A 2026. február 28-tól kialakuló helyzet Iránban és a Közel-Keleten, valamint az ennek hatására hozott intézkedések a Hormuzi-szoros blokkolásával kapcsolatban napirendre tűzték az olajválság lehetséges kialakulását. A Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségű: a tengeren szállított kőolaj mintegy harmada ezen keresztül érkezik az importáló országokba. A kőolaj mellett egyre növekvő trendet mutat az itt szállított LNG (cseppfolyósított földgáz) mennyisége is: 2024-es adatok szerint a globális LNG kereskedelem mintegy 20%-a ezen az útvonalon haladt át. Így a térségben kialakult helyzet erőteljesen hat a kőolaj világpiaci árára. Az olajválságok nem voltak ritkák a XX. században és az elmúlt évtizedekben sem, ugyanakkor eltérő okok miatt alakultak ki. Az alábbi rövid elemzésben a XX. és XXI. század eddigi legfontosabb olajválságait tekintjük át, kitérve arra, hogy a jelenlegi iráni konfliktus milyen hatással lehet a magyar gazdaságra és energiaellátásra.
Az olaj világpiaci árának drasztikus változása – akár emelkedése, akár csökkenése – az 1970-es évek válságai óta illusztrálja legjobban, hogy a kőolaj és a gazdaság, valamint kereskedelem között mennyire erős kapcsolat található. A gazdasági krízisek mellett egy-egy válság során akár bank- és pénzügyi válság is ki tudott alakulni az olajsokk hatására. Hogy az olajár hogyan alakul, nem csupán a vállalatok és az állam helyzetére van hatással, de a lakossági szinten is gyorsan és viszonylag erőteljesen tud jelentkezni. Lakossági szinten közvetett hatásként tud érvényesülni az olajár változása a fogyasztási szokások megváltozásában, de a munkaerőpiac és a bérek helyzetében is visszaköszönhet. Emiatt is különösen fontos az, hogy egy adott ország olajellátása milyen módon van megoldva, valamint, hogy krízis esetén mennyire kerül a válság hatása alá. A jelenlegi iráni helyzet nemcsak a közel-keleti exportőr országok számára okoz nehézségeket, de mindazon államoknak is, akik ezen az útvonalon szerezték be, akár csak kis részét is az energiahordozóknak. Emellett azt is fontos figyelembe venni, hogy az alternatív útvonalakon megnőhet a válság hatására a szállítmányozási forgalom, ami miatt fennakadások, áremelkedések jelentkezhetnek. Mindez jól szemlélteti, hogy egy válság hány csatornát érinthet, valamint, hogy olyan területekre is kiterjedhet, akár hosszú időre, amelyek alapvetően közvetlenül nem érintettek a kőolaj vagy más energiahordozó kereskedelmében.
Az előző század és a mai kor olajválságait két fő csoportra bonthatjuk azok kialakulásának tekintetében: egyrészt voltak és vannak olyan válságok, amelyek geopolitikai krízisek hatására bontakoztak ki. Ezek általában addig tartottak, amíg az adott konfliktus valamilyen módon megoldódott. A másik csoportba azok a válságok tartoznak, amikor a kereslet-kínálati egyensúly valamilyen tényező hatására felborult. Mindkét csoport válságai megegyeznek abban, hogy a világkereskedelemre- és gazdaságra jelentős hatással voltak, általában növekvő inflációt és recessziót generáltak. Megfigyelhető az is, hogy hosszabb távon ösztönzőként működtek az energiahatékony és alternatív energiaforrások fejlesztésében.
Olajválság vagy olajsokk esetén olyan gazdasági helyzet alakul ki, amikor a kőolaj ára hirtelen rövid idő alatt növekszik, vagy a kínálat drasztikusan visszaesik. Az olajválság folyamatát az alábbiak szerint írhatjuk le:
- A kezdeti lépés a válságot indító ok kialakulása. Ez lehet háború, forradalom, termeléscsökkenés az OPEC részéről, gazdasági szankció vagy a globális kereslet hirtelen növekedése/csökkenése.
- A második szakaszban, ha az olajtermelés visszaesik, vagy szándékosan csökkentik az exportot, akkor kevesebb olaj kerül a világpiacra, ennek hatására a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel.
- A harmadik lépcső az árrobbanás: a kereslet és kínálat törvénye alapján a kínálat csökkenése áremelkedést idéz elő. A spekuláció és a pánikvásárlás emellett tovább emeli az árakat.
- A negyedik szakaszban már megjelennek a gazdasági hatások is. Elkezdenek növekedni a szállítási költségek, emelkednek az energiaárak, drágulnak a fogyasztási cikkek, infláció alakul ki.
- Végül az ötödik szinten már a társadalmi és politikai következmények is megjelennek. Növekedni kezd a munkanélküliség, üzemanyaghiány alakul ki, bevezetik a kormányzati energiatakarékossági intézkedéseket, valamint megnő a kereslet az alternatív energiaforrások irányába.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/27890756
A XX. század legismertebb olajválsága az 1973-as, úgynevezett első olajsokk volt. A hozzávetőlegesen egy évig tartó krízis kiváltó oka a Kőolaj Exportáló Országok Szervezetének (OPEC) arab tagjaihoz kapcsolódik. 1973-ban az arab tagok olajembargót hirdettek az USA és más nyugati országok ellen, azért, mert azok támogatták Izraelt a jom kippuri háború során. A válság hatására a kőolaj ára gyorsan emelkedni kezdett, a csúcspont idején a korábbi ár négyszeresére nőtt. Európában és az USA-ban jelentős üzemanyaghiány alakult ki, autómentes napokat rendeltek el annak érdekében, hogy valamelyest kezelni tudják a kialakult helyzetet. A kőolaj árának drasztikus emelkedése és annak hiánya miatt az infláció növekedésnek indult, majd valamennyi érintett országban gazdasági visszaesés kezdődött. Erre az időszakra datálható, hogy elkezdődött egyfajta alternatív energiaforrás keresés az USA-ban és Európa több országában is, valamint energiatakarékossági programokat hirdettek az államok.
Alig néhány évvel később, 1979-ben kezdődött a második olajválság, ami 1981-ig tartott. Az újonnan kialakuló krízis alapját az iráni forradalom, valamint az azt követő belpolitikai instabilitás adta. Ennek hatására az iráni olajtermelés jelentősen visszaesett. A válság során az olaj világpiaci ára a duplájára emelkedett, ismét eluralkodott az infláció és a gazdasági bizonytalanság. A korábban elkezdett energiahatékonysági programok és beruházások ismét napirendre kerültek, azok már fokozottabb ütemben folytak.
Az utolsó múlt századi olajválság 1990-ben robbant ki és a második Öböl-háborúhoz kapcsolódott. Az 1990-1991 között zajló fegyveres konfliktus hatására ugyan lényegesen rövidebb távon, de ismét emelkedésnek indult a kőolaj világpiaci ára. A háború és az olajválság rávilágítottak a stratégiai olajtartalékok fontosságára, továbbá egyértelműsítették a Közel-Kelet geopolitikai szerepének erősödését is.
Az elmúlt évtizedek során is tapasztalhattunk olajválságokat, bár azok intenzitása és típusa sajátosabb volt, mint a korábbiak. 2007-2008 során a gyorsan növekvő kínai és indiai kereslet, a pénzügyi spekulációk, valamint a globálisan kialakuló geopolitikai feszültségek hatására történt olajárrobbanás. A kőolaj világpiaci ára 2008 júniusában addig nem látott rekordmagasságba szökött 147 USD/hordó értékre. A már kialakulóban lévő pénzügyi válságot még inkább súlyosbította az olajárrobbanás. A korábbiakban is látott, főként az 1970-es 1980-as évekre jellemző alternatív energiaforrások szerepe ismét előtérbe került, valamint növekedni kezdtek a megújuló energiaforrásokba történő befektetések is.
Még a számos európai országban nem is ért igazán véget a 2008-as 2009-es gazdasági válság, 2014-ben egy újabb olajkrízis kezdődött. A kiváltó okot az amerikai palaolaj-termelés növekedése szolgáltatta, valamint az, hogy a palaolaj-termelés emelkedésének ellenére az OPEC nem csökkentette a hagyományos kőolaj kitermelését. Emiatt túlkínálat alakult ki a globális piacon. Ebben a válságban az előzőekkel ellentétben nem emelkedett, hanem hirtelen zuhanni kezdett az olaj világpiaci ára: a mélyponton több mint 50%-kal ért kevesebbet az olaj. A kőolaj-exportra építő országok esetében kereskedelmi visszaesést és gazdasági csökkenést idézett elő a válság. A 2014 és 2016 közötti olajár-összeomlás elindított egy átrendeződést a globális energiapiacon, ennek hatására az USA a korábbi nettó importőri pozícióból nyersolaj exportőrré vált 2015-re. Ez a változás tartósan csökkentette a Közel-Kelet monopol helyzetét a kínálati oldalon. Az OPEC részéről szintén történt változás: 2016-ban létrejött az OPEC+ együttműködés, amely tagja lett Oroszország is. Ezzel egy új erőközpont jött létre az olajpiacon.
Végül a legutóbbi 2020-as olajpiaci válság. A kiváltó okok között itt két fontos történés húzódik: egyrészt a koronavírus-járvány hatására csaknem valamennyi ország utazási korlátozásokat fogadott el, ami miatt az olaj iránti kereslet összeomlott. Emellett Szaúd-Arábia és Oroszország között egy árháború bontakozott ki, ami szintén hatással volt az olajpiaci válságra. A két tényező együttesen történelmi mértékű keresletcsökkenést eredményezett, 2020 áprilisában pedig az amerikai WTI olajára rövid időre negatív tartományba esett. A helyzet ismét előtérbe hozta a zöldberuházásokat, valamint felgyorsította az energetikai átmenetet.
A jelenlegi iráni helyzet egy geopolitikai konfliktusból bontakozott ki, leglényegesebb pontja az olajválság lehetséges kibontakozásában pedig a Hormuzi-szoros lezárása. A szoroson való szállítmányozás nemcsak a kőolaj, de az LNG miatt is fontos, 2024-ben a globális LNG-kereskedelem 20%-a innen jutott el az importőrökhöz. A fő LNG exportőrök a térségben Katar és az Egyesült Arab Emírség. A kőolaj esetében ugyancsak számottevő a szoros szállítmányozási jelentősége: a 2024-es statisztikák szerint naponta hozzávetőlegesen 20 millió hordót tett ki a kőolaj és más olajszármazékok volumene. Ez az érték a globális kőolaj és folyékony szénhidrogén fogyasztás 20%-át teszi ki. A térség államai közül ezen az útvonalon szállít Szaúd-Arábia, Irak, az Egyesült Arab Emírségek, Irán, Kuvait és Katar is. Az innen érkező kőolaj jelentős része (85-90%-a) Ázsiába érkezik, főleg Kínába és Indiába. Az európai országokba hozzávetőlegesen napi átlag 500 ezer hordónyi kőolaj érkezett a Hormuzi-szoroson át, ami az európai fogyasztás 3-5%-át teszi ki.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/27890959/
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/27890893
Magyarország számára az iráni helyzet és az ebből kialakuló olajár-sokk várhatóan több módon is hathat a gazdaságra. A Hormuzi-szoros lezárása miatt a globális kínálatból napi 15-20 millió hordónyi kőolaj kieshet, ami jelentősen és gyorsan meg tudja emelni a Brent olaj világpiaci árát. A magyar üzemanyagárak ezt az áremelkedést relatív gyorsan követnék, továbbá elkezdene növekedni az inflációs nyomás is. Magyarország árképzése a Brent benchmarkhoz kötött, így az árhatás szinte azonnali lenne, még akkor is, ha az olaj fizikailag nem a Közel-Keletről érkezik. A kőolaj mellett az LNG árakra is hatással lehet a szoros lezárása: az LNG világpiaci árának emelkedése miatt növekedésnek indulnának az európai gázárak is, ami növelné a magyar beszerzési költségeket. Magyarország ugyan vezetéken kap gázt, de az európai piac árképzése összekapcsolt, így az LNG-piaci sokk begyűrűzne. A magasabb energiaárak miatt emelkedésnek indulna az üzemanyag ára és a szállítási költségek, növekednének a termelési költségek, gyorsulna az infláció és megnövekedne a költségvetési nyomás. Ez a 2022-es energiaválsághoz hasonló, de akár annál is gyorsabb árreakciót válthatna ki. Az iráni helyzet tehát jelentős gazdasági nehézségeket okozhat Magyarországon is, főként annak tekintetében, hogy a Barátság kőolajvezetéken továbbra sem érkezik hazánkba és Szlovákiába olaj. Egyéb forrásokból az energiahordozó beszerzése sokkal nagyobb költségekkel járna, valamint a már részletezett okok nehezítik is a beszerzés gördülékenységét. Magyarország számára a Hormuzi-szoros blokádja és a Brátság kőolajvezeték leállítása ellátási, valamint ár- és pénzügyi sokkot jelenthet. A legnagyobb kockázat az olaj- és gázárak ugrásszerű emelkedése, amely inflációt és gazdasági lassulást okozhat.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
