Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány 2025. június 17-én műhelykonferenciát rendezett az Aurum Jogászklubban Romák a munkaerőpiacon címmel. Az esemény második paneljének vitaindító előadásából megtudhattuk: a rendszerváltás igazi nagy vesztesei a romák voltak. A kerekasztal beszélgetésben gyakorlati példákkal keresték a választ arra, mik a tapasztalatok a terepen, hogyan változott az elmúlt évtizedekben a helyzet, és mit lehetne még tenni a javulásért?
A konferencia második panelének vitaindító prezentációját Dr. Szegedi Andrea, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője tartotta. A helyzetkép felvázolását a romák foglalkoztatási adatainak elemzésével kezdte: a KSH 2015 óta kíséri figyelemmel azt, hogy hogyan alakul a roma és a nem roma lakosság foglalkoztatottsága. Az ezt megelőző időszakból, 1971-ben, 1993-ban és 2003-ban született reprezentatív felmérések adnak képet a romák foglalkoztatottságáról.
- Az elemzésből megtudhattuk, hogy 1971-ben a romák foglalkoztatottsági rátája 57,5 százalék volt, a roma férfiak foglalkoztatottsága mindössze 2 százalékponttal maradt el a férfiak átlagos foglalkoztatottsági adatától (87%).
- Míg ebben az időszakban a roma nők foglalkoztatottsági rátája 30 százalék volt, addig 1993-ban 15 százalékra esett vissza a roma nők foglalkoztatási rátája.
- A romák foglalkoztatási rátája 1993-ban 22 százalékra zuhant, majd 2003-ban 21 százalékra.
Ennek fényében kimondhatjuk, hogy a rendszerváltás igazi nagy vesztesei a romák voltak: főként az alacsony képzettségi szintjük miatt, és mert a leginkább veszélyeztetett ágazatokban (pl. építőipar) dolgoztak, illetve a válság által leginkább érintett megyékben éltek, sokkal hamarabb vesztették el a munkahelyeiket. A 2024-es adatokat vizsgálva mind a roma férfiak, mind a roma nők foglalkoztatottsága elmarad a többségi társadalométól, de gondoljunk bele, hogy mekkora utat tettek meg 1971, illetve különösen 1993 óta. 2024-ben a roma férfiak foglalkoztatási rátája megközelítette a 60 százalékot, a roma nőké elérte a 41 százalékot. A prezentáció végén a megoldandó problémák kerültek fókuszba: a romák a foglalkoztatási rátája még mindig elmarad a többségi társadalométól, az alacsony iskolázottság, a korai iskolaelhagyók magas aránya, a NEET-fiatalok száma, a periférikus térségek okozta hátrányok, és a többször említett diszkrimináció még mindig rányomja a bélyegét a romák munkaerőpiacon való érvényesülésére.
A kerekasztal beszélgetést Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója moderálta, aki a romák jelenlegi helyzetéről, munkaerőpiaci érvényesüléséről kérdezte a szakértőket.
Sikertörténetek
Tihanyi János, Drávaiványi polgármesterének tapasztalati alapján a romák egyre nagyobb számban vannak jelen a munkaerőpiacon, a környéken a munkáltatók is növelkő számban alkalmaznak romákat. A romák megtapasztalják, hogy annak, aki dolgozik, megváltoznak az életkörülményei. Ez ösztönző erőként hat rájuk. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a munkáltatók is támogassák a roma munkavállalókat például azzal, hogy a nagyobb cégek akár kisbuszokat is küldenek a munkavállalókért a kistelepülésekre. A 160 lakosú Drávaiványiban 18 közmunkás dolgozik. A közmunkát azonban próbálják értékteremtővé tenni, és a mezőgazdaságban foglalkoztatni a közmunkásokat. Kiemelte, hogy a helyi kertészetben nagyon pozitívak a tapasztalatok a roma nőkkel: a roma nők nagyon kitartóan és alaposan dolgoznak. A polgármester úgy látja, hogy a vidéki vállalkozók, azon belül is a roma vállalkozók támogatása továbbra is nagyon fontos.
Boldizsár-Iván Katalin, az Integrom program vezetője is pozitív tapasztalatokról számolt be. Az általa vezetett projektben az értelmiségi fiatal felnőtt romákat segítik a nagyvállalati szférában való érvényesülésben. Megtudhattuk, hogy a tendenciák javulóak: ma már nem szenzáció, hogy egy roma dolgozik egy multinacionális cégnél. Az oktatási rendszerben nagyon fontosnak tartja a gyakornoki és mentor programokat, amelyek révén az érdeklődő diákok betekintést kaphatnak egy-egy vállalat működésébe.
Dr. Czett Szabolcs, a Gandhi Nonprofit Kft. gazdasági és pénzügyi igazgatója szerint a legjobb cégér a pozitív példa bemutatása, pl. amikor a már végzett romák megmutatják a társaiknak, hogy a munka és tanulás révén többet el tudott érni. Kiemelkedő eredmény, hogy a Gandhiban végzett érettségizők 12 százaléka diplomát is szerez. A jövőbeni tervekről elmondta, hogy a piaci igényekhez alkalmazkodó új képzési típusok indítását tartaná fontosnak.
Lakatos József, a tiszaadonyi Start Kecskesajtgyártó Szociális Szövetkezet vezetője, egyben Tiszaadony polgármestere szerint a FETE program bevált és jól működik. Ennek oka, hogy a program az egész családot vonja be, és mindent az alapoktól kezdenek. Minden program esetén fontos, hogy legalább egy motivált, helyi megvalósító kerüljön bevonásra. A szociális szövetkezettel kapcsolatban elmondta, hogy nehéz kigazdálkodniuk a béreket és a sajtkészítéshez szükséges tej beszerzése sem egyszerű: 240 kilométeres körben kell beszerezni a tejet az évi 16 tonna sajtnak. A bérek kigazdálkodásán segítene, ha a szociális szövetkezetek járulékait felére csökkentené a kormány.
Dr. Horváth János Sándor, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója szerint a romák polgárosodása igen erőteljesen elkezdődött. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem azt, hogy a tendencia pozitív irányú. Manapság például egy érettségizett roma fiatalnak nem kérdés, hogy továbbtanul-e. Az esetek döntő többségében, aki érettségit szerez, az diplomát is szeretne szerezni.
Ugyanakkor utalt a többségi társadalom felelősségére is: „Fel vagyunk készülve arra, hogy a következő évtizedekben a roma közösségnek nemzetalakító, nemzetformáló erő lesz? Fel vagyunk készülve, hogy tíz rendőrből hat roma lesz? A többségi társadalom készen áll elfogadni azt a tényt, hogy ez bizonyos szint után a származás már nem kérdés?” – tette fel a kérdést a főigazgató.
