Az elöregedő társadalmak nemcsak a kormányokat állítják kihívások elé, de egyre nagyobb hatást gyakorolnak a fiatal generációk életére. Nagyon röviden összefoglalva, belátható időn belül a mostani fiatalokra egyre nagyobb adóterhek hárulnak, hogy az államok finanszírozni tudják a megnövekedett egészségügyi, szociális és nyugdíjkiadások költségeit. Mindezt úgy, hogy miközben a fejlett társadalmakban a népességen belül nő az idősek aránya, csökken a fiataloké. Azaz a növekvő terhek csökkenő számú fiatalra nehezednek. Az öregedő társadalmak nemcsak növekvő adóterheket jelenthetnek, de nő az igény az ápolási ellátások iránt is. Az időskorúak ellátása további plusz terhet jelent mind időben, mind anyagilag a fiataloknak. Az idősödés társadalmi kihívásokkal jár, ami a generációk közötti feszültséghez vezethet. Ennek egyik megjelenési formája az ageizmus, ami az egyénnel szembeni, életkora alapján történő előítélet vagy hátrányos megkülönböztetés.
Két egyetemi kutató, a malájziai Nor Faiza Mohd Tohit és a ningboi Nottingham Egyetemen oktató Mainul Haque egy tanulmányban tettek arra javaslatot, hogy lehetne a fiatalokat felkészíteni a demográfiai változások okozta kihívásokra. A két kutató szerint a célzott oktatási programok, a közös projektek és a mentorprogramok segítenek áthidalni a generációs különbségeket, támogatják a kölcsönös tiszteletet, megértést és együttműködést. Meglátásuk szerint így megelőzhető a generációk közötti szakadék mélyülése, az idősek marginalizálódása. Fontosnak tartják az öregedéssel kapcsolatos tévhitek lerombolását, hiszen ezekben a sztereotípiákban gyökerezik az ageizmus. Véleményük szerint az oktatáspolitikának prioritásként kell kezelnie az öregedés és a generációk közötti együttműködés témájának az integrálását az iskolai tantervbe.
Milyen programokkal valósíthatóak meg a fenti elképzelések?
- Olyan programok és közösségek szervezése, ahol a fiataloknak és az időseknek lehetősége nyílik az együttműködésre, így képesek leküzdeni a generációk közötti kommunikációs akadályokat.
- A fiatalokat meg kell tanítani az idősgondozás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások területén szükséges készségekre, melyeknek később akár a saját családjukban is hasznát vehetik. De akár arra is ösztönözni lehet őket, hogy ilyen területen szerezzenek képesítést, ezzel is csökkentve a munkaerőhiányt.
- A fiatalok technológiai műveltsége szintén döntő szerepet játszik az idősödő társadalom támogatásában. Mivel a technológia egyre inkább az idősgondozás szerves részévé válik, a fiatalabb generációnak jártasnak kell lennie a digitális egészségügyi megoldások használatában és fejlesztésében.
- A természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (STEM) oktatás népszerűsítése a fiatalok körébe. Ezen képzések nélkül elképzelhetetlen az időseket is támogató technológiai innováció.
- Az idősödéssel kapcsolatos ismereteket be kell építeni az oktatásba is. Az öregedés biológiai, pszichológiai és társadalmi aspektusairól szóló tananyag elősegítheti az idősek megértését és megbecsülését. Japánban például már létezik ilyen tantervi modul, amely egyrészt ismeretanyagot tartalmaz az öregedésről, másrészt pedig a diákok találkoznak és beszélgetnek idősekkel. Az Egyesült Államokban is van ilyen program, amely a tantermi oktatást és a közösségi szolgálatot ötvözi, lehetővé téve a diákok számára, hogy közvetlenül idős felnőttekkel dolgozzanak együtt különböző projekteken.
- A fiatalok bevonása olyan közösségi tevékenységekbe, ahol idősek is jelen vannak. Jó példa a „Fogadj örökbe egy nagyszülőt” program (USA), ahol a diákok a közösség idős tagjaival alkotnak párokat, akiket rendszeresen látogatnak és közös tevékenységeket végeznek. Ez a program bizonyítottan javítja az idősebb felnőttek érzelmi jólétét, és növeli a diákok empátiáját és szociális készségeit. Másik jó példa a „Generációk közötti iskola” (USA), amelynek keretében idős önkéntesek segítenek az iskolákban a gyermekeknek.
Miért fontos ez?
A generációk közötti kölcsönös tisztelet és megértés előmozdításával olyan összetartó kultúrát építhetünk, amelyben minden korosztály jól érzi magát. Olyan támogató környezet jöhet létre, amelyben a fiatalabb és az idősebb generációk együtt tudnak boldogulni, erősítve a társadalmi összetartást és a jóllétet.
