voltát firtató kérdésre válaszolva Kanász-Nagy Máté felrótta a kormánynak a nagyberuházások (mint például a Szeged-Szolnok magasfeszültségű hálózat) kizárólagos finanszírozását, miközben arra nem jut pénz, hogy a kisebb volumenű, decentralizált energiafelhasználást támogassák. Ennek következtében napenergiastopot kellett bevezetni, a szélenergia 2016 óta gyakorlatilag be van tiltva, a geotermikus energia pedig messze nincs kihasználva. Steiner Attila válaszában kifejtette, hogy a földrajzi adottságok sokat számítanak; emiatt játszik fontos szerepet például a vízenergia Ausztriában, nálunk viszont nem. A napenergia terén hazánkban komoly fejlesztések valósulnak meg, Európában a napenergia aránya az energiamixben nálunk a harmadik legmagasabb. Ennek folyományaként immár más típusú kihívásokkal szembesülünk: a villamosenergia-hálózat nem bírja a terhelést. A hálózatfejlesztés érdekében a kormány 160 milliárd forint támogatást osztott ki energiatermelő társaságoknak (aminek természetesen szintén van egy átfutása), a hálózat fejlesztése pedig nyilvánvalóan nem csak az ipar energiaigényét szolgálja ki. Az államtitkár azt is kiemelte, hogy ipari méretű energiatárolók kialakításán is dolgozik jelenleg a kormány, amivel lehetővé tennék, hogy minél több megújuló energiatermelő csatlakozhasson a hálózatra.
Kanász-Nagy Máté elmondta, hogy a kormány három fontos célt szokott kiemelni az energiaellátás kapcsán: a kedvező árat, az ellátásbiztonságot és a fenntarthatóságot. Az LMP frakcióvezető-helyettese szerint ma a fenntarthatóság a legfontosabb szempont, ám a megújuló források 16 százalékos aránya a magyar energiamixben kevesebb a 20-30 százalékos európai uniós aránynál. A magyar mixen belül ráadásul a szélenergia mindössze egy százalékot tesz ki, jóllehet a szélenergiát Magyarország jelentős részén ki lehetne használni, ehhez azonban fel kellene oldani az ágazatra kivetett stopot. Megjegyezte, hogy a kormány többszöri kérés ellenére sem indokolta meg nyilvánosan a szélenergia mellőzésének okát. Steiner Attila úgy reagált, hogy a Kárpát-medence közepén nem nagy a szélenergia potenciálja, ezért fókuszálnak inkább a napenergiára. Mindemellett jelenleg a hálózat leterheltsége a fő kihívás, ez jelenti a kulcsot az említett kérdésekben történő előrelépéshez.
Az orosz energiafüggőség csökkentése
A felek energiapolitikai elképzelései közötti fundamentális különbségeket tükrözték az orosz energiafüggőség csökkentésének mértékéről szóló, a közönségtől érkezett kérdésre adott válaszaik is. Steiner Attila elmondta, hogy az ukrajnai háború előtt hiába építettünk ki infrastruktúrát a régióban, mindenhonnan orosz gáz érkezett. Az Európai Unió orosz gázellátásának drasztikus csökkentése megnehezíti a téli időszakra való felkészülést, hiszen a korábbi orosz gázmennyiség hiányzik. Az államtitkár hozzátette, hogy a tavalyi enyhe télnek köszönhetően az idén szerencsére kedvezőbb helyzetből indulunk. Az orosz olajtól való függőségünk csökkentésére következetesen törekedtünk az elmúlt években; az orosz kőolaj jelenlegi kétharmados aránya az importban jónak mondható. Szintén történelmi adottság, hogy a Dunai Finomító 60 éven keresztül orosz kőolajat finomított. Ahhoz, hogy más olajat fel tudjunk dolgozni, jelentős beruházásokra van szükség, földrajzi fekvésünk miatt pedig a szomszédos országokra vagyunk utalva más típusú olaj beszerzése terén.
Kanász-Nagy Máté úgy vélte, a kormány az egyik függőséget egy másikra akarja cserélni. Mint mondta, az államtitkár által vázolt intézkedések ellátásbiztonsági szempontból pozitív lépések, ugyanakkor a nagykép az, hogy a szénhidrogénektől meg kellene szabadulni. A használatuk miatti légszennyezettség következtében Magyarországon évente 10-15 ezer ember hal meg, ami csupán egy a negatív következmények közül, ezenfelül pedig a folyamatos növekedésen alapuló globális gazdasági modell nem kompatibilis a Föld eltartóképességével. Ha nem tudjuk ütemesen csökkenteni az energiafelhasználásunkat, akkor nagy baj lesz, ennek ellenére azonban a magyar kormány követi a globális trendet és nem próbál leválni a szénhidrogénekről. A frakcióvezető-helyettes szerint pártja nem állítja, hogy rövidtávon megújuló energiaforrásokból fedezni tudnánk az energiaigényünket (bár például a geotermikus energiának rövidtávon is lenne potenciálja a távfűtés terén, amire Szeged jó példa), de új gazdasági modell kidolgozására van szükség. A moderátor közbevetésére, miszerint ez nem vezetne-e recesszióhoz, Kanász-Nagy Máté azt válaszolta, hogy a probléma egyben elosztási kérdés is, amin változtatni kell oly módon, hogy a gazdagoktól pénzt kell elvenni.
Erre reflektálva Steiner Attila elmondta, hogy nem látja be, a gazdasági növekedés önmagában miért lenne baj. Sok tennivaló van még, de 1990-hez képest sikerült 33 százalékkal csökkenteni a károsanyag-kibocsátásunkat folyamatos növekedés mellett. Érdemes ezenfelül a nagyságrendeket is figyelembe venni: az energiafogyasztásunk kb. 40 százalékát a földgáz, egyharmadát pedig a kőolaj teszi ki. Ezeket az energiahordozókat nem lehet egyhamar kiváltani, és az ellátásbiztonság is fontos szempont: nem az a megoldás, hogy „blackout” legyen Magyarországon. Ami a geotermikus energiát illeti, haladnak a projektek: Szegeden, Miskolcon és Szentesen például ki van használva ez az energiaforrás, tavaly pedig benyújtottak egy jogszabálycsomagot a geotermikus pályázatok felgyorsítására. Mivel a kútfúrások költségesek, létrehoztak egy kárpótlási alapot. Kanász-Nagy Máté meglátása szerint a szocialista nagyipar rendszerváltás utáni összeomlásához képest valóban jól állunk az emisszió terén, de az elmúlt évek során ismét nőtt a károsanyag-kibocsátásunk, amit a tervezett három új gázerőmű jócskán tovább növelne. A legnagyobb gondot az energiafelhasználás és a materiális javak mennyiségének növekedése jelenti; ehelyett a nem materiális javakat – például az oktatást és a szociális juttatásokat – kellene előtérbe helyezni, amik hozzájárulnak a jó élethez.
Energiadiverzifikáció
A következő kérdés arra irányult, hogy mit tett a kormány az elmúlt egy évben az energiadiverzifikáció érdekében, és ez elégséges volt-e? Steiner Attila felvázolta, hogy az egyik lehetőség a diverzifikációra, hogy többet termelünk itthon – erre például a geotermia terén adódik lehetőség – és kevesebbet importálunk. A földgázimport vonatkozásában három fő diverzifikációs lehetőség van: a horvátországi krki LNG-terminál, ahonnan már most évente több mint egymilliárd köbméter gázt hozunk be. Próbáljuk növelni ezt a mennyiséget, de nagyobb volumen importjához a csővezeték bővítésére lenne szükség horvát részről. A másik lehetséges útvonal észak-déli: mivel Lengyelország immár össze van kötve Szlovákiával, hozzá tudunk jutni földgázhoz lengyel forrásból is. Itt mindazonáltal az a bökkenő, hogy Lengyelország át akar térni a szénről a földgázra, ami több gáz felhasználását jelenti részükről. A harmadik útvonal a délkeleti, ahonnan vagy görög LNG-terminálból, vagy új – például azerbajdzsáni – forrásokból érkezne gáz. A térség elkezdte fejleszteni a csőhálózatát, Magyarország pedig tárgyalásokat folytat Azerbajdzsánnal földgázvásárlásról. Románia jelentős mennyiségű gázt termel ki, továbbá fejleszthető gázmezőkkel is rendelkezik, az államtitkár azonban a háborús övezet közelsége miatt bizonytalannak látja ezek jövőjét.
Az LMP frakcióvezető-helyettese válaszában kifejtette, hogy az ismertetett diverzifikációs törekvések a nagyképnek csak egy kis részét teszik ki. A lokalizáció is szempont, mivel mind a keleti, mind a nyugati nagyhatalmak ide akarják kiszervezni a szennyező tevékenységeket, amilyen például az akkumulátorgyártás. Steiner Attila erre reflektálva megjegyezte, hogy a közlekedési szektor az egyik olyan ágazat, amiben nő a károsanyag-kibocsátás, ennek csökkentéséhez pedig szükséges az elektromobilitás. Ehhez kellenek az akkumulátorok, így érthetetlen számára az akkumulátorgyárak elleni ágálás. Feltette a kérdést: miért lenne jó nekünk, ha a gyártás a szomszéd országokban zajlana, mi pedig kimaradnánk belőle? Az akkumulátorgyártás mindemellett a 2035-től életbe lépő autópiacra vonatkozó uniós szabályozással is összhangban van.
Atomenergia
A vitapartnerek az újabb közönségkérdésben felvetett atomenergiát is merőben eltérően ítélték meg. Kanász-Nagy Máté szerint az Európai Unió a francia lobbi nyomására fogadta el fenntartható energiaforrásként a nukleáris energiát, ez a forrás azonban több okból elfogadhatatlan: túl drága; kérdéses, mennyire biztonságos; az energiaellátás biztonsága is bizonytalan, mert a fűtőelemek Oroszországból érkeznek; az elhasznált fűtőanyagok elhelyezése pedig etikailag aggályos, hiszen a több százezer éven át nem lebomló elhasznált fűtőanyagok eltemetése kapcsán felvetődik a kérdés, hogy van-e jogunk áthárítani ezt a terhet a jövő nemzedékeire. A frakcióvezető-helyettes szerint ha ezeket a szempontokat összeadjuk, akkor nem meglepő, hogy a világ az atomenergiától való megszabadulás felé tart.
Steiner Attila ezzel szöges ellentétben úgy vélte, hogy a nukleáris energiának éppenséggel reneszánsza van. Ami a technológia biztonságos voltát illeti, Európa élen jár a vonatkozó biztonsági intézkedések betartásában, a paksi erőmű – amely a villamos energiatermelésünk közel felét adja –pedig az egyik legbiztonságosabb a kontinensen, mint azt a fukusimai katasztrófa utáni biztonsági tesztek is igazolták. Az atomenergia fontosságát a mostani energiaválság is megmutatta, ezért megpróbáljuk Paks élettartamát meghosszabbítani. Európában számos ország tervez atomerőművet építeni, mivel így ki lehet váltani a szenet mint energiaforrást. A nukleáris energiára tehát, csakúgy, mint a megújulókra, szükség van az energiamixben. Paks 2-höz már megvannak bizonyos európai uniós engedélyek, de nem lehet kizárni, hogy újabb uniós szankciók akadályt jelenthetnek a jövőben a projekt megvalósulását illetően. Ami a fűtőelemeket illeti, előírás, hogy Paks több éves készlettel rendelkezzen. Jelenleg csak orosz fűtőelemet tudunk használni, de nyugati országok is terveznek ilyen típusú fűtőelemeket gyártani. Szintén pozitív fejleményekkel kecsegtet a jövőre nézve, hogy több ország tervez kiégett fűtőelemek újrahasznosításával foglalkozni. Válaszában Kanász-Nagy Máté kifejtette, hogy nem lehet az atomenergia reneszánszáról beszélni, mivel a legtöbb nukleáris erőmű Kínában és Indiában található, ahol most zajlik a technológia „felfutása”. Egyetértett azzal, hogy szükséges a paksi erőmű élettartamának meghosszabbítása, ugyanakkor rámutatott, hogy az atomerőművekkel rendelkező országok idővel azzal fognak szembesülni, hogy már nem lehet meghosszabbítani az erőművek lejáró üzemidejét. Meglátása szerint az atomenergia (így Paks 2 is) a megújuló energiaforrások terjedését akadályozza.
Arra a kérdésre, hogy meddig lehet a zöld energia energiamixen belüli arányát növelni, a frakcióvezető-helyettes azt felelte, hogy az áram esetében 100 százalékig el lehetne jutni. A fűtés már problémásabb terület; itt a geotermikus energiának és az épületek szigetelésének lehetne nagyobb szerepe, ám ez utóbbival a kormány nem foglalkozik. Steiner Attila egyetértett azzal, hogy kellenek a megújuló technológiák, de véleménye szerint a nagyságrendek nem teszik reálissá a gyors átállást: a változásoknak van időbeli átfutása, továbbá finanszírozás is szükséges hozzájuk.
Biztonságban van-e Magyarország energiaellátása?
Zárásként a beszélgetés témaadó kérdését kellett megválaszolniuk a feleknek: biztonságban van-e Magyarország energiaellátása? Steiner Attila felsorolta, szerinte miért igen a válasz: már van tapasztalatunk arról, hogyan kell a télre felkészülni; a földgázellátásunk zavartalan, a betárolást elkezdtük; a kőolajtárolók gyakorlatilag tele vannak; a villamos energiát illetően pedig jól működnek az erőműveink, és vannak összeköttetéseink a szomszédos országokkal. Kanász-Nagy Máté szerint a válasz rövidtávon igen, ám ha a kormány iparpolitikáját nézzük, kérdéses, hogy lesz-e elegendő és tiszta energiánk; ha pedig a globális képet vesszük, akkor a szénhidrogénektől való változatlan függőség miatt mind Magyarország, mind Európa, mind pedig a világ nagy bajban van.
Az előző OecoRingről készült videófelvételt itt megtekintheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoring/oecoring-valsagallo-e-a-magyar-gazdasag/
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
