Az Egyesült Államok közvetítésével Izrael és Libanon egy trilaterális keretmegállapodást írt alá Washingtonban 2026. június 26-án. Az egyezmény célja nemcsak a jelenlegi, Dél-Libanonban zajló izraeli műveletek felfüggesztése, hanem a tartós fegyvernyugvás és a terrorszervezetektől független, szomszédéival békében élő szuverén Libanon feltételeinek megteremtése. Ehhez pedig akár újfajta mechanizmusokat is készek kipróbálni az aláírók. Bár egyezmény még nem békeszerződés, amennyiben a felek betartják és betartatják annak pontjait, komoly lehetőség nyílhat az 1948 óta tartó háborús állapot lezárására. Mindez azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e ezúttal kikerülnie Libanonnak a Hezbollah szorításából?
Míg a világ árgus szemekkel figyeli az Egyesült Államok és Irán között megkötött tűzszünet alakulását, Izrael és Libanon történelmi jelentőségű megállapodást kötött Washingtonban. Az egyezmény, amelyet Yechiel Leiter izraeli, Nada Hamadeh Moawad libanoni nagykövet és Daniel Holler a külügyminisztérium főtanácsadója írtak alá, 14 pontban írja le a két ország közötti békés szomszédi viszony megteremtésének feltételeit. A megállapodás létrejötte önmagában diplomáciai bravúr, tekintve, hogy bár hivatalosan április közepe óta tűzszünet volt életben, Izrael továbbra is aktív katonai műveleteket hajtott végre Libanon déli területén a Hezbollah terrorszervezettel szemben.
A korábbi kudarcos tűzszünethez képest a washingtoni megegyezés nemcsak létrejött, de annak pontjai olyan fontos kijelentéseket és tervet tartalmaz a békeépítés érdekében, amely alkalmas lehet arra, hogy valódi áttörést hozzon az évtizedek óta húzódó patthelyzetben. Az aláírt dokumentum preambuluma önmagában történelmi, hiszen abban Libanon hivatalosan is elismerési Izrael békés és biztonságos létezéséhez való jogát. Valamint a felek kinyilvánítják szándékukat nemcsak a jelenlegi, de az 1948-óta, tehát az Izrael alapítását követő ún. függetlenségi háború óta fennálló háborús állapot formális megszüntetésére is.
A megállapodás ellenőrzését az Egyesült Államok által támogatott katonai koordinációs csoport fogja végezni, amely meghatározza a folyamat előrehaladásához szükséges intézkedéseket és ellenőrzési mechanizmusokat. Eközben Washington újra elkötelezte magát a libanoni hadsereg megsegítése mellett, hogy az a Hezbollah katonai képességeivel szemben is felvehesse a versenyt. Ebben egyébként korábban még Magyarország is partnernek bizonyult, amikor februárban a Külgazdasági és Külügyminisztérium bejelentette, hogy Magyarország 400 millió forinttal támogatja a libanoni hadsereg megerősítését az Európai Békekeretből. Az Egyesült Államok továbbá ígéretet tett arra is, hogy mozgósítja a nemzetközi partnereket Libanon újjáépítésének támogatására, és 100 millió dolláros humanitárius segélyt ígért az ENSZ-szel koordinálva. Ezzel párhuzamosan Libanon és az Egyesült Államok abban is megállapodtak, hogy megakadályozzák a Hezbollah-hoz kötődő szervezetek finanszírozását, beleértve azt az iráni pénzáramlást is.
Feltételes kivonulás és „pilot övezetek”
A washingtoni megállapodás gerincét az egyezmény 2. és 3. pont adja, amely a libanoni szuverenitás teljes helyreállítását, a Hezbollah leszerelését és Izrael kivonulását részletezi. A szöveg egy feltételes, lépésről lépésre haladó folyamatot ír le, amelyben a libanoni hadsereg fokozatosan átveszi az ország egész területe feletti tényleges szuverén ellenőrzést, miközben a nem állami fegyveres csoportokat – értsd Hezbollah – leszereli. Ennek a feltételnek a megvalósulása esetén az izraeli haderő (IDF) teljesen kivonul Libanonból.
Ez a feltételes kivonulás lehetővé teszi, hogy az IDF a jelenlegi, dél-libanoni biztonsági övezetben maradjon mindaddig, amíg a libanoni hadsereg nem bizonyítja tényleges lefegyverzési képességét. Ráadásul Izrael maga állapíthatja meg, hogy egy-egy övezet kellően megtisztult-e a Hezbollah katonai infrastruktúrájától és nem jelenthet a továbbiakban fenyegetést. Ezzel a megközelítéssel Izrael a saját biztonságáról való döntést nem adja át más katonai erő feltételes képességeinek, vagy a terepen történt fejleményektől független, rögzített határidőknek.
Az ilyen, feltételes izraeli kivonulás és a libanoni haderő képességeinek demonstrálására két, ún. „pilot övezetet” hoznak létre. Gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy két dél-libanoni területen a libanoni hadsereg átveszi az irányítást, és a civil lakosság visszatelepülése mellett folyamatos ellenőrzi, hogy a Hezbollah ne tudja a képességeit visszaépíteni. Ha ebben sikeresnek bizonyul, akkor az IDF teljesen kivonul ezekről a területekről. Ennek a megközelítésnek a célja, hogy megállapodásban leírt mechanizmust először „kicsiben” tesztelje, valamint bizalmat építsen a két kormányban a megállapodás betartását illetően. Egyrészt a libanoni hadsereg bizonyíthatja a Hezbollah leszerelésére irányuló szándékát és képességét. Másrészt Izrael bemutathatja, hogy adott esetben kész ténylegesen kivonulni a dél-libanoni területekről.
Ha ez a fajta „pilot övezetes” mechanizmus sikerrel jár, az akár a Gázai övezetben is alkalmazható lehetne, ahol a Hamász leszereléséről szóló tárgyalások és ezzel együtt a Trump-féle béketerv megvalósítása holtpontra jutottak.
Nem szerel le a Hezbollah
Az egyezmény 4. pontjában Libanon szuverenitásának teljes helyreállítása mellett kötelezi el magát, beleértve az állami erőszakmonopólium visszaszerzését. Ezzel összefüggésben az összes nem állami fegyveres csoport teljes lefegyverzésével biztosítaná, hogy egyetlen más csoport se rendelkezzen katonai képességekkel az ország teljes területén.
A libanoni szuverenitás megerősítésére elsősorban nyilvánvalóan a Hezbollah tevékenységével szemben van szükség. A szervezet ugyanis nemcsak a libanoni parlamentben rendelkezik befolyással, de katonai ereje felülmúlja a Libanoni Fegyveres Erőkét, rakétaarzenálja pedig súlyos fenyegetést jelent Izrael számára. A politikai és katonai ereje mellett a Hezbollah szociális hálót is létrehozott, amely által az ország déli, főként síiták által lakott területeit és Bejrút jelentős kerületeit a saját ellenőrzése alatt kvázi párhuzamos államként működtette. Ezen túl a terrorszervezet alapvetően határozta meg a nemzetközi kapcsolatokat is azáltal, hogy Irán befolyása alá manőverezte az országot, miközben az Izraellel vívott háborújának számos alkalommal viselte egész Libanon is a gazdasági, politikai, társadalmi következményét.
A libanoni miniszterelnök, Naváf Szalám egyenesen illegálisnak minősítette a Hezbollah katonai tevékenységét, Joseph Aoun elnök pedig az állami szuverenitás és a törvényes intézmények helyreállítását helyezte feladatainak középpontjába. Ezzel olyan kemény pozíciót vettek fel a terrorszervezettel szemben, amit eddig egyetlen libanoni kormány sem tett meg ilyen határozottan.
Az Izraellel kötött megállapodást a Hezbollah azonnal elutasította, a terrorszervezet vezetője Naim Kasszem szerint pedig Izraelnek feltétel nélkül kell kivonulnia Libanonból. A Hezbollah parlamenti tagja, Hasszan Fadlallah pedig azzal fenyegetőzött, hogy polgárháborúhoz vezet, ha a libanoni hadsereg megpróbálja érvényesíteni a washingtoni megállapodást. A csoport így egyértelműen visszautasítja a saját lefegyverzését, valamint, hogy ehhez kössék Izrael kivonulását, hiszen a szervezet szerint ezzel de facto az izraeli katonai jelenlétet legitimálja a libanoni kormány. Így ha a Hezbollah-on múlik, akkor a szervezet minden erejével arra törekszik majd, hogy „szétlőjje” a megállapodást és a jelenlegi patthelyzetben tartsa az izraeli-libanoni viszonyt.
Konklúzió
A washingtoni 14 pontos megállapodás fontos kijelentéseket és a terepen zajló folyamatokat számításba vevő valódi tervet tartalmaz. Történelmi jelentőségűnek mondható, hogy a megállapodásban Libanon elismeri Izrael létezéséhez való jogát és elkötelezi magát a békés együttélés mellett. Miközben az állam szuverenitása és erőszakmonopóliumának helyreállítására egy működőképes mechanizmust kínál. Az egyezménye egyik nagy vívmánya a „pilotövezetek” rendszere, amely olyan pragmatikus megközelítés, amely nem csak a bizalomépítést, de a megállapodás tesztelését is szolgálja.
Mindehhez azonban jelentősen át kell alakítani az erőviszonyokat Libanonban. A libanoni kormánynak minden támogatásra szüksége lehet, hogy leszerelje a jelentős politikai és katonai erővel, valamint társadalmi beágyazottsággal rendelkező szervezetet és helyreállítsa ellenőrzését a teljes ország területe felett. Libanon szuverenitása ebben a tekintetben Izrael érdeke is, ezzel ugyanis nem csak a Hezbollah fenyegetését háríthatja el, de egy új, békésebb időszakot kezdhetne északi-szomszédjával a közel nyolcvan éve tartó háborús állapot után.
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
