„Utazásra költjük a gyerekeink örökségét. Az emberek önzőnek neveznek minket, de kit érdekel?”
Nem nehéz megjósolni, hogy a fejlett világ történelmileg példátlan elöregedésével a generációk közti konfliktusok, így a pénzügyi és politikai érdekellentétek is ki fognak éleződni.
Az idősebb szavazók, teljes joggal, az időskori nyugdíjak, az állami szolgáltatások, és az ellátás maximalizálását várják majd a kormányoktól. A szerencsésebbek – akik egészségesek és megengedhetik maguknak – nyugodt, pihenéssel és utazással töltött utolsó aktív éveket tervezgetnek.
A fiatalok viszont, szintén teljes joggal, fokozatosan egyre frusztráltabbak lesznek: fojtogatja majd őket az egyre nagyobb mértékű állami újraelosztás (magasabb adók, járulékok és adósságválságok formájában), de sok esetben a szüleiktől is hiába várnak majd segítséget: miközben a fiatalok egzisztenciális lehetőségei eleve sokkal szűkösebbek lesznek, mint amit a szüleik az aktív életük során tapasztaltak. Gondoljunk például a lakáshoz jutás nehézségeire, vagy a fejlett országokban klasszikus „autó-ház-nyaraló-világ körüli utak” modell követésének nehézségére egy mai átlagos fiatal esetében. Ahogy a boomer generációval szemben gyakran megfogalmazódik az angolszász fiatalok részéről: „mi fizetünk egy olyan buliért, amin nem vettünk részt”.
Miközben a progresszív média folyamatosan azzal traktálja az embereket, hogy az élet mennyivel jobb, mint régen: a fiatalok e helyett az Egyesült Államokban például azzal szembesülnek, hogy egy saját ház vásárlása a fizetésekhez képest kétszer vagy háromszor drágább számukra, mint szüleik számára volt, és gyakran egy életre való eladósodást jelent. Ami persze alaposan eltorzítja a tulajdoni viszonyokat is, életkori szerint okozva hatalmas egyenlőtlenségeket.
Az amerikai fizetések és a lakásárak egymáshoz képesti alakulása: egy generációval ezelőtt a házvásárlás nem jelentett élethossziglani eladósodást. Egyébként ugyanez igaz az a tandíjakra is. (Forrás: Visual Capitalist)
Ennek egyenes következményeként a lakástulajdonlás egyre inkább az időseknél koncentrálódik – a fenti, amerikai helyzetet mutató grafikon folyamatosan egyre meredekebb lesz -, miközben a demográfiai trendek miatt a mai középkorúak több, mint fele sosem lesz nagyszülő (Forrás: Statista)
Az érdekellentétek ráadásul még élesebbek lesznek a bevándorló országokban, ahol a fiatalok etnikai, vallási identitása már nem is azonos az idős lakosokéval, tehát a szolidaritás, a „mi időseink” érzése is teljesen hiányozni fog.
A generációk közti konfliktusoknak egyébként az erkölcsi megítélése, feloldása sem könnyű: hiszen a mai nyugati woke kultúrában, ahol csak az „én megélése” a fontos, definíciószerűen egyik félnek sem lehet igaza, hiszen mindenki egy „én”.
A gyermekeik örökségét szándékosan – nem kényszerből – felélő szülők típusának már neve is van: ők az SKI (Spending Kids’ Inheritance) szülők. A New York Post által idézett felmérés szerint az Egyesült Államokban az arányuk már most 22 százalékot tesz ki.
Az alábbi cikk a gyermekeik örökségét világ körüli utazásra költő boomer szülőkről ezekről a dilemmákból ad egy kis ízelítőt:
Leanne és Leon Ryland elmondta, hogy két fiuk miért nem lát majd egy centet sem örökségéből. A pár 114 ezer dollárt költött „a világ csodáinak” felfedezésére Machu Picchu-tól a Maldív szigetekig. Azt tervezik, folytatják az utazgatást. A pár négy éve kezdte felélni megtakarításait, miután találkoztak egy pénzügyi tanácsadóval. „Mindent jól csináltunk, helyesen fektettünk be, vigyáztunk az egészségünkre, takarékosan éltünk” – magyarázta Ms.Ryland. „És a tanácsadó azt mondta: Őrültek vagytok, ha nem vonultok nyugdíjba amíg még tudtok, mert a nyugdíjaséveitek első tíz évében fogjátok a legtöbbet költeni, utána minden lelassul. Ettől megváltozott a hozzáállásunk: Abba a fázisba jutottunk, ahol az ember már felél, és nem megtakarít. (..) Most kell ezeket a dolgokat megtennünk, mert máskor nem fogjuk, és mi mást csinálhatnánk?”
A tudósítás szerint a kommentálók hevesen reagáltak a pár érvelésére. Egy – nyilvánvalóan fiatal – hozzászóló egyenesen „gonosznak” írta le az egész boomer generációt.
Források:
We spend our children’s inheritance traveling around the world, people call us ‘selfish’ but we don’t care (nypost.com)
I’m spending all of my kids’ inheritance money — entitled Gen Zers shouldn’t expect anything (nypost.com)
Gen Z wants an inheritance. Why most boomers aren’t leaving one. (usatoday.com)
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.
