Categories
OecoGlobus

Minden egyes OPEC termelésvágás nyesegeti az európai GDP növekedését

A kőolaj világpiaci árának meghatározásához globális referenciaárat használnak. A Brent nyersolaj árát olyan tényezők befolyásolják, mint a globális kereslet és kínálat, a geopolitikai események és a gazdasági környezet. Az OPEC és az OPEC+ az olajtermelő országok koalíciói, amelyek a globális olajárak stabilizálása érdekében szabályozzák az olajtermelés szintjét. Az OPEC+ közelmúltbeli termeléscsökkentései 2023 végéig 10 dollárral emelhetik az olajárakat, ami negatívan hatna az EU gazdaságára. A referenciaár stabilitása ellenére az olajárak jelentősen eltérhetnek Európa különböző régióiban olyan tényezők miatt, mint a szállítási költségek, az adók, valamint a helyi keresleti és kínálati feltételek. Az OPEC és az OPEC+ tizenhárom OPEC-tagországból, köztük Szaúd-Arábiából, Iránból, Irakból, Kuvaitból és az Egyesült Arab Emírségekből, valamint tíz, az OPEC-en kívüli olajtermelő országból, köztük Oroszországból, Kazahsztánból és Mexikóból áll, amelyek a globális olajtermelés 40 százalékáért és a globális export 60 százalékáért felelősek. Az OPEC által az évek során végrehajtott számos termeléscsökkentés jelentős negatív hatással volt a világgazdaságra, az idei év hatása különösen figyelemre méltó. A kínai gazdasági fellendülés és a légi közlekedés visszatérése miatt várhatóan megnövekvő globális kereslet ellenére az OPEC+ a termeléscsökkentés folytatását tervezi, ami növelheti az olajárakat és negatívan befolyásolhatja a világgazdaságot.

Az olaj világpiaci árának meghatározásához globális referenciaárat használnak. Európában a Brent nyersolaj a referenciaár, amellyel a londoni Interkontinentális Tőzsdén (ICE) kereskednek. A Brent nyersolaj árát olyan tényezők befolyásolják, mint a globális kereslet és kínálat, a geopolitikai események és a gazdasági környezet. Az OPEC és az OPEC+ az olajtermelő országok koalíciói, amelyek a globális olajárak stabilizálása érdekében szabályozzák az olajtermelés szintjét. Az OPEC+ által a közelmúltban végrehajtott termeléscsökkentések 2023 végére 10 dollárral emelhetik az olajárakat, ami negatív hatással lehet az EU gazdaságára.

Hogyan mérjük az olaj árát?

Az olaj globális piaci árát jellemzően referencia árakkal mérik. Az olaj referencia ára területenként eltérő, Európában például az irányadó ár általában a Brent nyersolaj, amely az Északi-tengeren kitermelt olajfajta. A Brent nyersolaj hordónkénti ára amerikai dollárban kerül meghatározásra és a londoni Intercontinental Exchange (ICE) tőzsdén kereskednek vele. Ezt az árat számos tényező befolyásolja, többek között a globális kereslet és kínálat, a geopolitikai események, vagy akár a gazdasági környezet. Emellett árváltoztató hatás lehet a szállítási költség, az adók mértéke, valamint a helyi keresleti és kínálati feltétel. Ennek eredményeként az olajárak jelentősen eltérhetnek Európa különböző régióiban, még akkor is, ha az irányadó ár viszonylag stabil marad.

Az OPEC+ koalíció célja

Az OPEC és OPEC + koalíció az olajtermelő országok csoportja, amely a globális olajárak stabilizálása érdekében hangolja össze az olajkitermelési szintjét. Az 1960-ban létrejött koalícióban tizenhárom tagország, köztük Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek, a 2016-ban alapult OPEC + csoportban tíz nem OPEC-olajtermelő ország, köztük Oroszország, Kazahsztán és Mexikó vesz részt. Utóbbinak a megalakulása az amerikai szerep növekedésének és annak letöréséhez köthető. Az Egyesült Államok Energiainformáció Ügynökségének adatai szerint ezek az országok együttesen a globális olajtermelés 40 százalékáért, a globális olajexport 60 százalékáért felelnek. A kartell által 1973-ban – akkoriban még OAPEC – végrehajtott első termeléscsökkentés óta számtalan alkalommal vágták meg a termelést az olajárak növelésének érdekében. Ezek a csökkentések negatív hatással vannak a globális gazdaság egészére, amely az idei évben kiemelkedő lehet. A Nemzetközi Energiaügynökség márciusi elemzésében kiemelte, hogy a globális kereslet várhatóan jócskán felgyorsul a kínai gazdaság visszaállásának és a visszatérő légiközlekedésnek köszönhetően, ami az idei év kezdeti keresletét közel négyszeresére emeli az év végére. Az előrejelzés szerint a globális napi kereslet 2023 negyedik negyedévében várhatóan 2,3 millió hordót is kitehet. Ugyanakkor az OPEC+ koalíció szükség esetén továbbra sem tervezi abbahagyni a termelés csökkentését. A legutóbbi április elején bejelentett 1,16 millió hordós visszavágás a Reuters elemzői szerint akár 10 dollárral is növelheti a nyersolaj árát az idei év végéig.

Forrás: Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (2023)

A Világbank 2013-as tanulmánya szerint az olajár emelkedése legnagyobb mértékben a feltörekvő gazdaságokat sújtja, főként azokat, melyeknek a gazdasága a feldolgozóiparra támaszkodik. Az elemzés kiemeli, hogy az olaj drágulása jelentősen csökkenti a közlekedés és vegyipar és számos másik ágazat teljesítményét. A negatív hatások mellett azonban hangsúlyt kap a bioüzemanyagok fellendülése, amelyek egyfajta helyettesítőként szolgálnak az olaj drágulása miatt megugró üzemanyagárakra. Az Európai Parlament alternatív meghajtással foglalkozó infrastrukturális tanulmánya bemutatta, hogy az Európai Unió területén mind az elektromos, mind a hidrogén töltőállomások bővülésnek indultak. Az adatok szerint már 2019-ben több mint 165 ezer elektromos és több mint 100 hidrogén töltőállomás volt megtalálható az Unió 27 tagországában.

Hogyan határozza meg ez az EU gazdaságát

Az Európai Központi Bank OPEC+ hatásáról szóló tanulmánya szerint az olajár emelkedése a legtöbb esetben negatívan hat az Európai Unió gazdaságának különböző ágazataira. Az OPEC+ termeléscsökkentése nélkül az olaj ára átlagosan 6 százalékkal alacsonyabb lenne, ami közel 4 dolláros csökkenést jelent. Ez a különbség csekélynek tűnhet, azonban jelentős hatást fejt ki az Európai Unió gazdaságának különböző ágazataira. Míg egyes iparágakban, mint az energiaipari vállalatok profitálnak a megnövekedett árakból, addig a közlekedési ágazat, a feldolgozóipar és a fogyasztók részei annak a csoportnak, amelyeket a növekvő árak negatívan érintenek. Ezt jól mutatja az a példa, hogy még az olasz energiaóriás Eni 112 százalékkal, a francia energiaóriás TotalEnergies pedig 28 százalékkal volt képes növelni a nettó nyereségét egy év alatt, addig a fogyasztók és a feldolgozóipari vállalatok jelentős problémákkal szembesültek és állami segítségre szorultak az energiaárak megfizetésében. Mindezek mellett az olajárak emelkedése az Európai Unió teljes gazdaságára is negatív hatással van. Az Európai Központi Bank 2022-es tanulmánya szerint az olajárak emelkedése 0,8 százalékkal csökkenti a GDP mértékét négyéves távlatban. A Cambridge Econometrics kutatócsoport 2020-as elemzése rámutatott, hogy 2020-ban a Európai Unió energiafogyasztásának közel fele a nyersolaj és kőolajtermékektől függött, melyben a legnagyobb kitettséggel a közlekedési ágazat, ezen belül is a közúti közlekedés rendelkezett. Mindezek okán a magasabb olajárak a szállítási költségek növekedését okozzák, ezért a legtöbb áru drágábban kerül a polcokra, amely az infláció emelkedéséhez vezet. A megnövekedett árak csökkentik a versenyképességet és problémákat okoznak a foglalkoztatásban, mivel a bérek nehezen korrigálnak a megnövekedett árakkal. A Nemzetközi Munkaügyi szervezet idei jelentése szerint az Európai Unióban a reálbérek 2022 első felében a becslések szerint mínusz 2,4 százalékra csökkentek, amelyben az infláció nagyobb mértékben sújtotta az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező osztályt. A közvetett hatásokon kívül az olajárak emelkedése néhány ágazatra közvetlen hatással van. A légiközlekedésben a repülőjegyárak emelkedése közvetlenül érezhető az utazási szokásokon és ezáltal a turizmuson. Így összességében látható, hogy az olajárak emelkedése lassan, de beszivárog közvetett hatással a gazdaság egészébe, amely jelentősen megnehezíti az európai helyreállítási tervek véghezvitelét.

Forrás: Trading Economics (2023)

Hazánk kitettsége

Hazánk földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően javarészt importált energiára szorul. Ez nagymértékben csökkenti az energiabiztonságot, amelyet a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia bővítésével lehet javítani. Mindezek által a magyar kormány határozott célja, hogy csökkentse Magyarország energiakitettségét és növelje a hazai szén-dioxid-mentes beruházások mértékét. A KSH adatai szerint míg Magyarország energiaimport-függősége 2019-ben 70 százalék volt, ami 12 százalékponttal meghaladta az uniós átlagot, a 2021-es év végére már csak közel 54 százalék, amely az Unió egészének energiafüggőségi rátája alatt helyezkedik el. A KSH legutóbbi adatai szerint a kőolaj és kőolajtermékek importja közel 30 százalékát tette ki az energiafelhasználás szerkezetének. Ezáltal az olajárak növekedése, az európai példához hasonlóan, hazánkban is negatív gazdasági hatást eredményez. A csekély globális kihatásnak köszönhetően hazánkban a legjobb védekezés a növekvő árak ellen az energiakitettség csökkentése.

Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecogram/europanak-fajhat-a-legjobban-a-kulkereskedelem-korlatozasa/

Külső junior elemző | Megjelent írások

Gergő a Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan szakon diplomázott. Több mint három év munkatapasztalattal rendelkezik állami ügynökségeknél. Elemzéseiben főként makro-, mikrogazdasági, illetve pénzügyi szektorra fókuszál.

Iratkozzon fel hírlevelünkre