1991. április 9-én, nem sokkal a Szovjetunió összeomlása előtt, Grúzia Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta az ország függetlenségét a Szovjetuniótól. Grúzia volt az első nem baltikumi köztársaság, amely kivált a Szovjetunióból, és Románia volt az első ország, amely 1991 augusztusában elismerte Grúziát.
Hogyan nevezzelek?
A blogbejegyzés címe valójában kissé barátságtalan, hiszen a grúzok kérése, hogy az ország nevét Georgia formában használjuk. Grúziát minden nemzetközi szervezetnél, így az ENSZ-nél is, Georgia néven jegyezték be hivatalosan, az ország 1995 óta használja így a nevét. Több országban azonban a mai napig az ország oroszos nevét, a Grúziát használják. A magyar Földrajzinév-bizottság a Grúzia elnevezést tartja hivatalosnak, de elfogadja, hogy a kétoldalú diplomáciai érintkezésben a Georgia elnevezést is használják. A Földrajzinév-bizottság iránti tiszteletből – és kicsit megszokásból – a továbbiakban maradok a Grúzia elnevezésnél.
De ha túllépünk a „hogyan nevezzelek” problémakörön, el kell ismernünk, hogy az elmúlt évek során Grúzia sikeresen pozícionálta magát mint vonzó turisztikai célpontot hazánkban is. A Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia határán fekvő kaukázusi ország kétségtelenül izgalmas hely, a kulturális és természeti látnivalók mellett szerfelett jó borokkal és ízletes ételekkel várja a turistákat.
A híradásokba nálunk Grúzia leginkább azzal került be, hogy 2008-ban itt tört ki a 21. század első európai háborúja, az orosz-grúz háború. A fegyveres konfliktus viszonylag hamar véget ért, de a két ország viszonya máig feszült. Ám arról viszonylag kevés információnk van, hogy alakul az ország népessége azóta, hogy önálló állammá vált a szovjet időszakot követően.
Elvándorló fiatalok
Amikor az országban zajló demográfiai folyamatokról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az orosz nemzetiségű lakosok számát. Az oroszok jelentősebb számban a 19. század elején jelentek meg a mai Grúzia területén, azt követően, hogy az Orosz Birodalom fokozatosan ellenőrzése alá vonta a kaukázusontúli területek jelentős részét. A népszámlálási adatok azt mutatják, hogy az orosz népesség száma 1926 és 1959 között 83-ról 407 ezer főre emelkedett, majd lassú csökkenésnek indult, 1989-ben 341 ezer fő volt. Az 1990-es években a gazdasági nehézségek, az etnikai feszültségek és egyéb okok miatt szinte az összes orosz elhagyta Grúziát, így a grúziai orosz lakosság aránya az 1989-es 6,3 százalékról 2014-re 0,5 százalékra csökkent. A történet itt akár meg is állhatna, de jött az orosz-ukrán konfliktus 2022-es eszkalációja, amikor csak 2022 szeptemberében több mint 222 ezer orosz állampolgár emigrált Oroszországból Grúziába. Nem mindenki maradt ott, sokan továbbvándoroltak, voltak, akik visszatértek Oroszországban. A 2014-es 0,5 százalékról 2024-re 3 százalékra nőtt az orosz kisebbség aránya Grúziában, számuk jelenleg 80 ezer körül lehet. 2022-ben és az azt követő időszakban azonban nemcsak orosz, hanem belorusz és ukrán bevándorlók is érkeztek Grúziába, együttes számuk elérheti a 100 ezer főt.
Ugyanakkor még az a lakosságszámarányosan magas bevándorlás sem tudja ellensúlyozni a grúz elvándorlást. Az ENSZ adatai szerint 2020-ban 861 ezer grúz élt külföldön. A jelenlegi tendenciákat figyelembe véve, a Georgiai Statisztikai Hivatal (Geostat) számításai szerint számuk 2024-ben elérheti az 1 millió főt. A 2023-ban kivándorolt 163 ezer grúz állampolgár 70 százaléka 30 év alatti volt, a 30 év alattiak közel fele 15 év alatti gyermek. A Geostat adatai szerint az elmúlt tíz évben (2014-2023) 815 ezer grúz állampolgár vándorolt ki az országból, míg a hazatérők száma 550 ezer fő volt.
Grúzia lakosságszáma 1994 és 2024 között, azaz 30 év alatt, 1,23 millió fővel csökkent.
Forrás: Geostat
A grúz társadalom is öregszik. 1994-ben a medián életkor 32 év volt, azaz a lakosság fele fiatalabb volt, mint 32 év, a másik fele idősebb. 2024-ben már 38 év volt a medián életkor. Igaz, ez még mindig 6,5 évvel kevesebb, mint az EU-s átlag, ami 2023-ban 44,5 év volt. Az öregedő grúz társadalom tehát még mindig fiatalabb, mint az uniós országok átlaga. A grúz népesség 16,2 százaléka 65 év feletti, az Európai Unióban ez már 21,3 százalék. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elvándorlással éppen a fiatalokat veszti el az ország.
A gyermekvállalási kedv Grúziában is visszaesett, a teljes termékenységi arányszám a bűvös 2,1-es mutatót, ami a népességszám fenntartásához szükséges, utoljára éppen 1991-ben érte el. Azóta csökken, 2003-ban volt a mélyponton, amikor 1,6 volt, onnan napjainkra éppen 2-re emelkedett. A születésszám csökkenése mérséklődött, de a növekvő kivándorlással együtt a népesség várhatóan továbbra is csökkeni fog. ENSZ adatokon alapuló előreszámítások szerint Grúzia népessége 2050-ben 3,39 millió fő körül lesz.
