A hazautalások szerepe a fejlődő országok gazdasága számára kiemelt értékű. Az érkező pénzösszegek élénkítik a belső fogyasztást, javítják a fizetési mérleget, emellett pedig hatással vannak az egy főre eső jövedelem alakulására is. A Világbank adatai alapján 2024-ben a globális GDP 0,7%-a azaz 740,51 milliárd USD volt az ilyen típusú jövedelmek összértéke. A statisztikai adatok szerint a kétezres évek eleje óta folyamatosan emelkedik a hazautalások mértéke, amelyre nagy hatással van a migráció mind legális, mind illegális formája. Mindazonáltal az ilyen jellegű pénzmozgások amellett, hogy a fogadó ország gazdaságára jótékonyan is hatnak, számos veszélyt is hordoznak magukban. Az illegális migráció 2015-ös kicsúcsosodása után ennek a jelentősége is megnőtt, alábbi összefoglalónkban erről számolunk be.
A hazautalásoknak három fajtáját különbözteti meg a szakirodalom:
- egyrészt a külföldön dolgozók keresetének rendszeres banki átutalását,
- másrészt az a jelenséget, amikor az átutalást a munkáltató végzi,
- végül, a külföldön tartózkodó állampolgár pénzének egyedi hazaküldését, ami változó összegű és gyakoriságú.
Írásunkban ez utóbbi kategóriát vizsgáljuk meg annak fényében, hogy az illegális bevándorlók származási országaikba mekkora összegekben érkezik hazautalás, valamint, hogy az milyen társadalmi és gazdasági hatásokat okoz.
A hazautalások általánosan igénybe vett csatornái lehetnek bankok, átutalást végző szervezetek (pl. Western Union), valutairodák, postahivatalok, nem hivatalos szervezetek (pl.: Hawala-ügynökségek), export-import kereskedők, üzletemberek. A csatornákból is látható, hogy ezek egy része akár a nem hivatalos pénzküldési lehetőséget is magában hordozza. Abban az esetben, ha a bevándorló nem rendelkezik hozzáféréssel a hivatalos csatornákhoz, akkor legtöbbször magánszemélyek útján küld pénzt a származási országba, ez pedig semmilyen hivatalos statisztikában nem tud így megjelenni. Amellett, hogy a pénz áramlása nem lekövethető, az sem bizonyítható így, hogy azt mire költik el, így tehát terrortevékenység, vagy egyéb illegális célok támogatására is fordítható. Tovább nehezíti a tranzakciók felmérését, ha a lebonyolításhoz a fogadó és a küldő ország közé egy harmadik transzferországot is igénybe vesznek. Esetenként ezt a harmadik országot jelölik meg küldő országként, így az eredeti küldő állam nehezen visszafejthető.
A hazautalások a fejlődő országok jelentős pénzügyi forrását is adják. Az MPI (Migration Policy Institute) adatai szerint a hazautalások az alacsony és közepes jövedelmű országokban egyre magasabb. Értékük gyakran meghaladja az egyes kormányok külföldi közvetlen tőkebefektetéseinek és hivatalos fejlesztési segélyeinek összértékét is. A Világbank által közölt adatok szerint 2024-ben a hazautalások 76%-a alacsony és közepes jövedelmű háztartásokhoz és közösségekhez érkezett. A 2015-ös menekültválságot követően a küldő országokban – elsősorban Szíriában, Irakban, Nigériában, Pakisztánban és Szomáliában – megnőtt a tranzakciók mértéke. 2015-ben az öt országban összesen 42 537 millió USD értékben zajlottak hazautalások, ami az öt állam GDP-jének közel 4%-át tette ki átlagosan az adott évben.
A vizsgált országok közül a GDP-arányos adatok szerint a hazautalások legnagyobb mértékben átlagosan Szomáliában jelennek meg. Az UNCTAD adatbázisában a szomáliai hazautalások 2018-tól kerültek csak rögzítésre, így az elmúlt hét év adataira támaszkodhatunk. 2018-ban az országból 320 ezren indultak el külföldre, főleg európai országokba. A becslések szerint jelentős részük illegálisan lépett a kontinens területére, főként szállítóhajókkal. Szomáliába 2023-ban 1 735 millió USD értékben érkezett hazautalás, ez az ország GDP-nek 14,94%-át tette ki.
Ugyancsak jelentős értéket tesz ki a GDP-arányos hazautalások értéke Szíria és Pakisztán esetén. Szíriából 2019 végéig több mint 13 millió állampolgár kényszerült elhagyni az otthonát, közülük 6,7 millióan az országot is elhagyták. Jelentős részük nyugat-európai országokba érkezett, legtöbbször illegális bevándorlóként. A GDP-arányos értékek mellett a folyó áron kifejezett összegek is magasak, viszont itt már más az országok rangsora. Az első helyen a vizsgált államok közül Pakisztán áll, ahová 2014 és 2023 között összesen 233 805 millió USD értékben érkezett ilyen típusú pénzügyi tranzakció. A hazautalások értéke Pakisztánba évről évre növekedett a jelzett időszak során, átlagosan 23 381 millió USD-t küldtek haza a külföldön tartózkodó migráns pakisztániak. A lista második helyén Nigéria áll, ahová 2014-2023 között összesen 207 849 millió USD értékben áramlott hazautalás. Éves szinten átlagosan 20 785 millió USD volt a tranzakciók összértéke. Nigéria számára folyamatos kihívás, hogy az államhatárait megfelelően szabályozza, így az országból való kilépések száma egyre gyakoribb, főként az európai célországokba.
A hazautalások adataiból látható, hogy a bevándorlók származási országait tekintve tetemes összegeket küldenek vissza a külföldön tartózkodó honfitársaik. A hazautalások a már felsorolt előnyök mellett azonban számos negatívummal is járnak, sőt, esetenként veszélyeket is magukban hordoznak:
- A küldött pénzt átvevő otthonmaradottak számára egyben megerősítés is lehet arra, hogy érdemes, akár illegális módon is elhagyni a saját országukat és belépni más állam területére.
- Nehéz lekövetni azt, hogy a tranzakciókat a fogadó országban mire használták fel. Az olyan pénzküldési csatornák, amelyek nem a hagyományos módon juttatják el a pénzösszegeket a fogadó államba, nincsenek ellenőrzés alatt, így a kialakult rendszer megfelelő táptalaja lehet a pénzmosásnak, a terrorizmus finanszírozásának, valamint a kábítószer-kereskedelemből származó bevételek mozgatásának is.
- Az illegális bevándorlók gyakran feketén kerülnek foglalkoztatásra, így a bevételeik után nem fizetnek adót. Az így hazautalt pénz nem járul hozzá az adott állam jóléti rendszerének fenntartásához, annak ellenére, hogy a bevándorlók sokszor ugyanúgy igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat (egészségügy, oktatás, stb).
- Gyakori az is, hogy az illegális bevándorlók egy része valamilyen bűnözői vagy radikális körhöz csatlakozik, így a hazautalt pénzt hasonló célokra fordítják a fogadó államban. Nem ritka, hogy az így küldött összegekből finanszírozzák a bűnszervezetek fenntartását, a fegyvervásárlást, de szolgálhat eszközként a helyi korrupció fenntartásához is. Ez elsősorban azokban az államokban tud jól működni, ahol gyenge az állami kontrol és elterjedt a szervezett bűnözés.
- Gazdasági szempontból is számos negatív következménye lehet a hazautalások magas értékének. Hosszú távon gazdasági torzulásokat okozhat a fogadó országban, kevésbé ösztönöz a helyi termelés és a munkaerőpiac fejlesztésére. Kialakulhat egyfajta függőség, amikor az adott ország gazdasága túlnyomórészét a külföldön élők hazautalásira épít. Mindez tartósan alááshatja a helyi gazdasági önállóságot és stabilitást.
- A migránsokat befogadó országokban szintén több módon tud negatív következményeket szülni a jelenség. Ha az adott ország állampolgárai úgy érzékelik, hogy az illegális bevándorlók nem fizetnek adót, de jövedelmet visznek ki az országból és támogatják az újabb migrációt, akkor mindez társadalmi-politikai feszültséget gerjeszt.
Összességében a hazautalások jelentősége az illegális bevándorlás kapcsán magas. A 2010-es évek óta fokozatosan növekvő migráció miatt stabil növekedés figyelhető meg a globális hazautalási összegekben is, ugyanakkor ez számos esetben nem pozitívan befolyásolja a fogadó országok gazdaságát. A részletezett társadalmi problémák kialakulása mellett komoly gazdasági kockázatokkal is járhat az effajta függőség, ami nem segíti elő a migráció csökkenését, sőt, inkább növeli azt. Fontos lenne a migráció kiváltó okait lokálisan kezelni, hiszen az elmúlt évek tapasztalata is azt mutatja, hogy az illegális bevándorlás nem segíti elő a versenyképesség vagy a munkaerőpiaci hiányosságok megoldását, sokkal inkább nehezíti azok kiküszöbölését.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
